Isten hozott mindenkit! - szólt Dumbledore, s szakálla megcsillant a gyertyafényben. - Boldog új tanévet kívánok! Mondanom kell nektek néhány dolgot, s mivel van köztük egy komoly téma is, jobb lesz, ha túlesünk rajta, mielőtt fényűző lakománk megrészegíti a tisztelt társaságot...- Dumbledore megköszörülte a torkát, és folytatta: - Amint azt a Roxfort Expresszen lezajlott razzia után kitalálhattátok, iskolánk átmenetileg vendégül lát néhány azkabani dementort, akik a minisztérium megbízásából érkeztek ide. Dementorok őrködnek a park összes bejáratánál - folytatta az igazgató. - Amíg itt vannak, senki nem hagyhatja el engedély nélkül az iskola területét. A dementorokat nem lehet kijátszani se furfanggal, se álruhával... de még láthatatlanná tévő köpennyel sem - tette hozzá szelíden a professzor. Harry és Tammy sokatmondó pillantást váltottak, a terem két végéből. - A dementorokat nem hatja meg semmilyen könyörgés vagy kifogás, ezért nyomatékosan kérem: ne adjatok okot rá, hogy bántsanak titeket. A prefektusok és új iskolaelsőink tegyenek meg mindent, hogy egy diák se kerüljön összeütközésbe a dementorokkal. Most pedig térjük át egy kellemesebb témára - váltott hangot Dumbledore. - Tantestületünk az idén két új taggal gazdagodik. Először is bemutatom Lupin professzort, aki volt olyan szíves és elvállalta a sötét varázslatok kivédése tantárgy oktatását.- Lupin meglehetősen gyér tapsot kapott. Csak azok üdvözölték lelkesen, akik a Roxfort Expresszen egy kupéban utaztak vele. Tammyt többen meg is bámulták a mardekár asztalánál. Az összes többi tanár a legjobb talárjában feszített, így Lupin szegényes öltözéke most különösen szembeszökő volt.

- Nézd meg Pitont! - súgta Tammy fülébe Daphne.

Piton professzor az asztal túlsó végéből Lupinra meredt. A bájitaltantanárról mindenki tudta, hogy szívesen megkaparintaná magának a sötét varázslatok kivédése tantárgyat, de Tammy még ezzel együtt is meglepődött Piton arca láttán: az nem pusztán dühöt vagy irigységet, hanem tömény undort tükrözött.

- Harryre is mindig így néz. - Csatlakozott a beszélgetéshez Pansy.

- Ami a másik tanárcserét illeti - folytatta Dumbledore, miután elhalt a Lupinnak szóló lanyha taps -, sajnálattal kell tudatnom veletek, hogy Ebshont professzor, aki diákok nemzedékeit oktatta a legendás lények gondozására, a múlt tanév végével nyugállományba vonult, hogy végre kinyújtóztathassa maradék végtagjait. Örömmel jelenthetem viszont, hogy utódja nem más, mint Rubeus Hagrid, aki így ezentúl vadőri teendői mellett tanári feladatokat is ellát majd. - Tammy elkerekedett szemmel dolgozta fel az információt, azután ő is beszállt a tapsviharba, ami a griffendélesek asztalánál dörgött a leghangosabban. Tammy a nyakát nyújtogatva nézett Hagrid felé. A vadőr elvörösödve bámulta lapátkezeit, és szélesen vigyorgott bozontos, fekete szakálla rejtekében.

- Hát persze, tudhattuk volna! - harsogta oda nekik Daphneval Pansy. - Ki más írna elő nekünk egy harapós könyvet?- Harry, Tammy, Ron és Hermione az utolsók között hagyták abba a tapsot, s mikor Dumbledore professzor újra megszólalt, látták, hogy Hagrid a szemét törölgeti az abrosz szélével. Tammy egy ügyesen leplezett pálcamozdulattal, egy lepedőnyi nagyságú zsebkendőt varázsolt az óriás ölébe.

- Ezzel el is mondtam minden fontos dolgot - fejezte be beszédjét az igazgató. - Kezdődjék a lakoma!

Az asztalokon álló aranytálak és - kancsók egyszerre megteltek étellel-itallal. Tammy, akinek hirtelen farkasétvágya támadt, mindenből vett, amihez csak hozzáfért, és lelkesen falatozni kezdett.

