Az esti lakomán a maradekárosok mindent elmondtak Tamnek, bár ezt kizárólag a lány unszolására tették meg, amiért a szőke nagyon hálás volt.

A klubhelyiségben hamar beindult a buli. A lányok vajsörös üvegekkel felvértezve beszélgettek.

- Mit akart tőled Cedric Diggory?- Kérdezte Pansy, és Daphneval mindketten közelebb hajoltak a lányhoz, hogy meghallják a szavait.

- A szokásos kis színes a meccs előtt. Bár tudnám, miért velem akar beszélni mindegyik kapitány és nem Leevel?

- Lenne pár ötletem. - Vigyorodott el Pansy. - Például ebben a miniszoknyában és topban amit sikerült felimádkoznom rád, még én is odamennék hozzád, akkor is, ha benne sem vagyok a csaptban.

- Köszi, de a ti ruhátok ezerszer jobban áll rajtatok.

- Persze, Dumbledore pedig nem kivételezik a griffendéllel.- Forgatta meg a szemét mosolyogva Daphne. - Olyan nehéz elfogadni a bókokat? Néha igazán lenyűgözhetsz másokat, nem kell szégyenlősködnöd, mert nő vagy.

- Persze, csak... nem akarom lenyűgözni őket. - Pillantott végig a klubhelyiségen a szőke.

- Valakit biztos, mert hetek óta szinte ragyogsz!

- Észre sem vettem. - Rá kell jönnöm, hogyan szüntessem meg. - Talán csak az új órák izgalma.

- Ahhoz képest, hogy a társasági élet középpontja vagy, ritka unalmas dolgok dobnak fel.-Fintorgott Pansy. - Nekem például agyamra megy Hagrid, meg az LLG. Mióta volt az a kis gikszer Csikócsőrrel, az órák dögunalmasak.

- Ne is mondd, Hagrid halálra aggódja magát.-Tammy gondterhelten kortyolt a vajsörébe.- Remélem minden rendbejön.

Ebben a pillanatban Flitwick professzor nyitotta ki a titkos ajtót, egy pálcaintéssel lekapcsolta a zenét, és mikor mindenki lehetőségei szerint elrejtette a háta mögött az italát és rá figyelt, megszólalt:

- Mindenki haladéktalanul menjen a Nagyterembe!

- Mi történt? - Kérdezte előrelépve Tam.

- Sirius Black betört a kastélyba, és megrongálta a Kövér Dáma portréját, mikor az nem engedte be őt.- Pusmogás töltötte be a klubhelyiséget, pálcák kerültek elő, és diákok józanodtak ki pillanatok alatt. Míg a prefektusok és Flitwick vezetésével elindultak a nagyterem felé, Tammy sorra gondolta ki a legmegfelelőbb átkokat Sirius számára. Idióta, felelőtlen, meggondolatlan, forrófejű barom! Legalább szólhatott volna, akkor bejuttatom, vagy kihozom neki ami kell, annyira csak nem lehet hülye, hogy Féregfarkért jött. Mégis mi a franc ütött belé? Küldöm neki az ételt, italt, erre saját magát szabotálja. Most már a meglepetés ereje is oda, ha Féregfark eddig nem gyanakodott, most tiszta paranoiás lesz. Miért nem üzent? Ajánlom neki, hogy ez ne valami hős szerelmes, nagylelkű gesztus legyen, vagy én magam küldöm vissza az Azkabanba!

Nagyjából ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal telítődve, kezében a magassarkújával lépett be a nagyterembe, hogy nem sokkal később egy hálózsákban bámulja az elvarázsolt mennyezetet, és várjon a hírekre. Ez egészen hajnali háromig tartott, mikor Dumbledore elmondta Percynek, a járőröző prefektusnak, hogy a keresés lezárult, Sirius pedig nincs a kastélyban. Ez megkönnyebüléssel töltötte el, az viszont nem, hogy Perselus gyakorlatilag nyíltan kimondta, hogy Remust gyanúsítja azzal, hogy bejuttatta Tapmancsot. Azzal a gondolattal aludt el, hogy a következő ételadaghoz egy levelet is mellékel, amint megtalálja a varázslatot, amivel rivallót lehet készíteni.

