- Szóval a Weasley?

- Aham, George.- Lapozott egyet a könyvben, majd gyanakvó pillantást vetett a fürdőszobából kilépő férfira. Ő maga az ágyon hasalt, a vékony takaró csak a csípőjéig takarta. - Miért kérdezed?

- Tudja, hogy az este nagy részében a Walpurgis Leányai tartanak rád igényt?

- Igen, és örül neki. A rajongójuk. - Újra a lapok fölé hajolt, de nem olvasott, csak nézett a betűkre.

- És mit is énekeltek?

- Először néhány új, közös számot, amire a többiek lassúzhatnak. Utána én lelépek, és ők bedurvulhatnak. George Angelinával akart menni, én csak azért kellek, hogy féltékennyé tegye.

- És ez nem zavar?

- Örülök, hogy nem valami sablonos ok miatt hívott el. Ráadásul jó fej, ellentétben a többi fiúval, akik partnernek kértek. Téged zavar?

- Megbeszéltük, hogy nem.

- Most már úgysem mondhatom le, úgyhogy lehetsz őszinte.- Becsukta a könyvet, és a takarót maga köré csavarva ült fel.

- Nyilván nem repesek az örömtől. - Perselus hangja csöpögött a gúnytól.

- Emlékeztetnél, miért is vagy vele?

- Szeretem. Ne legyél már ilyen!

- Hamar lelépek.

- Miattam nem kell lemondanod a báli élményről. - A férfi félig már felöltözött, most az ingét kezdte begombolni, Tammy nagy csalódottságára. A takaró helyett a hasonlóan vékony köntös felé nyúlt, és mikor megkötötte, ő is felállt, és a másik elé lépett.

- Nélküled, és a szarkasztikus megjegyzéseid nélkül halálra fogom unni magam. Elég idegesítő ám, ha csak egy vén, morgós sárkány szövegelését hallom.

- A helyemben te is unatkoznál Hercegnő.

- Mi lenne - A lány mosolya arról árulkodott, hogy kitalált valamit. - ha Georgeot ráereszteném a bandára, és utána idejönnék?

- És itt mit csinálnánk? - A bájitalmester mindkét kezét a derekára fonva közelebb húzta magához a szőkét, aki pedig a másik mellkasára fektette a kezeit. - Nem tudom feltűnt e, de nem uralkodik az ünnepi hangulat.-És valóban. Pár órával a karácsonyi bál előtt, egyetlen dísz sem volt kirakva.

- Nekem az is jó, ha csak beszélgetünk.- Piton hirtelen nagyon haragudott magára. Az egy dolog, hogy ha ő nem lenne képben, a lány felszabadultan ünnepelhetne. Ő egy kezén meg tudta számolni, hány boldog karácsonya volt, és szinte biztos volt benne, hogy a lány számára sem uralkodott ünnepi hangulat Dursleyéknél. Nem akarta ettől is megfosztani.

- Épp belelovallja magát az önmarcangolásba.

- Látom. Rossz szokása.

- Hé! - A lány hangja terelte vissza a szoba falai közé, ahogy a szőke lábujjhegyre emelkedve hosszú csókba invitálta.- Nem érdekelnek a díszek, sem a többi dolog. Nekem az már bőven egy boldog karácsony, lett volna, ha az egész téli szünetet itt töltjük kettesben. Az egész varázsiskolák közötti felvágás, mint ez, csak egy kellemetlen intermezzo. Egyébként meg- vigyorodott el, Perselus még mindig kétkedő arcát látva- az első közös bálunkat a Malfoy-kúriában úgysem múlja felül.

- Hacsak a végét figyelmbe nem vesszük.

- Végülis még az is jól sült el. Az vezetett ahhoz, hogy bevallottam neked mit érzek. Azt pedig el kell ismerned, hogy a tánc isteni volt. - Most már mindketten mosolyogtak.

- Ezek után legszívesebben visszamennék az ágyba, de készülnünk kell, és tudom, hogy az milyen lassan megy neked.

- Wow, egyik kezével ad, a másikkal elvesz. Még jó, hogy lehoztam magammal mindent.

- Nem volt gyanús?

- Titkos járatok.

-*-

Másfél óra múlva, szabadon lógó hajjal, ezüst tűsarkúban, a ruha dekoltázsát utoljára megigazítva lépett ki a szobából.

Perselus kint várt, a kanapén olvasva, de mikor az ajtónyitódás hangjára felnézett a könyvből, hirtelen egy szót sem tudott kinyögni.

- Mehetünk? - A szőke láthatóan nem vette észre milyen hatást gyakorolt rá, várakozón megállt, és a fülé mögé tűrt egy hajtincset.

