A kocsma és fogadó levegője áporodott sörszaggal volt telítődve. A bárpultos és tulajdonos, Robert, röviden Bob, az összes vendéget ismerte, hisz Godric's Hollow nem volt akkora, hogy ne az Ő ivója legyen a kulturális élet központja.

Ismerte a varázslót, aki a keresztrejtvényeket töltötte ki a sarokban álló asztalnál, és bármilyen évszak volt is, mindig szilvateát ivott tej nélkül, két cukorral.

Ismerte az öttagú boszorkánycsapatot, akik a legfrissebb pletykákat osztották meg brandy-ük és bourbonjaik mellett. Egyiküket sem érdekelte, hogy ami elhangzik, az olyan közel áll a valósághoz, mint sárkány a törpegolymókhoz.

Ismerte a boszorkányt, aki az egyik ősrégi fotelben ücsörgött, és akinek folytatásos regényeit a Szombati Boszorkány adta le, a hetedik és nyolcadik oldalon, immár hat éve.

Azt kívánta, bár ne ismerné a két visszatérő alakot, akik sikertelen kísérleteket tettek arra, hogy hitelben fogyasszanak, és vagy pókerpartiból jöttek, vagy arra mentek.

Ismerte a boszorkányt is, aki történelemkönyveivel vált ismertté, és olyan fekete volt a humora, mint a kávé amit minden reggel ott ivott ( egy kis Ogden-féle lángnyelv whiskey-vel.)

Még azt a varázslót is ismerte, aki folyamatosan igyekezett továbbfejleszteni a Farkasölőfű bájitalt, de folytonosan kudarcot vallott.

Nem ismerte azonban azt a természetellenesen szőke szépséget, aki tegnap este toppant be, szobát és kiadós vacsorát kért, és reggel óta a kandallóban égő tűzbe bámult, ami mintha folytonosan a keresztbe vetett lába felé nyaldosott volna.

Ez a lány volt a pletykálkodó boszorkányok legújabb témája, és bár Bob biztos volt benne, hogy a szőke minden szavukat hallja, semmi jelét nem adta ennek. Persze lehet - gondolta Bob- hogy akinek ilyen külseje van, az megszokta, hogy összesúgnak a háta mögött. Ő a maga részéről pusztán vendéglátói kötelességéből adódóan egy percre sem vette le a szemét az új vendégről, nehogy még rossz hírét vigye ennek az amúgy igen tisztességes helynek.

Mellesleg az egyetlen poggyásza a szőkének, amitől azóta sem vált meg, egy kis fekete táska volt. Ilyet tapasztalt már más nőknél is: ragaszkodás bizonyos tárgyakhoz, akkor is, ha a helyzet mást kívánna. Erősen kételkedett benne, hogy a táskában ruha is van. Egy ilyen lány bizonyára nem viselné el, ha a ruhája gyűrött lenne, vagy két egymást követő napon is ugyanabban mutatkozna.

Márpedig a szőkeséggel pontosan ez volt a helyzet, a pletykálkodó boszorkák legnagyobb örömére.

Bob így tehát fel nem foghatta, ugyan mi van a táskában, és miért ilyen kicsi. ( Feltételezte, hogy a tértágító bűbájra nem kapott engedélyt, manapság azt szinte már csak protekcióval lehet elérni. Micsoda világ! ) De abban biztos volt, hogy fontos, mert a finom ujjak egy pillantra sem eresztették a lány ölében fekvő tárgyat.

Bob persze nem tudhatta, hogy az említett szőkeség a táskához úgy jutott hozzá, hogy mikor Harry ( és az egész Roxfort ) tanúja volt a véres kimenetelű harcnak, a testvére táskáját Pitonra bízta, hogy mikor Tam felébred a gyengélkedőn, ez ott legyen mellette. A lány pedig sietős távozása közben csak ezt kapta fel, mivelhogy az ágyon hevert ( így Harry szándéka részben megvalósult ).

A másik amit Bob nem tudott, - persze a sok egyéb mellett- hogy a lány nem azért bámul reggel óta a tűzbe, mert feltett szándéka minél drámaibb módon figyelmen kívül hagyni a pletykáló boszorkákat, hanem mert sikertelenül próbálja megszólítani az elméjében lakó sárkányt, akit mintha a föld nyelt volna el. Nem csak, hogy nem válaszolt, de a szőke még a jelenlétét sem érezte. Ami meglepő módon kellemetlen hiányérzetet okozott.

