A Drumstrangos diákok célirányosan a mardekár felé vették az irányt, ami nem volt meglepő, már csak azért sem, mert Viktor vezette őket.

Mikor azonban a franciák haladtak el mellettük, Tammy felkapta a fejét, akár egy vadászkopó, és a másik csapat látszólagos vezetője szintén megtorpant, és zavarodottan körülnézett. Ők a "hidegre" való tekintettel sálakba és kendőkbe burkolóztak, az arcuk is szinte teljesen fedve volt.

Tammy és a rejtélyes lány az asztal két oldalán álltak, alig két méter választotta el őket.

Tamarát ugyanaz a fékezhetetlen erő és hatalomvágy öntötte el, mint anno az Abszol úton.

Ezuttal azonban ő kezdeményezett, és nem rakta át magukat egy másik helyre.

Érezte, hogy a pálcája eltűnik a hajából, ami ragyogva omlik a hátára, és hogy melegség övezi őt, minden közeli fényt elhalványítva. Ellenfele szerencsétlenségére már volt gyakorlata az ilyen párbajban, ráadásul a döntő előtt több véla is igyekezett trükköket megosztani vele.

A másik lány megszabadult a kendőtől, és Tammy sejtése beigazolódott: bár nem egy valódi, de talán fél, vagy negyed véla állt vele szemben, és úgy tűnt, ő is fel volt készítve az ilyen helyzetekre, és láthatóan bár az ereje nem érte el Tammyét, de vele ellentétben ő nem félt mindent bevetni amilye volt.

A haját hátradobva mosolygott a mardekárosra, aki fél szemöldökét felvonva óvatosan résnyire nyitotta az erejét elzáró csapot.

A másik megtorpant, az őt övező aura megremegett, majd elpárolgott, és a francia az asztalnak támaszkodott.

Tammy hirtelen gyógyfüvek és gyógyitalok illatát érezte, és hogy valaki végigsimít az arcán. Perselus.

Hagyd abba!

A parancs finoman érkezett, és Tammy nagy levegőt vett, mintha csak a víz alól bukkant volna fel. Az asztallapon égésnyomok virítottak ott, ahol néhány másodperce a keze volt, ő pedig az asztalt megkerülve, átvágva a még kába emberek közt, sietett a másik vélához.

Amaz már nagyjából visszanyerte az egyensúlyát, de vékony vércsík vezetett az orrából lefelé. Tammy gyorsan adott neki egy zsebkendőt. Nyugodtan tudtak néhány szót váltani, senki nem volt magánál.

- Tessék, vedd el... sajnálom, nem akartalak bántani!

- Az én hibám volt. Éreztem hogy itt egy véla, és direkt ingerelni kezdtelek, hogy legyőzhesselek. Azt hittem, a teljesen vélák nem tudnak boszorkánymágiát használni.

- Ja, hát én meg nem nagyon tudtam mit csinálok, szóval kvittek vagyunk.- Egy pillanatra felnézett a tanári asztalhoz, és szembesült Piton kutató tekintetével.

Köszönöm!

Az üzenet láthatóan célba ért, és a lány gondolatban viszonozta a simogatást, mire csak egy mozgalmas éjszakát ígérő pillantást kapott válaszul.

- Egyébként Fleur vagyok. Fleur Delacour.

- Tamara Potter, üdv, a Roxfortban.

- Egy pillanat. - Eddigre a legtöbben összeszedték magukat. - Véla, boszorkány, és Tamarának hívnak?

- Ja.

- Nem keres véletlenül egy nagy, erős férfi?

- Szerintem leráztam, de amúgy volt rá példa.

- Vele duetteztél a kupa döntőn!

- Igen, és elfelejtettem megkérdezni, hogy hozta össze. Rettenetes a modora.

- Akkor te vagy az Elveszett Hercegnő! A nagymamám mindig anyukádról mesélt nekem! A tragikus szerelmi történet, és annak gyümölcse! Aztán az egész családnak nyoma veszett, és te most itt vagy!

