Tammy csak a szerencséjének köszönhette, hogy talppal érkezett a földre, arról nem is beszélve, hogy utána meg tudott kapaszkodni egy fában. Mikor összeszedte magát, és meglátta mi van körülötte, rögtön el is feledkezett a zsupszkulcsról. Ha a fehér pávák és a változatos növényvilág nem nyerte volna el a teszését, az elegáns kúria biztosan meggyőzte volna, hogy jó helyen jár.

Ebben a pillanatban egy furcsa alacsony lény jelent meg előtte egy hangos pukkanással. A lénynek aránytalanul nagy szemei és fülei voltak a testéhez képest. Magasságán sokat dobtak a fülei, így a lány combjáig ért. Egyetlen piszkos rongyot viselt ruhaként, cipője vagy más holmija pedig egyáltalán nem volt.

- Üdv kisasszony! Tilli bekíséri kisasszonyomat a kúriába, ha kisasszonyom megengedi!

- Öhm. Persze. - Nézett rá tanácstalanul Tammy, mire a lény csettintett egyet, a következő pillanatban pedig már az ajtó előtt álltak.

- Jöjjön csak be! - Nyitott ajtót egy másik lény. - Már szólok is Mr. Malfoynak! - Ezzel eltűnt.

Tilli bekísérte őt a hatalmas előszobába, amikor Draco jött le a lépcsőn.

- Tam, de jó hogy itt vagy! - Ölelte meg amint odaért. - A zsupszkulcs elsőre furcsa lehet.

- Hát, eléggé meglepődtem. Gyönyörű helyen laksz! - Mosolyodott el Tammy.

- Gyere be, a szüleim a szalonban várnak minket. - Lépett mellé Draco, és miközben a szoba felé vezette, mondott néhány dolgot a bútorokról, amik mellett elhaladtak.

- Kik voltak azok a... - Tamara nem is találta a megfelelő szavakat.

- A házimanókra gondolsz? A legnagyobb varázsló családoknál dolgoznak. Ők takarítanak, főznek, és még szinte bármit megcsinálnak amit csak kér tőlük a gazdájuk.

- Ez - borzalmas; akarta mondani a lány- praktikus.

- Draco kinyitott egy ajtót, ami mögött a zöld és az ezüst finom árnyalatival berendezett szoba tárult eléjük. A kanapén két szőke hajú felnőtt ült, akik felálltak, mikor meglátták a gyerekeket.

- Mr. és Mrs. Malfoy, nagyon örvendek, és köszönöm a meghívást. - Rázott kezet a szülőkkel Tammy.

- Számunkra az öröm. - Biccentett felé Lucius Malfoy. A felesége pedig megölelte a lányt, annak meglepetésére.

- Jó hogy találkozunk Draco egyik barátjával.-Mosolygott rá kedvesen a nő. - Pláne hogy ilyen bájos.

- Esetleg menjünk át az étkezőbe. - Javasolta a ház ura.

Az előétel olyan hirtelen tűnt fel a smaragdzöld abroszon, mint a Roxfortban is. Tammy el is gondolkozott, vajon az iskola alkalmaz e házimanókat.

- Na és kedves- fordult felé Narcissa, kezében egy kristálypohárral- milyennek találtad a Roxfortot? Te ugye muglikkal élsz, ha jól tudom.

- A Roxfort egy hatalmas lehetőség arra, hogy kibontakozhassak. - Tam magában megveregette a vállát, amiért előre kigondolt néhány választ az ilyen kérdésekre. - Minél hasznosabb és megbecsült tagja szeretnék lenni a varázslóközösségnek.

- Az helyes. A fiam a minisztériumban fog dolgozni, pont mint én. Talán te is megfontolhatnád. - Vette át a szót Lucius Malfoy, a tekintete pedig hosszan elidőzött a lány haján. - Milyen érdekes árnyalat.

- Azóta ilyen, mióta az eszemet tudom.

- Senkit nem ismerek ilyen hajszínnel. Mondd, kik a szüleid?

- Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy valamiért engem is odaraktak a muglik ajtaja elé, mint Harryt.

- De szerencsére téged nem oda osztottak be, mint őt. Mi is mardekárosok voltunk annak idején.

- A Malfoy és a Black család azok közé az aranyvérű családok közé tartoznak, akiknek minden tagja ugyanabba a házba kerül. - Tette hozzá Draco.

- Te is csatlakozol a kviddicscsapathoz jövőre?

- Nem hiszem hogy hasznos lennék. Nem igazán vagyok kibékülve a seprűkkel.

- Ne aggódj kedvesem, én sem voltam annak idején a csapat tagja, de szerintem a közönség sokkal érdekesebb, mint maga a játék. - Legyintett Narcissa. - Perselus nem mondta mikor jön?

- Azt mondta kezdjük el nélküle. Tudod milyen.

- Sajnálom. - Suttogta oda neki Draco, hogy a szülei meg ne hallják. - Azért nem szóltam, mert féltem hogy akkor nem jössz majd el.

- De... remélem a vacsora után mindent elmagyarázol, mert nem érem be ennyivel.- Egy házimanó tűnt fel előttük, Mr. Malfoy pedig felállt és kiment, hogy köszöntse a vendéget.