Végül, épp mikor elkezdtek beszállingózni az ebédre vágyó boszorkányok és varázslók, a lány felállt a tűz mellől, és Bobhoz lépett.

- Meg tudná mondani, merre van a temető?

- Hm? - Bob kis fáziskéséssel szakította el a tekintetét a fiatal nő méregzöld szemeitől.

-Meg tudná mondani, merre van a temető?

- Hogyne, hogyne! A Potter-család szobráig megy, az a kijárattól egyenesen van, ott balra fordul, látni fogja a templomtornyot. A templom mellett van a temető.

- Köszönöm.

- Nem fog fázni? - Kérdezte a távozóban lévő szőkétől, akin csak a laza nadrág, és egy vékony, fehér ejtett vállú pulcsi volt, közepén arany T betűvel.

- Ó, nem, de köszönöm, hogy aggódik. - Miután búcsúzóul rávillantotta a mosolyát, Bobnak öt perc kellett, hogy észrevegye, a keresztrejtvényes varázsló új teát kér.

Bár Tarion nem volt vele, de azért a pálcáját használva végre tudta hajtani a melegítő bűbájt. Aggódott, hogy a vélákra jellemző erős érzelmek miatt majd a nem tud varázsolni, mert gyászol. Elvégre ez varázslókkal és boszorkányokkal is megtörténhet. De tudott varázsolni, ami miatt elszégyellte magát. Látta, ahogy az anyja meghal, ennek olyan mélyen meg kellett volna sebeznie, hogy belehal.

Persze nem akart meghalni. De elgondolkodott, talán vele van e baj. Kapásból négy embert meg tudott nevezni, akikért az életét adná, de hirtelen nem tudta elképzelni az életét nélkülük. Az anyjával pedig az életét nem tudta elképzelni. Ez pedig, - pontosan tudta- nem helyénvaló.

Vajon az apja sokat rágódott? Ő volt az anyja igaz szerelme, és viszont. Hogy olthatta ki ilyen könnyen az életét?

A hó ropogott a talpa alatt, ahogy elhaladt a romba dőlt ház és a szobor mellett, anélkül, hogy egy pillantást vetett volna rájuk. A házat látta épen. A szobor tagjait pedig előben.

A temető is hóval volt lepve. Nem törődve azzal, meglátják e, elképzelte, ahogy tőle kiindulva lángok nyaldossák végig a hóval borított ösvényt, és felolvasztják neki az utat. Egy másodperccel később a még párolgó felszínű, de tiszta köveken kopogott a cipősarka.

Lassan olvasta a sírokra vésett neveket, évszámokat. A legtöbbet azonnal elfelejtette, de fél óra múlva, megtalálta amit keresett.

- Sziasztok. Bocs, hogy csak most jöttem. - Lily és James sírja az intése nyomán olvadt hóval volt lepve, majd az is elpárolgott. Egy pálca mozdulattal két koszorút varázsolt a sírkövek elé. - Te utáltad volna ezeket a virágokat James. Biztos azt mondanád, miért nem öntök ide inkább egy kis vajsört, aminek még odaát is éreznéd az ízét. - Ekkor elhallgatott, zavartan babrált a pálcája markolatával. - Lily, te pedig rászólnál, hogy köszönje meg, és hogy a koszorúk gyönyörűek. Aztán kérdeznétek Harryről, Siriusról, Remusról. Bár odaföntről úgyis mindent láttok. Itt minden oké. Mondjuk. Sirius bujkál, de James, te rögtön sejtheted, hogy nem bírja ki sokáig a keresztfiától távol. Az a fránya kötelességtudat. Remus is jól boldogul, egy egész minisztériumi osztályt vezet. A Vérfarkas Rehabilitációs Program azóta osztály lett. Egy csomóan dolgoznak külföldön is, Remus nagyon szereti a köszönet-csokik miatt is. Azt írta a levelében, hogy olyan, mint egy keresetkiegészítés. Harry pedig... Ő az események sűrűjében van, de igyekszem segíteni neki. Esküszöm, hogy még jó ideig nem fogjátok viszontlátni oké? - Letérdelt a sírok elé. - Megígérem.- Felállt, és visszaindult a szállására.

