A novemberrel nem csak a hó és hideg, hanem az első kviddicsmeccs is vészesen közeledett. Tammy sikeresen be tudta úgy osztani az idejét, hogy a tanulnivalók mellett úgy töltse az időt a barátaival és a testvérével, hogy egyik ház tagjai se legyenek rá dühösek.

Most is épp a Griffendél klubhelyiségében volt, Harry esszéjét olvasva. Hermionéval nem hagyták hogy a fiúk róluk másoljanak, de mivel gyógynövénytan asztrológia és mágiatörténet kivételével minden órára közösen voltak beosztva, szinte mindig ugyanakkor volt szabadidejük, és a feladataik leadási határideje is.

Mikor visszaadta a hálálkodó Harrynek a lapját, meglepve vette észre, hogy a fiú azonnal felpattan.

- Még egyszer kösz Tammy. Megyek, visszakérem Pitontól a könyvemet.

- Milyen könyvet?

- A denevér néhány napja elkobozta tőle a Kviddics évszázadait egy béna indokkal.- Válaszolt a barátja helyett Ron.

- Veled megyek, alá akarok íratni vele egy engedélyt.- Kapta fel a táskáját Tamara, majd kiléptek a portré nyitotta ajtón.

Harry hiába kopogott be a tanári ajtaján, senki nem válaszolt odabentről. Tam eközben a táskájában kezdett kotorászni a papírért, valamint pennáért és tintáért, mikor a testvére a második eredménytelen kopogás után óvatosan résnyire nyitotta az ajtót, és bekukkantott. Néhány másodperc múlva zsörtölődést hallottak:

- Az az átkozott dög... hogy figyeljen az ember egyszerre mindhárom fejére? - Harry próbálta csendben behúzni az ajtót, de a tanáruk persze észrevette az akciót. - POTTER! KIFELÉ INNEN! KIFELÉ!

A testvérek a stratégiai visszavonulás mellett döntöttek.

Míg Harry a griffendéleseknek számolt be, Tammy úgy ítélte meg, Pitonnak volt elég ideje lenyugodni, és ismét útra kelt a kastély folyosóin. Más esetben ezt nem kockáztatta volna meg, de égető szüksége volt néhány könyvre, amihez az engedély kellett, mivel a könyvtár zárolt szekciójában voltak találhatók, mint arra Madam Cvikker oly kedvesen rávilágított.

- Szia Hóborc. - A kis szellem úgy meglepődött, hogy véletlenül átlebegett egy lovagi páncélon, aztán harsányan vihogva a lány elé vágott, és mélyen meghajolt.

- A kis vélácska! - Kuncogott rosszmájúan- Hova ilyen sietősen?

- A tanáriba. Szükségem van egy engedélyre. És te? Valami újabb csínyen dolgozol?

- Csak nem egy csodáló? - Húzódott még szélesebb vigyorra a bohócsipkás szellem szája.

- Tisztelő. Az itt töltött évek után is kiapadhatatlan kreativitást és lelkesedést, az apátiára való hajlam teljes hiányát, tisztelni kell.

- Ilyet is csak egy vérbeli mardekárostól hallani. - Lóbálta lábait a szellem. - Lenne kedved segíteni?

- Már azt hittem, meg sem kérdezed. - Mosolyodott el Tam.

- Amíg én előkészítem a vizes vödröt, te őrködj!- Szinte egyszerre tisztelegtek a másiknak, majd elkezdődött a nagyszabású akció lebonyolítása.

Tamara alig távolodott el tíz méternyire, mikor az ajtó kinyílt, a vízzel teli vödör pedig tökéletes ívben zuhant rá az ajtón kilépő Perselus Piton fejére.

Hóborc nevetése még azután is visszhangzott a folyosón, hogy az messze szállt. Tammy pedig szólásra nyílt szájjal, teljes sokkban állt.

Úgy tűnt, Piton robbanni fog. Tamara biztos volt benne, hogy a haragját a legelső útjába kerülő szerencsétlenen - azaz rajta - fogja kitölteni. Biztos volt benne, hogy az életben nem kapja meg az engedélyeket. Piton azonban valószínűleg emberfeletti önuralommal rendelkezett, mert miután meglátta a kővé dermedt diákját, eltűntek a Tammy szerint legalább gyilkos indulat manifesztálódására utaló érzések amik körüllengték őt, és a pálcáját maga előtt végig húzva teljesen megszáradt.

