Tammy másnap úgy ment le reggelizni, hogy elhatározta: bocsánatot fog kérni Mógustól. Elvégre a seprű megszelídült, és Tam hajlandó volt elhitetni magával, hogy ezt a tanárnak köszönheti.

Mikor azonban belépett, és a mardekár asztala felé vette az irányt, a griffendéles trió közül kivált Harry, és ellentmondást nem tűrően a piros asztalhoz húzta, ezzel jó néhány csúnya pillantást kiváltva a mardekárosokból.

- Piton akart tegnap megölni.

- Ezt nem mondod komolyan...

- Hallgass végig Tammy! Hermione látta, hogy valami szemmel verés varázslatot vagy mit csinált. És halloweenkor is betört bolyhoskához. Meg akarja szerezni amit a kutya őriz. És gyűlöl engem.

- Harry, ez már paranoia. Piton egy tanár, egészen biztosan csak félreértés történt. Eleve rosszul álltatok hozzá Ronnal, csak mert nem kedveli annyira a griffendéleseket.

- Te pedig véded, csak mert mardekáros vagy! - Csattant fel Harry, és így a korai órákban csöndes és viszonylag néptelen Nagyteremben aki eddig nem őket figyelte, most határozottan rájuk függesztette a tekintetét. - Nem úgy értettem. - Sütötte le a szemét a fekete hajú, amint rájött, mi csúszott ki a száján.

- Dehogynem. - Tam felállt az asztaltól, majd Ron és Hermione elkerekedett szemeitől övezve, a háza asztalához sétált.

Ezután volt néhány nap mosolyszünet, amit a mardekárosok, különösen Draco úgy értelmeztek, hogy szabad a pálya, így a szőke fiú minden alkalmat megragadott arra, hogy megjegyzéseket ejtsen el a bájitaltan - és ha a tanárok nem figyeltek - más órákon is. Alig leplezte hát a csalódottságát, mikor a testvérek elásták a csatabárdot, és újra visszább kellett fognia magát. Az egyetlen előnye az volt a dolognak, hogy míg Harry Ronnal karöltve Draconak feszültek, Hermionét és a mardekáros lányokat hidegen hagyta a rivalizálás. Így mikor összefutottak a borzas hajú évfolyamtársukkal a könyvtárban, és néhány délután alatt túlléptek a két ház közti feszültség okozta bizalmatlanságon, el kellett ismerniük, hogy kedvelik egymást, ha másoknak nem is, de legalább maguknak. Így akarva-akaratlanul is kialakult egyfajta programjuk az órák utáni időre. Ha épp más időben végeztek, a saját háztársaik körében voltak, de az esetek többségében a kömyvtárban megoldották a házi feladataikat, majd a birtokon, vagy a kastély folyosóin céltalanul császkálva beszélgettek. Így pedig hirtelen egy új ülésrend is kialakult az órákon: Pansy Hermione mellé ült, Daphne Tamara mellé, Draco pedig így a legnagyobb meglepetésére Blaise Zambini mellé sodródott, akivel amúgy jól kijött, de eddig mivel Tam mellett ült, nem beszélgettek annyit.

December közeledtével Harry és Tammy tökéletes egyetértésben iratkoztak fel a listára, amire azoknak a neve került fel, akik a téli szünetben a roxfortban akarnak maradni. Eszükben sem volt a Dursley családdal karácsonyozni, ha el is kerülhették a tortúrát.

Ron és a bátyjai sem utazhattak haza, mert a szüleik a romániában dolgozó sárkánykutató bátyjukat látogatták meg. Hermione, Pansy és Daphne azonban hazamentek, ahogy a mardekárosok nagy része is, így Tam szomorúan konstratálta, hogy egy barátja sem lesz ott a háztársai közül.

Egy nappal a téli szünet előtt szomorúan búcsúzkodtak, és többen is megígérték, hogy a szünet közben is minimum egy levelet küldenek, így végül nyugodtan tért vissza a klubhelyiségbe, ahol a kivételes teljes csöndet és nyugalmat kiélvezve elterült a kanapén, és a délutánt, majd a másnapot is olvasással, és mikor rá tudta magát venni, a szünetre feladott házi feladatok megoldásával töltötte. Annyi időre mozdult csak ki, amíg elküldte a barátai karácsonyi ajándékát, vagy Harryvel és Ronnal ment a nagyterembe, és lejátszani néhány sakkpartit.

Másnap reggel egy kissebb halom ajándék fogadta az ágya lábánál.