Bob legnagyobb bánatára, a szőke szépség eltűnt, mintha sosem járt volna Godric's Hollow-ban.

Ugyanakkor, meg mert volna esküdni, hogy a horizonton egy sárkány alakját látta elrepülni a naplementében.

-*-

SZTÁR-HÁROMSZÖG!
Rita Vitrol tollából

Ugyan ki ne hallott volna, az unalomig ismételt dolgokról, amikről a Szombati Boszokrány is újra és újra megpróbál lehúzni még egy réteget? A Vérfarkas Rehabilitációs Program egyre növekvő sikeressége, az egyre gyakrabban feltűnő véla-szerű lények, és Harry Potter sikeres életben maradása az első próbán kiszorította a lapok cikkei közül a legbotrányosabb dolgot: Tamara Potter szemérmetlen fiúvadászatát.

A kviddicsjátékos Viktor Krum úgy tűnik, már a múlté, és ezúttal a Walpurgis Leányai énekese, Myron Wagtail a szerencsétlen, akire a könnyűvérű Miss Potter kivetette a hálóját.

Az énekes úgy nyilatkozott, a lány nemcsak a valaha volt legjobb partnerük volt, és már dolgoznak egy közös albumon is, de még további, személyes tervei is vannak az "aranyhangú" lánnyal.

Vajon Viktor Krumra milyen hatással van ez a helyzet? Mennyiben befolyásolja a teljesítmémyét az alig két hét múlva esedékes második próbán?

Nos, tisztelt olvasók, tőlem tudják majd meg elsőnek!

Perselus Piton megvető horkantással dobta félre az újságot. Fel nem foghatta, Tamara miért vágja ki, és rakja el a cikkeket, amiket ő legszívesebben felgyújtana. A lány a távozása utáni este tért vissza, és bár bocsánatot kért amiért csak úgy eltűnt, de a viselkedése furcsa volt. Úgy tűnt, mintha többször is elmerengett volna, ami eddig akkor fordult elő, mikor a sárkányával beszélt.

Ezúttal azonban nem ez volt a helyzet. Az ilyen elmerengések nem tartottak tovább néhány röpke másodpercnél, a bájitalmester pedig úgy tapasztalta, a lány sárkánya igen bőbeszédű.

Másnap reggel négy bagoly is leszállt a lány előtt, és egymást lökdösve tolakodtak a lány felé, a szőke figyelméért marakodva. Végül sorban mindegyik levelet megszerezte, a baglyok pedig egy kis pirítós után továbbálltak.

Hey-ho, Kislány!

Nem t'om olvastad e Vitrol cikkét. A banya minden szavamat kiforgatta, egy merő tündérmanó horda az a nő! Áll még az időpont a dalokkal kapcsolatban? Alig várom, hogy ismét a rádióból szóljunk, a rajongók totálisan el fogják dobni az agyukat! Bármi van, ugye tudod, hogy írhatsz? A zaklatókkal meg ne is törődj!

Myron Wagtail

- Ki írt? - Pansy meg sem várva a választ áthajolt a szőke válla fölött, majd minden előjel nélkül felvisított, ezzel felhívva magára a figyelmet.

- Myron Wagtail?! AZ a Myron Wagtail? - Gyakorlatilag kitépte a levelet a szőke kezéből, és Daphneval, meg egy csapat lánnyal a papír fölé hajoltak.

- Ő nem ősöreg? - Forgatta a szemét Draco.

- Csak két éve végzett. - Fogta újra a haját Tam.

- Draco, ha jól emlékszem, te akartál autogramot kérni tőle.

- Az teljesen más, Zambini. - Tammy nem figyelt tovább, helyette felbontotta a második levelet.

Kedves, Miss Potter!

A Reggeli Próféta megadja önnek a lehetőséget egy exkluzív interjúra, amiben szót ejtenének a riporterünkkel az együttműködésről a Walpurgis Leányai együttessel, a Trimágus Tusáról, és egy aggasztóan gyorsan terjedő pletykáról egy bizonyos sárkányról, és egy gyulladásos halálról.

Kérjük, mielőbb jelezzen vissza, hogy önnek a jövőheti szombati, vagy vasárnapi nap lenne jó az interjúra.

Üdvözlettel: Barnabas Cuffe
Főszerkesztő

- Ajjaj. - Kétszer olvasta el a levelet. A szombat jó.