Valóban pompás lakoma volt, a nagyterem csak úgy zengett a vidám zsibongástól és a kések-villák csörgésétől, a négyes azonban legszívesebben mégis megsürgette volna az asztalbontást, mert alig várták, hogy végre beszélhessenek Hagriddal. Jól tudták, milyen sokat jelent ez a tanári kinevezés a vadőr számára. Hagrid nem volt diplomás varázsló, harmadikos korában ugyanis eltanácsolták a Roxfortból egy olyan bűnért, amit el sem követett. Harry, Ron és Hermione azonban az előző tanévben végre tisztázták őt.

Nagy sokára, mikor a tökös rétes utolsó morzsái is eltűntek az aranytálakról, és Dumbledore kiadta végre a parancsot, hogy mindenki menjen lefeküdni, eljött a várva várt alkalom.

- Gratulálunk, Hagrid! - sikongatott lelkesen Hermione, mikor a tanári asztal mellé értek. Tammy egy szalvétából egy óriási, gyönyörű csokrot varázsolt, amit átadott a barátjuknak.

- Senki más nem lenne nálad alkalmasabb a feladatra. - Villantotta legszebb mosolyát a vadőrre.

- Nektek köszönhetem - felelte Hagrid, s megtörölte a zsebkendőjével nedvesen csillogó arcát. - El se merem hinni... Mindig mondtam, hogy Dumbledore a legnagyszerűbb ember a világon... az első útja hozzám vezetett, miután Ebshont professzor szólt neki, hogy visszavonul... Erre vágytam egész életemben...- Hagrid most végképp elérzékenyült, a zsebkendőbe temette arcát, McGalagony professzor pedig elhessegette a négyest.

A lányok este még sokáig beszélgettek, végül Daphne emlékeztette őket a holnapi tanítási napra.

Reggel Tammy unottan nézegette az órarendjét, számba véve az egyazon időpontban tartott órákat. Kilenckor jóslástan, számmisztika, mugliismeret.

A mugliismeretet választotta elsőnek, afféle könnyű kezdésnek, és az óra végére biztos volt az év végi kitűnő vizsgájában. A számmisztika ellenben hihetetlenül nehéznek bizonyult, Vektor professzor pedig legalább olyan szigorúnak, mint McGalagony. Tammy erősen elgondolkozott azon, hogy leadja a tárgyat.

Jóslástanra hamar odaért, ellenben a griffendélesek az utolsó utáni percben érkeztek meg. Szerencsére a lány foglalt nekik helyet.

A terem fullasztóan meleg volt, tele illatos gyertyákkal, így a lány feje hamar megfájdult. Ráadásul kilencven százalékig biztos volt benne, hogy a tanáruk egy sarlatán. Majd ne felejtse el ezt az órát is leadni.

Lehunyta a szemét, és talán a meleg okozta hallucinációtól, de furcsa dolgot látott:

Az időnyerő egy rántással Dumbledore irodájába juttatta őt.

- Sikerült. Pedig biztos voltam benne, hogy nekem annyi.

Már épp egy másik álomba merült volna, mikor közvetlenül mellette a tanárnő felsikoltott, és a szerepét erősen túljátszva bejelentette, hogy Harry meg fog halni. A néma csöndet végül a szőke törte meg.

- Ugye tudod, hogyha meghalsz, minden cuccodtól megszabadulok.

- Kösz húgi, én is szeretlek. - Melletük Ron köhögésnek álcázta a nevetését, nem sok sikerrel.

- Lássuk a te csészédet kedvesem! - Trelawney belenézett a lány teafüvébe. - Hát persze, számítottam erre.

- Én is teafűbe harapok? - Többen is a homlokukra csaptak a szörnyű szóvicc hallatán.

- Sötétséget látok a lelkeden gyermekem! A halál üldöz téged!

- A tudás is, de eddig mindig gyorsabb volt. - Dörmögte Ron, mire Tammynek kellett visszafolytania a nevetést.

- Köszönöm Tanárnő. - Mondta komoly arccal. - Megteszem a szükséges lépéseket, hogy békében nyugodhassak. - A tanárnő szipogva elfordult, így nem láthatta Tammy szkeptikus arcát.

Átváltoztatástanra menet, Tammy és Hermione a számmisztika és mugliismeret óráról beszélgettek, kínosan kerülve a jóslástan témát.

Szerencsére McGalagony sem rajongott a jóslás ködös tudományáért, és miután elmondta, hogy Trelawney minden évben megjósolja egy diák halálát, ami nem következik be, Harry is látszólag megnyugodott.

Ebéd után kifelé tartott LLG órára, mikor egy griffendéles lány az útját állta.

A lány szinte érezte a felé irányuló dühöt.

- Helló?

- Nem ismerjük egymást, de jó ha tudod, hogy tönkretetted az életem!

