Pansy Parkinson tudta magáról, hogy nem sokan kedvelik. Csípős beszólásai sokszor mély sebeket hagytak mások lelkén, bár ő már rég elfeledkezett róla mit is mondott.

Daphne teóriája szerint azonban a bűntudata úgy nyilvánult meg, hogy a fekete hajú barátnőjük rosszul, és felszínesen aludt. Ezt a gondolatot tovább vitte, és azóta is nagyon örül annak, hogy ő viszont úgy alszik mint a bunda.

Az elmúlt hónapokban, míg Tam alvás helyett olvasott, leckét írt, vagy ki tudja még miket csinált, Pansy képzeletben számtalan alkalommal elátkozta már a szőkét. Olyannyira gyakran ébredt fel arra, hogy a barátnőjük kioson a szobájukból vagy visszatér oda, hogy már az illatfelhőből és a mozgásából megállapította hol járt.

Ha még beugrik a fürdőszobába, és a haja poros, valamint dohszag kíséri belopózott a könyvtárba. Az enyhén görnyedt tartás, a füst és füstölő valami titkos bájital projekthez tartoznak. Ha kihagyta a vacsorát az előző kettő miatt, akkor az étel illata válasz a kérdesre. Olyankor a lány csak beeseik az ágyba, és Pansyval ellentétben már alszik is.

Ezúttal kora hajnalban, a téli szünet utáni első héten riadt fel az ajtó nyikorgására, és egy új látványban volt része. A lány alig bírt járni, legalábbis a testbeszéde erről árulkodott. A nyakkendője hanyagul lógott, meg sem volt kötve. A blúza félre volt gombolva, a szoknyáján ránc ránc hátán, a cipője a kezében, a haja kócos, de mindezek ellenére széles mosoly az arcán. Valamiféle ismerős gyógynövényillat veszi körbe, hogy a ragyogásról ne is beszéljünk, mert mintha az egész véla foszforeszkált volna.

Ebből, még ilyen kora reggel is összerakta a képet, és fáradtan konstratálta, hogy még jónéhány álmatlan éjszakája lesz. Másnap, azaz aznap pedig, igyekszik majd mindent kiszedni a lányból, akit ő hihetetlenül finnyásnak, de legalábbis magas igényűnek ismert meg.

Piton és Lupin egyezményesen úgy döntöttek, nem kérdezik meg a lánytól, hogy honnan szedte össze a legritkább és legnehezebben beszerezhető dolgokat a farkasölőfű főzet tökéletesítéséhez.

- Pedig az antarktiszi zuzmó olyan ígéretesnek tűnt...

- Virágszál, év eleje óta négy telihold volt, és én mindegyik kotyvalékot megittam. De a következő tétel a listán a hegyi troll pisi, és akkor már inkább a vérfarkaskór.

A lány a szemöldökét ráncolva futotta végig a papírt, a kihúzott hozzávalókkal együtt. A bájitalmester eközben figyelve arra, hogy a gondolataiból semmi ne tükröződjön az arcán, a lány vonásait figyelte, kizárva a külvilágot. Csak azért nem volt ezért bűntudata, mert többször is észrevette, hogy a szőke pont ugyanezt csinálja az ő óráin.

- Talán ha több vörös hínárt tettem volna bele...

- Lehet, hogy a bőrömnek jót tett, de még három napig tengeribeteg voltam, hogy finoman fejezzem ki magam.

- Kéne valami, ami kompatibilis a hajaddal. Mit szólsz a pitypanghoz? Olyan pitypangos típusnak tűnsz.

- Nem t'om, a napraforgó nem illik jobban hozzám?

- Megnézzük melyik nem robban fel, és az lesz a nyerő. Érzem, egyetlen összetevő hiányzik, hogy tökéletes legyen.

- És mi a helyzet a te hajaddal?

- Tessék? - A lány keze, benne a napraforgókkal megállt az üst fölött.

- Nos, ha mondhatok ilyet, te gyakorlatilag az evolúció következő lépcsőfoka vagy-

- Ilyet bármikor mondhatsz.

- És a hajad amúgyis gyakorlatilag minden bájital hibáit kiküszöböli. Lehet, hogy ezzel is működne.

- Tudom, hogy sokszor mondom, de zseniális vagy. - A lány arca, mikor Pitonra nézett felragyogott, és a naprafogót visszadobva az asztalra kitépett egy hajszálat a saját, és Remus fürtjei közül.