Néhány perccel később mikor belépett a szokásos fekete talárját viselő bájitaltanárral, és a helyéhez vezette ami Tammyvel és Dracoval szemben volt, a férfi futólag végignézett a társaságon, és enyhén felvonta a szemöldökét.

- Jó estét, elnézést a késésért. Miss Potter, nem tudtam, hogy ön is itt lesz. - Nézett előbb a Malfoyokra, majd a vélára, és leült. A levesek nyomban megjelentek előttük, de senki nem nyúlt a kanala felé.

- Igen, történt egy kis kavarodás, és véletlenül ugyanarra a napra szerveztük a két vacsorát, de remélem nem okoztunk kellemetlenséget. - Szabadkozott Narcissa.

- Nem! - Válaszolt egyszerre a két vendég. Tammy szégyenében lesütötte a szemét, és kortyolt egyet a kupájából, hogy összeszedje magát.

Nem volt ugyan semmi baja a professzorral, de az előző évben a testvére végig őt gyanúsította, és amiatt hogy végig tévedtek, most ő érzi magát kellemetlenül. Teljesen nonszensz!

- Tam! - Draco szólította, ő pedig felocsúdva felkapta a fejét.

- Elnézést, elmerengtem egy kicsit. Mi volt a kérdés?

- Hogy a testvéred nem bánja e, hogy most itt vagy. - Lucius Malfoy, bár nem mutatta ki, de a körülötte örvénylő rosszindulatú lila indákból jól kivehető volt, hogy nagyon is szeretné ha a helyzet zavarná Harryt.

- Harry... nem örült, hogy nem ugyanabba a házba kerültünk, de sikerült ádhidalnunk a kezdeti nehézségeket. - Még egy mosolyt is odaszúrt a mondat végére, de mellette Draco megforgatta a szemét, amit sajnos Piton is észrevett.

- Bizonyára nem könnyű az osztozkodás. - Susogta alig leplezett gúnnyal, finoman Tammy felé billentve a kupáját. - Elvégre még egy ördöghurok is meg akarta kaparintani Miss Pottert, ami nem csoda, ha figyelembe vesszük, a... véla vonásokat. - Tam képzeletbeli szemei előtt felvillant a számtalan sötét inda, amik lassan körülfogták, hogy lerántsák maguk közé, és soha ne eresszék el...

Olyan hirtelen állt fel, hogy a széke hangos csattanással eldőlt.

Érezte hogy a torka összeszorul, és egyre kevesebb levegőt kap. Kétségbesetten próbált kijutni az étkezőből, majd benyitott a legközelebbi ajtón, ami egy mosdóba vezetett. Elfordította a kulcsot, és nekitámaszkodott a csapnak, de a tükörképe olyan rémülten nézett vissza rá, hogy elhátrált pár lépést.

- Tam, minden rendben? - Draco aggodalmas hangja alig jutott el az agyáig, a szíve dörömbölését hallotta csak. - Nyisd ki kérlek! - Egy puffanással összerogyott a padlón. Az ördöghurok lassan körülfonta a nyakát.

A kulcs hirtelen elfordult a zárban, és az ajtó kitárult, majd egy alak sietett oda, és térdelt le mellé.

A lány szaporán kapkodta a levegőt, azt sem tudta ki jött be. Könyvek illatát érezte, és hogy valaki a vállánál fogva tartja őt. A fekete talár felé fordította az arcát, és szorosan lehunyta a szemét. Belekapaszkodott a puha anyagba, és az ördöghurok lassan visszavonult.

- Semmi baj Tamara. Nincs itt. Mély levegő! Jól van. - Tammy túl későn jött rá ki van mellette.

Amint a férfi érezte hogy a lány rendben van, rögtön elhúzódott, és felállt a hideg kőről. A mellényén gyűrődéseket vetettek a lány ujjai, amiket most Piton lesimított.

Olyan arccal, mintha a fogát húznák felsegítette a lányt.

- Ideje hazamennie.

- Nem lehet. - Mondta szemlesütve a lány, majd a néma kérdésre válaszolva a férfi arcára felnézve válaszolt. - Addig nem mehetek, amíg ott vannak a vendégeik, különben megbüntetnek.

- Fél néhány muglitól, miután elaltatott egy háromfejű kutyát?

- Nem. De attól igen, hogy Harry is büntetést kap.

- El sem tudom képzelni milyen fárasztó lehet kettő helyett gondolkodnia. De ne aggódjon, a zsupszkulcs ugyanoda viszi vissza, ahonnan elhozta, ha ez segít.

- Ez esetben... további jó estét, és köszönöm. Hogy utánam jött.

Gyorsan elbúcsúzott a Malfoy családtól, majd a levelet amivel érkezett átvette egy házimanótól, és amilyen hirtelen érkezett, úgy távozott.

Ezúttal könnyen állva maradt, de majdnem elesett az olvasólámpában, ami valamiért a földön hevert. Harry ágya teljesen fel volt dúlva, a szekrény és a szoba ajtaja pedig nyitva. És pont mikor észrevette hogy Harry is eltűnt, odalentről felhangzott egy női sikoly.