Tammy lelkesen szállította az anyagokat Hagridnak, és az eddigieknél is jobban bevonta Hermionét a mardekáros lányokkal való programokba. Legnagyobb meglepetésükre Ginny Weasley is oszlopos tagja lett a társaságnak, és lassan a diákok ugyanolyan csoportnak ismerték őket, mint Harryék trióját.

A roxmortsi hétvége tökéletes alkalom volt arra, hogy tovább dolgozhasson a farkasölő fű bájitalon, amit Perselussal a bájitalmester magánlaborjában tettek. A különórákat is letisztázták, így a lány lassan több időt töltött bájitalok társaságában, mint emberekében.

- Megyek, ellenőrzöm a folyosókat. - Piton az ajtón kilépve hallotta a kis fáziskéséssel érkező választ ("Én is téged!") majd útra kelt.

Néhány órával később, mikor Tammy befejezte az aznapra felírt feladatait a dolgozószobájában beszélgettek, és hamarosan minden bizonnyal a hálóba mentek volna át, ha nem töri rájuk az ajtót Draco Malfoy, teljes pánikban.

- Potter... feje... roxmortsban. - Lihegte.

- Ha rossz kedvem van én is szeretek megbizonyosodni róla, hogy a lelki állapotom közel sem olyan rossz, mint a fizikai, de fújd ki magad, kérlek.- Mondta a kanapén ülő szőke összevont szemöldökkel.

- Lent voltunk a Szellemszálláson, Weasleyvel és Grangerrel... beszélgettünk, mikor hirtelen elkezdtek minket megdobálni hóval és sárral. Aztán rángatták a kabátunkat és a sálunkat. És egyszer csak megjelent Potter feje! Csak úgy lebegett, a teste pedig nem volt sehol! - Draco tényleg pánikban volt.

Szóval nem elég, hogy úgy lopózik ki, hogy egy állítólagos tömeggyilkos vadászik rá, de még egy felbecsülhetetlen értékű láthatatlanná tévő köpenyt is használ, és mindennek tetejébe leleplezi magát. Ez egy idióta.

- Utánajárok a dolognak, most menj Draco!- Perselus nyugodt hangja éppoly álca volt, mint Tam értetlen arca. És amint ketten maradtak, mindkettő eltűnt. - A köpeny?

- Igen. - Tammy arca olyan volt, mint aki végignézte ahogy valaki bekap előtte egy gyomrost, és nagyon együttérez az illetővel.

- De hogy jutott ki?

- Gondolom az egyik titkos járaton. Frics nem ismeri mindegyiket.

- De te igen. Tam, meg kell kérdeznem...

- Nem érdekem megöletni a testvéremet, nem juttatnám ki.- Vonta fel a szemöldökét a lány.- De azért kösz a feltételezést.

- Potter valószínűleg siet vissza, hogy kitaláljon magának valami alibit. Van ötleted merről fog jönni?

- Most komolyan dobjam fel őt?- A lány kelletlenül harapta be az ajkát.

- Igen.

Tam nagyot sóhajtott.

- A félszemű boszorka szobra. Tudod hol van?

- Néhány órája ott sompolygott.

- Menj csak, addig én lefoglalom magam.- Intett Tammy, és a könyvespolchoz sétált.

Épp a tündérmanók szárnyának felhasználásáról olvasott, mikor Perselus visszatért Harryvel, aki bár igyekezett ártatlannak tűnni, sütött róla az idegesség. Bár, ez minden diákról elmondható volt, akit Piton a dolgozószobájába visz. Nos... egy kivételével.

- Ülj le! - parancsolta Piton.
Harry engedelmeskedett, és döbbent, majd segélykérő pillantást küldött az akkor már könyv nélkül üldögélő testvére felé. Piton maga állva maradt, úgy folytatta. - Draco Malfoy néhány perce igen különös történetet mesélt el nekem.- Harry nem felelt, de továbbra sem adta fel a próbálkozást, hogy Tammy megkönyörüljön rajta. - Fent járt a Szellemszállásnál - folytatta Piton -, és összetalálkozott Ron Weasleyvel, aki látszólag egyedül volt.- Harry konokul hallgatott. - Malfoy azt állítja, hogy miközben Weasleyvel beszélgetett, valaki tarkón dobta őt egy marék sárral. Szerinted hogyan történhetett ez?- Harry meglepetést színlelt.

- Nem tudom, tanár úr.
Piton tekintete belefúródott Harryébe. Tammy számára úgy tűnt a feladat ugyanaz volt, mint a hippogriffek esetében: Harry igyekezett nem pislogni.

