A hajnal első fényénél vágtak át
Widra St. Capdelen, s tértek rá az Odúhoz vezető ösvényre. Menet közben keveset beszéltek; ki-ki kedve szerint egy meleg ágyra vagy egy kiadós reggelire gondolt. Ahogy maguk mögött hagyták az utolsó emelkedőt, és feltűnt előttük az Odú, egy kiáltást sodort feléjük a szél.

- Hála az égnek, hála az égnek!- Mrs Weasley, aki ezek szerint a ház előtt állva várt rájuk, papucsban futott ki elébük. Arca sápadt, szeme karikás volt, s kezében a Reggeli Próféta egy összecsavart példányát szorongatta. - Istenem, hát megvagytok! - lelkendezett. - Arthur, ha tudnád, mennyire aggódtam!- Azzal Mr. Weasley nyakába vetette magát, s kezéből kiesett a Reggeli Próféta. Tammy az újságra pillantott. Az öles betűkkel szedett szalagcím a következőket hirdette: PÁNIK A VILÁGKUPADÖNTŐN. A cikket a fák fölött lebegő Sötét Jegy mozgó, fekete-fehér fényképe illusztrálta. - Mind épségben vagytok... - Mrs Weasley elengedte férjét, és
kivörösödött szemmel körbepillantott. Tekintetével egyenként végigsimogatta a visszatérteket. - Jaj, fiúk... - Valamennyiük nagy ámulatára Fred és George köré vetette a karját, és olyan vehemensen húzta őket magához, hogy összekoccant a fiúk feje.

- Au! Anya... nem kapok levegőt!

- Kiabáltam veletek, mielőtt elmentetek! - zokogta Mrs Weasley. - Folyton csak erre tudtam gondolni! Halálos veszélyben voltatok, és én azzal köszöntem el tőletek, hogy nem kaptatok elég RBF-et! Édes istenem, Fred... George...

- Jól van, na, Molly, nyugodj meg, hisz látod, hogy épségben visszajöttünk. - Mr. Weasley szelíd erőszakkal kiszabadította az ikreket, és a ház felé vezette feleségét. - Bill - szólt hátra halkan -, hozd be azt az újságot, meg akarom nézni...

Miután valamennyien elhelyezkedtek a szűk konyhában, és Hermione kitöltött Mrs Weasleynek egy nagy bögre forró teát (amibe a családfő utasítására egy kevéske Ogden-féle Lángnyelv-whisky is került), Bill átadta apjának az újságot. Mr. Weasley átfutotta a az első oldalt; Percy kíváncsian kukucskált a válla fölött.

- Le mertem volna fogadni! - csóválta a fejét komoran Mr. Weasley. - A minisztérium kudarca... a rendbontók megszöktek... teljes káosz... sötét varázslók büntetlenül garázdálkodhatnak... nemzetünk szégyent vallott... Ki írta ezt? Hát persze, sejthettem volna... Rita Vitrol.

- Az a nő pikkel a Mágiaügyi Minisztériumra! - fakadt ki Percy. - A múlt héten azt írta rólunk, idézem: "az üstfenekek méricskélésével piszmognak, ahelyett, hogy kiirtanák a vámpírokat"! Pedig köztudott, hogy a Humanoid rémlények megítélésének modern irányelvei című alapmű szerint...

- Tegyél meg nekünk egy szívességet - szólt ásítva Bill -, és fogd be a szád!- Mr. Weasley lassan a cikk végére ért. Az utolsó sorokat olvasva azonban újra elkomorult.

- Engem is megemlít - dörmögte.

- Micsoda!? - prüszkölte Mrs Weasley; majdnem kiköpte a whiskys teát. - Észre se vettem! Abból megtudtam volna, hogy éltek!

- A nevemet nem írja le - felelte Mr. Weasley. - Ezt hallgassátok meg:

Az erdő szélén összegyűlt varázslóknak és boszorkányoknak, akik az
illetékesektől vártak megnyugtató magyarázatot a történtekre, sajnos csalódniuk kellett. Az a minisztériumi varázsló, aki a Sötét Jegy feltűnése után nem sokkal kilépett az erdőből, kijelentette ugyan, hogy az Incidens nem követelt áldozatokat, de további információkkal nem volt hajlandó szolgálni. Egyelőre kétséges, hogy a szűkszavú nyilatkozat gátat tud-e vetni azon híreszteléseknek, melyek szerint a történtek után egy órával számos holttestet szállítottak el az erdőből.

Mr. Weasley ingerült mozdulattal Percy kezébe nyomta az újságot.

