A mocskolódó cikkek ellenére Tammyt vastaps fogadta, mikor fellépett a kommentátori pódiumra. Ludo nagy lelkesen két oldalról puszit nyomott az arcára, aztán egyszerre helyet foglaltak.

- Hideg van ma, igaz? - Ludo vidám arca, ami kipirult a hidegtől, plusz a kabátja, sálja sapkája és kesztyűje, éles ellentétben állt Tammy pisztáciazöld pulcsijával, és sápadt arcával. A többi tűz véla szintén téli ruhák nélkül élt a táborban, legalábbis Tammy úgy látta, hiába hűlt le az idő, mintha a szőke varázslényeket ez a legkevésbé sem érdekelte volna.

Tarion hiánya mintha valami be nem gyógyuló seb lett volna, vagy mintha saját magából vesztett volna el egy darabot. Még mindig igyekezett a kettőjüket összekötő mentális fonalat megkeresni, ami Perseluséval ellentétben nem arany volt, hanem vörös, de nem találta. Így aztán nehezére esett nem elképzelni, milyen közbeszólásai lettek volna a mogorva sárkánynak Ludo Bumfolt minden mondatánál.

- Igen, bár mi aligha panaszkodhatunk. A bajnokainknak sokkal nehezebb dolga lesz odalent. - A mágikusan megerősített hangjuk átjárta nézőteret, és senkinek nem esett nehezére kitalálni, a tóról beszél.

- A hideg semmi a félelem jeges ujjaihoz képest, ami majd a szívüket ragadja meg.

- A bajnokok ugyanis szembe fognak szállni a tó legjavával, hogy visszaszerezzék, amit elloptak tőlük!

- Ami nem más, mint a számukra legkedvesebb! Így csak egy kérdésem van. Hogyhogy te itt vagy?

- Azt mondták, nem tudnál nélkülözni, Ludo.

- És milyen helyesen! Hamarosan minden bajnok alámerül! De ha jól gondolom, van egy kis kihívás a dologban.

- Az attól függ, vissza tudják e tartani egy órán át a levegőjüket?

- Nos, ha valamelyikük képes erre, azt hiszem, már meg is van a győztes! - Bumfolt felnevetett a saját viccén, de aztán a bajnokok kijöttek a sátorból, és felsorakoztak előttük.

A következő egy órában, mágikus kivetítőkön nézték a bajnokokat, olyanokon, mint amik a világkupadöntőn is voltak. Tam és Bumfolt lendületes kommentárja szórakoztatóvá tette a jeleneteket, és mág drámaibbá a szorult helyzeteket. Mikor Harryt körülvették az uszonyos sellők, több griffendélessel együtt Tam is felpattant, és csak miután a veszély elmúlt, akkor fújta ki a benntartott levegőt.

Mikor azonban utolsóként Harry felindult a maradék két tússzal, és a varangydudva elvesztette a hatását a felszín előtt, Tam már a tó partján járt, és amint eléggé belegázolt a vízbe, fejest is ugrott.

Csakhogy nem tudott úszni, és ez akkor jutott eszébe, mikor Harryt megragadva, aki ekkor szinte eszméletét vesztve lebegett, el kellett volna indulniuk felfelé. Petunia úgy gondolta, Nem olyan fontos ez a tudás a lánynak, helyette ő táncórákra járt.

Harry hirtelen magához tért, és közös erővel, egymást támogatva sikerült felúszniuk a felszínre, majd Ronnal és Fleur húgával a partra.

- Megtanultál úszni? - Harry döbbent volt, de nem annyira, mint Tam.

- Inkább evickélésnek hívnám. - Egyszerre vigyorodtak el, makd nevetve, egymásra támaszkodva csukladoztak a nevetéstől. A végén a Tammy átölelte Harryt, és ő lelkesen viszonozta a gesztust. Néhány másodperccel később Hermione és Ron is csatlakozott, de egyikük füléig sem jutott el Ludo Bumfolt meghatott kommentárja.

Végül kihirdették a pontokat ( Tammy egy takaróba bugyolálva ) és már indult volna vissza a kastélyba, mikor valaki finoman megrántotta a nadrágja átázott szövetét.

