Mark: Holnap elég korán kell keljek a fotózás miatt, ezért este békén hagyom Jacksont, és inkább hamar lefekszem aludni. Látszólag nem is érti, mi bajom van, ez valahogy talán nem illik bele neki az eddigi imidzsembe. Hát, ez van, holnap majd folytatom Tuanosan. Másnap reggel nem is találkozunk, csak délután, mikor már mind a ketten hazaértünk a melóból. - Képzeld Wangiem, azt mondták csinosodtak az izmaim, úgyhogy bereklámoztam az edzőtermedet. Ne lepődj meg, ha egy pár fővel megnövekszik a létszám holnaptól. - kuncogok felé kacsintva. A mai napom furcsa volt. Találkoztam a fotózáson egy emberrel, aki ugyan úgy Amerikából jött mint én. Izgatottan vigyorogva integetett nekem, mint aki legalábbis ismer, de én biztos vagyok benne, hogy még életemben nem láttam. Végül betudtam egy fotós bár, de rajongómnak, de még sokáig nem hagyott nyugodni a dolog. Nem is vagyok sztár, csak alkalmi modell. Furcsa.

Jackson: Amilyen furcsán váltunk el Markkal, annyira természetesen viselkedik, mikor otthon találkozunk. - Tényleg? - ragyognak fel szemeim, de nem azért, mert reklámozta a termemet, hanem mert látszik rajta a változás. - Örülök, hogy segít az edzés. Szívesen edzenélek többet, de tudom, hogy neked ez nem olyan fontos. Viszont máskor is szívesen segítek. - vigyorgok rá boldogan.

Mark: Aranyos, hogy így rajong azért, hogy végre egyszer elmentem hozzá edzeni. - Rendben, majd meglátjuk befér -e a sűrű programtervembe. - ráncolom homlokomat játékosan. - A kis rajongód nem keseredett el nagyon, hogy velem ebédeltél? - kérdezem ajkamba harapva. Majdnem elhiszi, hogy tényleg aggódok miatta.

Jackson: - Rajongóm? - vonom össze most én szemöldökeimet, de aztán leesik, hogy kire céloz. - Ja, Bambam! Nem, nem sértődött meg. Vagyis... nem tudom... nem figyeltem. - vonok vállat, elindulva a konyha felé, hogy összedobjak magamnak egy gyors salátát vacsorára. - Aranyos kölyök, de nem tudok mit kezdeni a nyomulásával. - sóhajtok egy aprót. Fogalmam sincs, hogy minek magyarázkodok Marknak. Valószínű, a legkevésbé sem érdekli, hogy milyen kapcsolatban állok a kis sárccal, csak heccből kérdezte.

Mark: - Ahham. - hümmögöm szórakozottan követni kezdve a konyhába. - Amúgy ja, fiatalnak tűnik eléggé, de nem mintha nem jöhetne be. - rántok egyet vállamon, pedig valójában jól esett ezt hallani. Azt sem értem ÉN miért követem a konyhába. Talán azért, hogy beszélgessünk, elvégre habár egy helyen lakunk... Igen Tuan, körülbelül négy órája láttad utoljára. Ezalatt az idő alatt pedig rengeteg izgalmas dolog történhetett vele.

Jackson: - Helyes kölök, ez tény, és biztos, hogy jó pasi lesz belőle, de akkor is fiatal. - legyintek ismét, miközben elkezdem összedobni a salátámat. Mivel Mark nagyon néz, felszedek a villával egy adagot, és felé nyújtom. Egyből lelkesen kitátja száját, és elfogadja a falatot. Mosolyogva fordulok vissza a saláta tovább készítéséhez. - Amúgy meg nem az esetem. És szerintem a kis barátja, Yugyeom, totál belé van zúgva. Fogalmam sincs, miért nem nála próbálkozik. - csóválom meg fejem. - Néha nagyon nem értem a kölyköket...