Draco egy vadiúj pennakészletet küldött ( Tammy folyton elvesztette, vagy eltörte őket) és egy fülbevalót, bonyolult kígyós mintával. Ő a fiúnak egy fogókesztyűt küldött, mivel Draco folyton arról beszélt, hogy jövőre azon a poszton fog játszani, és egy cikeszt is, amire figyelmeztette a barátját a levélben, amit az ajándék mellé csatolt. Blaise egy baseball sapkát küldött, amin a ház címere virított. Ő egy ugyanilyet ajándékozott neki, már előre megbeszélték, hogy valami ilyesmit adnak a másiknak, és úgy tűnt, teljesen egy rugóra járt az agyuk. A lányoknak a nevük kezdőbetűjével ellátott karkötőt küldött, és szintén ékszereket kapott. Harrynek a kviddics évszázadait ajándékozta, Ronnak pedig egy édességválogatást. Mindkettőjük édességeket küldött neki. Így már csak négy ajándék maradt, amikről nem tudta ki küldte neki. Találomra felkapott egyet, és a hozzá csatolt levélből megtudta, hogy Mrs. Weasley küldte neki. A csomagban egy rakat házi sütemény, és egy kézzel kötött pulcsi volt. A ruhadarab ejtett vállú, és hófehér volt, a közepébe pedig aranyszínnel egy T betűt kötöttek. Tammy meghatottan vette fel azonnal, és küldött egy köszönőlevelet az asszonynak, csak azután szentelte a figyelmét a maradék három ajándéknak. Egyiken sem volt levél, se a feladó neve. Az egyik mardekárzöld csomagolópapírral volt bevonva, a második feketével, a harmadik pedig pirossal. A pirossal kezdett, ami egy könyv volt: Legilimencia és okklumencia. Mellette egy fehér lap: Még szükséged lesz rá.
A borító hátoldalán azt írták, a legilimencia elsajátításával beléphet mások elméjébe. Az okklumenciával pedig kizárhatja a legilimentorokat.

A zölddel folytatta. Abban néhány olyan könyv volt, ami beleillett az érdeklődési körébe, és egy-kettő, amik olyan érdekesek voltak, hogy fájó szívvel vitte vissza őket a könyvtár zárolt szekciójába. Sokáig lapozgatta őket, mielőtt belátta, hogy semmi üzenet nem társul hozzájuk. Az egyetlen tippje pedig, hogy ki küldhette őket, túl merész volt.

Az utolsó tárgy is csak könyv lehetett. Egyetlen, gyors mozdulattal tépte le a csomagolópapírt, és egy kártya hullott az ölébe: Még hasznos lehet.
Szinte teljesen egyezett annak az üzenetnek a tartalmával, amit a piros csomaggal küldtek. A könyv címe vérfagyasztó volt: Legveszélyesebb varázstárgyak és bájitalok elkészítése- A fekete mágia alapjai

Olyan messzire ült az ágya végében heverő könyvtől, amennyire csak tudott. A zárolt szekcióban jócskán voltak a fekete mágiával foglalkozó könyvek, amiket a roxfortban nem oktattak, de Tam mindig meghúzta a határt, és eddig nem lépte át. Elővette a duplafenekű ékszeresládáját, amibe alig néhány perce még a barátai ajándékait rakta, és a fölső részt kiemelve berakta alulra a két könyvet, és az üzeneteket. Még sokáig szuggerálta az immár újra a helyükre került ékszereket, de a szeme előtt csak az alattuk lapuló irományok lebegtek. Olyan gyorsan csuka le a doboz tetejét, mintha attól félt volna, a lapok kinyúlnak, és berántják őt.

Átment a griffendélesekhez, és mire lementek ebédelni, egészen megfeledkezett a dologról.

Tammy még sosem vett részt ehhez fogható karácsonyi lakomán. Asztalra került vagy száz kövér sült pulyka, sült- és főttkrumpli-hegyekkel körítve,
chipolata kolbászok tepsiszám, levesestálak teli vajas borsóval, finom, sűrű szószok, tengernyi áfonyamártás - és az asztalokon szinte méterenként nagy halomban álltak a máguspukkantók. Ezek a csodálatos játékok sokkal
izgalmasabbak voltak, mint azok az ócska, műanyag csecsebecséket meg
papírcsákókat rejtő mugli pukkantós bonbonok, amiket Dursleyék szoktak venni. Tammy felpukkantott egyet Freddel. A bonbon akkorát szólt, mint
egy ágyú, és sűrű kék füstbe burkolta mindkettőjüket - a belsejéből pedig kiugrott egy kapitánysapka és egy csomó élő fehér egér. A főasztalnál ülő
Dumbledore csúcsos varázslósüvegét virágos kalapra cserélte, és harsányan kacagott egy tréfán, amit Flitwick professzor olvasott fel neki.
A pulykát lángoló karácsonyi puding követte. Percynek kis híján beletört a foga, mikor ráharapott a szeletében megbúvó ezüst sarlóra.