- Gyönyörű vagy. - Erre halványan elpirult, és zavartan elmosolyodott.

- Köszönöm. Te is jól nézel ki. - A férfi talárja valamivel elegánsabb volt a szokásosnál, de nem kevésbé komorabb.

- Külön kell mennünk.

- Persze, el is felejtettem.- A hangjából kicsengett a csalódottság, de végül egy gyors intés után kilépett az ajtón, és mikor a léptei elhaltak, Piton előhúzta a pálcáját, hogy előkészíthesse a lánynak szánt karácsonyi ajándékot.

-*-

- Myron, szerintem én megyek. - A lány beszéd közben a tömeget pásztázta, de pont azt nem találta meg, akit keresett. Az említett férfi épp harsányan nevetett George egy viccén, és most fél karral búcsúzóul átölelte a lányt, majd mikor elengedte, csókot nyomott a szőke kezére, és visszafordult George felé, aki épp egy Freddel elkövetett kihágásuk történetébe kezdett bele. Még volt vagy fél órájuk, mielőtt beindul a buli.

Tam enyhén megborzongott, mikor kilépett a zsúfolt nagyteremből, de mintha olvasott volna a gondolataiban, Tarion mintha mordult volna egyet, és olyan érzés borította el, mintha egy kád forró vízbe merült volna.

- Valamit meg kell beszélnünk.

- Mondd csak.

- Azzal, hogy felébresztettél, és hogy hamarosan eléred a megfelelő kort, a vélák el fogják kezdeni szervezni a koronázási ceremóniát.

- Nagy koppanás lesz nekik, ha a trónörökös nem jelenik meg...

- Pont erről van szó. Néhány sárkány szólt, hogy a három királyság napokon belül útra kel. Rhasan kudarca után semmit nem bíznak a véletlenre. Ők jönnek ide. - Tamara a folyosó közepén állt meg, mintha csak falba ütközött volna.

- Ez... probléma lehet.

- Arról nem is beszélve, hogy a távollétedben egy régenskirálynő uralkodott. A nagyapádnak nem csak egy lánya volt. A nagynénéd már meghalt, de a lánya, a te unokatestvéred, most is a trónon ül, és nem szívesen adná át.

- Felőlem megtarthatja.

- Még nem tudsz mindent! Az édesanyád, mielőtt megismerte apádat, rendkívül tehetséges diplomata és politikus volt. Nem járt messze attól, hogy a roppant törékeny békét a három nép között megszilárdítsa. Az unokatestvéred viszont nem jó uralkodó. Meggondolatlan, dühös, és hataloméhes. Azt akarja, hogy a tűz vélák uralkodjanak a többiek felett. Mikor pedig ez megvan, a mágusok és a varázstalanok következnek.

- És én mit tehetnék? Nem értek a diplomáciához, sem az uralkodáshoz.

- Ez nem igaz. Az anyád naplója többet ér, mint ezer mester szava. Mindent tudsz, amit tudnod kell.

- Nem foglalhatom el a trónt. Nem tudok itt hagyni mindent. Belehalnék.

- Ez egy olyan probléma, amivel ráérsz foglalkozni, ha visszavetted, ami jog szerint téged illet. Sok híved van, akik támogatni fognak. De ha nem teszel semmit, az egész faj kipusztulhat. Nem nézhetsz félre tovább. Megpróbáltad, nem működött.

- Honnan jutottál hozzá az információkhoz?

- Mióta felébredtem, a többi sárkánnyal igyekeztem felvenni a kapcsolatot, és megtudni milyen állapotok uralkodnak. De nem hittem, hogy ilyen rosszak. Az unokatestvéred, Catriona megpróbál majd félreállítani.

- Megpróbál majd megölni?

- Először nem, azzal mártírt csinálna belőled a nép szemében. Inkább le akar fizetni, vagy kissebbíteni a szemükben. Azt akarja majd, hogy magadtól mondj le a trónról.

- Ami sikerült is volna, ha nem egy hadsereggel a háta mögött jön megkérni erre.

- Hadsereggel, aminek egy nem elhanyagolható hányada, hozzád hű. A sárkányaik pedig hozzám.

- Mikor érkeznek?

- Egy hét. Talán kettő.

- Annyi idő alatt Dumbledore is biztos megenyhül. De ez nem ért volna rá holnap?

- Nem. Hidd el, a ma este után kevésbé fog súlyosnak tűnni ez az egész.

- Remélem, nem a bálra gondoltál ez alatt.

- Majd meglátod.