Idegesen nyúlt a harmadik levél után. Azon nem volt feladó, csak egy sáros tappancsnyom.

Virágszálam!

Nem hittem, hogy valaki nagyobb bajkeverő lesz nálunk, de a Tekergők egyetlen női tagja ezúttal is kitett magáért! A Próféta és a Szombati Boszorkány versengve igyekeznek a legszaftosabb hírekkel előállni. Persze nem panaszkodom, minden cikkhez van kép is. Ami Myron Wagtailt illeti, szerinted nem nézne ki jobban mondjuk néhány ártás után? Ha nem állsz elő ötletekkel, én fogok. Nyugi, vicc volt. Félig. Ha már fél... te tudtad, hogy Hagrid félóriás? Rita Vitrol legújabb szenzációja. Csak tudnám, honnan szerzi az információit. Hiányolom a gyöngybetűidet, epedve várom a válaszod:

Tapmancs

Néhány másodpercig csak meredt az előtte lévő papírra. Félóriás. Gyanakodott, hogy talán Hagrid nem teljesen természetesen olyan magas, mint amilyen, de... Az óriások a félelem és gúny célpontjai a varázsvilágban, ha pedig Hagrid félóriás... az nem jelent semmit. Az utolsó gondolat erősen maradt meg benne, mint egy kalapácsütés. Hagrid a légynek sem ártana, és ezt mindenki tudja. Ha pedig mégsem, akkor majd szombaton, az interjúnál közli velük.

A harmadik levél egyszerű borítékban, rendezett írással érkezett.

Teetee,

régen beszéltünk. Te a Tusa és az iskola, én a minisztérium miatt voltam elfoglalt. Nem akartam a Prófétára hagyatkozni, a Te szavad ezerszer többet ér annál a szennylapnál. Találkozzunk a következő Roxmortsi hétvégén, vagy a téli szünet egyik napján.

Ölel: Remus

A nyugalom halványan felsejlett benne a papírra vetett szavak nyomán. Remus mindig is ilyen hatással volt rá.

Szombat

- Miss Potter, örömömre szolgál, hogy elfogadta a meghívásunkat. - Barnabas Cuffe olyan embernek tűnt, aki könnyedén képes tompítani egy merészen megfogalmazott kérdés élét.

- Én köszönöm a meghívást. - A szerkesztő hellyel kínálta. Két szék állt egymással szemben, közöttük egy kis asztallal.

- Én fogom vezetni a mai interjút. Megkérdezhetem, miért kötötte ki, hogy nem dolgozik Rita Vitrollal?

- Hogyne. Nem értek egyet a módszereivel. A purlicerpennája kiforgatja az interjúalany szavait, hiába tiltották ki a birtokról, ő megjelent, ráadásul az etikája is erősen megkérdőjelezhető. De nem azért jöttem ide, hogy Rita Vitrolról beszéljünk.

- Nem, valóban nem. A legtöbb rajongó lemondott arról az elméletről, hogy Ön és Viktor Krum titkos viszonyt folytat.

- Ennek örülök. Nem szeretném, hogy egy pletykára pazarolják az idejüket. Soha nem volt köztünk semmi barátságon kívül.

- Köszönöm, hogy ezt megerősítette. Na és mi a helyzet Myron Wagtaillel?

- Tehetséges énekes, aki sok munkát ad a sminkesének és a fodrászának az extrém ötleteivel. Keményen dolgoznak a Walpurgis Leányaival.

- Nos, egyesek úgy gondolják, - és most bocsássa meg a kifejezést- hogy Önt is keményen megdolgozta. - Tammy mosolya az eddigi megbocsájtóan bájosból átváltozott egy messze feszültebb arckifejezésbe. Halványan érzékelte a villogó vakut, ami így elkapta az alig egy másodperc alatt lezajló folyamatot.

- Mikor az interjúra hívtak, arról volt szó, hogy az együttműködést vitatjuk meg. Ha a magánéletemen akarnak csámcsogni, akkor attól tartok, távoznom kell.

- Elnézést, ha kellemetlen helyzetbe hoztam, nem állt szándékomban.

