Tammy álmosan kavargatta a teáját, és épp csak felnézett, mikor megérkeztek a baglyok. Hozzá nem érkezett semmi, de nem is számított rá.

Egyszer csak hihetetlen hangorkán söpört végig a nagytermen:

- ELLOPNI A KOCSIT, AZON SE CSODÁLKOZTAM VOLNA, HA KICSAPNAK, KERÜLJ CSAK A KEZEIM KÖZÉ, ESZEDBE SE
JUTOTT, HOGY APÁD ÉS ÉN MIT ÉLTÜNK ÁT, AMIKOR MEGLÁTTUK, HOGY ELTŰNT

Mrs. Weasley százszorosára felhangosított szóáradatától táncolni kezdtek a tányérok az asztalon. A teremben tartózkodó diákok kíváncsian forgolódtak, hogy lássák, ki kapta a rivallót. Tammy látta, hogy Ron olyan mélyre csúszott le a székében, hogy csak bíborvörös homloka látszott ki az asztal lapja fölött.

- AZ ÉJJEL ÉRKEZETT DUMBLEDORE LEVELE, AZT HITTEM, APÁD BELEHAL A SZÉGYENBE, NEM AZÉRT NEVELTÜNK FEL, HOGY ILYENEKET CSINÁLJ, HARRYVEL EGYÜTT MEG IS HALHATTATOK VOLNA

Tammy a testvérére pillantott, és úgy látta, mintha a fiú megpróbálna úgy tenni, mintha semmit se hallana.

- EGYSZERŰEN GYALÁZATOS, APÁDAT FELELŐSSÉGRE VONJÁK A MUNKAHELYÉN, AZ EGÉSZ A TE HIBÁD, HA MÉG EGYSZER EGY ROSSZ SZÓT HALLOK RÓLAD, AZONNAL
HAZAHOZUNK!

Az utolsó szó után még sokáig csengett a csönd. A piros levél kiesett Ron kezéből, lángba borult, és pillanatok alatt hamuvá égett. Harry és Ron úgy ültek, mintha szökőár vonult volna át rajtuk. Néhány tanuló felnevetett, de a diákok lassan napirendre tértek a közjáték fölött.

Tammy átvágott a nevetgélő mardekárosok között, majd leült Hermione mellé, aki a Véres napok vámpírföldön című művet olvasta, de mikor a lány helyet foglalt, becsukta a könyvet.

- Nézzétek a jó oldalát. - Szólalt meg vigasztaló hangon. - Most, hogy mindenki tudja, hamarosan lecseng. Mi lesz az első órátok?

- Még nem kaptuk meg az órarendet. - Ahogy Hermione ezt kimondta, megjelent McGalagony, és szigorú arccal kiosztotta a griffendéleseknek a lapokat, majd homlokráncolva odaadta Tamnek is.

- Dupla gyógynövénytan a hugrabugosokkal. - Mutatta neki Ron.

- Dupla átváltoztatástan a hollóhátasokkal. - Tammy rájuk mosolygott. - Aztán Mágiatörténet, és végül SVK veletek.

A bűbájtan mindig is az egyik kedvence volt, és áldotta az előrelátását, hogy nem csak az új tankönyveket tanulmányozta át, de felidézte a tavalyi tanulmányait is. Ahogy körbenézett, a legtöbben nem így tettek. Mellette Draco volt azon kevesek egyike, aki úgy-ahogy boldogult a kiadott feladattal.

Mágiatörténeten Tammy csak úgy tudott ébren maradni, hogy jegyzetelt. Amit megnehezített, hogy az unalomtól ehhez semmi kedve sem volt.

Az órák után gyorsan megebédeltek, majd kimentek a szabadba, hogy magukhoz térjenek Binns ámokfutása után. Tam Daphneval és Pansyval beszélgetett, mikor megütötte a fülüket az előttük haladó Draco hangja.

- Aláírt fénykép? Potter, te aláírt fényképeket osztogatsz? Lehet sorban állni! - harsogta Malfoy. - Harry Potter aláírt fényképeket osztogat!

- Nem osztogatok - csattant fel Harry, és ökölbe szorult a keze. - Fogd be a szád, Malfoy.

A lányok odaléptek Hermionéhoz, aki még mindig a könyvét bújta.

- Az elsős képet akar készíteni Harryről, és aláírást is akar hozzá. - Pansy és Daphne leült a lány mellé, Tammy azonban figyelmesen követte a szóváltást, és elégedetlenül vette észre, hogy az egész udvar érdeklődve várja a fejleményeket.

- Fiúk, elég! - Harry és Draco épp csak egy pillantást vettetek rá, de aztán máris következett az újabb sértés. Tammy nagyot fújtatva levetette magát Daphne mellé.