- Hogy mi van? - Lee idegesen tekintgetett a társnője asztala felé, ügyet sem vetve az őt bámulókra.

- Jól hallottad.

- Ez a legbénább kifogás amit valaha hallottam! Semmi baja a karjának! - Ebből az eszesebbek már összerakták a képet. Valami van a szombati meccsel, a griffendél-mardekár összecsapással valami nincs rendben.

- Tudom, de kapóra jön, amilyen cudar idő lesz. A hugrabug pedig igenis méltó ellenfél, úgyhogy csak kicsit át kell gondolnunk néhány sorunkat.

- Én már látom is mivel fogok nyitni: az időjárásnál csak a mardekár játéka lett volna rosszabb, még úgy is, hogy a fogó kamu sérülése miatt nagyot emelkedett volna a színvonal! - Többen is felnevettek, pláne mikor meghallották a lány válaszát:

- Na, ezek miatt kellek melléd.- A hangulat egyre feszültebb lett, a meccs előtti napon pedig az ember nem tudott úgy elmenni Harry mellett, hogy ne lássa mellette Woodot, aki instrukciókkal bombázta őt. Egyik szünetben ez olyan sokáig nyúlt, hogy a fogó tíz perc késéssel esett be SVK-ra. Tammy fel sem nézett a tankönyvéből, amiben szinte tudattalanul a vérfarkashoz lapozott. Nem mintha már ne tudta volna annyira a témát, hogy akár egy órát is tarthatott volna belőle. Remus aznap hiányzott először, és ő gyomorgörccsel gondolt bele mennyire rosszul lehet Holdsáp.

Ezen őszintén szólva az sem segített, hogy Piton mindent megtett annak érdekében, hogy a diákok rájöjjenek mennyi kettő meg kettő. Bent is maradt óra után, hogy ezt megmondja neki.

- Nem hiszem el, hogy szándékosan szabotálod őt! Tudod milyen nehéz egy vérfarkasnak munkát találni? Nem mellesleg meg az egyik legjobb barátomról van szó, hogy lehetsz ennyire kegyetlen?- Meg sem várta a választ, táskáját a vállára téve viharzott ki a teremből, és az ajtó hangos csapódása tette ki az i-re a pontot.

-*-

Szombat reggel Lee Jordan célirányosan, fél karral átölelve Tammyt, vezette a lány a vörösök asztalához, magasról téve a kimondatlan megállapodásra, hogy a meccsek napján a szőke a sajátjai között ül, más házak nélkül. Nagy volt hát a csalódottsága, mikor Tam udvariasan, de roppant határozottan ellépett tőle, leült Pansy és Daphne mellé, fejébe csapta a mardekáros baseball sapkáját aminek a párja Zambinin volt, és nem egy mardekáros gúnyosan integetett a griffendélesek felé.

Ez, és az enyhén szólva pocsék időjárás megnehezítette a kommentátorok derűs hangvétellel adják át az információkat a meccsen.

- És felszálltak! Legalábbis azt hiszem. - Kezdte a szőke, a szél és esővédett helyükről, bár biztos volt benne, hogy senki nem hallja a szavaikat.

- Mi van ha valakit lefúj a szél a seprűjéről?

- Az elmúlt egy hetem egy zuhanáslassítóval összekötött párnázóbűbáj megtanulására ment el. Remélem megérte.

- Félve kérdem: kin gyakoroltál?

Nagyjából tizenöt perc múlva volt ismét használható hírük:

- A griffendél ötven ponttal vezet, és a kapitány időt kért! - Tammy hasztalanul igyekezett többet kivenni az eseményekből.

- Wood instrukciókkal látja el a fogót, és Hermione Granger mindenkire varázsol valamit. Van ötleted mit?

- Kettővel fölöttem jársz, de tőlem kérdezel? Egyébként én leperex bűbájt alkalmaznék, nem lenne rossz, ha látnának is valamit.