Lenézett, és Fleur húgát látta, elkerekedett szemmel ránézni. Bár ő nem tudott franciául, a kislány pedig nem tudott angolul, de leguggolt elé, és rámosolygott, Gabrielle pedig a nyakába csimpaszkodva szorította őt magához. Mikor elváltak, a kislány pukedlizett egyet, majd nevetve visszaszaladt Felurhöz.

Tam felegyenesedett, és elindult az erdőbe. Ideje volt beszélni a tanácsadójával.

Lecserélte a ruháit egy olyanra, amit előkészítettek neki, és most először, egy királynőt látott a tükörben. A sátor, ahol a tárgyalás volt, most egy uralkodói lakosztály képében állt készen a legváratlanabb időpontokban történő érkezésére is, a lány varázslataival levédve. Nem mintha bárki engedély nélkül betette volna a lábát.

Egy széken ült, és mikor a tanácsadója, fekete ruháiban, a szemüvegét megigazítva belépett, és meghajlás után helyet foglalt, megszólalt.

- Még nem árultad el a neved.

- Nos, az előző királynő csak tanácsadónak szólított.

- Én nem az előző királynő vagyok. És már mondtam egyszer: a nevedet kérdeztem, nem a rangodat.

- Bocsáss meg felség. A nevem Eros, és állok szolgálatodra.

- Lenne néhány kérdésem.

- Igyekszem legjobb tudásom szerint megválaszolni őket.

- Köszönöm. Édesanyám egy sort sem írt arról, hogy milyen a koronázás.

- Ennek egyszerű oka van: minden uralkodó maga dönti el, milyen legyen. Van, aki bált rendez, van aki egyszerűen a fejére teszi a koronát, és volt olyan is, aki addig várt a dologgal, míg mindent elsöprő diadalt nem aradtak egy csatában. Csak önön áll a dolog, most, hogy eléri a szükséges kort.

- Ez esetben a hónap végén legyen. Azt szeretném, ha itt a tisztáson lenne egy egyszerű táncmulatság, és előtte az egész nép sárkánnyá változva repülne egyet.

- Szabad egy kérdéssel élnem, felség?

- Örülnék neki.

- Hogy kívánja ellátni ennivalóval az egész tábort?

- Megkérem a házimanókat. Ha elmondod mik a hagyományos ételek, megpróbálom megtudni, el tudják e készíteni. Ha nem, akkor gondolom a sült hús és köretek megfelelnek.

- Ez esetben remek ötletnek tartom ezt az egyszerű, de vidám táncmulatságot. Mik a további kérdései?

- Miután megkoronáznak, milyen kötelességeim lesznek?

- Nos, lesz néhány tárgyalás, ahol a további terveket vitatjuk meg rövid, közép és hosszú távra, de ezeknek az időpontjait természetesen ön tűzi ki. És persze érdemes lenne részt vennie néhány eseményen, amit a nép szervez. Harci tornán például.

- Ez megoldhatónak tűnik. Egy utolsó dolog lenne még. Attól tartok, Tarion eltűnt.

- Parancsol? - Eros most először, kissé zavarodottnak látszott.

- A harc után, nem tudtam kapcsolatba lépni vele.

- Nos, ez bonyolultnak tűnik. Megengedi, hogy erről megkérdezzem a sárkányomat? - A lány bólintására ugyanazt az elmerengő arckifejezést látta Eroson, mint Perselus őrajta. - Értem. Nos, mivel ön közbeavatkozott egy párbajba, ami hagyományosan sárkányok közt zajlik, a sárkányok tanácsa próba elé állította önöket.

- Miféle próba az, ahol el vagyok választva a sárkányomtól?

- Kíváncsiak rá, boldogul e egyedül. Ha a koronázásig minden rendben, Tarion visszatérhet önhöz. Ezúttal véglegesen.

- Hol a csapda?

- Milyen csapda?

- Tizennégy éven keresztül kibírtam Tarion nélkül. Most kevesebb mint két hónapot kell. Kell lennie valami trükknek.

- A sárkányok alapvetően egyenes természetűek, és tisztán játszanak. Elmondják a szabályokat, vagy adnak lehetőséget, hogy megtudja őket. Ha a véleményem érdekli, szerintem nincs trükk. Egyszerűen csak próbára teszik önt. - Hosszan hallgattak. Tam, bárki bármit mondott is, vérbeli mardekáros volt. Tehetsége volt hozzá, hogy kifürkéssze mások szándékait, és hogy mi hajtja őket. Ki tudta ismerni a másikat, és ha egy színdarabot látott, tudta mi van a függöny mögött. De ezúttal nem talált semmit. Semmi csapda, vagy trükk. Ez pedig jobban agasztotta, mintha talált volna valamit.