- Ami az együttműködést illeti, napokon belül elvégezzük az utolsó simításokat, és a közös dalokat a rádióban tudják hallgatni. A sikertől függően határozzuk meg, érdemes e továbbra is együtt dolgoznunk, de az első helyen mindig a tanulmányaim állnak majd, az iskolának rendelek alá mindent. A Trimágus Tusa majdnem olyan izgalmas, mint amilyen veszélyes, kommentátorként pedig könnyedén meg tudom állapítani, hogy a bajnokokról szóló cikkek nagy része egyszerűen hazugság. Ami a sárkányt illeti, az első próba hatását igyekeztünk meglovagolni. Ebbe tartozott a bizonyos gyulladásos halál, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja, mivelhogy egyszerű illúziók, és transzformációk voltak kőből, és egyebekből. Van még kérdése, ezeken az előre megállapított témákon kívül, vagy azokhoz kapcsolódóan? - Ahogy hátradőlt a székén, és keresztbe vetette a lábát, ismét látta a villogó vakut.

- Köszönöm az átfogó válaszokat, egyenlőre nincs egyéb kérdésem az elhangzottakkal kapcsolatban. Ellenben, ha nem bánja, kitérhetnénk esetleg Rubeus Hagridra. Mint már bizonyára hallott róla, Rubeus Hagrid félóriás. Ez milyen érzéseket és gondolatokat ébreszt önben?

- Tökéletesítettem a bájitalt ami vérfarkasokat gyógyít meg, és azt kérdezi, zavar e, hogy az egyik legrégebbi kapocs aki a varázsvilággal köt össze, aki először vitt el az Abszol útra, és akit bátran nevezhetek az egyik legcsodálatosabb személynek akit valaha volt szerencsém megismerni félóriás? Nem. Ez semmin nem változtat. Hagrid a légynek sem tudna ártani, soha még csak a hangját sem emelte fel velem, vagy mással szemben, és végtelen kedvességgel és figyelmességgel viszonyul mindenkihez, aki gyengébb, gyámoltalanabb, vagy egyszerűen csak kissebb nála. Ha bárkinek bármi gondja van Hagriddal, az egy dolgot jelent: hogy nem ismeri. - A fotós a kamera mögött tátott szájjal bámulta őt. Barnabas Cuffe rutinos újságíróként nem fagyott le ennyire.

- Szóval kezeskedik Rubeus Hagridért, és nyilvánosan is kiállna érte?

- Pontosan ezt tettem. - Mosolygott rá a főszerkesztőre Tam. - És az életemet is rábíznám Hagridra.

- Köszönöm az interjút, és az őszinte szavakat Miss Potter.-Barnabas Cuffe felállt, Tammy pedig követte. Szinte régi ismerősként köszöntötte gondolatban a vakut, mikor a főszerkesztő kezet csókolt neki búcsúzóul.

-*-

A cikk megjelenése után levélzápor zúdult Tammyre. Remus aggódott, rászállnak e a lányra az olvasók, míg Sirius azt írta, nagyon tökös húzás volt. Több levelet is kapott olyanoktól, akik egy időben jártak az iskolába Hagriddal, ők a hálájukat fejezték ki, hogy valaki nyilvánosan is kiállt a vadőr mellett. A maradék levelek egyszerűen otrombák voltak, a lány különböző módokon történő "helybenhagyására" tértek ki, Myron Wagtail női rajongói megfenyegették, és néhányan egyszerűen csak változatosan kutrizánként utaltak rá, amiért Viktor Krum után máris Wagtailre vetette rá magát. Ezeket a leveleket a mardekárosok hathatós segítségével, fantáziájukat maradéktalanul kihasználva semmisítették meg.

A cikkben két kép szerepelt róla: ahogy leolvad a mosoly az arcáról, és ahogy elegánsan, büszke mosollyal keresztbe veti a lábát, és hátradől a székében. A második kifejezetten tetszett neki, Pansy azt mondta, igazán ütősen néz ki rajta.

Ami Tariont illette, Tammy hiába próbálta rendszeresen felvenni vele a kapcsolatot. A sárkányt mintha a föld nyelte volna el. Az édesanyja a naplóban azt írta, ez olykor előfordul, mikor a véla átveszi az irányítást, de a leghosszab idő néhány nap volt. Tarion pedig már több mint két hónapja nem adott jelt magáról.