- Azt sem tudom ki vagy! - Tammy az órájára nézett.

- A pasim szakított velem.

- Sajnálom...

- Azért, mert csak rád tud gondolni! Azt mondta, nem tud együtt lenni velem, mert téged szeret!

- Nem tudom ki az exed, de nem az én hibám ami történt! Nem akartam ártani neked!

- Hazudsz! - A lány közelebb lépett, és mielőtt a szőke előhúzhatta volna a pálcáját, a griffendéles teljes erejéből a kastély falának lökte őt. Annyira tudta tompítani az esést, hogy ne verje be a fejét, de baljós reccsenést hallott a mellkasa felől, és homokszemek peregtek a bőrére.

- Ajjaj... - Ennyit sikerült kinyögnie, mielőtt érezte, hogy valami beszippantja, rángatja, és néhány perc múlva Dumbledore irodájában találta magát. Azzal a lendülettel hasra is esett, így hirtelen csak az íróasztal alját látta maga előtt.

- Idióta, forrófejű griffendéles liba! - Csúszott ki a száján, mielőtt felemelkedve háttal az asztalnak leporolta volna magát. Még mielőtt megfordult volna, kihúzta a blúza alól a ripityára tört időnyerőt. - McGalagony meg fog ölni. - Ezt egyszerű kijelentésként, beletörődve az elkerülhetetlenbe mondta ki. Haját a válla fölött hátradobva fordult az igazgató asztala felé, és egy pillanatra elállt a szava:

Az asztal előtt öt szék állt, és a hozzájuk tartozó számú fiú ült, mind felé fordulva, arcukon a színtiszta döbbenettel.

Négy griffendéles, egy mardekáros. Hármuknak fekete haja volt, egynek szőke, egynek barna. A szőke kövérkés és alacsony volt, a barna hajú enyhén ismerősnek tetszett, az arcán karmolásnyomokkal.

Az egyik fekete hajú kócos volt, kerek szemüveg volt az orrán, míg a mellette ülőnek hosszabb, hullámos tincsei voltak, és gőgös, büszke arca. Ő is ismerős volt.

A mardekáros azonban, sovány, sapádt, a haja a vállát verdeste, és Tammy azonnal felismerte, bár nem merte elhinni kit is lát.

A hullámos hajú az első sokk után felpattant, és végig a lány szemébe nézve csábító mosoly társaságában kezet csókolt.

- Sirius Black, szolgálatára! - Zavartan elmosolyodott, és ismét végignézett mindenkin, ezúttal tüzetesebben, az igazgatót is beleértve, aki az időnyerőt felismerve, mintha gondolkodóba esett volna. Néhány másodperccel később esett csak le neki a név jelentése.

- Tamara. Tamara... Rowle.- Hirtelen megvilágosodott. A vele szemben ülők nyilván James Potter, Peter Pettigrew, és Remus Lupin. Éveket ugrott vissza az időben. A fekete táskára csúszott az egyik keze, míg a másik a - kivételesen a zsebébe csúsztatott- pálcájára. - Ez ahogy látta, a mardekáros fiú figyelmét sem kerülte el, aki ennek láttára hasonlóképp cselekedett.

- Nos fiúk, azt hiszem mindent elrendeztünk. Ne feledjétek: csak akkor maradhatunk erősek, ha összetartunk. - A többi négy diák felállt, és többé-kevésbé leplezett kíváncsi pillantásokkal bombázva a lányt, elhagyták az irodát.

Tammy üveges tekintettel a legközelebbi székhez vánszorgott, és gyakorlatilag bele is esett.

- Teát? - Dumbledore nyugodt és derűs hangja nem illett a lány felfogása szerint katasztrofális helyzethez.

- Istenem. - Temette a kezébe az arcát, és úgy érezte, mindjárt elsírja magát.

- Vagy valami erősebbet? - Kérdezte az igazgató, több mindent is maguk elé varázsolva.

- Az időnyerő nem alkalmas arra, hogy éveket utazzunk. Hogy jutok vissza? - Elfogadta az elé lebegtetett zsebkendőt, és tényleg elsírta magát. Eltelt néhány hosszú perc, mire össze tudta szedni magát. Akkor aztán szipogva felnézett Dumbledore-ra, és remegő kézzel belekortyolt a teába. - Nagyjából húsz év. - Válaszolta meg a ki nem mondott kérdést. Odaadta az igazgatónak az időnyerőt.