- Ha lehetne, hogy ezt kicsit halkabban, vagy egyáltalán ne...

- De akkor te örökölted a királyságot!- Tammy belátta, hogy most derül fény a titkára, amit erején felül igyekezett leplezni. Úgy tűnt azonban, hogy Fleur nem fog leállni, így annyit tehetett, hogy igyekezett a minimálisra csökkenteni a károkat.

- Ez ennél a kicsivel bonyolultabb...

- Jön a harcos a fehér lovon, és feleségül vesz!

- Technikailag barna, és biztos, hogy nem fogok hozzámenni. Remélhetőleg azóta vett egy mustangot, és egy dél-amerikai bárban küldi le sorra az italokat. Vagy rajongó csajokat hódít egy új dallal.

- De... a mesék nem így végződnek.

- Csakhogy ez nem mese, hanem az életem. Nem fogok dalra zendíteni egy erdőben, táncra perdülni a kisállatokkal, majd veszettséget kapni tőlük. És pláne nem megyek hozzá senkihez, tizenakárhány évesen, és mind közül a legkevésbé az fog megtörténni, hogy egy eldugott erdei királyság palotájában ülök egy trónon, és várom a megváltó halált. Ha ilyen hamat távozni akarnék az életből, neveztem volna a tusára.- Fleur enyhén szólva sokkolva volt, ahogy mindenki más is.- Ja, és bocsi, hogy jelenetet rendeztem, de már nem bírtam a cukormázas Disney hercegnő szerepet, amit minduntalan rám akarnak akasztani.

A Beauxbatons végül a hollóhát asztalához ült, Dumbledore pedig igyekezett átlendíteni a jelenlévőket az általános sokkhatáson.

- Köszöntök ezen a szép estén minden bentlakót és - különösképpen - minden vendéget - szólt Dumbledore, széles mosolyt villantva a külföldi diákokra. - Nagy örömömre szolgál, hogy a Roxfortban üdvözölhetem a hölgyeket és urakat. Szívből remélem, sőt bízom benne, hogy itttartózkodásuk a kényelem és a kellem jegyében telik majd. Az egyik beauxbatons-os lány, akinek a feje ki se látszott egy vastag sálból, leplezetlen gúnnyal felnevetett.

- Hazamehetsz, ha nem tetszik! - sziszegte felé Pansy. Tammy hasonlóképpen közvetítette arckifejezésével a szavait. Fleur rászólt a lányra, amaz pedig rögtön elhallgatott.

- A Tusa hivatalos megnyitására a lakoma végén kerül sor - folytatta Dumbledore. - Addig is egyenek-igyanak, és érezzék otthon magukat!- Azzal leült, és nyomban beszélgetni kezdett Karkarovval.

Az aranyedények a szokásos mágikus módon megteltek. A konyhai manók kétségkívül kitettek magukért: ilyen bő választékot Tammy még sosem látott a nagyterem asztalain. Az ételek között ráadásul nem egy külföldi különlegességnek tűnő fogás is volt.

- Az meg mi? - kérdezte Warrington, a véreshurka mellett álló tálra mutatva, amelyben valamiféle kagylós leves gőzölgött.

- Bouillabaisse - felelte Daphne.

- Jobbulást! - szólt a fiú.

- Ez egy francia étel neve - magyarázta Daph. - Ettem ilyet tavaly nyáron, nagyon finom.

- Elhiszem neked... - felelte a srác, és kivett egy darab véres hurkát.

A nagyterem ezen az estén egyenesen zsúfoltnak hatott, pedig alig húsz személlyel voltak többen a szokásosnál Talán azért tűnt úgy, hogy sok vendég van, mert a külföldi diákok színes egyenruhái élesen elütöttek a fekete roxfortos talároktól. A durmstrangosok bundaköpenyük alatt vérvörös talárt viseltek, míg a beauxbatonsosok világoskék selyemben libegtek.

