Hagrid szívélyesen fogadta őket, és Harry részletesen kitárgyalhatta vele Frics és Piton borzalmas természetét. Ron a bátyjáról, Charlieról mesélt, aki sárkánykutatóként dolgozik, Tam pedig Hagrid kutyája, Agyar füle tövét vakargatta, aki a testvére ölében pihentette busa fejét. A kunyhó bár apró volt, de otthonos, a tetejéről pedig növények és egyéb tárgyak lógtak.

Tammy a kezébe vette az asztalon heverő újságot, amin nagy betűkkel virított a szalagcím: A GRINGOTTS-ÜGY LEGÚJABB FEJLEMÉNYEI!

Folytatódik a nyomozás a július 31-én, a Gringottsban történt betörés tettesei után. A bűntényt a feltételezések szerint sötét varázslók vagy boszorkák követték el.

A Gringotts koboldjai ma megerősítették, hogy a bankból semmi nem tűnt el. Egyébként a széfet, amit a betörők kinyitottak, épp a bűntény napján ürítették ki.

"De nem kötjük az orrotokra, hogy mi volt benne, és ne is szaglásszatok, ha jót akartok!" - nyilatkozta a Gringotts szóvivőkoboldja a ma délutáni sajtótájékoztatón.

Ron még a vonaton mesélte ugyan nekik, hogy valaki megpróbálta kirabolni a Gringottsot, de a dátumot nem említette.

Tammy gyanús egybeesésnek tartotta, hogy akkor akarták kirabolni a széfet, mikor ők is ott voltak. Görcsbe rándult a gyomra, mikor eszébe jutott, hogy akár össze is futhattak volna a rablókkal.

-*-

Görcsös tartása csak akkor enyhült, mikor már a kastély kopott kövezetén tapostak.

Szinte kábultan köszönt el a fiúktól. Lent a klubhelyiségben csak egy kis csöndet akart, de pechjére Draco megtalálta.

- Tam! Jövőhét csütörtökön lesz az első repülésóránk, a griffendélesekkel.- Terelte a négyszemélyes kanapé és a három fotel felé, amit mostanra befoglaltak Blaise Zambinivel, Pansyval, Daphneval, Crakkal és Monstroval. Tammy ült a kanapéval szembeni egyik fotelben, a jobbján Dracoval, a balján Blasievel, a kanapén pedig Pansy és Daphne ültek a Blaisehez közelebbi oldalon, Crack és Monstro pedig a Draco felőli végen.

Tam fél füllel hallgatta a beszélgetésüket. A házidolgozatot Pitonnak már megírta, így most csak az ablakon túli tóba bámult, és ha valaki közvetlenül hozzá intézett kérdést, akkor válaszolt. A gondolatai messze jártak.

Draco sokszor mesélt hajmeresztő történeteket a kviddicsélményeiről, amivel nem segített Tammy aggodalmán.

Csütörtök reggel minden mardekáros elsős a repülésóráról áradozott, már azelőtt, hogy egyáltalán seprűre szálltak volna. MINDEN aranyvérű gyerek a kviddicsről áradozott, és mivel az ő kivételével mindegyikük aranyvérű volt, Tamara hamarosan hamuszürke arccal, és növekvő hányingerrel gondolkozott azon, hogyan úszhatná meg az órát. Draco, aki észrevette a jól leplezett rémületet az arcán, hasztalanul próbálta megnyugtatni a tériszonyos barátnőjét.

Végül aztán mind ott álltak a seprűik mellett, bár Tammy olyan fehér arccal, hogy egyesek egy pillanatra kísértetnek nézték.

Madam Hooch karvalyszerű, rövid hajú tanárnő volt, és mellesleg bíró a meccseken.

- Nyújtsátok ki a kezeteket a seprű fölé - harsogta Madam Hooch -, és mondjátok, hogy "fel"!

- Fel! - kiáltották a nebulók.

- Fel.- Tam szinte imádkozott, hogy a seprűje a földön maradjon. Az azonban boldogan ugrott a kezébe, akárcsak még néhány társának, köztük Harrynek és Draconak is.

Madam Hooch ezután elmagyarázta, hogyan kell biztonságosan megülni a seprűt. Fel és alá járkált a sorok között, és mindenkinek megmutatta a helyes kéztartást.

Mikor Tamarához ért, és végignézett a lányon, meg a seprűn a kezében, elégedetlenül, és talán kissé elgondolkodva hümmögött egyet.

- Miss Potter, nem igaz?- Reccsent rá.