Mikor beledobta őket az üstbe, az addigi zavaros bájital kitisztult, és finom, ezüstös pára lebegett körülötte. Ráadásul isteni csokiillatot árasztott.

- Sikerült. - Suttogta Holdsáp.

- Ezt nem hiszem el. - Ült le egy padra Tammy.

- Tegyük őket palackokba, és intézzük el, hogy melegek maradjanak, vagy nem fog hatni. - Perselus és Tammy pontosan tudták, hogy ha most nem foglalják le magukat az utómunkával, itt helyben vetik rá magukat a másikra.

Ez a megvilágosodás néhány órával azelőtt történt, hogy Tammy a fent említett külsővel tért vissza a hálókörletükbe, ezzel akaratlanul is, sokáig tartó találgatásra ösztönözve Pansyt.

-*-

Az említett reggel után Tammy arra a helyre menekült a barátnőjük kérdései elől, ahova az nem teszi be a lábát, hacsak nincs rá alapos indoka. Ez azonban úgy tűnt az volt, mert néhány perccel később Pansy lehetetlenül hangos suttogásától zengett a könyvtár, egészen addig, amíg Madam Cvikker ki nem küldte a lányt.

Tammy tett egy kört a polcok között, és meglátta Hermionét néhány kupac könyv mögött.

- Hallottam, hogy McGalagony elkobozta a tűzvillámot.

- Hadd találjam ki: szerinted is emberiség elleni bűntettet követtem el.

- Nem, szerintem azt tetted amit kellett. Fárasztó lehet folyton helyettük gondolkozni.

- Mintha te nem azt csinálnád.

- Én csak az ellenvélemény vagyok. Más szemszögből kell rávilágítanom a dolgokra, mikor belelovallják magukat valamibe, és vissza kell húznom őket a fellegekből. Javíts ki, ha tévedek, de a ti dinamikátokat úgy tudnám legjobban megfogalmazni, hogy te vagy az agy, Ron a szív és Harry a lélek. Nélküled, már az első évben meghaltunk volna.

- Köszönöm Tammy.

- Erre valók a barátok. Szóval, mit tanulsz?

-*-

A Griffendél-Hollóhát meccs reggelén a mardekárosok a szokásosnál is komorabbak voltak, aminek az oka a gyorsan elterjedt hír volt, miszerint Harry egy Tűzvillámmal száll versenybe.

Tammy épp Cho Changgal beszélgetett (" Na és mit gondolsz Cedric Diggory-ról? " ) mikor egy kisebb tömeg kíséretében megérkezett a griffendéles csapat, Lee Jordannel.

- Felvágósok. - Vigyorodott el elnézően Tam, mikor a seprűt elegánsan elhelyezték az asztal közepén.- Elbízták magukat.

- Nem ok nélkül. Az évszázad legfiatalabb fogója és a legmodernebb versenyseprű...

- Harry nem az a fajta, akinek a fejébe száll a dicsőség. Tisztán fognak játszani, ahogy mindig. Kicsit szétszórtabb is lehet, ha mázlid van.

- Miért segítesz nekem?

- Kommentátor vagyok. Ti segítetek nekem és minden nézőnek, ha ez a meccs nem lesz dögunalom. Csak kiegyenlítem az esélyeket. Az energiám nagy része úgyis arra fog elmenni, hogy Lee ne csak a tűzvillámról áradozzon. Már tegnap sem tudott másról beszélni, ennek nem vagyok hajlandó kitenni a közönséget.- Cho elnevette magát, Tammy pedig visszament a mardekár asztalához.

- A hollóhát összeszedettnek tűnik, Cho Chang pedig szerencsésen felépült, és visszatért a pozíciójába. Ha a griffendél elveszíti ezt a meccset, akkor a kupának is búcsút inthetnek. És már itt is vannak!

- Elkezdődött a mai találkozó, amelynek legnagyobb szenzációja a Griffendél színeiben repülő Harry Potter Tűzvilláma. A seprűk világában megjelent cikk szerint a nemzeti válogatottak is Tűzvillámokat használnak majd az idei világbajnokságon…

- Lee, arról is hallhatnánk valamit, ami a meccsen történik? - vágott a szavába Tam.