Miután az aranytálak végleg megszabadultak tartalmuktól, Dumbledore újra felállt. A teremben mindenki fészkelődni kezdett.

- Elérkezett a nagy pillanat - szólalt meg az igazgató, végigjáratva tekintetét a felé forduló arcokon. - Hamarosan kezdetét veszi a Trimágus Tusa. Mielőtt behozzuk a ládát, röviden elmondanám...

- Mit hoznak be? - mormolta Draco. Blaise a vállát vonogatta.

- ...hogy milyen különleges szabályok lépnek érvénybe ebben a tanévben. Mindenekelőtt azonban bemutatom a minisztériumból érkezett vendégeinket: Bartemius Kupor urat, a nemzetközi máguskapcsolatok főosztályának vezetőjét... Gyér taps hangzott fel.

- ...és Ludo Bumfolt urat, a varázsjátékok és mágikus sportok főosztályának vezetőjét.

Bumfoltot a diákok sokkal lelkesebben köszöntötték, mint Kuport - vagy mert híres terelőjátékos volt, vagy pusztán rokonszenvesebb viselkedése miatt. Bumfolt kedélyes integetéssel köszönte meg a tapsot. Bartemius Kupor még csak el se mosolyodott, mikor Dumbledore bemutatta.

Tammy jól emlékezett a makulátlan öltönyre, amit Kupor a Világkupadöntőn viselt, s megállapította, hogy az jobban állt a férfinak, mint a talár.

Dumbledore hosszú ősz haja és szakálla mellett Kupor vékony kefebajsza és kínosan egyenes hajválasztéka eléggé oda nem illőnek tűnt.

- Bumfolt és Kupor urak az elmúlt hónapokban nagyon sokat fáradoztak a Trimágus Tusa megszervezésén - folytatta Dumbledore. - Karkarov professzor, Madame Maxime és jómagam mellett ők is részt vállalnak majd a bajnokok teljesítményét elbíráló zsűri munkájából.- A "bajnokok" szó elhangzása egy csapásra felélénkítette a diákok lankadó figyelmét. Ezt bizonyára Dumbledore is észrevette, ugyanis mosolyogva folytatta:

- Akkor hát, Frics úr, kérnénk a ládát. - Frics, aki eddig az egyik sarokban ácsorgott, most előrelépett, és odavitt Dumbledore-hoz egy drágakövekkel kirakott, jókora dobozt, mely fából készült, és szemlátomást nagyon régi darab volt. A tennen izgatott moraj futott végig.