- Azután Malfoynak egy egészen rendkívüli jelenése volt. Tudod, mit látott, Potter?

- Nem - felelte ártatlan kíváncsisággal Harry. - Mit?

- A te fejedet látta... Ott lebegett a fejed a levegőben.- Hosszú csend következett.

- Malfoynak meg kellene vizsgáltatnia magát Madam Pomfreyvel - szólalt meg végül Harry. - Ha repülő fejeket lát...- A lánynak rendkívül sok energiájába telt, hogy ne mosolyodjon el. Nem volt biztos benne, hogy maradéktalanul sikerült neki.

- Vajon mit keresett a fejed Roxmortsban, Potter? - vágott a szavába Piton. - A fejednek tilos Roxmortsban tartózkodnia. Egyetlen testrészednek sem szabad lemennie a faluba.

- Tudom, tanár úr - bólogatott Harry a tőle telhető legkifejezéstelenebb arccal. - Malfoy bizonyára hallucinált...

- Malfoy nem hallucinált - torkolta le Piton. Előredőlt, s kinyújtott karral rátámaszkodott Harry székének karfájára, úgyhogy arca most alig két arasznyira volt Harryétől. - Ha a fejed lement Roxmortsba, akkor lement vele a többi részed is.- Ez benne volt a tíz legbizzarabb szituációban, amiben Tammynek valaha része volt.

- Végig a Griffendél-toronyban voltam - bizonygatta Harry. - Ahogy a tanár úr kérte.

- Tanúsítja ezt valaki?- Harry nem válaszolt. Piton ajkai rémisztő mosolyra húzódtak.- Szóval így állunk - szólt felegyenesedve. - Az egész Mágiaügyi Minisztérium a nyakát töri, hogy megvédje a híres Harry Pottert Sirius Blacktől. A híres Harry Potter azonban törvényen felül áll. Ő nem foglalkozik ilyen alantas dolgokkal, mint a saját biztonsága. A híres Harry Potter oda megy, ahova épp kedve szottyan, fittyet hányva a következményekre. - Harry hallgatott. Provokálni próbál, hogy eláruld magad. Ne hagyd neki. Gondolta Tammy. - Megdöbbentő, hogy mennyire hasonlítasz az apádra - folytatta villogó szemmel Piton. - Ő is
pontosan ilyen arrogáns volt. Azt hitte, mindnyájunknál kiválóbb, csak mert volt némi érzéke a kviddicshez. Beképzelten, pöffeszkedve járta a folyosókat a barátai és a csodálói gyűrűjében... Kísérteties a hasonlóság köztetek.- Tammy enyhén megremegett, de úgy tűnt, ezt senki nem vette észre.

- Az apám nem volt beképzelt - fakadt ki Harry. - És én sem vagyok az.

- Az apád is semmibe vette a szabályokat - ütötte tovább a vasat. - A szabályok csak az egyszerű halandókra érvényesek, a kviddicskupa-győztesekre nem. Olyan felfuvalkodott volt, mint...

- FOGJA BE A SZÁJÁT!- Harry felpattant a székből.

- Harry, ne!- De elkésett.

- Mit mondtál, Potter?

- Azt mondtam, hogy hallgasson, és ne sértegesse az apámat! - kiabálta Harry. - Tudom, mi zavarja magát! Az, hogy az apám megmentette az életét! Dumbledore elmondta nekem! Ha az apám nem lett volna, maga már nem élne! - Piton és Tammy arca rendkívül hasonló kifejezést öltött. - És azt is elmondta az igazgató - suttogta -, hogy milyen körülmények között mentette meg apád az életemet? Vagy a kellemetlen részletektől megkímélte a drágalátos Harry Potter törékeny lelkét?- Harry az ajkába harapott. - Nem szeretném, ha téves elképzeléseid lennének az apádról, Potter - sziszegte jéghideg vigyorral Piton. Tammy legszívesebben őt is figyelmeztette volna, hogy bőven túllépte azt a bizonyos határt, de nem tehette. - Azt hitted, dicső és hősies tettet vitt véghez? Mert akkor sajnos ki kell ábrándítsalak. A te szentéletű apád és a hasonszőrű barátai egy roppant szórakoztató tréfát űztek velem, ami az életembe került volna, ha az apádnak az utolsó pillanatban inába nem száll a bátorsága. Semmi hősies nem volt abban, amit csinált. A saját bőrét is mentette vele, nem csak az enyémet. Ha a hecc sikerül, kicsapták volna őt a Roxfortból!- Piton még folytatta volna, de furcsa érzés kerítette hatalmába. Egy láthatatlan kéz nyugtatólag végigsimított a vállán, pont, ahogy Tammy szokta. Az egyetlen dolog ami nem stimmelt, hogy a lány négy méterre ült tőle egy kanapén, az arcán a koncentráció félreérthetetlen jeleivel. Lehetséges, hogy tudattalanul beengedte a lányt az okklumencia pajzsai mögé? Egy pillanat alatt ellenőrizte a feltevést, ami helyesnek bizonyult. Összeszedettebben folytatta hát.