- Mit mondtam volna, ha egyszer tényleg nem halt meg senki!? Hogy gátat tud-e vetni a nyilatkozatom a híreszteléseknek... Hát most, hogy világgá kürtölte őket, már biztos nem. - Mr. Weasley mélyet sóhajtott. - Sajnálom, Molly, de attól tartok, be kell mennem a minisztériumba. Lépnünk kell, mielőtt kitör a botrány.

- Veled megyek, apa! - szólt fontoskodva Percy. - Mr. Kupornak szüksége lesz minden elérhető emberre. Legalább személyesen tudom átadni neki az üstfenékügyben írt jelentésemet. - Azzal kivonult a konyhából.

- De hát szabadságon vagy, Arthur! - sopánkodott Mrs Weasley. - Ennek az ügynek semmi köze a te mugli tárgyaidhoz. Nélküled is el tudják intézni!

- Be kell mennem, Molly - rázta a fejét Mr. Weasley. - Részben az én hibám, hogy idáig fajult a dolog. Átöltözöm, és indulok...

- Mrs Weasley, nem érkezett meg véletlenül Hedvig egy nekem címzett levéllel?- Tammy Harryre sandított. Fontos levél lehet, ha nem tud várni.

Ő egész nyáron várta, hátha Sirius ír neki, de nem kapott tőle levelet. Talán Harry...
Nem. Harry azt mondta, Sirius neki se írt. Nem hazudna neki ilyen ügyben. Igaz?

- Hedvig, drágám? - kérdezett vissza szórakozottan Mrs Weasley. - Nem... nem, ma egyáltalán nem jött posta.- Ron és Hermione kérdő tekintettel néztek Harryre. Harry alig észrevehető fejmozdulatot tett az ajtó felé, majd így szólt: - Ron, felmennék a szobádba lerakni a holmijaimat. Nem gond?

- Dehogyis - vágta rá Ron. - Én is felmegyek. Hermione?

- Menjünk - bólintott a lány, azzal mindhárman felálltak, kivonultak a konyhából, és elindultak felfelé a lépcsőn. Tammy hosszan nézett utánuk, végül ő is felment, és hallgatózni kezdett az ajtónál.

- Ki vele, mi a gond?

- Van valami, amit eddig nem mondtam el nektek - felelte Harry. - Szombat hajnalban arra ébredtem, hogy fáj a sebhelyem.- Miért nem mondta el?

- De hát... Tudodki most nem lehetett a közeledben. Mikor legutóbb fájt a sebed, ott volt a Roxfortban, de most...?

- Nem volt ott személyesen a Privet Drive-on - szögezte le Harry. - De álmodtam róla... róla és Pettigrew-ról - mármint Féregfarkról. Már nem emlékszem az álom minden részletére, de egyvalamire igen: azt tervezték, hogy megölnek... valakit.

- Ne foglalkozz vele! - szólt bátorítóan Ron. - Csak egy rossz álom volt.

- Nem tudom... Most már nem tudom, hogy csak álom volt-e. Megfájdult a sebem, aztán három napra rá felvonultak a halálfalók, és újra felszállt az égre Voldemort jele...

- Ne mondd ki a nevét! - sziszegte összeszorított fogakkal Ron. Harry nem törődött vele.

- És arra emlékeztek - folytatta -, amit tavaly év végén Trelawney mondott?

- Jaj, Harry, amit az a szélhámos nőszemély mond, annak az ellenkezője se igaz!

- Ti nem voltatok ott. Nem hallottátok. Nem úgy beszélt, mint máskor. Mondtam már, hogy transzba esett - de tényleg. És azt mondta, a Sötét Nagyúr nemsokára újból erőre kap... s hatalma rettentőbb lesz, mint valaha... és ez azért sikerül neki, mert a szolgája visszatér hozzá. És még aznap éjjel Féregfark megszökött.

- Miért érdekelt, hogy megérkezett-e Hedvig? - kérdezte Hermione. - Levelet vársz?

- Megírtam Siriusnak a dolgot a sebhelyemmel - felelte Harry. - Az ő válaszát várom.

- Ez az! Tuti, hogy Sirius tudja, mit kell csinálni!

- Ezért is reméltem, hogy gyorsan válaszol.

- Nem tudjuk, milyen messze van Sirius - érvelt Hermione. - Lehet, hogy Afrikában bujkál, vagy még távolabb. Hedvig talán még oda se ért.- És miért nem beszélsz Tammyvel?

- Nem akarom megijeszteni, így is sok gondja van, látom rajta, még ha nem is szeretne róla beszélni. Egész nyáron nem kért meg, hogy hadd gyakorolja rajtam a legilimenciát. Csak bámul ki az ablakon, vagy újságot olvas.