- Ezt úgy tűnik a hugrabugosok is meghallották, mert náluk is előkerültek a varázspálcák.

- Sosem értettem miért kell egy meccsre pálca.

- Ha veszít a csapat, még mindig megátkozhatják az ellenfelet. Biztos egy mardekáros kviddicsező találta ki.

- Mert egy griffendélesre nem vallana, hogy nem tud tisztességesen veszíteni.

- Még mindig azon pörögsz?

- Szerettem azt a sakk készletet, te pedig felrobbantottad!

- Mert csaltál!

- Bárki látta volna mi a taktikám, direkt hagyni akartalak nyerni, mert tanultam a robbantós snapszli incidensből!

- Cinkelt lapok voltak!

- Hogyne. A csapatok ismét felszálltak, és még esőben is jobban játszanak kviddicset, mint Lee pókert.

- Most már direkt csinálod, de esküszöm a következő partin... - Ebben a pillanatban furcsa dolog történt:

Az amúgy hűvös idő helyett jéghideg lett. Tammy érezte, hogy mellette Lee megdermed, és a haja egyre erősebb fényében meglátta a pályán lebegő dementorokat. A nő arca ezúttal nem jelent meg előtte, a rémálmaiban visszatérő jelenet pedig már sajnos elég megszokott volt a számára, így összeszedetten figyelhette meg, ahogy a dementorok egy bizonyos pont felé indulnak. Ez az összeszedettség pedig egy csapásra eltűnt, mikor meglátta, hogy az a bizonyos pont a testvére. Aztán a pont lefordult a seprűjéről, ő pedig öntudatlanul húzta elő a pálcáját...

A test lelassult. Majd megállt. Végül pedig finoman landolt a földön, hogy egy szőke, fáklyaként világító hajú lány odarohanjon. Amivel nem számolt, hogy józan, pozitivitásbombaként vonzza a dementorokat. Azok mintha egyszerre hagyták volna hátra a prédáikat, hogy mind a lány felé vegyék az irányt. A logikus lépés a menekülés volt. A diákok szerencséjére, tőlük minél messzebb.

Ahogy egyre több kámzsás lény gyűlt össze körülötte, az unalomig ismételt képek helyett csak valami végtelen üresség tört rá. Mintha mindent kiszipolyoztak volna belőle, és már csak egy üres váz lett volna. A haja elvesztette a fényét, ő pedig elfogadva a sorsát esett térdre a szörnyek gyűrűjében.

Pusztítsák el. Tegyék tönkre. Mit számít? Elvégre minden amit tesz, önámítás. Sose lehet jobb Voldemortnál, az ereiben egy sötét mágus vére folyik. Hogy is lehetne hát különb?

Megtépázva nézett fel, mikor egy dementor kivált a többi közül, és olyan közel lebegett, hogyha a lány akarta volna, beleshetett volna a kámzsa alá. De erre nem volt szülség.

A zöldes, oszladozó kezek hátrahajtották a fekete leplet, így a lány üres tekintete találkozott a legszörnyűbb dologgal, amit valaha látott. Talán tüzetesebben is megszemlélhette volna a sötét, hideg, arcnak aligha nevezhető valamit, mikor három világító pont tűnt fel a dementor mögött, majd egyre nagyobbak lettek, végül kivehető alakokként űzték el a bestiákat.

A lány látta az ismerős farkas patrónust, egy idegen főnixet, és mind közül a legszebbet, egy viharmadarat.

Nem igazán tudta, hogy jutott el a gyengélkedőre, de az utolsó emléke az volt, hogy Madam Pomfrey azt mondja, "ez majd segít elaludni" és itt kidőlt.

Álmában dementorokat látott, és megváltásnak érezte az ismerős rémképeket. Mikor felébredt, úgy tett, mintha aludna, így könnyen megtudta, hogy a griffendél vesztett, Harry seprűje csúnya találkozást szenvedett el a fúriafűzzel, és hogy Dumbledore kiabált a dementorokkal. Az utolsó hír meglepően jól esett neki.