- Ürítsd ki a zsebeidet, Potter! - mordult fel. Harry nem mozdult.

- Ürítsd ki a zsebeidet, vagy most rögtön viszlek az igazgatóhoz! Gyerünk, Potter, egy-kettő!- Harry a zsebébe nyúlt, és elővett egy Csodabazárban vásárolt holmikkal teli zacskót. Azután vonakodva előhúzta a Tekergők Térképét is. Tammy az utolsó láttan levegőért kapott.

Piton először a zacskót vette szemügyre.

- Ezeket Rontól kaptam - sietett a magyarázattal Harry. - Még a múltkor hozta nekem Roxmortsból.

- Csakugyan? És azóta is magaddal hordod? Milyen megható... És ez micsoda?- Piton kezébe vette a térképet. Tammy minden erejével igyekezett szenvtelen arcot vágni.

- Egy darab pergamen - felelte vállvonogatva Harry. Piton megfordította a lapot, de egy pillanatra se vette le tekintetét Harry arcáról.

- Mi szükséged lenne egy ilyen régi pergamendarabra? - mondta. - Legjobb lesz, ha... elégetjük.- Azzal lassan a kandalló felé nyúlt.

- Ne! - rémüldözött Harry. A legrosszabb az volt, hogy Tammy ugyanezt kiáltotta vele egyidőben. Most mindketten a lányra néztek.

- Nocsak! Talán ez is egy becses ajándék Weasley úrtól? Vagy ez valami más? Esetleg egy láthatatlan tintával írt levél? Vagy útikalauz, ami elárulja, hogyan lehet a dementorokat megkerülve lejutni Roxmortsba?- Harry pislogott egyet. Pitonnak felcsillant a szeme.- Lássuk csak, lássuk csak... - morogta, azzal kiterítette a térképet az asztalon, és elővette a pálcáját. - Tárd fel titkodat! - szólt, és megérintette a pergament a pálcával. Nem történt semmi. Harry ökölbe szorította a kezét, hogy ne remegjen. - Mutatkozz meg! - parancsolta Piton, és ezúttal nagyobbat ütött a térképre.

Az fehér és üres maradt. Harry mélyet sóhajtott.

- Én, Perselus Piton, az iskola professzora parancsolom, hogy tárd fel a titkodat!- A pergamenlapon erre kacskaringós betűk tűntek fel, mintha egy láthatatlan kéz írni kezdett volna rá. Tammy leplezetlen kíványsisággal állt meg az asztal harmadik oldalánál.

Holdsáp úr nagyrabecsüléséről biztosítja Piton professzort, s ezúton kéri, hogy legyen szíves és ne üsse bele azt a csúf görbe orrát a mások dolgába.

Piton arca megrándult. Harry dermedten bámult a szövegre. Tammy látta, ahogy a kialakuló katasztrófa aszteroidaként közeledik feléjük... A térkép azonban nem elégedett meg ennyivel. Az első mondat alatt újabb sorok tűntek fel.

Ágas úr csatlakozik az előtte szólóhoz, hozzátéve, hogy Piton professzor egy gonosz vén trotty.

A dolog roppant szórakoztató lett volna, ha Harry nincs épp ilyen szorult helyzetben. És még nem volt vége...

Tapmancs úr hangot kíván adni afeletti megrökönyödésének, hogy egy ilyen címeres ökör katedrát kaphatott.

Harry behunyta szemét borzalmában. Mire újból kinyitotta, a lapon már ott díszelgett az utolsó üzenet is.

Féregfark úr további sok sikert kíván Piton professzornak, és bátorkodik javasolni neki, hogy mossa meg néha a mocskos üstökét.

Tammy felkészült a legrosszabbra, ami be is következett, a saját gyöngybetűi formájában:

Virágszál jelezné az előtte szólóknak, hogy Piton professzor nem ér ennyi energiát, de hozzátenné, hogy a diákok megfélemlítése elég banális módszer a kompenzálásra.

Az aszteroida becsapódott, a lány pedig legszívesebben elsüllyedt volna a kráterben. Nem igazán vígasztalta, hogy a térkép bárki mással is ugyanígy elbánt volna a nevében.