- Mit áll még itt Miss Potter? Akar valamit?

- Nem, majd megkeresem Flitwick professzort. - Ő aztán nem húz ujjat a sorssal. A vak is látja, hogy nem Pitont kell megkeresnie ezzel. Még a végén véletlenül megöli, mielőtt szóbahozhatná a dolgot.

- A professzor elfoglalt, de biztosíthatom, hogy nekem sem okoz gondot egy diák kérdésére válaszolni. - Vonta fel a férfi a szemöldökét. Tammy így kénytelen volt odamenni, és a táskája tetejéről kiemelni a néhány tételből álló könyvlistát.

- Leghatóbb ördöngös italoc, Sötétség teremtményei, Pszichotikus bestiák, Varázstárgyak, melyekről nem akarják, hogy hallj. Miért akarja ezeket kikölcsönözni?

- Mert a Czikornyai és Patcza nem árulja őket, külföldről pedig macerás a szállítás. - Piton nyilván nem ezt a választ akarta hallani, Tamara pedig nem akarta elmondani neki miért kellenek a könyvek. - Van egy ajánlatom. - Nézett fel a padlóról. - Egy könyvben olvastam, hogy ha egy véla nem szeretné hogy a gyermeke véla legyen, egy szertartással tudja csak ezt elérni. Így lesznek a félig vélák, de nekik már csak negyed véla gyerekeik lehetnek. De nem is ez a lényeg. Hanem hogy a szertartásnak nyoma marad. Nem a bőrön, mert a faj gyorsan és nyomtalanul regenerálódik. A fél-véláknak a szertartás során keletkezik egy apró, fekete tincs a tarkójukon. A legtöbben ezt sosem veszik észre. Nekem ilyen nincs. Az anyám nem végezte el a szertartást, így csak egy fajta gyengített verziójú véla lettem, varázserővel. De a hajam tiszta vélahaj. Ha aláírja az engedélyt, hajlandó vagyok adni néhány szálat a bájitalokhoz.

- Ha egy vélának kitépik a haját, az meghal.

- Ha más csinálja, és úgy hogy valóban a véla halálát akarja ezzel elősegíteni, akkor igen. De ha például fésülködés közben hullik ki néhány szál... - Nem fejezte be a mondatot. - Egy szál, minden könyvért.

- Kettő.

- Legyen. Plusz a könyv, amit elkobzott Harrytől.- Piton aláírta az engedélyt, Madam Cvikker pedig kénytelen volt kiadni a lánynak a könyveket. Ezután amaz újdonsült kincseivel a táskájában még a klubhelyiségbe menet beugrott a griffendélesekhez, hogy odaadja Harrynek a Kviddics évszázadait, amit a fiú kitörő örömmel fogadott.

- Hogy szerezted vissza Tammy?

- Elsimítottam a dolgot. Mint mardekáros a mardekárossal. - Legyintett erre a lány.

Másnap reggel a Nagyterem olyan volt, mint egy méhkas. Tam reggel elküldte Hedviggel a hajszálakat egy borítékban, most pedig Harryt próbálta rávenni, hogy egyen pár falatot az év, - és egyben a fiú- első meccse előtt.

- Enned kell valamit.

- Nem vagyok éhes.

- Ez egyáltalán nem számít.

- Tammy, gyere ide egy percre! - Kiáltott át a mardekár asztalától Flint. A lány még rátett egy pirítóst a testvére tányérjára, rámosolygott a trióra, és visszament a társaihoz.

A mardekárnál már elfogadták hogy a háztársuk gyakori vendég a griffendéleseknél, de a kviddicsmeccsek előtt azért rövidebbre akarták fogni a pórázt. Ezt pedig Tammy volt kénytelen elfogadni, a béke érdekében.

Pontban tizenegykor ért a tanári kilátó mellett elhelyett mardekárzöld színben virító társaihoz. Helyet foglalt Pansy és Daphne mellett, és elégedetten konstratálta, hogy még ilyen távolságból is látszik a színváltós tintával lepedőre írt szöveg ami a griffendéleseknél volt: Potter a király!