- Törődj bele Teetee. - Csak a lány hívta így. - A bájos arcod nem elég pajzs a sértett büszkeség ellen.

- Astoria beilleszkedett már? - Morcosnak akart hangzani, de ahhoz a szópárbaj túl érdekes volt. Már Hermione is csatlakozott, hogy visszafogja a plácát rántani készülő Ront.

- A hugrabugos akivel összeismertetted ma reggel... honnan tudtad, hogy kedvelni fogja?

- Valahogy ösztönösen ráérzek a passzoló felekre. - A lánynak nem kell tudnia a színes érzelmekről, amiket az emberek körül lát.

- Mi folyik itt? Mi folyik itt? - Gilderoy Lockhart sietett feléjük lobogó türkizkék talárjában. - Ki osztogat aláírt fényképeket? - Harry válaszolni akart, de mire megszólalt volna, Lockhart átkarolta a vállát, és kedélyesen a fülébe harsogta:

- Micsoda kérdés! Hát persze, hogy megint te vagy az, Harry!- Megint? Harry látta Tammy kérdő (És nem kevésbé számonkérő) arcán az egyre növekvő dühöt, mikor a lány felállt, és feléjük indult! A Lockhart oldalához bilincselt, szégyentől lángoló arcú Harry látta, hogy Malfoy elégedett vigyorral visszaslisszol a tömegbe.

- Tam!

- Kérem, ne szólítson így. - Lockhart átkarolta a lányt is, olyan hirtelen, hogy annak esélye sem volt szabadulni, a fülébe súgta:
- Persze, a te kegyeidért kakaskodnak itt! Ne vedd sértésnek, de ott azért még nem tartasz, hogy kedved szerint válogass! Őszintén szólva így inkáb afféle könnyű nőcskének tűnsz, aki ezzel próbálja elterelni a figyelmet arról, hogy nem tud semmit. Ki kellett volna maradnod ebből, és a férfiakra bízni a dolgot. - Tammy fejében egymást kergették a bosszú lehetőségei az első sokk után, de addigra Lockhart már a fényképész palánta felé fordult.

- No, essünk túl rajta, Mr. Creevey. - Lockhart most Colint ajándékozta meg tündöklő mosolyával. - Dupla portré, ez elég fair ajánlat, nem igaz? Ráadásul egy vélát is kapsz! És mindketten aláírjuk neked.- Tammy belül majd felrobbant, de amint villant a vaku, a legszebb mosolyát villantotta az elsős felé. S bár ezt végül nem tudták, de mikor mások meglátták a képet, kétszer kellett megnézniük, hogy egyszer észrevegyék Harryt.

A vaku villanása, és az emberek távozása után, csak egy valaki maradt a kertben. A lány szőke haja szabadon lógott, elrejtve az érzelmekkel teli szemeket, és arcot, a kíváncsiskodók elől . A lány, hosszan fújta ki a levegőt, egyre-másra úsztak be a szeme elé az emlékek.

Nem csinálod jól

Felesleges vagy.

Furcsa...

Ijesztő

Nézd a haját!

Hol vannak a szüleid?

Tűnj innen!

Kolonc vagy a nyakunkon!

Hogy lenne bárki képes szeretni...egy ilyet?

Tudta, hogy az emberek szépnek tartják. Hogy is ne tudta volna? De ő nem gondolta magát annak. Dursley-ék sosem tartották annak. És annyit hallotta, hogy nem jó, hogy egy idő után kezdte elhinni.

A Roxfortban, alkalma nyílt bizonyítani, hogy egy csinos arc, nem csak elfedi az ürességet. Mindenkivel elhitette, hogy értékes. Pedig nem az. Nem vagy értékes! Nem vagy ember! Nem tartozol ide! Nem téged szeretnek, csak a mágiád megtéveszti õket!

Luna szavait hallotta: könnyen irányítod az embereket

Túl könnyen. Mintha ez lenne a sorsa. És ha ezért került a mardekárba? Mert az emberek olyan könnyen hisznek neki?

Rosszul volt magától. Senki nem ismeri igazán. Még Harry sem. Olyan sokáig hordta az álarcát, hogy elfelejtette, milyen anélkül. Vajon még menne? Tudna másmilyen lenni?

Elég-Szólt magára.-Már túl vagy azon, hogy a Mi van ha? kérdéseken merengj. Érőd van, ki kell használnod. Bárki más ezt tenné.

Kiegyenesedett, majd a pálcájával ismét felfogta a haját, és egyenes háttal visszaindult az iskolába. Elege volt, a jó kislány szerepből. Lockhart elmehet a francba, és vele együtt mindenki!