Harryt kiengedték hétfőn, de mivel Madam Pomfrey aggódott a sok alvás miatt, őt egész héten benntartották. A javasasszony úgyis azon a véleményen volt, hogy a lány túlhajtja magát, és egy kis kényszerpihenő jót fog tenni neki. Ebből nagyjából kedd reggel lett elege, de a gyógyító hajthatatlannak bizonyult. Egyedül a látogatók dobták fel az unalmas hétköznapokat, akik hírekkel és házikkal árasztották el. Őszintén szólva nehezen tudta volna eldönteni melyiknek örül jobban.

Az egyedüli dolog ami aggasztotta, hogy szombat este volt telihold, és nem tudták kipróbálni a bájitalt. Bár Remus igyekezett őt ezzel kapcsolatban megnyugtatni, de a lány bűntudata erősebbenek bizonyult a józan ész logikus hangjainál.

Az enyhén szólva melankolikus kedve addig tartott, míg el nem kezdődött a téli szünet. Ekkor furcsa nyugalom öntötte el, mert rajta kívül egyetlen mardekáros sem maradt, így övé volt az egész klubhelyiség. Ez a nyugalom azonban csak addig tartott, míg össze nem futott Harryvel, aki mintha napok óta emésztette volna magát valami miatt.

- Húgi...-Tammy erre leplezetlen aggodalommal szorított helyet maga mellett a zöld bőrkanapén.- Lementem Roxmortsba, és megtudtam valamit.- Harry kereste egy ideig a szavakat, de végül a gyors megoldás mellett döntött.- Sirius Black árulta el a szüleimet. Miatta haltak meg, és ő a keresztapám. Meg akarom találni. - A lány sokáig hallgatott, végül pedig egy szó nélkül átölelte Harryt.

Sokáig ültek szótlanul, a saját kétségbeesésükben fuldokolva. De a másik jelenléte tartotta őket a felszínen.

Másnap mind lementek Hagridhoz, de a vadőr tőle szokatlanul szomorú volt.

Bár a barátjukat semmilyen felelősség nem terheli Csikócsőr ügyében, de a hipogriff ítélete a Veszélyes Lények Likvidálását Jóváhagyó Bizottság hatáskörébe tartozik. Amiről Lucius Malfoy tehet. Az információkat tartalmazó levél csúnyán meggyűrődött, mikor Tammy vasmarokkal szorította dühében.

- Minden rendben Tam? Idegesnek tűnsz.

- A valaha volt legjobb védőbeszédet fogjuk összeállítani neked.

- Mondhatok nekik, amit akarok! - siránkozott Hagrid. - Azok a likvidálási gazemberek Lucius Malfoy markában vannak! Félnek tőle! Ha rajtuk múlik, akkor Csikócsőrt…- Hagrid végighúzta hüvelykujját a torka előtt, aztán felzokogott, és ráborult az asztalra. Tammy vigasztalóan megsimogatta a hátát, a sarokban fekvő Csikó pedig mit sem sejtve falatozott a nyers húsból.

- Valahol olvastam egy hasonló ügyről, aminek a végén a hippogriffet felmentették - mondta Tammy. - Majd utánanézek, pontosan hogyan is zajlott a dolog. Ha kell, tanúskodunk is!

Napok óta érezte úgy, hogy van mit csinálnia. Kikereste az összes használhatónak ítélt könyvet - Harryéknek így a mardekár klubhelyiségében kellett hozzá csatlakozniuk- és bőszen jegyzetelt. Akkor eszmélt rá hogy karácsony van, mikor a szobájába ment vissza az új adag pergamenért, és az ágy lábánál ajándékok várták.

A szokásos dolgok fogadták. Mrs Weasley pulcsiját rögtön fölvette, és mikor az ajándékok végére ért, meglepve látta, hogy a névtelen feladó a zöld csomagolással ezúttal elmaradt, de Remus és Sirius is küldtek valamit neki.

Tapmancs egy bekeretezett képüket küldte el, és egy oda-vissza tükör egyik párját, amit ők használtak, de mivel a lány minden cucca ott maradt akkor, ezért ez is.