Mark: Mosolyogva figyelem ahogy Jackson magyaráz. - Hát, értem. - veregetem hátba, hogy aztán hátralépegetve leüljek a kisasztalhoz, onnan nézve, ahogy ügyködik. - Igazán jól néz ki. - nyelek egyet a salátát figyelve. Azt hiszem jó hatással van rám.

Jackson: - A hátam? - engedek meg egy kaján kis vigyort a poén mellé. Tudom, hogy a vacsorámról beszélt, de néha én is elereszthetek pár perverzebb megjegyzést, nem csak ő. Ugyan nem tudom, hova fajulnak a dolgok, ha már én is flörtölök vele, de egy próbát megér.

Mark: - Igen, arra szép izmos hátadra gondoltam, azokkal a széles vállaiddal. Szívesen megkóstolnám, ha már itt tartunk. - öltök rá nyelvet, azonnal felvéve a poénját. Kíváncsi vagyok rá, tényleg kíván-e, vagy csak egészen egyszerűen full viccből nyomja ezeket.

Jackson: - Hmm, azt hittem a salátám jobban érdekel, de ki-mivel lakik jól. - vigyorgok rá szélesen, szájába dugva egy meghagyott fél répát. - Jó rágcsálást, kis nyuszi! - paskolom meg fenekét, majd a tálammal leülök az ebédlőasztalhoz, hogy végre én is egyek. Valahogy eddig csak Mark szájába pakoltam a falatokat, magamnak egy szem saláta levelet sem adtam.

Mark: Érzem, hogy enyhe forróság telepszik az arcomra, ahogy beteszi a répáját a számba ,lenyusziz, aztán még meg is paskolja a fenekemet. Mert nekem feltétlenül fel-le kell ugrálnom, tényleg, elvégre borzasztó izgalmas nézni, ahogy salátát készít.

Jackson: Csendben eleszegetem a salátámat, nem véve figyelembe, hogy Mark hol leül mellém, hol bemegy a nappaliba TV-zni, és ezt felváltva műveli, amíg nem végzek. Mikor az utolsó falatot is lenyeltem, ismét elém kerül, türelmetlenül pislogva rám. Van egy olyan érzésem, hogy tudom, mit akar. - Nem volt elég a répa? - pislogok rá értetlenül, mintha lövésem sem lenne róla, hogy mi a helyzet. Pedig elég csak a földön doboló lábára pillantani. Mégsem hazudtolja meg magát: a kanos nyulak is dobolnak mindig.

Mark: Már megint kezdni. Szinte gúnyosan viccelődik azon, hogy kanos vagyok. Mi olyan furcsa ebben? Jó az ágyban, még szép, hogy kívánom! Ez a répás beszólás azonban valahogy nem sejtet jót. Ha nem teszem helyre még időben, a végén még fölém kerekedik legközelebb. - Ha már nyúl vagyok... - vigyorodok el. - Jóllaktam azzal a répával, már csak egy meleg odúra lenne szükségem. - harapok ajkamba. Meleg lukat akartam mondani, de félő, megsértődne. Így talán finomabb.

Jackson: Mark ellenállhatatlan. Ez olyan tény, amit sehogy sem tudok meghazudtolni. Azt reméltem, hogy talán reggel, kócosan, kómásan, még kávé nélkül morcosan majd nem lesz az, de... tévedtem. Így pedig, hogy a fotózás sminkje még rajta van, még döglesztőbb. Nagyot nyelek, ahogy érzem a vesztemet. Én is kívánom őt, ez már biztos. - Igazááán? - nyújtom el a szót, arcáról ágyékára sikló tekintettel. - És... hol akarod megtalálni azt az odút? - fogalmam nincs, mire jó tovább játszani ezt az idétlen játékot, de ha ő nem hagyta abba, én sem fogom. Nem is értem, miért mondják olyan sokszor, hogy gyerekes vagyok...?

Mark: Nem bírom megállni, hogy ne nevessem el magamat, csak aztán válaszolok. - A gatyádban. - zárom rövidre a nyulas témát, szélesen elvigyorodva. - De amúgy szívesen mennék a hálóba. - teszem hozzá, mint szépítést.