Talán a kviddics volt az egyetlen része a varázsvilágnak, ami teljesen hidegen hagyta. Ezt persze a világért sem hangoztatta volna, pláne egy ilyen fontos meccs előtt nem. Így csak annyit tehetett, hogy már előre felvértezte magát a folytonosan rátörő unalom ellen, és elhatározta hogy márpedig élvezni fogja a meccset, és figyeli, vajon a testvére reggeli feszültsége mennyire hat ki a játékára.

Eleinte minden rendben ment. Mikor felbukkant a cikesz, Tammy a korlátnak dőlve, visszafolytott lélegzettel figyelte a két fogó közti versenyt... aztán Marcus Flint elállta Harry útját, félretaszította a Nimbusz 2000-est, Tammy pedig a griffendélesekkel együtt, dühösen felmorrant.

A griffendél kapott egy szabaddobást, és mikor Tam újra megtalálta Harryt, azt hitte menten elájul.

Az első gondolata az volt, hogy a seprű olyan mint egy megvadult állat, és épp a több tíz méteres magasságból akarja ledobni a testvérét. A második az volt, hogy szólnia kell egy tanárnak. A harmadik, hogy egy Nimbusz magától ilyet nem tenne, szóval valaki megátkozta.

Átvágott a tömegen, és a kevésbé éber diákokat fel is lökte. Remélte, hogy a seprű nem dobja le Harryt, amíg valakinek el nem tudja mondani, hogy baj van.

A legközelebb Mógus ült, és bár Tamarának határozott fenntartásai voltak a tanár szakértelmével és hidegvérével kapcsolatban, de nem vesztegedhette az időt.

Mógus elmélyülten figyelte a meccset, és a lánynak szinte bűntudata volt, hogy kizökkenti őt, mikor egy gyors és határozott mozdulattal megragadta a férfi vállát, aki így ijedten felé kapta a fejét.

- Professzor úr, Harryt le akarja rázni a seprűje, biztosan megátkozták!

- É-én nem t-tudom mit...

- Maga a sötét varázslatok kivédése tanár- még Tammyt is meglepte, milyen kemény, vészjóslóan parancsoló hangnemet ütött meg- ha nem csinál valamit, magát teszem felelőssé, és biztos lehet benne, hogy Dumbledore is hallani fog arról, hogy nem végezte a munkáját.

Ekkor érezte meg a füst szagát, ami az alig néhány méterre ülő Piton talárjából kicsapó lángokból áradt. Ellépett Mógus mellől, előhúzta a pálcáját, és kimondta a vízfecskendező varázslatot, amit a szakkönyvek a vélák által dobált tűzgolyók ellen javasoltak.

Piton épphogy csak felpattant és a pálcájáért nyúlt, mikor a vízsugár már el is oltotta a lángokat.

- Maga mit keres itt, Miss Potter? - Kérdezte gyanakodva, de Tam már nem válaszolt, mert a közönséggel együtt ő is azt nézte, hogy Harry, miután visszaszerezte a seprűje felett az irányítást, zuhanórepülést indított, Tammy pedig lélekszakadva rohant le a lépcsőn a pályára.

Mire leért, pont láthatta, ahogy Harry a szája elé kapja a kezét, és pont odaért, mikor a fiú négykézláb földet ért. Köhögött, és mikor Tammy erősen hátba vágta, egy apró, szárnyas aranylabda hullott a kezébe.

- Elkaptam a cikeszt!- Kiáltotta, magasba tartva a tárgyat, de mire Lee Jordan bejelentette volna a győzelmüket, Tammy szoros ölelésében találta magát, amit persze rögtön viszonzott.

- Semmi baj, jól vagyok. - Bizonygatta a testvérének, aki egyenlőre nem mutatott nagy hajlandóságot arra, hogy elengedje őt, csak azt érezte, hogy bólogat néhányat.

- Ígérd meg, hogy többet nem hozod így rám a frászt jó? - Tolta őt el az ezüstszőke hajú, és Harry meglepődve vette észre, hogy mindjárt elsírja magát. Válasz helyett most ő ölelte át a lányt, aki remegve csimpaszkodott belé.

Húsz perccel később a trió Hagrid kunyhójában ült, Tammy pedig a baráti társaság felváltva feltett aggódó kérdéseire válaszolt, vagy folyt bele mélán a beszélgetésükbe. Mikor teljesen meggyőzte magát hogy tényleg minden rendben, akkor jutott eszébe, hogy biztosan következményekkel jár, ha nyilvánosan megfenyeget egy tanárt.