Emlékezett a napra, amikor a kép készült. Valahogy minden összejött, még egy jó jegy is bájitaltanon, ők pedig kimentek piknikezni a parkba. Mosolyogva rakta az éjjeliszekrényére az ajándékot, majd Remus csomagját is felbontotta. Egy újabb megható páros fogadta. Egy kép, és egy kézzel készült rajz.

A rajz hátoldalán Holdsáp kézírása köszönt vissza:

Lehet, hogy már nem emlékszel, de ezt karácsonykor rajzoltad. Úgy éreztem,

Nem folytatódott, de nem is volt rá szükség. Két további keretbe foglalt csoda csatlakozott az éjjeliszekrényen lévőhöz.

A titokzatos piros csomaghoz idén is mellékeltek egy üzenetet.

A fiolában lévő anyag főnixkönny. Eljön a nap, a végső csata napja, mikor még jó szolgálatot tehet.

Tammy alig kapott levegőt, mikor végtelenül óvatosan kiemelte az üvegcsét. Első dolga volt törésálló bűbájt tenni rá. A második az volt, hogy az ékszeresdoboza titkos rekeszébe tegye a rejtélyes feladóktól származó könyvek mellé. Ezzel pedig el is jutott a fekete csomaghoz. Abban nem meglepő módon könyv volt, nem is egy, hanem rögtön kettő. A Bogard Bárd meséi és a Sötét legendák a világ minden tájáról. Ez kellemes meglepetés volt a mágia árnyoldaláról szóló kötetek után.

A griffendéles trió társaságában töltötte a délelőttöt, bár olykor-olykor véletlenül elbóbiskolt. Hermione haragudott Ronra, Ron pedig Hermionéra a kedvenceik konfliktusa miatt, Tammy azonban pillanatnyilag nem tudott a békítéssel foglalkozni, mert sokkal inkább azon agyalt, hogy Harry ismeretlen feladótól kapott egy tűzvillámot, ami a legújabb és legdrágább modell volt a piacon. A lánynak volt egy bombabiztos tippje, hogy ki lehet ennyire felvágós, aki mellesleg képtelen az apró gesztusokra, és azokra reagálni. Ezzel együtt is nagyon tetszett neki Sirius ötlete, és el kellett ismernie, hogy telitalálat.

Az viszont nem tetszett neki, hogy Harry ennyire nem aggódik. Pláne, hogy elsőben kiderült, milyen egyszerű megátkozni egy seprűt. Várni akart vele hogy elrontsa a testvére kedvét, legalább aznap hadd élvezze ki az ajándékot, mielőtt szóba hozna egy ilyen kényes témát.

Együtt mentek le a karácsonyi ebédre is, ahol a kis létszámra való tekintettel mind közös asztalnál ültek. Tammy Hagrid és McGalagony közé került, aminek nagyon örült.

- Pukkantsunk! - indítványozta lelkesen Dumbledore, és Piton felé nyújtotta egy ezüst színű pukkantós bonbon végét. Piton kelletlenül meghúzta. A pukkantó puskalövésszerű durranással kinyílt, s egy kitömött keselyűvel díszített hosszú, hegyes varázslósüveg került elő belőle.

Tammynek rögtön eszébe jutott a mumus, s láthatóan Harrynek is, mert lopva egymásra vigyorogtak. Piton dühösen elhúzta a száját, és Dumbledore elé lökte a süveget. Az igazgató habozás nélkül felcserélte rá saját fejfedőjét, majd sugárzó arccal körülnézett.

- Jó étvágyat!- Tammy épp sült krumplit szedett magának, amikor ismét kinyílt a nagyterem ajtaja, és belépett Trelawney professzor.

Úgy siklott az ünnepi asztal felé, mintha kerekeken gurítanák. Az ünnep tiszteletére flitteres, zöld estélyi ruhát öltött, amiben úgy festett, mint egy ormótlan, csillogó szitakötő. Csak ne ide üljön, csak ne ide üljön, csak ne ide! De hiába. Hagrid és közte volt egy szabad szék. A karma aznap nyilván büntetni akarta őt.