- Mr. Kupor és Mr. Bumfolt már áttanulmányozták az idei bajnokok számára kidolgozott feladatokat - folytatta Dumbledore, miközben Frics letette elé az asztalra a dobozt -, és intézkedtek róla, hogy megtörténjenek a szükséges előkészületek. A tanév során elvégzendő három feladat próbára teszi a bajnokok varázserejét, szellemi képességét, és természetesen az is kiderül majd, meg tudják-e őrizni lélekjelenlétüket veszélyes helyzetekben. Az utolsó szavak elhangzása után olyan néma csend borult a teremre, mintha a diákok még levegőt venni is elfelejtettek volna. - Mint tudjátok, a tusán három bajnok mérkőzik meg egymással - folytatta higgadtan Dumbledore -, a három résztvevő iskola képviseletében. Pontozni fogjuk az egyes próbák végrehajtása során nyújtott teljesítményüket, s az a bajnok, aki a legmagasabb összpontszámot éri el. Övé lesz a Trimágus Kupa. Az iskolák bajnokait egy pártatlan döntőbíró, a Tűz Serlege választja ki. Dumbledore most előhúzta pálcáját, és háromszor rákoppintott vele a fadoboz tetejére. A fedél lassan, nyikorogva felemelkedett. Dumbledore két kézzel belenyúlt a dobozba, és kivett belőle egy durván faragott, öblös fakupát. Az ósdi ivóedény egyetlen figyelemre méltó tulajdonsággal rendelkezett: a pereméig tele volt táncoló kék-fehér lángokkal. Dumbledore becsukta a dobozt, s óvatosan elhelyezte a serleget a tetején, ahol a terem legtávolabbi sarkából is jól látszott. - Aki bajnoknak kíván jelentkezni - folytatta -, írja fel olvashatóan a nevét és iskoláját egy pergamendarabra, s azt dobja be a serlegbe. Erre a következő huszonnégy óra áll rendelkezésére. Holnap este, Halloween ünnepén, a serleg kiad nekünk három nevet - azokét, akiket a legméltóbbnak ítélt az egyes iskolák képviseletére. A serleg a lakoma után a bejárati csarnokba kerül, hogy bárki szabadon hozzáférhessen. Mivel nem szeretném, ha a kiskorú tanulók kísértésbe esnének, korhatárvonalat fogok húzni a csarnokban felállított serleg körül. A vonal távol tartja mindazokat, akik még nem töltötték be tizenhetedik életévüket. Végezetül nyomatékosan kérek minden jelentkezni vágyót, hogy gondosan mérlegelje döntését. Akit a Tűz Serlege bajnoknak választ, annak kötelessége az elejétől a végéig részt venni a tusán. Abban a percben, mikor a jelölt elhelyezi nevét a serlegben, felbonthatatlan, mágikus szerződés lép érvénybe. A megválasztott bajnok már nem gondolhatja meg magát. Ezért fontos, hogy csak azok jelentkezzenek, akik biztosak benne, hogy készen állnak a játékra. Most pedig itt az ideje, hogy nyugovóra térjünk. Jó éjszakát mindenkinek.

A halloweeni lakoma valahogy hosszabbnak és unalmasabbnak tűnt, mint az előző években. Tammynek az ínycsiklandozó fogások sem ízlettek annyira, mint máskor - talán mert ez már a második ünnepi vacsora volt két napon belül, vagy mert a szokásosnál is többen súgtak össze a háta mögött. Sokan a nyakukat nyújtogatva nézelődtek, jó páran türelmetlenül habzsoltak, mindenki izgett-mozgott, s egyre többen álltak fel, hogy megnézzék, eszik-e még Dumbledore - mindebből Tammy arra következtetett, hogy nem csak ő de mindenki más is csak arra vár, hogy véget érjen a vacsora, és kihirdessék a három bajnok nevét. Nagy sokára aztán elérkezett ez a pillanat is. Az aranytálak újra tisztán és fényesen csillogtak, s a zsivaj egyre élénkült a teremben. Mikor azonban Dumbledore felállt, egy csapásra néma csend lett. Az igazgató két oldalán helyet foglaló Karkarov professzor és Madame Maxime ugyanolyan izgatottnak tűntek, mint bárki más a jelenlévők között. Ludo Bumfolt széles mosollyal integetett a diákoknak, Mr. Kupor viszont közönyös, szinte unott arcot vágott.

- Nos, a serleg már majdnem készen áll rá, hogy meghozza döntését - szólt Dumbledore. - Becslésem szerint még egy percre van szüksége. Addig is megkérem a leendőbajnokokat, hogy nevük kihirdetése után fáradjanak ide a terem végébe, haladjanak el a tanári asztal előtt, és menjenek át a szomszéd helyiségbe - itt a asztal mögötti ajtóra mutatott - ahol megkapják majd az első utasításokat.- Dumbledore most elővette pálcáját, és széles mozdulatot tett vele. Erre a töklámpásokba helyezett mécsesek kivételével az összes gyertya elaludt, s így a teremre félhomály ereszkedett. A legerősebb fényforrás most a Tűz Serlege volt; sugárzó, kék-fehér lángjai szinte szúrták a szemet. Mindenki dermedten, némán várt. Néhányan az órájukra sandítottak. - Pár másodperc... - suttogta Blaise, aki Tammytől kétszéknyire ült. Mellette Krum a sötétben megszorította a lány kezét.