- Hát így állunk - szólalt meg remegő hangon Piton. - Na majd meglátjuk...- Azzal odacsörtetett a kandallóhoz, belenyúlt a párkányon álló egyik edénybe, s egy marék csillogó port szórt a lángok közé. - Lupin! - kiáltott bele a tűzbe. - Beszédem van veled!- Harry ámulva meredt a kandallóra. A tűzben ember nagyságú, sebesen pörgő felhőörvény tűnt fel, s néhány másodperccel később kilépett a kandallóból Lupin professzor. Lesöpörte kopott talárjáról a rátapadt hamuszemcséket, majd kollégájához fordult:

- Szólítottál, Perselus? - kérdezte szelíden.

- Igen, Lupin - vágta rá Piton dühtől eltorzult arccal, azzal visszasietett az asztalához. - Kiüríttettem Potterrel a zsebeit, és ezt találtam nála.- A pergamenlapra mutatott, melyen még mindig ott csillogtak Virágszál, valamint Holdsáp, Féregfark, Tapmancs és Ágas urak szavai. Lupin arcán furcsa, zárkózott kifejezés jelent meg, és futólag Tammyre pillantott. - Nos? - sürgette Piton.

Lupin a térképre meredt. Harry lemerte volna fogadni, hogy a professzor fejében egymást kergetik a gondolatok.

- Nos? - ismételte Piton. - Ez a pergamenlap minden kétséget kizáróan a fekete mágia eszközeivel készült. Úgy tudom, hogy ez a te szakterületed, Lupin. Szerinted, hol juthatott hozzá Potter ilyesmihez?- Lupin felemelte a fejét, és egy szemvillanással figyelmeztette Harryt, hogy ne szóljon közbe. Erre persze nem volt szükség, mert Tammy arca hasonló módon nem sok jót ígért, ha Harry szólni akart volna.

- Fekete mágia? - visszahangozta derűsen. - Ezt komolyan mondod, Perselus? A magam részéről úgy
látom, hogy ez egy darab pergamen, ami előszeretettel sértegeti a kíváncsiskodókat. Én inkább gyermetegnek tartom, mint veszélyesnek. Harry biztos egy bazárban vásárolta...

- Igen? - Piton állkapcsa megfeszült a dühtől. - Úgy véled, hogy a bazárok tartanak ilyesmit? Nem tűnik valószínűbbnek, hogy Potter közvetlenül a gyártótól szerezte be a pergament?- Tammy számára úgy festett, Harrynek fogalma se volt, mire céloz Piton, s úgy tűnt, Lupinnak se, így hasonlóan tanácstalan arcot vágott.

- Mármint Virágszáltól, vagy valamelyik úrtól? - kérdezett vissza értetlenül. - Harry, ismered ezeket az embereket?

- Nem - vágta rá Harry.

- Látod, Perselus? - fordult ismét Pitonhoz Lupin. - Minden jel arra mutat, hogy a pergamen Zonko
Csodabazárából való...- Erre a végszóra rontott be a szobába Ron. Úgy zihált, mint aki kilométereket vágtázott, s mikor lefékezett Piton íróasztala előtt, pár másodpercig meg se bírt szólalni.

- Tőlem... kapta... Harry... az összes... holmit - zihálta a mellkasát szorongatva. - Én ... vettem... Zonkónál... még réges... régen.- Lupin tapsolt egyet, és vidáman körülnézett.

- No lám! Minden világos! Ezt el is teszem, Perselus, rendben? - Azzal felkapta és a talárjába süllyesztette a térképet. - Harry, Ron, gyertek velem. Volna egy-két megjegyzésem a vámpírdolgozattal kapcsolatban. Ha megbocsátasz, Perselus, viszlát Tamara...

- Viszlát professzor... - Nyögte ki Tam. Az ajtó csukódása után rövid ideig némaság honolt a szobában.- Mielőtt sötét gondolataid támadnának, a pergamen minden szava baromság, és ha én akartam volna ilyen módon megfejteni, akkor engem sértegetett volna.

- Valóban? - Piton a legkevésbé sem tűnt meggyőzöttnek.

- Ami pedig Jamest illeti, minden szavad igaz volt. Persze szerintem több is volt, ha Lily végül... De a lényeg, hogy attól még nem kell Harry gondosan kialakított képét így megingatni. Ez egyszerűen nem fair.

- Mert neked olyan nagy tapasztalatod van a családról?- A lány néhány pillanatig meg sem bírt szólalni.

- Oké, én megpróbáltam megbeszélni. Most elmegyek oda, ahol nem játsszák ki ellenem az árva-lapot, és majd szólj, ha lenyugodtál.- Az ajtó súlyos döndüléssel csapódott be a lány után.