- Talán. - Hunyorgott rá a tüzetes szemlélet után a már akkor is idős ember. - De időbe telik. Szerintem kezdjen el berendezkedni. Ha jól látom, a mardekár klubhelyiségében. Ne aggódjon az ismerkedés miatt! Bár az urak nem tudtak kihallgatni minket, de odalent várják önt. - Tammy akaratlanul is elmosolyodott.

- Cserediák program?

- Ha eddig nem tudtam volna, hogy melyik az Ön háza, most megbizonyosodhattam róla. És sose feledje: a Roxfortban nem maradnak magukra azok, akik segítséget kérnek!

- Köszönöm professzor. Köszönök mindent! De lenne egy kérésem. - Állt fel a lány.

- Hallgatom.

- Hadd járjak a griffendélbe!

A lefelé tartó út hosszúnak tűnt. Mikor pedig kilépett, észre sem vették őt.

- Láttad a haját? Biztos, hogy véla!

- Ahogy néztem Tapmancs, nem a haja kötötte le a figyelmedet! - Csak a mardekáros látta meg őt. A lány a falnak dőlve kapta el a mosolyát, amit félénken viszonzott.

- Mondjuk Holdsápot is eléggé megnézte magának.

- Biztos csak a sebek...- Mondta halkan Lupin.

- Ne becsüld alá magad pajtás! Ha nekem nem jön össze a csaj, és a szabálykövető prefektusok jönnek be neki, még mindig tehettek egy romantikus sétát a holdfényben. A "kis szőrös problémád" miatt meg kettőtök helyett is elég dögös.

- Nagyon vicces.

- Éreztétek a parfümjét? Lily jutott róla eszembe.

- Neked mindenről Evans jut az eszedbe.

- De milyen is volt? Rózsa? Levendula?

- Valójában - a hangra mind a kajánul mosolygó lány felé kapták a fejüket. - Jácint. És orgona.

- Bocsáss meg, nem akartunk kibeszélni. Remus Lupin vagyok. - Nyújtott kezet kipirulva a fiú, amit Tammy mosolyogva el is fogadott. A Malfoy kúriában rendezett partin elhangzott szavak jutottak eszébe:
... vérfarkas...
A sebek
A holdfény
A "kis szőrös probléma"

Olyan hirtelen érte a felismerés, mintha mindig is tudta volna.

- James Potter. - Mintha Harry állt volna előtte. Csak a szemük volt más.

- Peter Pettigrew. - Ő nem nézett a szemébe, halkan, és hadarva mutatkozott be.

- Helló mindenkinek, így hivatalosan is. A mardekáros felé fordult, aki mindeddig a háttérből figyelte őket.

- Pipogyusszal ne is törődj. - James Potter hangja csöpögött az utálattól. Tammy mérges pillantásától nem folytatta amit elkezdett, a lány pedig közelebb lépett a nála néhány centivel magasabb fiúhoz.

- Tamara Rowle.

- Perselus Piton. - Amikor a kezük egymáshoz ért, mintha egy villám futott volna keresztül rajtuk. A lány a ritka ékkövekhez hasonlatos mosolyát lehetetlen lett volna nem viszonozni.

Perselust elégedettséggel töltötte el a lány figyelme, amit nyilvánvalóan rá jobban irányított mint Potterékre. Ezt pedig ők is észrevették, legalábbis Black dühös arca erről árulkodott. A lány hihetetlen jelenség volt, és nem csak a külseje, de a stílusa is lenyűgöző volt. Szándékában állt a lehető legtovább fogni a lány kezét, még ha ezzel idiótának is tűnik.

De úgy tűnik, furcsa mód elnyerte valamivel a lány szimpátiáját. Ez eddig csak Lilyvel fordult elő. Lily. Hirtelen elszégyellte magát, és távolabb lépett. Ő Lilyt szereti, ki kell vonnia magát a véla mágiája alól!

Tammy megköszörülte a torkát, és ő is hátrébb lépett.

- Szóval, mi járatban itt?- Kérdezte Remus.

- Vendégdiák vagyok, a tanárom ide járt, azért fogadtak. Mesélt McGalagonyról, azért aggódtam, mikor földet éréskor eltört a zsupszkulcsom.

- És ha jól látom, griffendéles vagy, ez remek! - Bökött a piros-arany nyakkendőre James.

- A Süveg a mardekáron is gondolkozott. - Perselus addigra eltűnt mögülük.

- Nem hagynánk, hogy a kígyók megkaparintsanak valakit, aki már csak ránézésre is kitűnő csínytevő lehet!

