Mikor a busz beért az iskolába nem volt még vége a szenvedéseimnek, nemcsak hogy tiszta sár lettem mikor elestem de még rám is lépett valaki. Éreztem, hogy a düh eluralkodik rajtam és a szemszínem megváltozik. De vissza fogtam magam, most.

Feltápászkodtam a földről, és nem a világ vége hogy eláztam. És azt hiszem van még egy váltó ruhám is a szekrényemben, és egyébként ez a nap nem lehet már rosszabb.

Mikor végre túljutottam az engem gúnyoló menő lányok során eljutottam a szekrényhez és kivettem a végszükség esetére bekészített ruhámhoz. Gyorsan a mosdóba mentem majd lekapkodtam a vizes és saras gönceimet. Még az arcom is saras volt úgy hogy beiktattam egy kis mosakodást is.

Mikor magamat láttam a tükörben csak néztem. Hogy is lehetnék én az övé mikor csak azt sem tudja hogy élek és lélegzem. Most nem tudjátok kiről is van szó. Hát Camaron-ról. Életem szerelméről, szeme mint a frissen olvadt csoki, haja csábít hogy bele túrj, hangja rekedtes de édes és a felső teste se semmi.

Gondolat menetemet a nyíló ajtó szakította félbe. Ami mit ad Isten pont fejbe talált.

- Na már megint a hercegedről ábrándoztál? - kérdezte Rebecca miután felsegített a földről. Hát ja... Ábrándozás közben nem figyeltem és eltalált az ajtó, és a mosdó padlóján kötöttem ki.

- Jah... Ábrándoztam. Mert az ábrándoknál nincs több nekem! - mondtam szomorúan miközben arra próbáltam rájönni, hogy milyen órával fogunk kezdeni. Közben elindultunk kifelé és már a folyósokat róttuk.  

- Figyelj! Szép vagy, aranyos és kedves. Minden srác ilyen lányra vágyik! És ha te is a lányokat szeretnéd, akkor össze is jöhetnénk! - ötletelt a barátnőm. Nem volt furcsa az ilyen megjegyzés, ugyanis leszbikus volt, de nekem semmi bajom sem volt ezzel, ez csak különlegesebbé tette.

- Köszi! - mosolyogtam rá. Fogadjunk, hogy nem ez lenne a véleménye, ha tudná, hogy mi is vagyok valójában! Egy szörnyeteg. Valóságos démon.

- Képzeld, nézem tegnap egy horrort. Kár, hogy nem voltál ott. Tudod te milyen rossz egyedül ilyen filmet nézni? Egyedül? - tért gyorsan másik témára Beka.

- És milyen volt? Azon kívül, hogy ijesztő. - javítottam ki gyorsan az első mondatomat.

- Nagyon megijedtem. Tele volt démonokkal, meg mindenféle gonosz lélekkel. Á szerintem nem nekem való ez a műfaj! Komolyan, ha most itt állna előttem egy démon, menten szörnyethalnék! - magyarázás közben hevesen gesztikulált, én pedig figyelmesen hallgattam, és próbáltam leplezni az érzelmeimet. Fájt amit mondott, pedig nem is rám értette. Nem tudhatta, hogy mi vagyok. És egyébként is! A filmbeli gonosz lények, melyeket démonoknak hívnak, nem is hasonlítanak rám! Tehát ha mondjuk valaki meglátna, akkor nem az jutna eszébe rólam, hogy démon, hanem valami más. Ami valamilyen szinten jó, hiszen nem fognak egy kalap alá venni az emberek által megalkotott lényekkel. - Hahó! - rázta meg a kezét a szemem előtt Rebecca, mire összerezzentem.

- Igen? - kérdeztem.

- Megfognád ezt egy pillanatra? Nekem el kell mennem a titkárságra. - és válasz nélkül a kezembe nyomta a matematika cuccait.

- Szia. - állt meg mellettem egy nagyjából húsz centiméterrel magasabb srác.

-Sz-szia. Új vagy itt?-kérdeztem de mivel még nem láttam valószínűnek tűnt.

-Ja, most jöttem ide, kerestem a haverom. De örülök hogy helyette beléd futottam.-itt átkarolta a vállam.-Na jó csak hülyülök, megtudnád mondani hogy merre van a rajz terem?

-Persze, én is épp oda megyek. Na és hogy hívnak?

-Nash. És téged angyalom?-ha tudná hogy én milyen messze is állok az angyaloktól.

-Faith vagyok, és nem vagyok angyal.-de Nash-nek volt egy furcsa kisugárzása, valami ami megfogott, amit Camaron-nal is érezni szoktam másoknál viszont nem.-Na jó itt is vagyunk. Szia.

-Szia Faith.

Elindultam a helyemre ahol mindig egyedül ülök. Nem szeretem a társaságot és meg is tehettem ezt mivel kb. 6 jártunk be rajz órára.

Amint lehuppantam a helyemre Mrs. Copp is megjött.

-Gyerekek érkezett egy új osztály társatok szeretném ha kedvesek lennétek vele és befogadnátok. Na jó gyere ide Nash.

-Szasztok, Nash Grier vagyok és Kaliforniából költöztem ide az anyámmal és a két tesómmal.-és amint mindezt elmondta már el is indult felém egy fél oldalas mosollyal.

-Helló tündérem szabad ez a hely?-de a kérdést csak udvariasságnak szánta.

Az egész óra azzal ment el hogy jobban megismertem őt és ő is engem. Már szinte barátoknak mondanám magunkat.

Kicsengetéskor elindultunk ketten ki a folyósóra ahol megjelent az 5 félisten. Aaron, Ty, Jack és Matt. Épp felénk jöttek. Mibe keveredtem én?

-Szasz Tesó.-kezelt le Nash Camaron-nal.-hát ezek meg honnan a fenéből ismerik egymást. A többiek is hasonló kép üdvözölték és meg csak álltam ott meg kövülten.

-Ja el is felejtettem, Faith bemutatom Matt-et-ami fura volt az egészben hogy oda jött a srác és megölelt.-Aaront-na ő már távolság tartóbb volt csak egy édes mosolyt villantott felém, biztos érezte a megilletődöttségemet.-Tylort- ő csak szimplán lekezelt velem-Jack-et aki egy heló cicával lerendezett.-És végül Ca...

-Nash én is be tudok mutatkozni. Szia Faith én Camaron vagyok de szólíts nyugodtan Cam-nek.-mikor megölelt azt hittem elolvadok, szinte éreztem hogy a csontjaim folyékony formát vesznek fel. És ha lehet még jobban beleszerettem mint az előtt.