- Sybill! - köszöntötte felállva Dumbledore. - Milyen kellemes meglepetés!

- A kristálygömb titkait fürkésztem, igazgató úr - susogta Trelawney, a tőle telhető legfátyolosabb hangon -, és nagy ámulatomra megpillantottam benne önmagamat, amint felállok magányos asztalom mellől, és csatlakozom önökhöz. Ki vagyok én, hogy szembe merjek szegülni a sors óhajával? Nyomban lesiettem hát a toronyból… Kérem, bocsássanak meg a késésért.

- Szóra sem érdemes - felelte vidáman hunyorogva Dumbledore. -Látja, gondoltunk önre, még van egy szabad hely Potter kisasszony mellett! - Trelawney professzor azonban nem ült le rá: hatalmas szemével az asztalnál ülőkre meredt, majd halkan felsikkantott.

- Nem maradhatok itt, igazgató úr! Ha leülök, tizenhárman leszünk! Köztudomású, hogy ha tizenhárman étkeznek együtt, aki elsőnek áll fel, elsőként hal meg!

- Vállaljuk a kockázatot, Sybill - legyintett türelmetlenül McGalagony. - Üljön le, ha nem akarja jéghidegen enni a pulykát.- Trelawney professzor habozott. Végül rászánta magát, és helyet foglalt, de közben behunyta szemét és összeszorította ajkait, mintha arra számítana, hogy menten belecsap a ménkű az asztalba. Tammy is valahogy így érzett, de ő jobban titkolta.

McGalagony professzor fogott egy merőkanalat, és a legközelebbi tál felé nyúlt vele.

- Pacalt, Sybill?- Trelawney eleresztette a füle mellett a kérdést. Kinyitotta a szemét, még egyszer körülnézett, majd megkérdezte:

- Hol van a kedves Lupin professzor?- Tammy félrenyelte a töklevet, és McGalagony ütögette meg a hátát.

- Szegény barátunk sajnos újfent gyengélkedik - felelte Dumbledore, és udvariasan intett az asztalnál ülőknek, hogy szolgálják ki magukat. - Igazán kár, hogy épp karácsonykor esett ágynak.

- De maga ezt biztosan előre tudta, Sybill - vonta fel a szemöldökét McGalagony. Trelawney jeges pillantást vetett kolléganőjére, a szőke lány pedig örült, hogy a feltörő nevetését további köhögésnek tudta álcázni.

- Természetesen tudtam, Minerva - felelte halkan. - A mindentudás azonban nem arra való, hogy hencegjenek vele. Hogy ne nyugtalanítsam a környezetemben élőket, gyakran úgy teszek, mintha nem élvezném a Benső Szem csodáját.

- Meggyőző magyarázat - felelte csípősen McGalagony.

- Igazán figyelmes öntől.- Ha valamire Tam büszke volt, az az, hogy ha akart, a finom irónia mestere volt.

- Ha épp tudni akarja, Minerva - folytatta Trelawney, akinek érdekes módon egyszerre cseppet sem volt fátyolos a hangja -, azt is tudom, hogy Lupin professzor már nem sokáig lesz köztünk. Ha nem tévedek, ő maga is tisztában van vele, hogy fogytán az ideje. A szó szoros értelmében megfutamodott, amikor felajánlottam, hogy jósolok neki a kristálygömbből…

- Azt aztán nem is csodálom - jegyezte meg szárazon McGalagony. Ezúttal már nem tudta időben elfojtani a mosolyát, amit így Trelawneyn kívül mindenki láthatott.

- Kétlem, hogy Lupint közvetlen veszély fenyegetné - szólt közbe Dumbledore derűs, de kissé emelt hangon, jelezve, hogy megelégelte McGalagony és Trelawney szóváltását. - Ugye, megfőzte neki a bájitalt, Perselus?

- Igen - felelte kurtán Piton.