Szinte hallotta Tariont: Aggódhatsz naphosszat, mi van a fal túloldalán. Addig úgysem tudod meg, amíg meg nem nézed.

- Köszönöm Eros. Visszamegyek a kastélyba, lassan sötétedik.

- A ruhái a szobájában várják felség. - Meghajolt, és elhagyta a sátrat, Tam pedig azon gondolkodott, az az egy uralkodó hány támadást indított, mire sikerült egy olyan harcot összehozniuk, ami elég "elsöprő diadal" volt.

-*-

Sirius kényszerítette magát, hogy ne ugorjon fel azonnal a szőkére, mikor meglátta Roxmorts egyik kanyargós utcáján felbukkanni. Ő és Harry jöttek elöl, és mindketten úgy pásztázták a házak és boltok közti beugrókat, mintha onnan várnák, hogy Ő, Sirius Black előugorjon, mint egyszer James iskoláskorukban, a frászt hozva Minnie-re.

Ehelyett csak körbefutotta őket, és mikor Tammy letérdelt, hogy megvakarja a füle tövét, és megsimogassa a fejét, akkor két mellső tappancsát a lány vállának támasztotta, és megnyalta az arcát.

- Fuj. - Ron kommentárja senkit nem érdekelt igazán. Harry is gyorsan üdvözölte, aztán mind követték őt fel a barlangig. Emlékezett, mikor még ötödikben felfedezték. A Tammy által régen idehordott pokrócok és párnák hasznosak voltak neki és Csikócsőrnek. De ott voltak az összeguberált újságok, és néhány lerágott csont azok után a húsok után, amiket a lány szorgalmasan küldött nekik. Borotválkozni is tudott, így nem volt olyan elhanyagolt állpotban, mint tavaly, mikor annyi év után először találkoztak.

Amint visszaváltozott, a karjaiba zárta a lányt, és az orrába bekúszott a semmivel össze nem téveszthető jácint és orgona illat. Állát a lány feje búbján nyugtatta, és mikor elváltak, észrevette, hogy Tammy gyorsan végignéz rajta, próbálva felmérni, hogy van most.

Máris hiányzott neki a lány testének melege, hirtelen jobban fázott, mint addig. Megölelte Harryt is, bár mint mindig, elsőre, amint ránézett, Jamest látta.

Nem téveszthette szem elől a célt, hogy miért is jött ide. Harryt veszély fenyegeti, és ő segíteni fog, ahogy tud.

Tammy kivonta magát a spekulációk gyártásából és információk összevetéséből, helyette Csikócsőr mellé ült, és a hipogriffet babuzsgatva szórakoztatta magukat azzal, hogy kissebb varázslatokat hajtott végre. Csikó nagyokat csattintott a csőrével, mikor elnyerte a tetszését a mutatvány, ekkor a lány megismételte a bűbájt. Az apró tűzijátékoktól a virágcsokron át az alakját változtató vizen keresztül a színváltós, táncoló kövekig, a lány egyszer sem vette észre, ha Sirius lopott pillantásokat vet rá. Vagy csak nem mutatta.

Visszautasította őt, nem is egyszer. De ez nem változtat azon a tényen, hogy barátként felfoghatatlanul szeretik egymást, és Sirius többet is érez iránta. És nem tud, nem is akar lemondani róla. Virágszál az, akivel össze akarja kötni az életét. Sőt, nélküle nem is akar élni.

Mikor elbúcsúztak, úgy szorította Virágszálat és Harryt magához, mintha sosem akarná őket elengedni. Mikor rájuk nézett, a két legfontosabb személyt látta az életében.

Az ő látványukba kapaszkodott, és emlékeztette magát, hogy minden áldozata megéri.

-*-

- Szóval ez lenne a harmadik próba.

- Labirintus egy kis csavarral! - Tammy olyan lelkes volt, hogy a haja csak úgy ragyogott.