A pince kongott az ürességtől, és mikor Tam levette a magassarkúját, a talpa alatt hideg volt a kő. Fejben már felkészült a cikkekre a Walpurgis Leányaival való együttműködésről, és Rita Vitrol spekulációira. Fáradtnak érezte magát, elnyűttnek. Alig várta, hogy végre kettesben lehessen Perselussal.

Mikor kinyitotta a férfi lakrészének ajtaját, hirtelen nem volt biztos benne, jó helyen jár e. Visszalépett, de az ajtón ott volt az összes repedés és mintázat, aminek ott kellett lennie, és a kilincs is pont olyan kígyó domborművel díszített volt, mint mindig. Ez tényleg a férfi lakosztálya volt. De közben mégsem az.

Egy bálterem volt odabent. A falakon zöld és ezüst bársonyfüggönyökkel, a hirtelen sokkal magasabb plafon alatt gömb alakú fények lebegtek, a fal mellett pedig ételek és italok sorakoztak egy asztalon. A máskor szőnyeggel fedett padló frissen felvixelve csillogott, valódi táncparkettként, visszaverve a varázsfények ragyogását. A sarokban karácsonyfa állt, díszekkel megpakolva, és mikor a lány beljebb ment, minden lépésnél egy fagyöngy nőtt a feje fölött. A levegőben fenyő, forralt bor, és tűz illata lengte be a termet. Ahogy felnézett, látta, hogy hópelyhek hullana alá, amik alig egy méterrel a feje fölött tűnnek el.

- Perselus! - Hirtelen felcsendült egy zene, és a terem másik végében megjelent a bájitalmester, dísztalárban.

- Szabad egy táncra? - Ahogy megállt előtte, és enyhén meghajolt, a vélák mágiája betöltötte a termet, és mindketten tudták, hogy nincs hatással a férfira.

- Szabad. - Helyezte a férfi kezébe a sajátját a szőke. Mire felcsendült az énekesnő hangja, ők már alapállásban voltak.

-*-

Még soha nem találkoztak, de ő gyűlölte. Megkapott mindent amiért neki meg kellett dolgoznia, és még így sem érte el. A nép azt akarja. Az Elveszett Hercegnőt. Nevetséges. Ő köp a királyságra. Csak akadály, amivel neki nap mint nap szembe kell néznie, és még csak nem is tud róla! Lerázta Rhasant is, ez mondjuk nem olyan szörnyű, de akkor legalább figyelhette volna. Ehelyett arra kényszeríti, hogy hagyja hátra a királyságot, a trónt, és az egész hadsereggel, meg az alsóbbrendű népekkel együtt induljon útnak. Mindenki menjen elé, őfelsége még véletlenül sem mozdulna ki a poros kastélyból, ahol előle bujkál! De sebaj. Ajánl neki valamennyi aranyat, és máris beadja a derekát. Állítólag nincsenek meg benne a vélák erkölcsei, fűvel-fával összefekszik, csak hogy benne legyen a hírekben. Ha csak egy percre kettesben maradhatnának egy szobában, a kis trónbitorló azt is megbánná, hogy valaha megszülte a szökevény anyja.

- Felség... minden rendben? - A tanácsadó. Azt hiszi, nem tudja, hogy valójában a trónbitorlót támogatná helyette. A jogos uralkodó helyett. Azt sem hiszi el amit kérdez, de a tudásának sok hasznát veszi, még nem szabadulhat meg tőle. A türelem a kulcs. - Tamara bizonyára el lesz ragadtatva attól, amit választott neki, Felség. - Próbál beszélgetni, belelátni a fejébe. Megfejteni a gondolatait. Az ostoba! Azt hiszi, csak valami selyemtopános hercegnő, aki csak hímezni tud! Persze tanult hímezni. Sose volt szó arról, hogy a trónon fog ülni. De mivel nem figyeltek rá, ő meg tudta figyelni őket. Tanulni tőlük. A nagyapja, aki kemény kézzel irányította a népét. Az anyja, aki hozzáment egy víz vélához, és soha többé nem látta őt. És ő túlszárnyalta őket. Minden családtagját. Az összeset! Minden kételkedőnek bebizonyította, hogy van olyan erős, mint egy eleőszülött. Ha pedig Tamara, a Nép Védelmezője, a Vélák Reménye, a Diplomata Lánya, az Elveszett Hercegnő végre eltűnik az útból, akkor azzal azt is bebizonyítja, hogy nem csak van olyan jó mint egy elsőszülött, hanem jobb is. És mindenki tudni fogja. Az ő nevét fogják kántálni. Dalokat énekelnek majd róla.

- Igen. Alig várom, hogy odaadhassam.