- Helyes - bólintott Dumbledore. - Ez esetben egykettőre erőre fog kapni… Derek, megkóstoltad már a kolbászt? Érdemes, mert nagyon finom.- Derek, az egyik elsős fiú fülig elpirult a nagy megtiszteltetéstől, hogy Dumbledore a nevén szólította, és remegő kézzel átvette az igazgatótól a kolbászos tálcát.

A lakoma még két órán át tartott, s ez idő alatt Trelawney professzor többé-kevésbé normálisan viselkedett. Mikor azonban Harry és Ron degeszre tömött pocakkal, pukkantós süveggel a fejükön felálltak az asztaltól, a jósnő rémülten felsikoltott, Tammy pedig úgy megijedt, hogy a magasba dobta a pudingos tálat, és csak Flitwick gyors varázslatának köszönhetően nem esett a fejükre a desszert.

- Szerencsétlenek! Melyikőtök emelkedett fel előbb a székből?

- Nem t'om - felelte Ron, és aggódó pillantást vetett Harryre.

- Nem hinném, hogy számítana - jegyezte meg McGalagony -, hacsak nem ólálkodik egy baltás gyilkos a bejárati csarnokban.

- Király egybeesés lenne.- Gondolkozott el Tammy.

Ezen még Ron is elnevette magát. Trelawney sértődött hallgatásba burkolózott.

- Te nem jössz? - fordult Hermionéhoz Harry.

- Nem - motyogta a lány. - Még beszélnem kell McGalagony professzorral.

Ezek után rövid csend telepedett a társaságra.

- Na és mondd csak kedvesem - fordult Tammy felé Trelawney- miért adtad le a jóslástant?- Tammy nagyon büszke volt a válaszra amit adott:

-  Tudja, amint megéreztem ön körül a Belső szem áldását, tudtam, hogy én sosem lennék képes arra, hogy fogékony legyek erre a finom művészetre.- Láthatóan mindenki értette a mögöttes tartalmat és a finom gúnyt- kivéve akinek szólt.

- Nemrég láttam a kristálygömbben, hogy megterhelő időszakon fogsz átmenni. Azt hiszem már benne is vagy.

- Ennél szebben sosem mondták még, hogy rosszul nézek ki. - A gúny helyett leplezett ingerültség csendült a lány hangjában.

- Szörnyű terheket láttam a jövődben, és nehéz döntéseket.

- Bizonyára egy kellemetlen beszélgetésre utaltak. - A mosoly egy pillanatra sem tűnt el a lány arcáról.

- De mondd csak kedvesem, mitől vagy ilyen fáradt?

- Egész este jogi könyveket bújtam, de már megbántam.- Sziszegte Tammy.

- Na és mi okból, ha kérdezhetem? - Próbálta elterelni a szót Fliwick, mire Hagrid felzokogott. Tammy gyorsan varázsolt neki egy tucat zsebkendőt.

- Tulajdonképpen tanulságos történet. A legelső LLG órán a létező leggyönyörűbb hipogriffeket láttuk. Hagrid elmondta, hogy mindig kellő tisztelettel bánjunk velük, olyan érthetően, hogy egy futóféreg is felfogta volna. Harry gond nélkül teljeseítette a feladatot, ahogy mindenki más is tette volna, mert tényleg minden világos volt. Draco Malfoy pedig behemót rondaságnak hívta szegény Csikócsőrt, aki persze megvédte magát. Most fegyelmi tárgyalás lesz, ezért precedensek után kutatunk, hogy felmentsék Csikót. És ezért vagyok kicsit fáradt, mint arra a tanárnő oly figyelmesen rámutatott.

- Bármikor, kedveském.

- Akkor talán énekeljünk! - Vetette fel Dumbledore, mikor meglátta Tammy arckifejezését, ami átkok garmadáját helyezhette kilátásba. Persze a lány nem felejtette el, hogy nem lenne okos dolog énekelnie, de tátogni szerencsére ugyanolyan jól tudott.

Mikor elhagyta a Nagytermet, a zsebében egy cetlit talált.

Különóra este nyolckor.

- Milyen romantikus. - Rázta meg a fejét féloldalas mosollyal.