Lassan mindenki elszivárgott, Harryt pedig Viktor vonta félre. Mielőtt bájcsevejbe kellett volna bocsátkoznia Ludoval, Tam is gyorsan eltűnt. Még néhány nap volt a koronázásig, és Perselust eddig nem hívta meg. Remélte, hogy nem lesz semmi probléma.

Tett egy sétát, és szándékosan nem melegítette fel magát. Akkor indult vissza a kastélyba, mikor már erősen sötétedett, és ő is fázni kezdett.

Azonban amint a Nagycsarnokba ért, Harry, Dumbledore és Perselus triója futott felé. Azaz a kijárat felé, de a lány útban volt. Gyorsan félreállt, de Dumbledore odaszólt neki, hogy ő is jöjjön, így Perselus mellé szegődve futott ő is, bár nem értette miért. Régen feladta már, hogy Dumbledore szándékait fürkéssze, idővel úgyis mindig kiderültek.

Harry hirtelen megállt, mintha falba ütközött volna, Tam pedig tudattalanul közelebb húzódott Perselushoz. A férfi megfeszült, és a lány tudta, hogy a fákat vizslatja, pálcával a kezében. Megérezte, hogy a haja egyre erősebb derengéssel ragyog, és a pálcáját a fürtök közül kihúzva a fény elöntötte a területet, és ő megpillantott egy pár lábat. Azonnal közelebb ment, így már azt is látta, hogy a lábak Viktorhoz tartoznak.

- Stimula. - Dumbledore varázslata nyomán a fiú lassan magához tért. Kábán megpróbált fölülni, de Tam finoman visszanyomta őt a földre.

- Megtámadott! - motyogta Krum, és egyik kezét a fejéhez emelte. - Bolond öregember megtámadott! Megfordultam nézni, hol van Potter, és hátulról megtámadott!

- Miről is van szó?

- Megjelent itt Kupor. Egyik pillantban Percyt kereste, azt hitte az irodájában van. Utána meg Dumbledore professzorral akart beszélni...

- Mit mondott pontosan?

- Azt, hogy figyelmeztetni akarja az igazgató urat... hogy valami szörnyű dolgot csinált... a fiáról beszélt... meg Bertha Jorkinsról... és - és Voldemortról... azt mondta, Voldemort most megerősödött...- Hirtelen léptek zaja ütötte meg a fülüket, és alig egy másodperccel később két véla lépett ki a fák közül. Mindketten nők voltak, vörös színű sárkánypikkelyekből készült mellvértet és alkarvédőt viseltek, az egyik oldalán rövid, a másikén hosszúkard. Hajuk bonyolult fonatban, ami nem akadályozza őket a harcban. Kényelmes csizma és nadrág.

- Felség, minden rendben? - Kérdezte a rangjelzései mennyisége alapján idősebbik, körüljártatva tekintetét a társaságon. Keze a hosszúkardja markolatára tévedt.

- Igen Viren, köszönöm. - A harcos meglepődött hogy tudja a nevét, de gyorsan rendezte arcizmait. - Nem láttatok véletlenül valakit az erdőben?

- Egy öregembert. - A nő arcán egy pillanatra fintor tűnt fel. - Azt mondta, az iskolában tanít. Műszeme van, és bottal jár. Azt mondta, Mordonnak hívják. Vele volt egy... - Ekkor varázsütésre a másik irányból feltűnt az említett személy, oldalán Hagriddal.

- Dumbledore professzor! Mi ez?

- Hagrid, szólnál Karkarov professzornak, hogy megtámadták egy diákját? - Hagrid elsietett.

- Nem tudom, hova tűnt Barty Kupor - szólt Dumbledore -, de feltétlenül meg kell találnunk.

- Értem - recsegte Mordon, és felemelt pálcával elbicegett az erdő mélye felé.

- Mi is segíthetünk. - Húzta ki magát Viren. - Mostanra megismertük az erdőt.

- Azt hiszem ha túl sokan mentek, azzal az ellenkezőjét érjük el, mint amit akarunk. Fejezzétek be az őrjáratot, és kérdezzétek meg, látott e bárki bármit a táborban. Erősítsétek meg az őrséget, és tegyetek meg minden egyéb óvintézkedést amit szükségesnek véltek. Ezek maradjanak érvényben, míg más utasítást nem kaptok tőlem.

- Rendben Felség. - Meghajoltak, és hamarosan elnyelte alakjukat az erdő.