- Talán ez segítene elterelni a figyelmét.

- Hogy egy rossz dolog helyett valami még rosszabbra gondoljon? Nem, inkább nem terhelem.

- Nem terhelsz. - Nyitott be Tam, ezzel mindenkit halálra rémísztve. - A tesód vagyok, tehát mindig számíthatsz rám. Ki fogjuk deríteni mi történt.

-*-

- Apátoknak legutóbb Tudjátokki idejében kellett hétvégén is dolgoznia - szólt egy este Mrs Weaskey. - Szörnyű ez a hajsza. Ha még sokáig elmarad, kidobhatom a vacsoráját.

- Apa úgy érzi, ki kell köszörülnie a csorbát - tárta szét a karját Percy. - Az igazat megvallva tényleg nem volt okos dolog, amit csinált. Egyeztetnie kellett volna a főosztályvezetőjével, mielőtt nyilatkozik. - Mrs Weasleyt elöntötte a pulykaméreg.

- Azt a szégyentelen Vitrolt szidd, ne az apádat! - ripakodott rá Percyre. Bill, aki eddig a Ronnal folytatott sakkpartijára koncentrált, most bekapcsolódott a beszélgetésbe.

- Ha apa hallgat, a mi epetollú Ritánk azt vetette volna a minisztérium szemére, hogy nem kommentálja az eseményeket - jegyezte meg. - Rita Vitrol még soha senkiről nem írt jót. Mikor a Gringotts összes átoktörőjét meginterjúvolta, "loboncos huligán"-nak titulált engem.

- Hát, tényleg elég hosszú a hajad, drágám - nézett rá Mrs Weasley. - Ha megengedned, hogy...

- Nem, anya.

- Engem anorexiás, festett szőke libának írt le. Nem mondta ki nyíltan, de úgy állította be, mintha Piton professzor dolgozta volna ki a főzetet. Az pedig még durvább volt, amit Viktorról és rólam írt. - Kövér esőcseppek kopogtak a nappali ablakán. Hermione a Varázslástan alapfokon IV.-et olvasgatta nagy érdeklődéssel. Ebből a tankönyvből Mrs Weasley Harrynek, Tammynek és Ronnak is hozott egy-egy példányt az Abszol útról.

Charlie éppen tűzálló köpenyét stoppolta, Harry pedig a Tűzvillám nyelét fényesítette a tizenharmadik születésnapjára Hermionétól kapott seprűkarbantartó készlet segítségével.

Fred és George a sarokba félrevonulva sutyorogtak valamiről. Kezükben penna volt, s egy darab pergamen fölé hajoltak.

- Ti meg mit csináltok? - kérdezte Mrs Weasley, gyanakvó pillantást vetve az ikrekre.

- Leckét írunk - dörmögte George.

- Na ne tréfálj, hiszen még el se kezdődött az iskola! - hitetlenkedett az anyjuk.

- Szünidei lecke, csak még nem volt időnk megírni - magyarázta George.

- Nem szeretném, ha kiderülne - folytatta figyelmeztető hangon Mrs Weasley -, hogy az a lecke egy új megrendelőlap. Remélem, egyszer és mindenkorra felszámoltátok a Weasley Varázsvicc Vállalatot.- Fred mártírarccal nézett az anyjára.

- Lehet, hogy holnap kisiklik a Roxfort Expressz, és George meg én meghalunk. Hogy visz rá a lélek, hogy életünk utolsó óráiban alaptalan vádakat vágj a fejünkhöz? Mellesleg Tammy, szeretnénk, ha beváltanád a fogadás rád eső felének egy részét.

- Már beszéltem Pansyval, Daphneval és Lavender Brownnal, de most nem tudom idehívni őket.

- Nem, a másik feléről van szó. A bájitalokról. Piton méteres listát adott, és még nem kezdtük el.

- Jó, holnap megbeszéljük. - Folytatta a saját tankönyvének tanulmányozását a lány.

A hétfő reggel szomorkás, vakációvégi hangulattal köszöntött rájuk. Még mindig esett az eső, és Tammy körös-körül csak ködöt és szürke felhőket látott, mikor öltözködés közben kinézett az ablakon. Farmert és pulóvert vett fel - az iskolai talárt csak a Roxfort Expresszen ölthették magukra.

- Arthur! - kiabált fel Mrs Weasley. - Arthur! Keresnek a minisztériumból!