Hagrid nyakló nélkül vedelte a bort, s feje szemlátomást egyre vörösebb lett. Végül úgy elhatalmasodott rajta a vidámság, hogy arcon csókolta
McGalagony professzort, aki - Harry és Tammy ámulatára - csak kuncogott, és fülig elpirult fekete cilindere alatt.

Mikor Harry a vacsora végeztével felállt az asztaltól, alig fért el a két kezében a pukkanókból szerzett rengeteg ajándék.

Nyert egy csomag kiszúrhatatlan, világító léggömböt, egy
bibircsóknövesztő készletet és egy vadonatúj varázslósakkot hogy csak a legjobbakat említsük. A fehéregerek sajnos szanaszét futottak, és Tammy gyanította, hogy időközben Mrs. Norris gyomrában végezték karácsonyi lakoma gyanánt.

Délután Harry, Tammy és a Weasley testvérek fergeteges hógolyócsatát vívtak a kastély udvarán. Alkonyatkor dideregve, fáradtan és csuromvizesen vonultak fel a Griffendél klubhelyiségébe. Letelepedtek a kandalló előtti karosszékekbe melegedni, és ekkor Harrynek végre alkalma nyílt felavatni
vadonatúj sakk-készletét - ennek során látványos vereséget szenvedett Rontól. Tammy gyanította, hogy nem vesztett volna olyan csúfosan, ha Percy nem akart volna minduntalan segíteni neki.

Mikor elkezdtek szállingózni az ágyba, és Tam is felállt a kanapéról, mintha Harry is mondani akart volna valamit, de végül nem tette meg.

A klubhelyiségben kellemes meleg uralkodott. Tammy lehozta az egyik új könyvét amit a zöld csomagban kapott, és addig olvasta, míg a kanapén aludt el.

A szünetben Tammy átrágta magát a többi könyvön, és az utolsó napokon a piros csomag tartalmát is áttanulmányozta.

Mikor visszajöttek a többiek, és újrakezdődött az edzésáradat a kviddicsszezonra, a mardekárosok a szokásosnál is többet tanultak. Ha a griffendél megveri a hugrabugot, hét év óta most először előzik meg a mardekárt a pontversenyben. Ez pedig már nekik is sok lett volna.

Nagy volt hát az örömük, mikor megtudták, hogy Piton vezeti majd a meccset. A griffendéleseknek ugyanekkora volt a rémületük.

A meccs alig öt percig tartott. A griffendél átvette a vezetést, Tam pedig még sosem látta Pitont olyan dühösnek. Ráadásul a meccs alatt még Draco, Crack és Monstro is összeverekedtek Ronnal és Nevillel.

Másnap reggel Tam már meg sem lepődött, mikor amint belépett a nagyterembe, Harry máris a vállánál fogva húzta ki őt egy eldugott beugróig.

- Piton tegnap este a tiltott rengetegben rá akarta venni Mógust, hogy találja ki neki, hogy veri át Bolyhoskát.

- És te ezt honnan...

- Hallottam. Föléjük repültem a seprűvel.

- Lehet hogy csak a veszélyforrást akarja megelőzni.

- A bölcsek kövét őrzi a kutya. Tudod mi az?

- Valami alkimista cucc. Arannyá változtat minden fémet, és örök életet ad.

- Igen. Hiszel nekem?

- Elhiszem, hogy te biztos vagy abban amit tudtok. - Felelte diplomatikusan. - Nem akarom kirúgatni magam, de azt még kevésbé akarom, hogy neked valami bajod essen. Szóval ha meg akarjátok menteni a követ, szóljatok, és megyek veletek.

- Hát... gondolom ez is több mint amit elvárhattam tőled. - Mosolyodott el Harry, és mikor visszamentek, még gyorsan megölelte, mielőtt visszament a vörös asztalhoz.

A hetek múltával Mógus egyre rosszabbul nézett ki, Piton pedig változatlanul mogorva volt mindenkivel a mardekárosain kívül.

Az év végi vizsgák rohamosan közeledtek, így a lányok a szokásosnál is több időt töltöttek közösen a könyvtárban a házik és a jegyzeteik fölött görnyedve, egymást (ki)kérdezve, a tavaszi szünetben pedig még nagyokat sóhajtozva, de Harry és Ron is csatlakoztak hozzájuk.

Egy ilyen alkalommal derült ki, hogy Hagrid sárkányokról szóló könyveket olvas.

