A lány egészen a sátorig puffogott, ott azonban a legszebb mosolyát erőltette az arcára. Nem sokkal utána Bumfolt is megérkezett, és együtt léptek be.

- Mindannyian jók voltatok! - Ludo, aki most ismét úgy járt, mintha rugók nőttek volna a talpán; kipirult arca láttán pedig bárki azt hihette volna, hogy ő maga győzte le nemrég mind a négy sárkányt. - Gyorsan elmondunk még pár dolgot. Bőven lesz időtök kipihenni magatokat, mert a második próba február huszonnegyedikén reggel fél tízkor kezdődik. De hogy addig se unatkozzatok, kaptok egy kis házi feladatot.

- Ha alaposabban megnézitek az aranytojásokat, láthatjátok, hogy ki lehet nyitni őket... a tetején van rajta a kis pánt. Na már most... A tojás egy rávezető dolgot rejt, amiből kitalálhatjátok, mi lesz a második feladat - és akkor fel is tudtok rá készülni. Világos? Kérdés? Jó. Akkor nem is szaporítjuk tovább a szót. - Ezzel mind elhagyták a sátrat.

- Na és mondd csak Ludo... hogy is kell megtalálni a nyomot a tojásban?

Tammy a szokások rabja volt. Ha boldog volt, a sötét zöld és fekete ruhái ezüst és fehér színekbe hajlottak. Ha nyomasztó gondolatok gyötörték, a köves gyűrűjét forgatta az ujján. Minden alkalommal mikor sétálni indult, ugyanazt az utat tette meg a birtokon. Mindig ugyanoda ült a mardekár asztalánál, és bármit is evett, mindig capuccinót ivott hozzá. Mindig ugyanoda ült az órákon, és ha unatkozott, mindig új varázslatok kifejlesztésével foglalta le magát.

Ezúttal a klubhelyiségben ült elrévedezve, a gyűrűt csavargatva az ujján, és a tojás titkán merengve. Ügyesen kell segítenie Harrynek, a zsűri nem olyan naiv, hogy ne figyelje őt. Még Dumbledore sem hiheti, hogy követi a szabályokat egy ilyen helyzetben. Azt nem tudta eldönteni, hogy most Harry életben tartása a cél, vagy hogy győzzön is.

Ráadásul még egy megoldást is kéne talánia a víz alatt lélegzésre, és az ikrek nem könnyítették meg a dolgát, mikor kértek tőle három kanári kuglófot. Megegyeztek, hogy inkább megtanítja őket a bűbájra.

-*-

- Potter! Weasley! Ide figyelnének végre?- McGalagony professzor hangja ostorként csattant a fülükben.

Harry és Ron összerezzentek, és felkapták a fejüket.

Épp ádáz párbajt vívtak Fredtől és George-tól szerzett csalipálcáikkal, most felnéztek - Ron kezében egy bádogpapagáj volt, Harryében egy gumihal.

- Most, hogy végre Potter és Weasley is szíveskednek a koruknak megfelelően viselkedni - szólt McGalagony, megrovó pillantást vetve a két jó barátra. (Harry gumihalának addigra leesett a feje, mert Ron papagája bevitt egy halálos csőrvágást) - elmondanék egy közérdekű hírt. Közeledik a karácsonyi bál, mely hagyományosan a Trimágus Tusa részét képezi, s ami lehetőséget kínál arra, hogy közelebbről is megismerkedjenek külföldi vendégeinkkel.

- Én szívesen megismerkednék közelebbről Viktor Krummal. - Súgta oda Tammynek Pansy.

- A bált a negyedéves és annál idősebb tanulók számára rendezzük, de ők meghívhatnak fiatalabb tanulókat is. - Lavender Brown hangosan felvihogott. Parvati Patil jól oldalba bökte a könyökével, de ő is alig tudta magába fojtani nevetését. Mindketten hátrafordultak Harry felé. McGalagony nem törődött velük, Tam pedig csak egy megvető pillantást eresztett meg feléjük. Hiába érdekelte őt is a bál, tekintve, hogy Perselussal akkor se mehetett volna, ha épp nem lett volna mosolyszünet. - A bált karácsony első napján tartjuk a nagyteremben - folytatta McGalagony. - Este nyolc órakor kezdődik és éjfélig tart. Megjelenés dísztalárban. És még valami...- McGalagony jelentőségteljesen végignézett az osztályon. - A karácsonyi bálon természetesen valamennyien... öhm... oldottabb hangulatban leszünk.- Lavender a szájára szorította kezét, de így sem tudta eléggé tompítani vihogását. Tammy most legalább sejtette, min nevet: valószínűleg megpróbálta elképzelni McGalagonyt "oldott" hangulatban.