Utolsóként ért az SVK terembe, ahol szokásától eltérően, az utolsó sorba ült. A barátai ezt döbbenten konstratálták, de Daphne gyorsan reagált, és a holmijaival együtt ő is hátrament.

- Teetee.-Óvatos, puhatolózó hangsúllyal igyekezett felmérni, hol van a határ, ameddig még elmehet. Tamara eddigre már elővehette volna a könyveit, de semmi ilyesmit nem tett. Ujjait összefonta az asztalon, és mereven Lockhart szemébe nézett, aki ezt viszonozta, miközben egy pillanatra sem tűnt el a mosoly az arcáról.

- Tudom, hogy kíváncsi vagy rá, nem kell hátraülnöd.- Tam elszakította a tekintetét Lockhartról, és a lányra mosolygott.- Minden rendben.

- Ne hülyéskedj.-Tammyhez hasonlóan ő is halkan beszélt.- Olyan csillogóak a fogai, még a végén megvakulok. - Mindketten elmosolyodtak, majd előrefordultak, így elcsípték Lockhart nyitómondatait.

Lockhart megköszörülte a torkát, és a csoport elcsendesedett. A professzor felemelte Neville asztaláról a Túrák a trollokkal egy példányát, és megmutatta a tanulóknak a címoldalt, rajta saját kacsingató portréjával. - Én - szólt a képre mutatva, és élőben is kacsintott egyet -, Gilderoy Lockhart bronz fokozatú Merlin-díjas, a Feketemágia-ellenes Liga tiszteletbeli tagja, a Szombati Boszorkány Legbűbájosabb Mosoly Díjának ötszörös birtokosa de most nem ez a lényeg. A bandoni sikítószellemet nem a mosolyommal űztem el! Szünetet tartott, és várta a nevetést; néhány tanuló halványan elmosolyodott. Tammy megforgatta a szemét.

- Látom, magatokkal hoztátok a műveimet - folytatta Lockhart. Nagyon helyes. Arra gondoltam, hogy kezdjük a mai órát egy kis felméréssel. No, nem kell megijedni, csak arra vagyok kíváncsi, milyen figyelmesen olvastátok el a könyveket, hogy mennyit tanultatok belõlük Lockhart kiosztotta a feladatlapokat, majd ismét az osztály elé állt. - Harminc percet kaptok. Óra indul! - Tammy olvasni kezdte a kérdéseket.

1. Mi Gilderoy Lockhart kedvenc színe?

2. Mi Gilderoy Lockhart titkos vágyálma?

3. Véleményed szerint mi Gilderoy Lockhart eddigi legjelentősebb tette? És így tovább három oldalon keresztül, egészen az utolsó kérdésig:

54. Mikor van Gilderoy Lockhart születésnapja, és mi volna az ideális ajándék számára?

Tammy elolvasta a könyveket, és bár erősen kételkedett a valóságtartamukban, biztos volt benne, hogy meg tudná írni a tesztet. Mégsem nyúlt a pennájáért, helyette eltolta maga elől a lapot, és jelentkezett. Lockhart mosolyogva felszólította:

- Tammy, máris végeztél?- Vajon mit kéne tennem, hogy leolvadjon az arcáról a vigyor?

- Attól tartok, nem értem mi köze a sötét mágia elleni harchoz, hogy hol, és kivel varratja a talárjait. Ha arra kíváncsi elolvastuk e a könyveit, az ellenfeleivel kapcsolatos kérdéseket is feltehetné.- Lockhart mosolya kiszélesedett.

- Tammy, Tammy, Tammy. Honnan tudnád, hogy harcolj a sötét erők ellen, ha nem tudod milyen ember az, aki ezt a legtökéletesebben csinálja?-Hogy nem hallja magát?-Kérlek, fejezd be a tesztet.

Fél óra elteltével Lockhart beszedte a dolgozatokat, és ott helyben nézegetni kezdte őket. Megjegyzéseket fűzött hozzájuk, és megdícsérte Hermionét, aki hibátlanra írta meg. Tammy üres lapjára csak egy pillantást vetett. Nem baj, ha nem tudja, mennyire ismertem ki, és mennyit tudok róla.

Ezek után következett a feketeleves. A frissen befogott kelta tündérmanók, amiknek az elkábításához használt varázslatot akarta bemutatni, teljesen figyelmen kívül hagyták a férfi akaratát, elvették a pálcáját, módszeresen kezdték megrongálni a tantermet, és felakasztották Nevillet a csillárra. Daphne és Tammy a padjuk alá bújtak, és hamarosan mindenki követte a példájukat.

Amint megszólalt a csengõ, a diákok kimenekültek a terembõl, csak Harryék, és Tammy maradtak.

- Fogjátok be a maradékot, legyetek szívesek!- Mondta még a tanár, mielõtt a haját védve ő is otthagyta õket.