-*-

Meglepő módon, Tammy könnyedén el tudta engedni magát a Tekergők mellett. Segített nekik létrehozni a térképet, és a négyes makacsul Virágszálnak hívta őt. Benne volt az összes csínytevésben Jamessel és Siriussal, ott volt a következő teliholdaknál Remus mellett, mivel vélaként nem volt rá veszélyes a harapás, de a szarvas és a kutya amúgy is figyeltek rá, és alkalma nyílt jobban megismerni Perselust. Megtudta milyen szörnyen bánnak vele otthon, és hamar rájött, mennyire fontos neki Lily. Mellesleg, a vörös hajú lánnyal került egy szobába, aki hamar megkedvelte, mivel a szőke azon kevesek egyike volt, aki nem ájult el Jamestől, és bármikor lehűtötte az olykor nagyképű, és gonoszkodó griffendélest. De Siriusból is sok mindent kiszedett, például, hogy az anyja sosem ölelte meg, és mondta neki, hogy szereti. Attól kezdve mindig így köszönt, és búcsúzott tőle, sőt, akár ha csak eszébe jutott, megtette ezeket a gesztusokat, és nem csak figyelmességből, hanem mert tényleg mindegyikőjüket tiszta szívből szerette. Még a legtöbbször háttérbe szoruló Petert is, aki remek megfigyelő volt, és a teliholdak előtt és után, segített Tamnek csokival elárasztani Remust. A lánynak nem kellett vizsgáznia, így inkább belevetette magát a bájitaltanba Perselussal, aki viszont a kitűnő RBF-re hajtott. Amíg ő tanult, a lány mellette gyógyitalokon dolgozott, és nem csak az állatoknak, hanem a vérfarkas kórra is, ami az eddigi legnehezebb feladata volt.

- Tam?

- Hm? - Már február volt, de Perselus még mindig félve zavarta meg a lányt.

- Nem akarlak zavarni, de ha befejezted, ki tudnál kérdezni? Nem sürgős! - Tette hozzá, de a lány addigra már intett a pálcájával a főzet felé, és a kanapé felé fordulva leült a fekete hajú mellé.

- Te sosem zavarsz.- Mosolygott rá, mire a fiú elpirult, de aztán megköszörülte a torkát:

- Caplow törvénye szerint bájitalnak tekinthetünk valamit, ami....

Tammy türelmetlenül várta az RBF végét. Mikor a diákok kiözönlöttek, egyből meglátta a négyest, és viszont. Az első dolga az volt, hogy csontropogtató ölelésben részesítse Remust.

- Gratulálok!

- Még csak most írtuk meg, nincs eredmény.

- Remus, ha nem kapsz minimum egy Várakozáson felülit, én magam csábítom el a vizsgáztatókat. - Nem messze tőlük Perselus elmosolyodott a lány megjegyzésén. Még Black sem tudta megszerezni a szőkét!

- Vizsgáztató akarok lenni! - Sóhajtotta Sirius vigyorogva, mire Tammy még mindig Remus mellett meglökte a fekete hajút a csípőjével, Piton arcáról pedig leolvadt a mosoly, és inkább a kérdések listájába mélyedt. Black átkarolta a lány vállát, aki Remussal beszélte meg a vérfarkasos kérdéseket.

- Biztos nehéz volt rá válaszolni, én tuti azon agyaltam volna a legtöbbet. - A lány hangja játékosan csengett, jó adag iróniával.

- Nem annyira, mint amit a vélákról kérdeztek.

- Az miért SVK?

- Mert csakis sötét mágiával lehetsz felvértezve, ha nem hat rád a sármom! - Vágta rá Sirius, mire a lány elnevette magát.

- A kérdésre, hogy írjuk le miről ismerünk fel egy vélát, azt kellett volna írnom, hogy onnan, hogy Tapmancs részegen, térden állva könyörög neki egy randiért.

- A "könyörög" erős. - Vigyorgott a fekete hajú- inkább csak érzelmesen érvel.

- Én leírtam a szőke hajat, de több nem jutott eszembe. A vérfarkasnál meg a hosszú pofa, és a lompos farok után kifogytam az ötletekből. - Míg James és Sirius kicikizték emiatt Petert, Tammy állát Remus vállára téve olvasta vele együtt a kérdéseket.

- A harminckettes nettó szívatás! - Mondta emeltebb hangon, ezzel megszakítva szegény Peter tortúráztatását. - "Írja le az okklumencia jelentőségét, és használatát!" Ezt nem olyan könnyű még bemagolni se!

- Én is csak azért tudtam, mert meséltél róla, hogy neked milyen. - Vallotta be Lupin, és mikor a lány felé fordult, amaz enyhén összevont szemöldökkel fordította még inkább maga felé az arcát.