- Ennek ellenére mindenkitől elvárjuk - folytatta McGalagony -, hogy a bálon is roxfortos diákhoz méltó viselkedést tanúsítson. Óva intek minden griffendélest attól, hogy a magatartásával szégyent hozzon az iskolára. Ez a mardekárosokra is vonatkozik.

Alighogy befejezte a mondatot, megszólalt a csengő, és a griffendélesek a szokásos zsibongás közepette pakolni kezdtek.

- Potter, és Miss Potter legyenek szívesek még egy szóra! - szólt emelt hangon McGalagony. Tammy biztosra vette, hogy McGalagony a lefejezett gumihallal kapcsolatos gondolatait készül megosztani Harryvel, de nem tudta ő miért kell ehhez az egyoldalú beszélgetéshez, úgyhogy csekély lelkesedéssel indult el a
tanári asztal felé.

McGalagony megvárta, amíg becsukódott az ajtó az utolsó távozó diák mögött, s csak azután fogott bele mondókájába.

- Potter, a bajnokok és partnereik...

- Milyen partnerek? - értetlenkedett Harry.

McGalagony gyanakvó pillantást vetett rá, mintha attól tartana, hogy Harry ugratni próbálja.

- A báli partnereikről beszélek, Potter - felelte végül. - A táncpartnerükről.

- Táncpartner... - Tammy érezte, hogy elvörösödik, és gyorsan kijelentette: - Mi nem táncolunk.

- Dehogynem táncolnak, Miss Potter! - fortyant fel McGalagony. - Éppen erről beszélek. Hagyományosan a bajnokok és partnereik nyitják meg a bált.

- Én nem táncolok... - csatlakozott a tiltakozáshoz Harry is. Tammy persze megértette. Őt Petunia beíratta táncórákra, mint nők számára elengedhetetlen készség elsajátítására, de Harrynek ilyenben nem volt része. Ahogy úszni sem tanultak, ami szintén hátrány lehet majd a fiúnak a második próba során.

- Ez nem szabadon választott gyakorlat! - jelentette ki szigorúan McGalagony. - Maga, mint bajnok az iskolát képviseli, ezért eleget kell tennie bizonyos kötelezettségeknek. Válasszon magának partnert, Potter! Ez pedig magára is vonatkozik Miss Potter!

- Én nem is vagyok bajnok!

- Ön, kommentátor, a próbák hangja. De jó, hogy eszembe juttatta: Dumbledore professzor hivatalosan felkéri önt, hogy a megnyitó tánc után énekeljen el néhány dalt a meghívott zenészekkel.

- De én nem...

- Semmi de, Miss Potter! - zárta le a témát McGalagony. - Hallotta, mit mondtam.

Hamar elterjedt a hír, hogy a Potter testvérek és a párjaik lesznek a figyelem középpontjában. Ez persze erős túlzás volt, de így még inkább kedvet kaptak a merész párjelöltek.

Tammy nagyjából a hatodik ismeretlent hajtotta el ( ebből egy Drumstrangos, kettő Beauxbatonsos volt) és szent célként tűzta ki maga elé, hogy ráveszi Harryt egy versenyre, hogy kit hívnak el többen, mikor elszenvedte a tűrőképességeinek határát végleg romba döntő végső csapást egy elsős képében, aki teljes szívéből bízott benne, hogy egymásnak vannak teremtve.

Ezek után végre rávette magát, hogy ismét ellátogasson Perselus lakosztályába.

A férfi látható óvatossággal fogadta, valószínűleg kereste a határt, ameddig most elmehet.

- Úgy érzem, meg kell beszélnünk néhány fontos dolgot. - A lány a gyűrűt forgatta, és láthatóan igen zaklatott volt.- Mostanában sokat gondolkoztam kettőnkön. Azon, hogy mik nehezítik a helyzetünket.

- Hosszú a lista. És a temérdek ételből ítélve amiket a baglyokkal küldesz, a kedvenc kutyád is ismét a közelben van.