- Hogy egy troll barátkozna össze veled, te utolsó-

- Tammy, mi is volt az a dermesztő varázslat, amit tavaly akartál használni a trollon?-Kiáltotta oda neki Hermione elkerülve egy adag üvegszilánkot.

- Jó ötlet!- Tammy kiegyenesedett, és egy széles körívet rajzolva a pálcájával, kimondta a varázsszót: Immobilus!

Gyönyörű látvány volt a levegőben, a mozdulat közepén megrekedt tündérmanók hada.

Ezek után el sem tudta képzelni, miért hívatja magához Piton, mikor eszébe jutott a levél, és a különórák.

A pince megnyugtató hidege segített a logikus gondolkodásban, legalábbis Tammy így érezte, mikor összeszedetten belépett a férfi irodájába.

- Miss Potter, üljön le!- Kínálta õt udvariasan Piton, de a lány úgy látta, a kötelező udvariaskodást mielőbb le akarja tudni, hogy az érdemi dolgokkal foglalkozzon.

- Jó estét, Professzor!- Attól még, hogy Piton nem köszönt neki, ő nem volt olyan ostoba, hogy azt higgye, ezt ő is megengedheti magának.

- Mr. Jordan meg fogja keresni, valószínűleg tanácsos lenne már néhány edzésre is kimennie, hogy jobban megismerje a csapat tagjait. De ez a kevésbé fontos dolog volt. A mi miatt itt van, hogy tehetsége van a bájitalokhoz, és biztos vagyok benne, hogy szívesen kibontakoztatná, de ehhez az órai keretek nem elegek.- Piton várt, valószínűleg arra, hogy a lány hozzá akar e fűzni valamit. Ő a lába mellől az ölébe emelte a táskáját, és előhúzta belőle az elsős bájitaltan könyvét, amit átadott a férfinak.

- Támadt néhány ötletem, amiket leírtam a margóra, meg a sorok fölé. Nem tudtam letesztelni a változtatásokat, de...- A házvezetője belelapozott a könyvbe, és elolvasott néhány sort.

- Az ötletei jók, de kezdetlegesek, amiknek az oka valóban az lehet, hogy nem tudta őket tesztelni, és hogy emiatt nem tudta őket tovább fejleszteni, valamint, hogy még csak másodéves, és emiatt nem lát rá a bájitalok tudományának rejtettebb rétegeire. De ezek jók, és ha a különórákon részletesebben megnézzük az adott anyagot, és előre haladunk, akkor év végéig lesz időnk ezek közül többet is kifejleszteni.

- Kérdezhetek valamit?

- Hogyne.

- Elolvastam néhány könyvet, de nem sok olyat találtam, ami újításokról szólt. Ha ez megkönnyíti a bájitalfőzők dolgát, miért nem foglalkoznak ezzel többen?

- Tudja, a mágusok többsége nem szereti feszegetni a határait. Azzal, hogy varázspálcánk van, szerintük a muglik fölé emelkedünk, és ennél több elõny nem is kell nekik. Ha a varázslat működik, örüljünk neki, minek gondolkodnánk el azon, hogy egy rövidebb mozdulatsorral is elérhetjük e ugyanazt az eredményt? És a bájitalmesterek igenis igyekeznek felfedezni jobb, és egyszerûbb utakat, de akár hiszi, akár nem, eszük ágában sincs ezeket megosztani a nyilvánossággal, mert akkor elvesztik az előnyüket a többiekkel szemben.

- Miért nem dolgoznak többen együtt?

- Ez most meglepheti önt, de aki szívesebben múlatja az idejét egy üst fölött egyedül, annak ritkán fűlik a foga a közös munkához, és hogy megossza valakivel a titkait. Nos? Önnek a hét melyik napján van ideje a különórákra?

- A csürörtök négy megfelel.

- Ez esetben találkozunk csütörtökön. Elmehet.

- Viszlát professzor!

Tammy elégedetlenül emlékezett vissza a tavalyban beköszöntött korai hidegekre, és elhatározta, hogy még aznap előveszi a sálját, hogy később ne kelljen keresnie. De mikor a ruhadarabot, amihez az Abszol út óta hozzá sem nyúlt, kiemelte a bõröndjéből, valami kihullott belõle, egyenesen a lány lába elé.

Egy gyűrű volt, szépen megmunkált, a közepén egy fekete kővel. Nem volt ismerős a lány számára. Talán a Gringotts beli széfében került véletlenül hozzá.

- Demonstrate!- A bűbáj semmit nem segített. Elképzelhető, hogy a  gyűrű , valóban csak egy gyűrű? Tammy vállat vont. Majd felhúzta az ujjára.