- Nem szóltál, hogy szereztél egy új sebet. Azt mondtad, minden rendben ment. Csak azért nem mentem veled, mert megígérted nekem, hogy szólsz, ha történik valami!- Lupin lesütötte a szemét.

- Nem akartam, hogy aggódj.

- Én érted mindig aggódom. - Mondta finoman a lány, de elengedte az arcát. - Ti pedig igazán szólhatnátok, az a mázlitok, hogy van nálam boszorkányfű kivonat! Persze friss sebet könnyebben gyógyít, de...

- Köszönöm. - A lány hangját mintha elvágták volna.

- Majd akkor köszönd, ha sikerül a bájital.

Egyikük sem mondta ki, hogy erre vajmi kevés az esély. De mivel a lány csinálta, valamennyi mégis volt. Nélküle esélyük sem lett volna a bájitaltan RBF-en, azután, hogy James és Sirius négy éven keresztül csak marháskodtak Lumpsluck óráin.

Lassan kiértek a parkba, ahol Tammy egy fa takarásában lekezelte a sebet, majd olvasni kezdtek egy könyvet, míg Sirius és James unatkoztak, Peter pedig csendben figyelt.

A lány annyira remélte, hogy ezúttal nem lesz összetűzés közöttük és Perselus között, de tévedett. Egy kiadós veszekedés után James és Sirius igyekeztek anélkül kínozni a mardekárost, hogy a lány ott lett volna, de ezúttal az RBF alatt felgyülemlett energiák is közrejátszottak.

- Tapmancs, hagyd már! - Emelte fel a fejét Tammy Remus válláról, és szakította el a tekintetét az Átváltoztatástan könyvről.

- Ugyan, Virágszálam, csak mert mindenki tudja, hogy beléd van esve...

- Nincs belém esve, csak barátok vagyunk! - Pirult el a lány.

- Persze. Neked a barátod, neki pedig te...

- Csak hagyjátok békén!

- Mintha csak Evanst hallanám. Mit esztek Pipogyuszon?

- Elég jó társaság, ha nem igyekszel minden adandó alkalommal megátkozni! - Úgy tűnt a lány legtöbbször nem veszi fel ennyire a kesztyűt.

Lupin, kezét a szőke combjára téve igyekezett őt megnyugtatni, ami hatásos is volt. Tam kifújt az arcából egy a lófarkából kiszabadult tincset, és fejét visszahajtva Remus vállára olvastak tovább.

Sirius ingerült pillantást vetett Holdsáp kezére ami még mindig a lány lábán volt, majd felpattant, nyomában Jamessel.

- Hé, Pipogyusz! - szólt emelt hangon James.

Piton olyan gyorsan reagált, mintha számított volna a támadásra: eldobta táskáját, villámgyorsan benyúlt a talárja alá, és már félig kirántotta pálcáját, mikor James elkiáltotta magát:

- Capitulatus! - Piton pálcája felröppent négy méter magasra, majd halk zajjal a fűbe esett. Sirius ugatva felnevetett.

- Obstructo! - rikkantotta, s Piton, aki már ugrott volna elejtett pálcája után, elterült a fűben.

A közelben sétáló és üldögélő diákok mind Siriusék felé fordultak. Voltak, akik fel is álltak, és közelebb mentek, hogy jobban lássák az eseményeket.

Néhány arc aggodalmat tükrözött, de a többség szemlátomást szórakoztatónak találta az egyenlőtlen küzdelmet.

Remus megfeszült Tammy mellett, de nem tett semmit. Ellenben a lány lesöpörte magáról a kezét, és pálcát rántva Sirius és James elé állt.

Piton zihálva hevert a földön. James és Sirius előreszegezett pálcával közeledtek hozzá, míg a lány eléjük nem perdült. James menet közben még egyszer hátrapillantott a tóparton ülő lányok csoportjára.

Most már Féregfark is felállt; Lupint megkerülve néhány lépéssel közelebb ment Pitonhoz, s onnan meresztgette a szemét.

- Hogy sikerült a vizsga, Pipogyi?- kérdezte gúnyosan James, de legalább nem küldött a fiú felé újabb varázslatot.

- Néztem közben: az orra a pergament súrolta - jegyezte meg gonoszul Sirius. - Nem fogják tudni elolvasni a válaszaidat a zsírfoltoktól!

A közelben állók nevettek; Pitont szemlátomást általános ellenszenv övezte. Féregfark éles hangon vihogott.