Jackson: Most erre mit mondjon az ember? Inkább meg sem próbálok frappánsan visszavágni egyszerűen hagyom, hogy lesmároljon, miközben hátulról selymes szőkés-barna hajába túrok. Nem akartam hagyni neki a csókot, nagyon nem. De Mark akaratos, ha akar valamit eléri. És ő csókot akar szex közben, hát megkapja. Ettől függetlenül igyekszem a lehető legjobban elzárni az érzelmeimet, amikor vele vagyok, és csak a testi vágyaimra koncentrálni.

Mark: Mikor először Jacksonnal találkoztam, egy egészen más típusú embert hittem benne. Ez a Jackson viszont cuki, mindenkit felvidító, és irányítható. Eleinte még tartottam attól, hogy egyszer csak elege lesz, és akkor majd visszakapok mindent, a hirtelen kétszer olyan határozott, és jóval dühösebb és agresszívabb Jacksontól, de ez a pillanat nem kicsi ismeretségünk alatt még egyszer sem jött el. Jackson fellépése csak látszólag határozott, valójában igazán lágy fellépésű, és rugalmas. Visszacsókol. De nem csak úgy ímmel-ámmal, ártatlanul, óóhhh, nem. Ez egy igazán perverz, nyelves, és nyálas csók, de olyan, hogy merevedésem nő tőle. - Hol szeretnéd megtölteni a, illetve... eltölteni ezt a pár kellemes órát? - cirógatok végig állkapcsán egy kaján, szinte gunyoros mosollyal.

Jackson: Néha magam sem értem, miért mentem bele ebbe az egészbe. Most is, ahogy Mark megszólal mély, rekedtes hangján, egész testemben bizseregni kezdek. Az már csak a hab a tortán, ahogy hozzám ér. Ha most bárki látna minket,biztosan azt gondolná, szeretők vagyunk. Igyekszem normálisan venni a levegőt, miközben válaszolok neki. - Mintha az előbb még a hálót emlegettük volna... de nekem itt is megfelel, a pulton. - teszem hozzá, mikor szeme rebbenéséből rájövök, hogy most semmiképp sem szeretne romantikázni. Ám legyen. Ha Mark durván szeretné, én engedelmeskedem. Hogy miért, azt továbbra sem tudom.

Mark: - Hát ha neked itt is jó, minek szakítanánk félbe amit elkezdtünk? Ugye, hogy igazam van? - vigyorgok rá, közben alsó ajkát két ujjam közé fogva. Szép szája van. Ruganyos, és tele van lehetőségekkel. Erről ugrik be, megint nincs a farzsebemben síkosító. Márpedig akkora állat nem vagyok, hogy szárazon toljam fel magamat benne. - Választhatsz Sonnie... Leszopsz, hogy jó síkos legyen a farkam, vagy itt hagysz, hogy megkeresd a vazelint, minél gyorsabban, reménykedve, hogy közben nem lanyhulok le altájon. - biggyesztem le alsó ajkamat. - Most úgysem kell sokáig szopnod, megdugni akarlak, nem abba a mennyország szádba élvezni. - kacsintok rá.

Jackson: Vajon tisztában van vele, mennyire izgató, mikor ilyen mocskosan beszél? Valószínűleg igen, hiszen mi másért tenné rendszeresen. - Maradjunk a szopásnál. - csóválom meg fejem vigyorogva. - Nem venném a lelkemre, ha oda lenne a hangulatod. - csókolok röviden huncut ajkaira, majd minden további nélkül térdelek le elé, hogy leszopjam. Ebben elég nagy gyakorlatom van. Mark valamiért megszállottja a szopásomnak, és ha nem is szexelünk, ennyi legalább szokott történni köztünk, kb minden második nap.

