Furcsa szagra ébredtem. Nagy fényesség vett körül, alig bírtam nyitva tartani a szemem.

Körül néztem bár nem láttam magam mellett senkit, meg se lepett. Hisz ki is jönne meglátogatni? Max Beck de gondolom haza ment kicsit pihenni de az se biztos hogy tudja hogy itt vagyok.

Ajtó nyitódást hallottam majd egy nővér sikítását. Mire odanéztem már csak a csukódó ajtót láttam semmi mást. Majd rohanó léptek ütötték meg a fülem és egy köpenyes fiatal orvos lépett be a küszöbön.

-Kisasszony hogy érzi magát, minden rendben?

-A fejem szétmegy a bordáim fájnak de köszönöm minden oké.

-Vannak itt páran be engedhetem őket?

-Attól függ kik azok.

-Egy feketés hajú srác, egy lány és egy barna hajú fiú.

-Akkor jöhetnek.

Az orvos kiment és nem sokkal utána bejött Nash, Beck és Cam(!!!).

-Sziasz...-de már nem tudtam befejezni mert Rebecca már rajtam lógott.-Beck én is örülök neked de nem kapok levegőt.-erre oda lépett Cam és leemelte rólam majd megfogat a kezét. Várjunk csak mi?!

Nash észre vehette az arcomat és sajnálkozva nézett rám.

Nem tudtam megszólalni csak néztem őket és nem hittem a szememnek. Miért tette ezt Rebecca hisz tudta hogy érzek Cameron iránt és még kómában voltam ő elárult.
Cameron-t megértem hisz nem tudott semmit rólam, arról hogy mik a valódi érzéseim iránta de fájt hogy ilyen módon elárultak.

-Srácok kicsit fáradt vagyok, alszom egyet. Addig jobb lenne ha haza mennétek.

-Biztos? Hisz csak most ébredtél.-Cam szokás szerint aggódott.

-Gyere Cam hagyjuk majd vissza jövünk holnap.

-Oké akkor szia Faith.

Köszönés kép bólintottam egyet majd már az ajtón túl is voltak. De már nem tudtam a környezetemre figyelni mert a könnyem megindultak az arcomat és versenyeztek melyik ér le először. Ezért nem is láttam hogy Nash nem ment el, és hogy épp mellém ül.

-Tudom hogy mennyire fáj most neked de jobb lesz majd hidd el.

-Nem, nem lesz jobb soha, nem is az fáj a legjobban hogy összejöttek, hanem az hogy Becca tudta hogy érzek Cam iránt és nem vette ezt figyelembe.

Vissza tértem emberek tudom hogy sokáig nem voltam és ez a részecske is elég rövid és semmit mondó de remélem sokan elolvassátok.

Puszi: Bekuci