A depressziótól összeomlik az idő egyszerre összemosódnak a napok egy végtelenbe nyúló fullasztó ismétléssé, igyekszünk olyasmibe kapaszkodni ami boldoggá tett minket de lassacskán az agyunk kitörli az összes emléket ami valaha is örömet okozott amíg végül csak az jár a fejünkben, hogy mindig is így éltük az életet és csak ez jutott nekünk...