- Ő az egyik dolog, amiről beszélnünk kéne. - A lány nagy levegőt vett- nem tudom, meddig tudunk azzal megbirkózni, hogy szinte mindenkit akit én szeretek, te szívből gyűlölsz.

Perselus Pitonnak mindig is gondjai voltak az érzelmei kifejezésével, amin az apja és James Potter rendszeres bántalmazásai sem segítettek. Az ötödév könnyebbé tehette volna, hogy megtörjön a jég, ha utána a lány nem tűnt volna egyik napról a másikra. Éppen ezért esze ágában sem volt olyasmit mondani, hogy: " Még őket is elviselem, amíg te mellettem vagy" vagy éppen " Hogy is foglalkozhatnék bárki mással, amíg téged látlak". Ehelyett azon gondolkodott, hogy is mondhatná meg élete szerelmének, hogy bármely keze ügyébe kerülő tetszőleges tárggyal képes lenne kinyomni Sirius Black szemét, minden alkalommal, amikor a lányt "Virágszálnak" szólítja. Ez azonban a vártnál nehezebben ment, így inkább nem mondott semmit.

- Nem mondasz semmit? - Mit meg nem adott volna érte, ha a lány nem tisztelte volna annyira akkor, és legilimentálta volna! Biztos volt benne, hogy Tamara akkor értette volna milyen nehéz is neki, de azt is tudta, hogy ha megpróbálna megnyílni, azzal csak a szőkét bántaná meg.

- Tudom, hogy fontosak neked. Potter a testvéred, Grangert is kedveled valamilyen számomra érthetetlen okból...

- Pers... - A becenév tökéletes volt, hogy a férfi ne rontsa tovább a helyzetét.

- Nem szeretnélek elveszíteni.

- Tudom. Tudom, hogy nehezen nyílsz meg, de segíteni fogok, ahogy tudok. De minden alkalommal, mikor őket bántod, mikor megríkatod Hermionét, megalázod Harryt, kirúgatod Remust, vagy a dementorok elé akarod vetni Siriust, akkor azzal engem is bántasz. És tudom, hogy Sirius néha egy idegesítő drámakirálynő, hogy nem Harryt, hanem Jamest látod, de ez nem mentség. És minden ilyennél el kell gondolkoznom azon, hogy ha a királyság legjobb harcosát aki több mint tíz évet áldozott rám, úgy, hogy nem is ismert, és mégis sikerült rávennem, hogy tovább lépjen, akkor nekem is mennie kell. Ki tudja, lehet e több igaz szerelme is valakinek.

- De ez most nem egy...- Ezúttal Tam belenézett a másik elméjébe, ami szinte vészjelzőként világított.

- Nem! Jaj dehogy!- Sietett, és megfogta a másik kezét.- Most csak keresünk egy megoldást egy problémára, amit eddig a szőnyeg alá söpörtünk.

- Legyen. Megígérem, hogy visszafogom magam.

- Én pedig megígérem, hogy igyekszem visszafogni Siriust, vagy bárki mást, ha túl messzire mennek.

- Köszönöm.

- Viszont van még valami. Nekem is részt kell vennem a bált megnyitó táncon, és ehhez kell egy partner is.

- Menj Potterrel.

- Nem megyek a karácsonyi bálra a testvéremmel.

- Akkor kire gondoltál?

- Viktor kiesett, mert hetek óra Hermionéról kérdezget engem. Cedric azt hiszem Cho Changet szeretné elhívni, szóval valaki olyan lesz, aki nem bajnok.

- Mi van Dracoval?

- Pansy meg is fojtana. Blaise Daphneval megy...

- Tudod mit? Amíg este én húzom le a ruhád cipzárját, addig nem érdekel ki forgat a táncparketten. - Ez persze közel sem volt igaz. Perselus Piton legszívesebben átkok tömkelegét zúdította volna a szemtelen idiótára, akinek van mersze elhívni a szőkét, de persze ezt soha nem vallotta volna be, még magának sem. Így csak próbálta magát vígasztalni a lány mosolyának látványával.

Amit viszont nem tudott, hogy Tamnek legalább ennyire nincs kedve az egész műsorhoz. Sokkal szívesebben énekelt volna egész este, minthogy egy idegennel táncoljon. Elvégre a barátai közül biztos senkinek nem jut eszébe, mint kézenfekvő választás.

Remélve, hogy ha elodázza a dolgot a probléma megoldja önmagát, a könyvtár zárolt szekciójának egy különösen eldugott részén időzött.