Karkarov és Hagrid visszatért, Karkarov pedig magából kikelve átkozódott, míg Hagrid egy fához nem szegezte. Ezek után Dumbledore úgy ítelte meg, a legjobb, ha Hagrid visszakíséri Harryt a kastélyba.

Mikor hallótávolságon kívülre értek, Karkarov pedig még kábultan próbálta összeszedni magát a fa tövében, Dumbledore Tam felé fordult:

- Ön észrevett mostanában valamit? Bármi apróság segítség lehet. - Tammy igyekezett nem elszakítani a tekintetét az igazgató vesébe látó kék szemeitől. Az okklumencia pajzsa mintha terhelésnek lett volna kitéve egy pillantra, ami rövid gondolkodási időt biztosított neki.

- Mr. Kupor helyét már az előző próbán is Percy Weasley vette át. - Krum felé fordult, aki eddigre felült mellette, és összevont szemöldökkel pásztázta a fákat.- Te mire emlékszel Viktor? Volt bármi, amire Harry nem emlékezett? Eszedbe jutott valami?

- Mondta, csinál ostobaság. Figyelmeztetni akar Dumbledore. - Krum összevonta szemöldökét, igyekezett felidézni az amúgy is idegen nyelv valószínűleg zavaros mondatait. - Mondta, ő megszökni.

- Miről akarta figyelmeztetni?

- Azt nem mondta.

- És hogy kitől szökött meg?

- Azt sem mondta. Sajnálom, ennyit tudni.

- Semmi baj Viktor, ez is sokat segített. - Mosolygott rá kissé szomorkásan Tammy. - Sajnálom professzor, de én sem beszéltem sokat Mr. Kuporral. Viszont- hirtelen szélesen elmosolyodott, és egy pillanatra mindenkin indokolatlan öröm lett úrrá- a volt házimanójának most én vagyok a gazdája!

- Winkynek? - Dumbledore kék szemei felcsillantak, körülötte pedig a száguldó gondolatok és elkalandozás kékje tekergett. Az igazgató máshol járt.

- Viszont Harry azt mondta, Winky alkoholba fojtja bánatát. Nem tudom, a mostani gazdájaként vetekszik e a hatalmam azzal, amit ő maga adott Kupor kezébe. Dobbytól tudjuk, hogy van bennük hajlam a szabadságra. Talán úgy döntött, ő akkor is Kuport szolgálja, ha ő arra már nem tart igényt. Különben örülne, hogy más munkát végezhet. De hiába mondtam hogy dolgozzon a konyhán, úgy hallottam, csak... ül és szomorkodik.

- Nos, egy próbát mindenképpen megér a dolog.

- Akkor holnap beszélek vele.

- Köszönöm Tamara. Visszakísérnéd Karkarov professzort és Mr Krumot a hajóhoz? - A félájult Karkarov és a kissé bizonytalan léptű Krum támogatása volt annyira fárasztó, hogy mikor visszaért a hálókörletébe, úgy ahogy volt, ruhástul elaludt.

Másnap a táborban általános izgalom fogadta. Az őrség megerősítése, és az Ő szokatlan korai látogatása pletykákat indított útjára. Az őrség parancsnoka és Eros tájékoztatták, hogy senki nem járt a tábor közelében.

- Jól van. Holnap reggelig maradjon ez a fokozott védelem, és ha nincs semmi, akkor vegyük úgy, hogy Kupor nincs az erdőben. - A parancsnok egy meghajlás után távozott. - A házimanók örömmel elkészítenek mindent amit mondtam nekik. - A koronázás holnapután volt, és a vélák már alig várták. Mikor Tam elhaladt mellettük, kivétel nélkül meghajoltak. Vadászatból és gyűjtögetésből tartották fenn magukat, de azok a felfedezők, akik jól álcázták magukat, a lakott területekre is elmerészkedtek, és a kincstárból a rendelkezésükre bocsájtott összegből pótolták az esetlegesen hiányzó dolgokat. Később, mikor már kiismerték magukat, nem volt szükség arra, hogy vásároljanak.

Tam azon gondolkozott, hogyan kéne a koronázás után egyszerre tanulnia, királynősködnie, és lehetőleg még az apját is legyőzni. A vélák nem maradhatnak örökké a Tiltott Rengetegben, neki le kell vizsgáznia, és Perselus alkarján is egyre erősebben látszik a Sötét Jegy.