Mr. Weasley pár perc múlva a tűz fölé hajolt, és figyelmesen hallgatta... Tammy megrázta a fejét, és pislogott néhányat - de nem, nem káprázott a szeme. A tűz közepén nagy, szakállas tojás módjára ott trónolt Amos Diggory feje. A fej gyorsan, szinte hadarva beszélt, mit sem törődve a körülötte röpködő szikrákkal és a fülét nyalogató lángokkal.

- ...a mugli szomszédok dörrenéseket és kiabálást hallottak, ezért kihívták azokat a hogyishívjákokat - a rendőrzőket. Ki kell szállnod a helyszínre, Arthur...

- Tessék! - zihálta Mrs Weasley, s pergament, tintát meg egy ócska pennát nyomott Mr. Weasley kezébe.

- Még szerencse, hogy időben megtudtam a dolgot - folytatta Mr. Diggory feje. - El kellett küldenem pár sürgős baglyot, úgyhogy már hajnalban bejötten az irodába, és láttam, amikor a varázshasználati főosztály embereit riadóztatták. Ha ez Rita Vitrol fülébe jut, Arthur...- Mr. Weasley közben kinyitotta a tintásüveget, megmártotta a pennát, és felkészült a jegyzetelésre.

- És Rémszem mit mondott, mi történt? - kérdezte. Mr. Diggory feje bosszúsan fintorgott.

- Azt mondja, hallotta, hogy valaki jár a kertjében. Az illető a ház felé osont, de megtámadták a kukák.- Mr. Weasley bólogatva jegyzetelt.

- Mit csináltak a kukák? - kérdezte.

- Iszonyú zajt csaptak, és telelövöldözték szeméttel a környéket - felelte Mr. Diggory. - Úgy tudjuk, az egyik még akkor is röpködött, amikor a rendőrzők odaértek... - Mr. Weasley gondterhelten csóválta a fejét.

- És mi lett a behatolóval?

- Ugyan, Arthur, hisz tudod, milyen Rémszem... Minek mászkálna valaki a kertjében éjnek idején? Szerintem az a híres behatoló most a szomszéd kertben ül, és nyávogva próbálja lerázni a krumplihéjakat a bundájáról. De ha a varázshasználatiak rászállnak Rémszemre, akkor neki vége. Gondolj bele, milyen priusza van. El kell intéznünk, hogy egy másik ügyosztály foglalkozzon vele. Mondjuk a tied... Milyen büntetés jár kukabűvölésért?

- Megúszhatja dorgálással - felelte Mr. Weasley, miközben pennája szaporán sercegett a pergamenen. - Nem használta a pálcáját, ugye? Ő maga nem támadott meg senkit, igaz?- Mr. Diggory bosszúsan nevetett.

- Lefogadom, hogy kiugrott az ágyból, és mindent elátkozott, ami a szeme elé került. De ezt nemigen tudják rábizonyítani, mivel nincsenek áldozatok.

- Rendben, azonnal intézkedem.

Mr. Weasley zsebre vágta a teleírt pergamenlapot, és kiviharzott a konyhából. Diggory feje most Mrs Weasleyhez fordult.

- Ne haragudj, Molly - szólt. - Sajnálom, hogy így rátok kellett rontanom kora reggel, de csak Arthur tudja kihúzni őt a csávából. Rémszemnek ma mindenképp jelentkeznie kell az új munkahelyén. Az ördögbe, miért pont az utolsó éjszakát választotta?

- Szóra sem érdemes, Amos - felelte Mrs Weasley. - Biztos, hogy nem eszel egy falat pirítóst, mielőtt elindulsz?

- Hát jó, nem bánom - bólintott Diggory. Mrs Weasley levett egy szelet vajas pirítóst a konyhaasztalon tornyosuló kupac tetejéről, becsíptette a szénfogóba, és beledugta Mr. Diggory szájába. - Köfönöm fépen - mondta tele szájjal a fej, és a következő pillanatban halk pukkanással eltűnt. Tammy hallotta, amint Mr. Weasley az emeleten sietve elbúcsúzik Billtől, Charlie-tól, Percytől és a lányoktól. Alig öt perc múlva aztán a családfő ismét belépett a konyhába - időközben megigazította talárját, s most sebtében fésülködött.

- Rohannom kell... Jó utat, fiúk, lányok, és jó tanulást! - köszönt el Harrytől, Tammytől Rontól és az ikrektől, azzal köpenyt kanyarított a vállára, és felkészült a dehoppanálásra. - Molly, ki tudod vinni egyedül a gyerekeket a pályaudvarra?

- Hát persze! - legyintett Mrs Weasley. - Te csak menj, és foglalkozz Rémszemmel. A többit bízd rám. Alighogy Mr. Weasley eltűnt, belépett a konyhába Bill és Charlie.