- Persze Tammy, csak egy kis háttér-információt próbálok adni. A Tűzvillám szériatartozéka az automata fékezőrendszer és a…

- Lee!

- Jó, jó… a Griffendélnél van a labda, Katie Bell közeledik vele a karikák felé…

- A hollóhát fogója nem könnyíti meg Potter dolgát. Mintha meglátták volna a cikeszt...

- De egy jól feladott gurkó miatt ismét nyoma veszett.

- Viszont Katie Bell bedobja, és ezzel megszerezte a meccs első gólját.- Jelentette ki elégedetten Tammy, nem sokkal később pedig a griffendél már nyolcvan-nullára vezetett.

- A Griffendél nyolcvan-nullára vezet, és milyen gyönyörűen repül az a Tűzvillám! Potter tényleg mindent kihoz abból a seprűből. Micsoda kanyar! Chang Kométája a nyomába se ér. A hosszú egyenes röpszakaszokon megfigyelhetjük a Tűzvillám tökéletes iránytartását…

- LEE! LEFIZETTEK, HOGY A TŰZVILLÁMOT REKLÁMOZD!? A MECCSEL FOGLALKOZZ! A Hollóhát lassan magára talált, gyors egymásutánban három gólt szereztek, így a Griffendél előnye ötven pontra csökkent. - Tammy tisztában volt vele, hogy ha Chónak most sikerül elkapnia a cikeszt, a Hollóhát megnyeri a meccset.

- Támadást indít a hollóhát, de rettenetes dobás volt.

- Az ember azt hinné, Davies jobban kezeli a kvaffot, hamár mindig azzal henceg, hogy milyen ügyesen bánik a kezével.

- MISS POTTER!

- Mintha Harry Potter meglátta volna a cikeszt.

- A másik fogó azonban elé repül, és miközben Potternek ki kell térnie, elveszi az aranylabdát. De mi az ott a földön?

Tammy követte Lee tekintetét, és három dementort pillantott meg a pálya szélén állni, majd összegabalyodva a földre zuhanni, mikor úgy tűnt, egy ezüstszínű lény megtámadta őket.

- A csinos társam lefelé veszi az irányt, nem tűnik boldognak. Harry Potter pedig elkapja a cikeszt, micsoda meccs volt ez! De úgy tűnik az izgalmak még nem értek véget! Hohó! A dementorok valójában a mardekár csapatának tagjai voltak! Hallgassuk csak meg mit mond nekik Tammy?

- Idióták vagytok mind a négyen! - A lány hangja pont elég erős volt, hogy az odagyűlt diákok és tanárok tisztán hallják. McGalagony és Dumbledore is feléjük vette az irányt, a boldog griffendéles csapattal együtt.- És ha kizárnak a következő meccsről? Hogy arról ne is beszéljünk, ez mennyire etikátlan, és méltóságon aluli volt!- McGalagony eddigre ért le.

- Undorító, aljas trükk! - kiabálta. - Gyáva, alantas szabotázs a Griffendél fogója ellen! Büntetőfeladat mind a négyüknek, és ötven pont levonás a Mardekártól! Erről Dumbledore professzor is értesülni fog, arra mérget vehetnek! Tessék, már jön is!

- Ötven pontot vesztettünk emiatt a teljesen felesleges baromság miatt!

- Tammy csak szerintem néz ki ilyen jól, mikor dühös? - Szólt Lee kommentárja zavartalanul.- És pálcát húzott, amit a háztársai hamar megbánnának, ha a griffendél két terelője nem kapta volna fel őt, és vitték volna magukkal! Gyönyörűbb lezárást el sem tudtam volna képzelni, és ha most megbocsátanak, vár egy győzelmi buli!

Tammy épp Hermionét vigasztalta a szobájában, mikor odalent elhallgatott a tömeg, és lassan mindenki felszivárgott.

- McGalagony mindenkit ágyba parancsolt.- Mondta el Parvati egyszerűen a helyzetet.

- Akkor jobb, ha én is lelépek.

- Ne! - Hüppögte Hermione. Így végül a lány néhány plusz takaróból és párnából megágyazott magának a földön, és addig ott is maradt, míg valaki rémülten fel nem ordított.

Hamarosan kiderült, hogy Sirius bejutott Harryék szobájába, és Ron arra ébredt, hogy ott áll fölötte egy késsel.