- Igen tanárnő.- Sóhajtotta Tammy. Többre nem tellett tőle.

- Beszélek az igazgatóval, hogy magát miként kéne tanítanom. A vak is látja, hogy úgy illik magához a seprű, mint trollhoz a tütü.

Tammy más esetben talán meg is sértődött volna, így azonban csak megkönnyebülten felsóhajtott, és kilépett a sorból. A seprűje mintha csalódottan zizegett volna egyet a kezében.

Leült a fűbe, és onnan figyelte tovább, ahogy a tanárnő kiadja az egyszerű utasításokat, hogy mikor háromig elszámol, mindenki rúgja el magát a földtől.

Neville seprűje azonban nem került összhangba a fiúval, így hamarabb emelkedett fel, és nem is szállt le. Végül Neville leesett, pont a karjára. Mikor a tanárnő elvitte őt a gyengélkedőre, sor került az elkerülhetetlen összecsapásra Harry és Draco között, aminek az oroszlános ház vezetője vetett véget.

- Elment az eszed Draco?- Lépett elé Tamara.- Annyira fontos a felvágás, hogy ki is rúgatnád miatta Harryt?

- Nyugi Tam. Pottert mindenki imádja, nem fogják kirúgni.- Legyintett lezserül a szőke hajú, mire a lány összepréselte az ajkait.

- Azt nagyon remélem.- Jelentette ki felszegett állal, és tüntetőleg hátat fordított a barátjának.

-*-

Végül, mindannyiuk nagy örömére, Harry nemcsak hogy az iskolában maradhatott, de bekerült a háza kviddicscsapatába.

Tammy épp Pansyval Daphneval beszélgetett, mikor egy csapat bagoly repült be, Hedvig pedig egy levelet hozott a testvérének, majd továbbrepült, hogy simogatásért kuncsorogjon Tamnél.

Valaki egy Nimbusz 2000-est küldött Harrynek. Tammynek volt is tippje kicsoda.

Draco az elmaradhatatlan oldalbordáival Harryék felé indult, Blaise pedig leült a lányokhoz.

- Mit tervez?- Nézett Draco után Tammy nemtörődöm stílusban téve fel a kérdést, egy szem szőlőt dobva a szájába.

- Megint valami tervet Pott- a testvéred ellen.

- Miért nem lep meg?- Forgatta a szemét Tam, az egyik hullámos tincsét csavargatva.

- Úgyis eldicsekszik vele, a Griffendéleseket nem nehéz átverni, túlságosan forrófejűek.- Ezzel még Tamara sem tudott vitatkozni, bár szívesen megjegyezte volna, hogy maga Dumbledore is griffendéles volt.

-*-

Másnap reggel Harry kivezette a Nagyteremből, mielőtt leülhetett volna az asztalához, így a testvére szembenézhetett az ő, és a háztársai morcos tekintetével, nem beszélve Pitonéról, de ő mindig morcosan nézett, Harryre meg duplán, Tammynek meg amúgy sem volt valami jó kedve.

- Malfoy a trófeaterembe csalt minket Ronnal, és ránk uszította Fricset. Elmenekültünk, de a harmadik emeleti lezárt folyosószakaszhoz tévedtünk, ahol egy nagy háromfejű kutya őrzött valamit, egy csapóajtó alatt.- Darálta le, de a testvére arca zavaróan üres maradt.- Nem mondasz semmit?

- Mit kéne mondanom?- Fonta maga előtt össze a karját a kislány. Bár sejtették, hogy Tammy a fiatalabb, de valahogy mindig érettebb volt a bátyjánál. - Hogy voltatok olyan meggondolatlanok, hogy elfogadjátok Draco kihívását, majd páratlanul szerencsétlen módon egy lezárt folyosószakasz, valószínűleg zárt ajtója mögé keveredtetek, aminek további védelme is volt? Örülnöd kéne, hogy épen megúsztátok és még ki sem csaptak titeket, pedig ez már a második súlyos kihágásod volt.- Hátat fordított Harrynek, és dühösen visszamasírozott a Nagyterembe, ahol leült a háztársaihoz, anélkül, hogy egy pillantást is vetett volna a Griffendél asztalára, vagy a dühtől kipirult testvérére, akit szintén figyelemmel kísértek mikor visszatért, és most Ronnak magyarázott valamit, idegesen a lány felé pillantgatva.