A serleg tüze hirtelen vörösre színeződött és szikrázni kezdett, a következő pillanatban egy lángnyelv csapott ki belőle, fel a magasba, s abból egy megperzselt pergamendarab hullott ki. A termen álmélkodó moraj futott végig. Dumbledore elkapta a pergament, és eltartotta magától, hogy el tudja olvasni az időközben ismét kék-fehérben táncoló lángok fényénél.

- Az idei Trimágus Tusán - szólt erős, csengő hangon - a Durmstrang bajnoka Viktor Krum lesz.

- Tudtuk! - rikkantott bele Blaise a kitörő tapsviharba. Tammy tekintetével követte Viktor Krumot, aki felállt mellőle, esetlenül felkacsázott a tanári asztalhoz, majd jobbra fordult, és végigment az asztal előtt.

- Bravó, Viktor! - kiáltott fel Karkarov olyan harsány hangon, hogy még a dörgő taps közepette is mindenki értette, amit mond. - Tudtam, hogy te vagy a mi emberünk!- Miután a mellékajtó becsukódott Krum mögött, a taps néhány másodperc alatt elhalt. A figyelem középpontjába ismét a serleg tüze került. Az szinte azon nyomban újra pirosra változott, majd a lángok hátán egy második pergamenszelet röppent a levegőbe.

- A Beauxbatons bajnoka - hirdette ki Dumbledore - Fleur Delacour!

A véla-lány kecsesen felemelkedett székéről, hátralebbentette hosszú, ezüstszőke haját, s elindult a Hollóhát és a Hugrabug asztala közötti folyosón.

- Ó, nézzétek, milyen csalódottak - szólt Daphne, fejével a többi beauxbatons-os felé intve. Tammy úgy találta, hogy a "csalódottak" ebben az esetben kissé enyhe kifejezés. A hoppon maradtak közül két lány is az asztalra borulva zokogott.

Fleur Delacour is kiment a mellékajtón, s a terem ismét elcsendesedett.

Ezúttal azonban a csendhez olyan feszültség társult, hogy szinte szikrázott tőle a levegő. A Roxfort bajnoka következett...

A serleg lángjai ismét pirosra színeződtek; újabb szikrák pattantak ki az edényből; a lángnyelv a magasba csapott, s Dumbledore leemelte a hegyéről a harmadik pergament.

- A Roxfort bajnoka - szólt emelt hangon - Cedric Diggory!

- Jaj, ne! - fakadt ki Draco, de Tammyn kívül senki nem hallotta szavait, azok elvesztek a szomszéd asztalnál kitörő hangorkánban. A hugrabugosok egytől egyig felpattantak székükről, s rikoltozva, tapsolva és dobogva ünnepelték Cedricet.

A fiú sugárzó mosollyal arcán elhaladt társai mellett, és a mellékajtó felé vette az irányt. A taps távozása után sem akart szűnni, s Dumbledore-nak sokáig kellett várnia, mire újból szóhoz jutott.

- Kitűnő! - szólt örvendezve, mikor többé-kevésbé megnyugodtak a kedélyek. - Megvan hát a három bajnokunk. Biztos vagyok benne, hogy valamennyien - így a Beauxbatons és a Durmstrang többi képviselője is - egy emberként sorakoznak fel a bajnokok mögött. Azzal, hogy buzdítjátok és lelkesítitek a versenyzőket, fontos...- Dumbledore hirtelen elhallgatott, s a teremben mindenki pontosan tudta, miért.

A serleg tüze megint pirosra váltott. Szikrák pattantak ki belőle, majd hosszú lángnyelv csapott a magasba, egy negyedik pergament emelve ki a serlegből. Dumbledore ösztönösen kinyújtotta a kezét, és megfogta a pergamenszeletet. Eltartotta magától, és elolvasta. Hosszú szünet következett; Dumbledore a pergamenre meredt, mindenki más Dumbledore-ra. Végül az igazgató megköszörülte a torkát, és felolvasta a pergamenre írt nevet.

- Harry Potter.

- Hogy mi a f...