Mark: Oh, igen. És máris a szájában vagyok, isteni! Nem szégyenlősködve nyálazza át a szerszámom teljes hosszát. Mikor már nagyon keményen feszülök, egy kicsit még játszik velem, végighúzza fogait rajtam, majd végezetül szopogat egyet makkomon is. Felhördülök. - Elég lesz - köszörülöm meg torkomat. Veszélyes játék Jackson Wangra bízni magadat! Felhajol ágyékomról, ajkán önelégült mosoly ül. Valószínűleg tetszett neki a reakcióm. - Vetkőzz! - nyúlok azonnal gatyájához, hogy én magam gomboljam ki, majd toljam le bokájáig, hogy onnan már csak kilépnie kelljen belőle.

Jackson: Eddig még nem volt rá példa, hogy merészebb helyen csináltuk volna Markkal, így kicsit aggaszt, hogy mennyire is colt ez jó ötlet. Miután minden ruha eltűnt rólam is és róla is, benyálazza két ujját, hogy valamennyire felkészítsen. Nincs sok dolga, elég jól formába vagyok tartva mellette. Mikor elégedett a munkájával, rám parancsol, hogy tegyem fel magam a pultra. Nem ellenkezek, azonban fogalmam sincs, mi a biztosíték, hogy nem zúgok majd le innen, amint durvább tempót diktál. Remélem tudja, hogy mit csinál.

Mark: Jacks felhelyezkedik a pultra, én pedig szétnyitott combjainál tartva tolom fel magamat benne. Az a forróság, meg ahogy megrándul, és megfeszülve marad a teste, leírhatatlan! Nem bírom megállni, hogy bele ne mozogjak, de nem túl ingerülten. Vigyázni kell arra a popóra!

Jackson: Fogjuk rá, hogy viszonylag óvatosan kezdjük a szexet. Legalábbis a körülményekhez képest. Bár látom Markon, hogy minden erejét össze kell szednie, hogy ne dugjon meg egyből, istentelenül. Hálás vagyok neki, amiért uralkodik magán, mert így síkosító nélkül roppant kellemetlen a dolog, de fogamat összeszorítva tűröm az égető, fájó érzést.

Mark: Jackson igen lassan tágul, ezért péniszéhez nyúlok. Szomorúan, csüggedt fejjel árválkodik. Ez nem valami jó, rám nézve... - Jacksonie... - hajolok fölé, azonos tempót diktálva kezemmel és farkammal benne. - Mondd csak, így most kellemesebb? - édesen bólint, ám farka még mindig petyhüdt. Egy pillanat alatt kirántom magamat belőle. Ez lesz az első, hogy leszopom, de valamiért nem bírom elnézni, ahogy kínlódik. Remélem nem gondolja, hogy szokást csinálunk ebből a dologból.

Jackson: Mielőtt szavakkal reagálhatnék arra, amit tenni készül, már szájába is vesz, és a szavaim nyögéssé alakulnak át. Még sosem tett ilyet, és valamiért úgy gondoltam, nem is fog. Nem néztem volna ki belőle, ez az igazság. Gyönyörű szája van, és képzeltem már el ezt a jelenetet, de ismerve a személyiségét, nem hitegettem magam. Fogalmam sincs, hogy mivel érdemeltem ki ezt a különleges bánásmódot, de roppant hálás vagyok érte, amit elég hamar érezhet is a szájában, ugyanis férfiasságom rohamtempóban merevedik meg, ahogy nyelvével köröz rajta.

Mark: Alig pár perc alatt bemerevedik, de úgy, és olyan méretűre, hogy még az eddiginél is pajzánabb dolgok rohamozzák meg a képzeletemet. Mikor már állatként hördül fel, újra masszírozni kezdem bejáratát, csak,,hogy a következő pillanatban visszatérhessek a jól megérdemelt helyemre. Ahogy cuppogva magába fogad felnyögök, és tövig tolom magamat benne, fejemet hátracsapva. Azt hiszem mégiscsak fantasztikus ötlet volt megadni neki ezt a kis kényeztetést.