-*-

Halloween reggelén - azaz a mindenszentek előtti napon a diákok a kastély folyosóit belengő finom sütőtökillatra ébredtek. A kellemes élményt csak tetézte, hogy bűbájórán Flitwick professzor bejelentette: most már eleget tudnak ahhoz, hogy elkezdhessenek tárgyakat röptetni. Az elsősöknek ez volt minden vágyuk, mióta a professzor szemléltetés gyanánt körberöptette a teremben Neville varangyát. Az órán Flitwick pármunkára osztotta be őket. Harrynek Seamus Finnigan lett a társa (szerencsére, mert Neville is nagyon nyújtózkodott), Tammy szokás szerint Dracoval dolgozott, - aki önelégülten Harryre vigyorgott- Ronnak viszont Hermionéval kellett dolgoznia. Nehéz lett volna megmondani, hogy melyiküket dühítette ez jobban. Azon a napon szóltak utoljára egymáshoz, amikor Harry seprűje megérkezett.

- Ne feledkezzetek meg a finom csuklómozdulatról, amit gyakoroltunk - nyekeregte Flitwick professzor a szokásos könyvkupac tetején állva. - Huss és pöcc, ahogy mutattam. Huss és pöcc! Az is nagyon fontos, hogy tisztán ejtsétek ki a varázsigét - gondoljatok Baruffio mágus esetére, aki "sz"-t mondott "F" helyett, és a következő pillanatban egy halom bölény alatt találta magát!

A feladat cseppet sem volt könnyű. Harry és Seamus hussantottak és pöcintettek, de a tollpihe, aminek az ég felé kellett volna szárnyalnia, meg se moccant. Seamus mérgében egy suhintással lángra lobbantotta a tollat - Harrynek kellett eloltania a süvegével.

A szomszéd asztalnál dolgozó Ron sem járt több sikerrel.

- Vingardium leviosa! - kiáltotta, és úgy hadonászott hosszú karjával, mint valami szélmalom.

- Rosszul mondod - szólt rá mérgesen Hermione. - Vinggar-dium levi-o-sa, így a helyes, jó hosszú "gar"-ral. - Tammy, aki a saját tollát lebegtette, most már a mellettük ülő párosra figyelt.

- Ha olyan jól tudod, csináld te! - csattant fel Ron. Hermione felgyűrte talárja ujját, majd pöccintett egyet a pálcájával, és kimondta a varázsigét: - vingardium leviosa!

A tollpihe felemelkedett az asztalról, és fél méterrel a fejük felett lebegve megállt.

- Gyönyörű! - kiáltott Flitwick professzor, és megtapsolta a gyakorlatot. - Nézzétek, Granger kisasszonynak is sikerült! - Óra végén Ron igencsak morcos hangulatban lépett ki a bűbájtanteremből.

Hermione hiányzott a következő óráról, és délután sem látta senki. Útban a nagyterem felé, ahol a Halloween-napi ünnepséget rendezték, Harry, Tammy és Ron fültanúi voltak Parvati Patil és barátnője, Lavender beszélgetésének. Parvati azt mesélte, hogy Hermione a lányvécében ül, sír, és senkivel nem akar beszélni. Ron ettől kissé kellemetlenül érezte magát, pláne, mikor Tamnek is el kellett mondania miért van ez, de mikor beléptek az ünnepséghez feldíszített nagyterembe, egy csapásra elfeledkezett Hermionéről.

Ezernyi igazi, élő denevér csapongott a falak mentén és a mennyezet alatt, s további ezer repkedett sűrű fekete felhőben az asztalok fölött, meglobogtatva a tökhéjba állított gyertyák lángját.

Az ünnepi ételek varázsütésre jelentek meg az aranytálakon, akárcsak az évnyitón.

Tammy épp egy kis tésztasalátát emelt a tányérjára, amikor váratlanul Mógus rontott be a terembe.

A professzor turbánja félrecsúszott, arcát eltorzította a rémület. Mire Dumbledore professzor asztalához ért, már mindenki őt nézte.

- Egy troll van... a pincében. Ezzel nem várhattam. - Azzal a padlóra roskadt, és elájult.

A teremben mindenki egyszerre kezdett el beszélni. Dumbledore-nak jó néhány piros tűzijátékot kellett pálcájával a levegőbe röpítenie, mire sikerült lecsendesítenie a nebulókat.

- Prefektusok! - harsogta -, vezessék a házuk tanulóit a hálókörletekbe!

- De a mi hálókörleteink a pincében vannak!- Méltatlankodott néhány mardekáros, de azért követték a prefektusukat.