Piton megpróbált felállni, de csak vergődni tudott: az ártás láthatatlan béklyókba zárta tagjait.

- Várjatok csak... - zihálta, s közben gyűlölködve Jamesre meredt. - Várjatok csak...

Tammy megszüntette az ártást, de Piton észre sem vette.

- Mire várjunk? - kérdezte rideg gúnnyal Sirius. - Mire készülsz? Belénk törlöd az orrod? - Piton szitkok és rontások elhadart egyvelegével válaszolt, de mivel a pálcája nem volt nála, szavai hatástalanok maradtak.

- Ráfér egy kis mosás a mocskos szádra - mordult rá James. - Suvickus! - Piton szájából rózsaszín szappanhab tört elő. Köhögni, öklendezni majd fuldokolni kezdett...

- James! - Tam most már tényleg dühösnek tűnt. Megszüntette ezt a varázslatot is, és egy zöldesen vibráló pajzsbűbájt varázsolt Perselus elé. Már láthatóan szólni akart, de valaki megelőzte.

- Hagyjátok békén! - Sirius egy pillanatra hátranézett a válla fölött, de aztán visszafordult a szőke felé.

James szabad kezével gyorsan a hajába túrt, és megfordult.

A tóparti lánycsapat egyik tagja szólt rájuk. Vállára omló sűrű sötétvörös haja volt, és élénkzöld, mandulavágású szeme - mint Harrynek.

- Á, Evans - szólt James, az addiginál mélyebb, kellemesebb zengésű hangon.

Lily leplezetlen utálattal nézett rá.

- Hagyjátok békén! - ismételte. - Mit ártott nektek? - James a homlokát ráncolta, mintha eltűnődne a kérdésen.

- James... - Szólt figyelmeztetően Tammy.

- Vele, tudod, az a gond, hogy él... - Ezen többen nevettek, köztük Sirius és Féregfark is. Lupin ellenben még mindig a könyvébe meredt, és Lily sem értékelte a megjegyzést. Tammy pálcája szikrázott, ami Sirius figyelmét sem kerülte el.

- Humorosnak tartod magad, Potter? - szólt megvetően. - Pedig tudod, mi vagy? Egy beképzelt, öntelt, undok, szadista alak! Szállj le Pitonról!

- Rendben, ha megígéred, hogy randizol velem - vágta rá James. - Áll az alku? Ígérj meg egy randit, akkor Pipogyi többé nem látja a pálcámat.

- Te ezt komolyan gondolod Ágas? - A szőke arcán látszott, hogy ezzel nem érhet célt. Lilyt sem győzte meg.

Piton szappant köpködve mászni kezdett a pálcája felé.

Előbb fogok az óriáspolippal randizni, mint veled - felelte Lily.

- Ez nem jött össze, Ágas - szólt Sirius, és újra Piton felé fordult. - Hé! - Piton pálcája azonban akkor már Jamesre szegeződött.

Fénycsóva röppent, és Harry apjának arcán mély, vérző vágás támadt.

Tammy elsápadt.

- Virágszálam, ha lennél oly kedves...- Szólt finoman, de ingerülten Sirius. Tam nem várta meg a mondat végét, egy pálcaintéssel eltüntette a pajzsot, és James mellé lépett.

- Vulnera Sanentur. Vulnera Sanentur. Vulnera Sanentur. - A seb begyógyult.

James megpördült a tengelye körül, s a következő villanás nyomán Piton már fejjel lefelé lógott a levegőben. A fejére hulló talár alól két krétafehér láb és egy megszürkült alsónadrág bukkant elő. Tammy vacillálva fordította el a fejét. A megaláztatás szörnyű, de a vágás...

Az összeverődött kisebb tömegben sokan nevettek és tapsoltak.

Sirius, James és Féregfark a hasukat fogták a kacagástól.

Lily, akinek ugyancsak megrándult a szája sarka, gyorsan rászólt Jamesre:

- Tedd le, Potter!

- Csak még egy perc - felelte James, de Tammy megelégelve a küzdelmet, és egy párnázó bűbáj után, az ég felé rántotta pálcáját. - Piton a fűbe zuhant, de nyomban felpattant, és már emelte is a pálcáját.

- Petrificus totalus! - harsogta Sirius, mire Piton vigyázzállásba dermedt, és eldőlt, akár a kivágott fa.

- Szálljatok le róla! - kiabálta Lily, és pálcát rántott.

James és Sirius pillantása a lány kezére ugrott.

- Hagyd ezt, Evans - szólt nyomatékos komolysággal James. - Nem akarok rontást küldeni rád.