Jackson: Csillagokat látok, mikor ismét belém hatol. Nyakát átkarolva igyekszem tartani magam, de deréktól lefelé úgy elzsibbadtam az élvezettől, hogy félő, így is le fogok esni. Mark finoman kezdi ismét a mozgást, de pillanatokon belül felgyorsul, amit kicsit sem bánok. Hamar megtalálja bennem érzékeny pontomat, és amikor a fülébe nyögök, szinte hallom a szuszogásából, ahogy önelégülten elmosolyodik. Imád dominálni, és azt hiszem nagyon jót teszek az egójának, amiért ennyire hagyom is neki, hogy azt tegyen, amit akar.

Mark: A mozgásom egyre gyorsabb lesz, ahogy mindkettőnk élvezete a tetőfokára hág. Azonban mikor megfeszül, mielőtt elélvezne, hirtelen megállok benne, és pénisze tövére szorítok jó erősen, hogy meggátoljam a beteljesülésben. Tudom, érzem, hogy majd' felrobban, mégsem kímélem. - Hívj oppának! - morgom fülébe, enyhén megharapva cimpáját. - Hallani akarom~! - duruzsolom fülébe, kínzóan lassan kezdve el mozogni benne, de tövét még mindig nem eresztettem el.

Jackson: Még a lélegzetem is elakad, előbb attól, hogy rám fog, utána pedig attól, amit kér. Nem tudom, hogy a hirtelen felbugyogó haragtól, vagy a be nem teljesült orgazmusomtól vörösödöm el. - H-hogy micsoda? - hüledezek, nagyokat pislogva rá, hogy legalább látásom kitisztuljon valamennyire, ha már az agyamat még mindig belepi a szex köde. Csak kajánul vigyorog. Nem ismétli önmagát. Nagyot nyelek. Ki van csukva! - Maaark~! - nyögöm, igyekezve a legcukibb kiskutya fejet vágni neki, de arca meg sem rezdül, ahogy keze sem. Tudom, vesztettem. A nem létező bajszom alatt elmorgok egy hosszú káromkodást kínaiul, aztán behunyom szemeimet. - O-oppa, kérlek! - motyogom dadogva.

Mark: Azonnal elengedem ágyékát, ahogy ezt kimondja nekem, mélyre lököm magam, és máris érzem, ahogy megfeszült péniszemből sugárban kispiccel az ondó. Ha méhe lenne, most tuti teherbe ejteném. Addig tolom magam belé, amíg az utolsó cseppek is ki nem szivárognak belőlem, így az ő lyukát töltve meg. Máris érzem, hogy a túl nagy mennyiség miatt, ahogy ki-be mozgok benne (már jóval lágyabban) farkam mellett kicsordul belőle egy kevés. Biztos vagyok abban, hogy amint meglátom majd tátongó bejáratát, amiből az én fehér krémem csorog ki, megint rá fogom vetni magam. Ez olyan látvány, ami még elképzelve is baromi izgató. Hát még ha megint gyakoroltatom vele az "oppa" szó használatát. Lehet legközelebb megkérem ne hordjon többet alsógatyát, és akkor akárhol megdughatom majd, csak egy kicsit lejjebb tolja a nacit, és már bent is van. Ohhh, de még milyen mélyen bent van megint... Hát, ebből nem egy kör lesz!

Jackson: Mikor Mark végre elenged, nem csak ő, de én is elélvezek, ami úgy tűnik, nem különösebben hatja meg, sokkal jobban el van foglalva a saját élvezetével. Várom, hogy teljesen kihúzódjon belőlem, azonban ez nem történik meg, helyette inkább újra keményedni kezd. Már látom, hogy hosszú éjszakánk lesz. Mielőtt bármit is mondhatnék, éhesen megcsókol, majd lábaim alá nyúlva felemel (isten se tudja, honnan van hozzá ennyi ereje), és a legközelebbi szabad falfelülethez szorít, hogy úgy dugjon meg ismét, tempósan. Én pedig ribancokat megszégyenítően nyögök neki a következő orgazmusig, kérésének megfelelően újra oppának szólítva. De ezért még számolunk valamikor, az tuti!