Persze a vélákkal kapcsolatban végzett kutatómunkát. Egy kisebb halom könyvvel a karjaiban tartott az asztala felé, - amit a további kötetek már rég beterítettek, és olyan elgondolás szerint rendezve amit a lányon kívül más nem értett- mikor a látóhatára szélén észrevett valamit.

Talán mert a könyvtár olyan részén járt, ahova már alig ért el a lámpások fénye. Talán a sors unatkozott, és fel akarta rázni a cselekményt. Vagy valami egészen más miatt.

Mindenesetre, egy halványan világító könyv, ami egyre fényesebb lett, minél közelebb ment hozzá a lány, még az ő logikus érveit is félresöpörte.

A könyv hívta őt. Mintha egyfajta kötelék lett volna köztük, mint mikor valaki megtalálja egy rég elveszettnek hitt holmiját, vagy hallgat egy régi történetet egy családtagjáról. Tammy a zsigereiben érezte, hogy a könyv hozzá tartozik. A lapokat neki kell átpörgetnie, neki kell végigsimítani a gerincen és a borítón, és neki kell elolvasnia minden egyes papírra vetett szót, míg csak a fáradtságtól le nem ragad a szeme. Senki másnak, csakis neki.

Leemelte a könyvet a polcról, és akkor vette észre, hogy nem is valódi könyv, hanem egy napló. Egyszerű, barna bőrrel bekötött, elején valamiféle címerrel.

Mindent visszavitt az asztalához, és végül, mikor mindkét keze szabad volt, kinyitotta a naplót.

Annak első lapjának sarkán egy apró, kézzel írt egyes szúrt neki először szemet.

A tulajdonos nem érezte szükségesnek beleírni a nevét, de nagyon szép, lendületes kézírása volt. Tamnek feltűnt, hogy ugyanúgy írják az s és az n betűket.

Na jó, hol is kezdjem... Tom kibukna, ha megtudná, hogy lenyúltam a kis naplós ötletét, de amit nem tud, az nem fáj neki.

Azért kezdem el írni ezt a... nevezzük kézikönyvnek, mert megszülettél, és nagyon valószínű, hogy ebben a kiélezett helyzetben, az én pozícíom nem bebiztosított. Ha velem történik valami, a lányom- érztem a várandóság alatt, hogy lány lesz, még ha Tom szerint ez lehetetlen is- nem fogja tudni kitől megtanulni kibontakoztatni a képességeit, megismerni a múltját, és biztos kézzel irányítani a jövőjét.

Nem hagyhatom, hogy vakként támolyogva keressen vizet a sivatagban.

Kicsim, ha ezt olvasod, bekövetkezett amitől tartottam. Ugyanakkor valamiféleképpen eljutottál a Roxfortba, és tudnod kell, hogy nagyon büszke vagyok rád.

Ha valaki más találta meg ezt a könyvet, jó ha tudja, hogy ezek a sorok nem neki szólnak. Rakd szépen vissza oda, ahol találtad, hacsak nem vagy véla.

Az első amit tudnod kell, hogy a vélák sem egyformák. Négy fajtánk van, más-más elvekkel, prioritásokkal, és képességekkel.

Az egyetlenek, akik a varázslók és boszorkányok számára is ismertek, a levegő vélák.

Róluk elmondom azt, amit én hallottam, és kutatómunkával kiderítettem.

Legtöbbször családokban élnek, személyes védelmi mágiájuk pedig két fokozatot ismer.

A gyengébbik, mikor részlegesen alakulnak madárrá, és tűzgolyókat dobálnak, ami elsőre érthetetlennek tűnhet. Mivel nem teljesen tudnak repülni, és nincsenek meg maradéktalanul az ösztöneik és megérzéseik, a tűz valójában a meleg légáramlatok utánzására hivatott.

A teljes védelem, mikor hatalmas sasokká alakulnak, éles csőrrel és a karmokkal. Szárnycsapásaikkal tornádók, hurrikánok és egész épületeket ledöntő fuvallatok felett uralkodnak.

A hegyek az ő területeiket képezik. A főváros az Annapurna hegy felső részein található, de a legnépesebb kolóniák az Urálon és a Mount Everesten húzzák meg magukat.

Egy író, akit a muglik is ismernek, előszeretettel szentelt részleteket a könyveiben a levegő véláknak.