- Én egyre inkább, de rád! - Fonta össze maga előtt a karjait Tam.

- Akkor vedd le róla az átkot! - Mondta a vörös.

James nagyot sóhajtott, Piton felé fordult, és kelletlenül elmotyogta az ellenátkot.

- Tessék, parancsolj - szólt, miközben Piton feltápászkodott a földről. - Nagy szerencséd, hogy Evans itt van, Pipogyusz...

- Nem szorulok rá a mocskos sárvérűre! - Lily meghökkenve pislogott.

- Értem - szólt fagyosan. - Többet nem szólok bele. De ha van egy kis időd, mosd ki a gatyádat, Pipogyusz. - James Pitonra szegezte a pálcáját, Tammy arca pedig elkomorodott, és a fiúk elől elállva beállt Lily mellé, aki hálás pillantással fogadta a gesztust.

- Kérj bocsánatot Evanstől! - parancsolt rá.

- Nem kértem a segítségedet! - kiabálta James arcába Lily. - Semmivel nem vagy különb nála!

- Micsoda!? - hördült fel James. - Én sose neveznélek... tudod, minek!

- Folyton a hajadat túrod, hogy úgy álljon, mintha most szálltál volna le a seprűről, kapkodsz a hülye cikeszed után, a folyosón rontást küldesz mindenkire, aki épp nem szimpatikus neked! Akkora felfújt hólyag vagy, hogy seprű nélkül is repülhetnél! Hányok tőled, Potter! - Azzal Lily sarkon fordult, és elrohant.

- Evans! - kiabált utána James. - Evans, várj!

A lány azonban hátra se nézett.
James lebiggyesztette ajkát, és csalódását ügyetlenül leplezve megjegyezte:

- Fogalmam sincs, mi baja. Tammy, te is lány vagy, mi a gondja?

- Mintha burkoltan arra célzott volna, hogy egy cseppet beképzelt vagy, pajtás - ironizált Sirius.

- Meg hogy egy bántalmazó idióta. - Vonta fel a szemöldökét Tam.

- Persze. - morogta dühösen James. - Naná... - Villant a pálca, és Piton újra fejjel lefelé lógott.

- Megnézzük, tud-e egyedül is repülni Pipogyusz gatyája?- Tam hihetetlenül gyorsan varázsolt: megszüntette a varázslatot, és lefegyverezte Jamest, és Pitont. Sirius felé csak egy figyelmeztető pillantást vetett.

- Olyanok vagytok, mint a játékon marakodó kisgyerekek! Lily nem egy tárgy James! Amíg nem kezded el tisztelni, és nem komolyodsz meg, ő sem vesz komolyan téged! Te pedig - dühösen Piton felé fordult- halálfalók eszményeit dicsőítők a barátaid a mardekárban, de sosem hittem rólad, hogy idáig süllyedsz.- A hangja tele volt csalódottsággal. Ledobta a pálcákat a földre, és elviharzott volna, ha Sirius nem kapja el a karját.

- Ne kapd fel a vizet, Virágszálam! - Vigyorgott rá. - Túl csinos vagy ahhoz, hogy Pipogyuszra pazarold az idődet.

- Miért, kire pazaroljam?- Kérdezte csöndesen a lány.- Megmondtam neked, hogy nem fogok veled randizni Sirius. Ha a barátságom nem elég neked, azt sajnálom. De többet nem tudok adni.

- De Holdsápnak tudsz? - A hirtelen indulatosságra a lány ijedten hátrébb lépett.

- Te meg miről beszélsz?

- Láttam, amit láttam!

- De hát nem láthattál semmit!- Sirius idegesen elfordult, a lány pedig csalódottan Lily után ment.

Ki jósolhatta volna ezt meg előre?

Megtorpant. Jóslás. A jóslat, amit az idekerülése előtt látott!

Dumbledore szinte reménytelennek tartja az időnyerő megjavítását. Ott a kockázat, hogy rossz időben lyukad ki. De ha látta a jövőt... Ha tényleg nem csak álmodott, hanem egy jóslatot látott...

Kockázatos lépés. És végtelenül gyáva, de most nem lenne képes elbúcsúzni tőlük. Nem meri.

A cuccait sem szedte össze, csak felment az igazgatói irodába.

Vázolta a helyzetet Dumbledorenak.

- Ha téved, meg is halhat.

- Ha igazam van, sokkal többet veszítek. - Mondta kínlódva.- Néhány másodperc múlva találkozunk professzor. - Intett búcsúzóul, majd megpörgette az időnyerőt.