Mikor visszatért a férfi lakosztályába, amaz épp dolgozatokat javított hosszúhétvége volt, így hétfőre esett a koronázás.

- Szia! - A cipőjét az ajtó mellé ledobva sétált végig a puha szőnyegen, egyenesen a kanapéig. Perselus is elmormogott valamit válaszul, de közben egy kommentárt írt az egyik válaszhoz. Tam el tudta képzelni, hogy az "Erre egy elsős is tudná a választ" és a " Veritaserumot kéne itatnom magával, hogy kiderüljön, tényleg ilyen inkompetens, vagy csak tetteti e" skála melyik részén járhat épp.

- Figyelek. - Ebben nem kételkedett, csak a figyelem mértéke volt kérdéses.

- Khm. Voltál már valaha koronázáson?

- Páron, de mostanában nagyon ellaposodtak. - Az irónia, mint mindig, most is enyhítette egy kissé a feszültségét.

- Csak mert az enyém hétfőn lesz, és szeretnélek meghívni. - Erre már megállt a penna a bájitalmester kezében, és fel is nézett a pergamenekről.

- Mondd, amikor esküvőnk lesz, azt aznap reggel fogom megtudni? - A könnyed stílus mögött mintha valódi megbántottságot hallott volna ki a hamgjából.

- Sajnálom, hogy nem szóltam előbb. Ha feszélyez a dolog...

- Nem, dehogy. De mondd csak, az alattvalóid nem fogják nehezményezni, hogy egy egyszerű halandó lép a területükre?

- Ha igen, majd megismernek.

- Igen, az általában segíteni szokott.

- Nálam bevált. - Most már rá is mosolygott a fekete hajúra, aki viszont továbbra is komoran nézte őt.

- Nem akarom megnehezíteni azzal az uralkodásodat, hogy rögtön rontom a megítélésedet.

- Akkor van egy rossz hírem: a közeljövőben nem tervezek lemondani kettőnkről, úgyhogy a véláknak nem igazán lesz esélyük, hogy meggyőzenek, egy király kell mellém, akinek arany haján megcsillan a napfény, és mosolyától elolvadnak a jéghegyek. - Forgatta meg a szemét. - Eszemben sincs titkolni téged. Ha attól félsz, hogy majd ferde szemmel néznek rád, akkor ne felejtsd el, hogy rám születésemtől fogva így néznek. Meg lehet szokni.

- Inkább attól félek, hogy ők is rájönnek arra, amire én már rájöttem, te viszont nem: hogy túl jó vagy hozzám. - Tam egy pillanatra teljes értetlenségben bámult a beszélgetőpartnerére.

- Én is pont ezt gondoltam rólad. - Ezúttal Piton arcán tükröződött a megütközés, majd Tammy felnevetett, és odasétálva az asztalhoz, puszit nyomott a bájitalmester arcára. - Hétfő, este hat óra, itt találkozunk. Megyek zuhanyozni. - Mikor eltűnt a fürdőszobában, Piton csak akkor fordult vissza a dolgozatokhoz, arcán apró mosollyal.

A meghitt pillanattal teljes ellentétben állt Eros lelkiállapota, aki azt sem tudta, hol áll a feje. A ruha a próbababán, a cipő kifényesítve, a nép informálva, a virágok illatoznak, és a fények is tökéletesek, egyedül az ajándék hibádzik. Pontosan tudta milyen viszonyban áll Perselus Piton a hercegnővel, és attól függetlenül, hogy neki mi a véleménye, a tanácsadók egy dologba nem szóltak bele soha: az uralkodó párválasztásába. Ehhez mérten igyekezett elkészítettni a nép közös ajándékát, de nem tudhatta, megfelelő lesz e. A lány sárkánya akkora volt, mint az uralkodóké általában, egy olyan, amihez képest a többi tűzvéláé elhanyagolható. Ez így volt rendjén, de megnehezítette azt, hogy az ajándék pontosan passzoljon Tarion méreteihez. Ha kudarcot vall, azt nem bocsájtja meg neki senki. A királynőt is beleértve. Ezt pedig nem kockáztathatta, pláne nem ilyen politikailag veszélyes helyzetben, egy új, fiatal királynő esetében. A koronázásnak tökéletesnek kell lennie.