A második fajként hozom a víz vélákat.

Gyakran keverik őket a sellőkkel, talán mert nekik is sellőfarkuk van. Az elnevezést csak az okozta, hogy a sellők pocsékak a kilétük titkolásában. Ami évszázados viszálykodást illeti a két faj között, a sellők előszeretettel bevonják a többi vélát is, akik igyekeznek elhatárolódni.

Biztosan hallottál a Rajna beli Loreleiról, akit sellőként ismernek, de igazából véla. A vizek ismerője, és bár a zátonyoknak is van köze a hajók elsüllyedéséhez, de nem annyi, mint az áramlatok befolyásolása, és az örvények gerjesztése. Náluk ez a gyengébb védekezés. Mellesleg szerintem Lorelei nem volt egészen százas, de ez nem rám tartozik. A görög mitológiában ismert szirének pedig, sajnos vélákként terjedtek el, de kevéssé előnyös vonásaikból egyértelmű, hogy sellők voltak. Vigyázz a sellőkkel, veszedelmes népség. De legalább tisztességesek. Mi ellenben szinte sportot űzünk abból, hogy látszólag a szívünket kínáljuk, de ehelyett a másikét lopjuk el.- És néha törjük össze.

Ismerős a kis hableány története? Először is Ariel véla volt, másodszor pedig Ursula, és a csápjai a kifejlett védelme a vízi véláknak. Hans Christian Andersen több ponton megszegte a titokvédelmi alaptörvényt, hogy a Walt Disney keze alatt dolgozó boszorkányok és varázslók húzásait ne is említsük. Még hogy egy kagyló vette el Ariel hangját! A vízi vélák legnagyobb ármánykodásai a titkos víz alatti laboratóriumokban, és szertartásaikon történnek. Birodalmuk fővárosa a Mariana-árkon belül terül el. Szerencsére vízen kívül nem érzik magabiztosnak magukat, és belső hatalmi harcaik miatt egyébként sem marad energiájuk a felszíni világra.

Akikről a legkevesebb információ maradt fenn, a föld vélák.

Ez amiatt van, mert az aranyláz idején kihaltak. Bányákban és sivatagokban éltek. Erejük a földrengés és a földcsuszamlás keltése volt. Csak találgathatunk mi lehetett az igazi védelmük. Persze a többi véla területe is egyre csökken a muglik miatt, de a sivatagi és a magukat "mélyi" véláknak nevező két klán annyit gyengített egymáson, hogy mikor rájöttek, hogy erejüket egyesíteniük kell, már túl késő volt.

Ami engem illet, én azt is kinézném belőlük, hogy összefogtak a világ ellen, és a haláluk eljátszásával megszabadultak a folytonosan figyelő tekintetektől, és most nyugodtan szervezkedhetnek.

Persze erre semmi bizonyíték, és nem is valószínű.

Azt sem tudjuk, hol laktak, az egyetlen elég biztos tipp a Szahara. De egyébként, ha szabad ezt mondanom: elnyelte őket a föld.

A végére hagytam a legjobbat. Talán te is tapasztaltál magaddal kapcsolatban furcsa dolgokat, az érzelmek látásán kívül.

Megeshetett, hogy ha mérges voltál, vagy féltél, akkor tüzet, vagy égésnyomokat fedeztél fel magad körül. Különösen tetszhetnek a csillogó tárgyak, ragaszkodsz is a holmiaidhoz, és nagyon védelmező vagy azokkal kapcsolatban, akiket szeretsz.

Ezek mind szokványos vonásai a tűz véláknak.

Először unalmas részként hadd mondjam el, hogy valami szörnyű döntés nyomán az erdőkben telepedtünk le. Te is sejtheted itt a problémát. Ha jól értesültem, a távozásom után született a döntés, hogy vulkánmezőkre vándorolunk. Természetesen aktívokra. Illetve, a kevésbé kalamdvágyók az egyenlítő közelében telepedtek le, persze szárazabb helyeken. Tudod mit tesz a pára a hajjal...

Vissza az izgalmas részhez:

Nálunk a tűz sokkal kiterjedtebb használatot biztosít, mint a levegő véláknak. Egy tűzgolyó csak a kezdet, hidd el, nincs szebb látvány a tíz emelet magasra felcsapó lángfalnál, vagy oszlopnál. Egy tűzszőnyeg pedig nagy területet fedhet be, ami veled szembeni túlerőnél igen hatásos, ahogy a tűzkör is. Gondolom az utóbbit sem kell részleteznem. Neked pedig, drágám, uralkodóként még nagyobb az erőd.