Tammy félúton torpant meg. Hermionénak senki nem szólt a trollról! Elindult a mosdók felé, mivel úgy ítélte meg, a troll nem lehet a közelben, de azért a páljácát kihúzta a hajából, és a malíciamutatójába is minden sarkon belenézett. Így jutott el a lánymosdóig, ahonnan sűrű szipogás szűrődött ki.

- Hermione? A világért sem akarlak megzavarni, de vissza kéne menned a klubhelyiségbe.

- Hagyj békén!- Hallattszott a mindig tudálékos hang.

- Megtenném, de egy troll császkál a kastélyban, és én már nagyon vissza akarok menni a hálókörletemne, különben Piton megöl!- Ez megtette a hatását. Hermione végre kinyitotta az ajtót, és elkerekedett szemmel nézett a méregzöld szemekbe.

- E-egy troll?

Ez pont olyan volt, mint mikor Mógus mondta.- Gondolta Tammy, de annál tapintatosabb volt, minthogy ezt hangosan kimondja.

- Mosd meg az arcod, aztán induljunk.

Ebben a pillanatban nyílt ki az ajtó olyan erővel, hogy a zsanérok szinte megadták magukat.

A lányok elkerekedett szemekkel bámulták a trollt, aki lustán becsoszogott, de egyenlőre nem látta meg őket, hála az ajtónak, ami kitakarta őket. Majd az ajtó becsukódott, és valami kattant. Tammy és Hermione pedig tökéletesen összhangban, egyszerre sikoltottak fel. Erre már a négy méter magas troll is felfigyelt, Tammy pedig kétségbeesetten nyúlt a pálcájáért.

De leblokkolt, így csak arra volt ereje, hogy a falig hátráljon Hermionéval együtt. Nem kifejezetten nyugodott meg, mikor a troll mögött megjelent Harry és Ron, akik figyelemelterelésként, egy, a bestia bunkósbotja által leszakított csapot vágott a lény hátához.

A lány végre kihúzta a pálcáját a hajából, és a lény hátának szegezte.

- Immobilus!- Kiáltotta az első varázslatot, ami az eszébe jutott. A kék fény körülölelte a trollt, majd... nem történt semmi. A troll lassan, nagyon lassan visszafordult a lányok felé, akik hátrálva kerestek menedéket. A troll letarolt még néhány csapot, majd a háta mögé lendítette a fegyverét hogy lecsapjon rájuk, és Tam elkerekedett szemekkel vette észre, hogy a bottal együtt Harry is a levegőbe emelkedik, majd egyenesen a troll nyakában landol. A lény próbálta lerázni a testvérét, ami végül sikerült is neki, közvetlenül azután, hogy az ifjú varázsló véletlenül a pálcáját mélyen a troll orrába nyomta. Ekkor a griffendélest a lábánál lógatva igyekezett leütni. Ron addigra előhalászta a pálcáját, és egy ügyes lebegtető bűbájjal a saját bunkójával verte fejbe a bestiát, ami így ájultan terült el a koszos és ázott padlón.

- Ti legyőztetek egy kifejlett hegyi trollt.- Nyögte ki Tamara, és amint ezt kimondta, berobbantak a házvezető tanárjaik, valamint Mógus professzor. - Meg tudjuk magyarázni.- Kezdte Tammy, de a figyelmét szinte azonnal lekötötte a bájitaltan tanára lábszárán virító csúnya seb. Amint az említett tanár észrevette, hogy mit néz a lány, köpenyét lazán a lába elé kanyarította. Addig McGalagony professzor lerendezte a saját háza tanulóit, és mikor Tammy felé fordult, Piton megelőzte:

- Miss Potter nyilvánvalóan a körülmények áldozata volt Minerva. Azelőtt hagyta el a Nagytermet, hogy Mógus professzor meghozta volna a hírt.- A lassú, kissé vontatott és gúnyos, ugyanakkor rendíthetetlen hangnem megtette a hatását. Tamara pedig nem volt olyan ostoba, hogy megcáfolja a rettegett tanár szavait. Így csak annyit tehetett, hogy előadja a rémült, megszeppent kislányt, ami igazán nem esett nehezére. A szája széle árulkodón megremegett, zöld szemei pedig elkerekedtek, mintha csak újra látná maga előtt a borzalmas jelenetet.

- Mind menjenek vissza a hálókörletükbe! - Utasította végül őket a griffendél anyaoroszlánja, Tammy pedig még távozóban hálás mosolyt küldött Piton felé, aki ezt szokásos mogorva arccal fogadta.

Mikor a két testvér útjai elváltak a lépcsőknél, szavak nélkül is könnyedén kommunikáltak: Holnap mindent megbeszélünk!