- Jól hallottam, hogy Rémszemet emlegettétek? - kérdezte Bill. - Mit művelt már megint?

- Azt állítja, hogy valaki megpróbált betörni hozzá az éjjel - felelte Mrs Weasley.

- Rémszem Mordon? - dünnyögte töprengve George, miközben lekvárt kent a pirítósára. - Nem ő az a flúgos, aki...

- Apátok igen nagyra becsüli Rémszem Mordont - vágott a szavába szigorúan Mrs Weasley.

- Naná, mert apa meg villásdugókat gyűjt - szólt vállvonogatva Fred, mikor Mrs Weasley kiment a konyhából. - Nem csoda, hogy megértik egymást...

- Mordon nagy varázsló volt a maga idejében - jegyezte meg Tammy.

- Ha jól tudom, régi barátok Dumbledore-ral - tette hozzá Charlie.

- Dumbledore-nak is van egy kis stikkje - felelte Fred. - Jó, tudom, hogy zseniális meg minden, de...

- Áruljátok már el, ki az a Rémszem! - szólt közbe Harry

- Egy nyugalmazott minisztériumi varázsló - mondta Charlie. - Én csak egyszer találkoztam vele, amikor apa bevitt magával a minisztériumba. Mordon auror volt, méghozzá a legjobbak egyike... Feketemágus-vadász - magyarázta, Harry értetlenkedését látva. - Azkaban minden második foglya neki köszönheti, hogy a hűvösre került. Mordon rengeteg ellenséget szerzett magának... a legtöbb persze az elítéltek rokonai közül kerül ki... és úgy hallottam, pár éve súlyos üldözési mánia kínozza. Nem bízik senkiben. Minden sarokban bosszúszomjas feketemágusokat lát. - Bill és Charlie úgy döntöttek, kikísérik a Roxfortba indulókat a pályaudvarra; Percy viszont bocsánatkérések közepette kijelentette, hogy neki a minisztériumban a helye.

- Higgyétek el, muszáj bemennem - bizonygatta. - Mr. Kupor számít rám.

- A szorgalmas munka elnyeri jutalmát, Percy - nézett rá komoly képpel Tammy. - Még egy év, és Kupor megtanulja a neved.

Mrs Weasley időközben bement a falusi postára, és a mugli telefon segítségével rendelt három közönséges taxit.

- Arthur megpróbált minisztériumi autókat szerezni nekünk - súgta oda az asszony Tammynek, miközben az esőáztatta kertben álltak, s figyelték, hogyan rakodják be a taxisofőrök kocsijaikba a hat súlyos utazóládát. - De sajnos nem volt szabad autó... Jaj, istenem, milyen mérgesek szegények.- Tammy nem állt neki elmagyarázni Mrs Weasleynek, hogy a mugli taxisok nem szívesen szállítanak maradandó halláskárosodást okozó állatokat - márpedig a betegesen izgatott Pulipinty ebbe a kategóriába tartozott. Az sem javított a hangulaton, hogy Fred ládája rakodás közben kinyílt, és meggyulladt benne egy tucat Filibuster-csillagszóró. A sofőr előbb ijedtében ordított fel, aztán fájdalmában, ugyanis Csámpás - aki szintén megrémült -, kieresztette karmait, és mászórúdnak használta a taxis lábát. Mindennek a tetejébe a társaság roppant kényelmetlenül utazott, hiszen a hátsó ülést a ládáikkal kellett megosztaniuk. A csillagszórós incidens miatt meglehetősen zaklatott kedélyű Csámpás sem volt épp kellemes útitárs - mire London határába értek, Tammy, Harry, Ron és Hermione már számos karmolt sebből véreztek.

Megkönnyebbülten fellélegeztek hát, mikor végre kiszállhattak a taxiból - jóllehet a városban szakadt az eső, s valamennyien bőrig áztak, mire átcipelték utazóládáikat a forgalmas úton, amelyről a pályaudvar bejárata nyílt.

Tammy nem először utazott a Roxfort Expresszel, így tudta, hogy a kilenc és háromnegyedik vágányhoz a kilences és tízes vágányok peronját elválasztó falon átsétálva lehet eljutni.

Maga a művelet pofonegyszerű volt, de úgy kellett végrehajtani, hogy a mugli utasok semmit ne vegyenek észre belőle. Ez alkalommal kis csoportokban keltek át a falon. Tammy, Harry, Ron és Hermione nyitották a sort, mivel Pulipinty és Csámpás miatt ők.voltak a leggyanúsabbak.

A vonatút eseménytelen volt, és Tammy már alig várta a tanévnyitó beszédet.