Ráadásul rohamosan közeledett a második próba, és Tam elég jól ismerte Harryt, és az őt körüllengő érzéseket ahhoz, hogy tudja, hazudik, mikor azt állítja, megfejtette a tojás titkát. Ő pedig tőle szokatlan módon, ezúttal nem segíthetett. Szinte folyton érezte magán a vendégiskolások tekintetét, mintha csak azt figyelnék, mikor ad rejtjeleket Harrynek.

Pár nappal a próba előtt azonban szinte biztosan tudta, hogy Harry rájött.

Félálomban érzékelt egy csattanást és egy sivítást, majd ahogy Perselus mellette felébred, és gyorsan felöltözve elhagyja a hálószobát, hogy utánanézzen a dolognak. Másnap szombat volt, így a férfi lakosztályában reggelizve megtudta, hogy Harry a tojással, a Tekergők Térképével és a köpennyel kiszökött, de elejtette a tojást, ami kinyílt. Aztán hirtelen megjelent Mordon, elvette a térképet, és elküldte Perselust és Fricset. Az egész esetet tetézte, hogy valaki betört a bájitalmester raktárába, és megdézsmálta Perselus magánkészletét.

- Nem tudsz róla, nem akarnak e megint Százfűlé főzetet csinálni?

- Nem, nem kértek meg rá. Persze lehet, hogy most Hermione csinálja, de én nem tudok semmiről. - Felelte Tam. - Viszont a jó dolog ebben az egészben, hogy szerintem Harry megfejtette a tojás titkát.

- Háromszoros hurrá Mr. Potternek! - A gúnyos hangra mindössze egy mosollyal reagált.

- Lenne egy kérdésem. Anélkül, hogy nagyképűnek tűnnék: ha a bajnokok számára legkedvesebb személyt viszik el, hogy fogok egyszerre a tó alján lebegni, és a felszínen kommentálni?

- Úgy hallottam, Mr. Weasleyt használják helyetted.

- Remek. Isten ments, hogy hínárral a hajamban láss! - Eltúlzott mozdulattal emelte kezét a homlokához, szemét lehunyva, mintha csak egy hajszálnyira lenne az ájulástól.

- Láttalak összeborzolt hajjal is, kipirulva, a lábad mellett az összegyűrt ruháiddal. - Perselus szenvtelen hangsúlyban kimondott szavaira megakadt a torkán a víz, és hosszú másodpercekbe telt, hogy levegőhöz jusson, a bájitalmester nevetése közepette.

- Egy pont oda. - Nyögte ki végül rekedten. - Te hogyan maradnál egy órát a víz alatt?

- Buborékfej bűbáj. Unalmas, de hatásos. Te?

- Megpróbálnám invitoval magamhoz hívni a túszom köteleit. Ha össze van kötve mondjuk a keze, úgyis felúszik. Ha csak a kötél jön fel, akkor is el van oldozva, fellebeg magától.

- Na és amik megtámadják a tóban?

- Ragadozók, nem dögevők. A túszok pont olyanok lennének mint a vízihullák.

- Szokás szerint egyszerű megoldás, a végletekig túlbonyolítva Miss Potter.

- Igaz, mert hazudtam. - Mosolyodott el Tam. - Megkérdeznélek, elmondanék egy bonyolult megoldást tele buktatókkal, és használnám a buborékfej bűbájt, amit most mondtál el nekem.

- Az én boszorkám. - Villantott felé mardekáros mosolyt Perselus.

Persze megkereste Harryt, aki átadta neki Sirius legújabb levelét. Mindössze annyi állt benne, hogy Harry írja meg, mikor van a legközelebbi Roxmortsi hétvége, és hogy Harry vigye magával Tammyt is. Persze Sirius okos volt, hogy ezt nem a szőkétől kérdezte. A griffendélesek csak azután jöttek rá a kérdések miértjére, miután elküldték a válaszlevelet, és csak azért, mert Tam rávezette őket, hogy Sirius nem olyan átgondolt mint ők, és igenis be fog szökni Roxmorts területére, hogy találkozzon velük. Remusnak szándékosan nem válaszolt. Most épp nem akart vele találkozni, és a végtelen együttérzésétől biztosan elsírná magát, és mindent elmondana neki.

Mindezen új információk mellett szinte eltörpült, hogy másnap van a próba, és Harry nem tud a víz alatt lélegezni.

Tammynek így nem volt más választása, mint lemenni a konyhára, és parancsot adni Winkynek, mint gazdája. Remélte, hogy nem fogja megbánni.