- Nincs ebben semmi gyanús. - Lapozott egyet Tamara a jegyzetében- Mindenkinek lehet hobbija. Daph, nálad van az a lap a sárkányvér tizenkét felhasználási módjáról? Mindig elfelejtem a nyolcadikat...

- Tammy, te nem láttad hogy viselkedett. Kifejezetten olyan volt, mint aki titkol valamit. A könyvet sem akarta megmutatni.

- Akkor majd később meglátogatjuk. De ha nem akarja elmondani, minek faggassuk.

Tammy végül nem kísérhette le őket, mert Pansy ragaszkodott hozzá, hogy győzzék meg Pitont, hogy gyakorolhassanak néhány főzetet Daphneval.

A griffendélesek végül nem mondták el nekik mit mondott Hagrid, de néhány héttel később mikor ismét sikerült bekéredzkedniük a bájitaltan terembe, Draco lélekszakadva törte rájuk az ajtót.

- Nem hiszitek el, mit láttam!

- Fékezze magát Mr. Malfoy! - Állította le a fiút Piton, beszéd közben pedig gyorsan beleszórt egy csipet szárított babérlevelet Tammy üstjébe, aki a hirtelen inger miatt ijedten megugrott, és vagy háromszor annyi csótánycsápot dobott a bájitalába mint kellett volna. Gyorsan megkavarta a főzetet, ami visszanyerte a helyes színét, és nem adott ki olyan hangokat, mintha fel akarna robbanni.

- Köszönöm. - Rakta le a csótánycsápos tálkát a mardeláros lány. Piton erre olyan semmitmondó arccal ajándékozta meg, amit tanítani kéne.

- Mr. Malfoy bizonyára tud várni a hírrel, amíg önök befejezik a bájitaljaikat.

- Persze. Elnézést a zavarásért professzor. - Csukta be maga után az ajtót a szőke barátjuk.

Mikor elkészültek, minden eszközt elmostak, és alapanyagot elraktak, elzárták a lángot, és palackokba töltötték a jó gyógyitalokat (szinte egész évben ezekkel foglalkoztak) amiket majd átvisznek a gyengélkedőbe, szinte belerohantak a kint várakozó Dracoba.

- Mit akartál mondani? - Igazította meg a fiolákkal és lombikokkal telt rekeszes ládikáját Tammy, mire Dracoból dőlni kezdett a szó.

- Nem hiszem el, hogy nem mondták el nekem!

- Te ezen akadtál ki? - Hüledezett Draco- Ki is rúghatják őket, ha lebuknak.

- A te fejedben pedig meg sem fordult, hogy esetleg előremozdítanád ezt az ügyet igaz?- Meglepő volt, hogy Daphne szólalt fel először a dolog ellen, mert a lány nem sokszor vett részt a vitákban és összeszólalkozásokban.

- Nem mindegy az neked?

- Állj le! - Pansy és Tammy egyszerre csattantak fel, de Pansy folytatta:

- Nem veszed észre, hogy mindenki unja már, hogy másról sem tudsz beszélni mint róluk? Az egyik Potter már a barátod, el kéne felejtened a griffendéleseket.

- Ti nem veszitek észre milyenek? Pöffeszkedőek, és minden tanár kivételez velük.

- Hermione tanul, azért kap annyi pontot. Harry jól kviddicsezik, de ettől még nem kivételeznek se vele, se Ronnal, pedig kábé minden bátyját tanították. - Jegyezte meg Daphne.

- Ha pedig egy kicsit nyitottabb lennél más témákra is, nem csak az jutna rólad eszükbe az embereknek, hogy egy aranyvérű család sarja vagy, aki mindig kudarcot vall, ha megpróbál keresztbe tenni a testvéremnek. - Mondta nyugodt, de a szokásosnál hidegebb hangon Tam.

Draco vörös arccal bámult rájuk, majd kikerülve őket, elviharzott.

- Túl kemények voltunk vele? - Sütötte le a szemét Tamara.

- Hallania kellett. - Szegte fel az állát Pansy.

- És akár tetszik neki akár nem, Hermione már a barátnőnk. Nem sértegetheti kedvére a fülünk hallatára, és nem kéne a kirúgatását tervezgetnie. - Csatlakozott hozzá Daphne.

- Igazatok van, de... az utóbbi időben kicsit elhanyagoltuk őket nem? És még Blaise is ráfeküdt a tanulásra, lehet hogy azt hiszi már nem akarunk barátkozni vele.

- Majd megbeszéljük Dracoval, és a sárkányos dolgot is Hermionéval, de most már elvihetnénk végre ezeket a vackokat a gyengélkedőre? - Pansy arcát látva kitört belőlük a nevetés.