Ami veszedelmes.

Szerettem volna neked megtanítani mindent, amit tudnod kell, de ha ezt kell olvasod, akkor kudaecot vallottam. A hatalom, ami az ereidben csörgedezik, és itt nem csak arra gondolok, ami felé az összes tűz véla hűséggel tartozik, és ami felé a többi törzs is tisztelettel adózik, hanem amiből a belőled kitörő tűz is születik.

Különösen azért veszélyes, leginkább rád nézve, mert ha én már nem vagyok, és te a Roxfortban vagy, akkor bizonyára el kell folytanod magadban. Ha pedig a tűz gyűlik benned, akkor előbb-utóbb vagy kitör belőled, és az a körülötted lévő terület és emberek bánják, vagy téged emészt el. Bocsásd meg nekem azt az önzőséget, hogy ha erre sor kerül, akkor az első opcióban reménykedek.

De szerencsére van egy roppant egyszerű megoldás, ez pedig a tűz vélák teljes védelme.

Ehhez ismét egy Disney példát hozok fel, mégpedig Demónát a Csipkerózsikából. Szerencsére őt egy kicsit megváltoztatták a mesében. Mi nem álomtalan álom bájitalt használunk, hanem hamuvá égetjük a haragosainkat.

A lényeg tehát, hogy a sárkány amivé változol, sok energiát emészt el. Ne csodálkozz, ha a transzformáció után többet alszol és eszel.

Minket a repüléssel kárpótolt a sors a levegő vélák tűzlabdájáért, aminek persze ők nem örültek, de a toll gyúlékony, így csak magukban duzzoghatnak. Ők szúrnak hátba a legnagyobb valószínűséggel. Ha néhány évtizede nem lett volna pád házasság a magas rangú tűz és a víz vélák között, és emiatt nem lenne olyan erős a szövetség, akkor pedig mi lennénk az abszolút közellenség. Szerencsére az ellentétek vonzzák egymást.

A sárkánnyal elég tüzet okádnod, és ezzel leadhatod a felgyülemlett tüzet, és stresszt.

Ami a védelem aktiválását illeti:

Elég elképzelni mit szeretnél létrehozni a tűzből, és hozzá a kézmodulat. Vigyázz! A benned lévő tűz véges, és idő míg visszapihened! Ne merítsd ki magad túlságosan!

Szerencsére maga a sárkánnyá alakulás nem nagy energia, de minden más abban az alakban igen. Néha vadássz le egy birkanyájat. Az előbújó állati ösztönök miatt nem leszel annyira finnyás a nyers hús miatt.

Nem kell aggódnod, hogy sárkány maradsz. Ő a részed, a te oldaladon áll, és együtt fogtok működni. Tudja mikor van itt az ideje a visszaváltozásnak, és te is érezni fogod, mikor vágysz egy kis repülésre és szabadságra. A sárkány és a közted lévő összhang csodálatos, egy soha meg nem bomló szövetség. Az első alkalom után néha hallani fogod a hangját a fejedben, mert az első repülésig alszik. Utána viszont, mivel afféle lelki védelem, mindent lát és hall, hacsak meg nem kéred az ellenkezőjére. Akkor ideiglenesen megszakítja a kapcsolatot, és újra elszunnyad. Nem kell mindig megkérned, ő is érzi, ha alkalmatlankodik.

Az utolsó, amit egyenlőre el akartam mondani, hogy hogyan ébresztheted fel a sárkányt.

Születésedkor, mikor elneveztünk, a sárkány is feléledt benned. Először csak az anya tudja a nevét, amit az ő saját sárkánya oszt meg vele az új sárkányról. Később nekünk kell elmondani, ha pedig erre nincs alkalmunk, a sárkány felébred, és ő osztja meg az illetővel a nevét az alkalmas pillanatban.

Nem kell félned, a te sárkányod alszik. Én pedig itt adom át a nevét. Elég gondolnod rá, azzal a céllal, hogy felébreszd, és már ott is lesz. Ezt lehetőleg nagy, lapos területen tedd, egyedül. Néha morcosak ébredéskor.

A sárkányod neve Tarion, és teljes szívemből hiszem, hogy helyettem is vigyázni fog rád drágám.