Jellemző. Kiábrándító bűbáj azoknak kell, akiknek nincs késük.

De a baj akkor történt, mikor megtudták, hogy Neville jelszólistájával jutott be, aki elvesztette azt. Ez a rész mondjuk gyanúsan szerencsésnek tűnt Sirius szempontjából, de Tammy már úgyis eldöntötte, hogy kifaggatja Tapmancsot, ez már csak egy újabb tétel volt a képzeletbeli listáján.

Másnap a diákok kastélyszerte szigorított biztonsági intézkedéseket tapasztaltak. Flitwick professzor kiképezte rá a tölgyfaajtót, hogy felismerje Sirius Blacket. Frics egész nap fel-alá szaladgált a folyosókon, és a falak repedéseitől az egérlyukakig mindent bedeszkázott. A Kövér Dáma, aki időközben teljes restauráláson esett át, újra elfoglalta őrhelyét. Rettegése azonban még mindig nem múlt el, és csak azzal a feltétellel volt hajlandó visszatérni állásába, ha őt magát is őrzi valaki. Szerződtettek hát a védelmére néhány tagbaszakadt biztonsági trollt, akik fel-alá cammogtak a folyosón, mordulásokkal beszélgettek, és időtöltés gyanánt a furkósbotjaikat méricskélték.

Ezek azonban csak azt hivatottak megakadályozni, hogy Sirius bejusson, így Tammy szinte nehézségek nélkül jutott ki.

A szellemszálláson lévő ágyon ücsörgött, mikor Sirius sétált be az ajtón. A szeretetcsomagoknak hála már nem volt csontsovány, és a lány anno a haját is levágta, így a borotvának és a habnak köszönhetően csak egy néhány napos borostája volt.

- Meg tudom magyarázni. - Ezzel indított. - Mellesleg kint voltam a meccseken, nálad szexibb hangú kommentátort még nem hallottam. - A mondat végén még egy sármos mosolyt is bevetett, amivel iskolás korában minden lányt levett a lábáról. Tamara arca azonban meg sem rezdült.

- Kétszer törtél be a kastélyba, és kétszer kaptak el! Miért nem szóltál nekem? Még pennát, tintát és pergament is kaptál az első eset után!

- Ne kapd fel a vizet Virágszál! Egyszerűen csak nem akartalak gyanúba keverni.

- Ezt már megbeszéltük egyszer. Számíthatsz rám, bármiről is legyen szó! Mostmár itt vagyok, miért nem használod ezt ki? És hogy jutottál hozzá a jelszavakhoz?

- Van egy mondhatni társam odabent. Egy nagy vörös macska. Rögtön rájött, hogy nem igazi kutya vagyok, azóta segít.

- Ez a viselkedés egy murmámcra vallana.- Gondolkodott el a lány. - Majd utána nézek. Te pedig kérlek, üzenj! Halálra aggódom magam.

- Megbeszéltük Virágszál. - Tapmancs közelebb lépett, és átölelve a lányt, puszit nyomott a feje búbjára. - Szeretlek.

- Én is téged. - Dörmögte a mardekáros. - Egyébként - távolodott el annyira, hogy Sirius szemébe nézhessen- tökéletesítettem a Farkasölő fű főzetet. Remus meggyógyul.

- Tessék?

- Persze egyenlőre csak a hajammal működik, de még néhány hónap vagy év, és... - Nem fejezte be a mondatot, mert a barátja nevetve felkapta, és megpörgette a levegőben.

- Remus rendbejön! - A megkönnyebüléstől elnevették magukat.- És akkor mostmár nem kell semmit bevennie?

- Sajnos ott még nem tartok. De ha megissza mielőtt feljön a hold, nem változik át, és már ez is hatalmas eredmény. És talán, ismétlem talán, ha elég ideig ezt használja, akkor egy idő után ez is elég lehet ahhoz, hogy teljesen helyrejöjjön.

- Mindigis tudtam, hogy zseni vagy! - Siriusnak szokatlan volt az érzés, hogy mosolyog. Az azkabanban nem sok kedve volt hozzá, de most ha akarta se tudta volna abbahagyni. Még akkor is vigyorgott, mikor Tammy már rég elment, és ő a lány által kicsempészett vacsoráját fogyasztotta. Hihetetlen. Lehet, hogy minden rendbejön?