-Az én szobámban fogsz aludni. -jelentette ki.

-Micsoda?

-Talán félsz tőlem?-mosolygott

-Nem tőled, hanem inkább attól, amit csinálni fogsz.

-Mire gondolsz?

-Nagyon jól tudod.-forgattam a szemeim.

-Ne aggódj, nem fogok semmi olyat csinálni, amit te nem szeretnél.

-R-rendben.-pirultam el.

-Na gyere! Nincs messze.-húzott maga után a fehér ruhás fiú.

Kettő perc séta után elérkeztünk egy sötét fa ajtóhoz.

Kinyitotta és egy szép, tágas szoba tárult elém. Egy nagy baldachinos franciaágy a bal oldali falnál. Előtte két fotel terpeszkedett. Ezektől jobbra három ablakon szűrődött be a kinti fény. Egy kisebb csillár lógott a plafonról. Elegáns, meglehetősen kastélyba illő volt.

-Köszönöm.

-Ne nekem köszönd, ez Rem háza.

-Nem arra gondoltam, hogy itt maradhatok. Vagyis nem csak arra.

-Hanem?

-Hogy megvédesz.

-Ez csak természetes, hisz te az én egyetlen, drága pillangóm vagy.

-Ez annyira nyálas.-kuncogtam.

-Az lehet, de én tényleg így gondolom.-húzott magához. Az állam alá nyúlt, hogy a fejemet felemelve a szemembe nézhessen.-Nem találkoztam még hozzád hasonló lánnyal.

-Na ez még nyálasabb.-nevettem.

-Milyen ünneprontó vagy!

-Bocsi Casanova, nem vagyok hozzászokva a nagyon romantikus dolgokhoz.

-Mellettem meg fogod szokni.-nyomott egy puszit a számra.

-Ebben nem kételkedem.-mosolyogtam.

-Éhes vagy?

-Egy kicsit.

-Akkor gyere!-húzott ismét maga után.

Körülbelül három perc múlva elértünk egy hatalmas ajtóhoz. Kinyílt, majd elénk tárult egy hatalmas étkező, akkora asztallal, hogy húsz ember is elfért volna körülötte. Az asztalon különböző finomságokkal teli tálak sorakoztak, mint a kis katonák.

-Fel akarsz hizlalni vagy mi?-néztem végig az asztalon.

-Ki tudja?-nevetett.

-Kezdek félni.-nevettem én is.

-Nyugi, nem harapok. Legalábbis nem nagyot.-húzott közelebb és lopott egy csókot.

Az arcom ismét vörösödni kezdett.

-Ilyenkor hová teszed a bátorságodat és a fenomenális beszólásaidat?

-Néha el kell küldeni őket szabadságra.

-Ezt szeretem benned.

-Mit nem szeretsz bennem?

-Eddig nem találtam olyat, de majd szólok, ha találok.-nevetett-Na gyere! Ülj le és egyél!

-Értettem uram!

-Ezt a becenevet meg tudná.....

-Nem!

-Ahogy akarja hölgyem.-emelte fel a kezeit védekezően.

A vacsora jó hangulatban telet, sokat beszélgettünk. Idő közben Rem is csatlakozott hozzánk. Kiderült, hogy nem is annyira beképzelt, mint hittem. Talán mindegyikőjüket félreismertem?

Vacsora után visszaindultunk Urie szobájához. Mikor beértünk, ledobtam magam az ágyra.

-Micsoda nap!-sóhajtottam egy hatalmasat.-Várj!

-Mi a baj?

-Mi lesz a cuccaimmal? Otthon maradt az összes sulis dolgaim, a ruháim meg a többi.

-Ehhez mit szólsz?-lóbált meg egy nagy táskát a kezében, majd letette elém. Minden benne volt, ami kell.

-Hogyan?

-Elküldtük pár emberünket, hogy hozzák el a dolgaidat. Ott a fürdő. Menj és fürödj meg!-mutatott a neki bal oldali falra.

-Rendben. De eszedbe ne jusson utánam jönni!-emeltem fel a mutatóujjam.

-Eddig ez nem jutott eszembe, de köszönöm az ötletet.-vigyorgott.

-Nem!

-Nyugodj meg! Úgy is van pár megbeszélni valóm Remmel.

-Rendben.-nyomtam egy puszit a szájára.

-Hamarosan visszajövök.-mosolygott, majd kilépett a szobából maga mögött becsukva az ajtót.

Gyorsan összeszedtem pár dolgot, ami szükséges volt a fürdéshez. Ezek még a tusfürdőmet is elhozták. Mikor beléptem, a szám is tátva maradt. Külön zuhany kabin és kád, mind a kettő hatalmas. Faburkolat mindenhol. Természetesen a csillár sem maradhatott el. Anyám, ez a Rem jó gazdag!

Hagytam, hogy a langyos víz végigcsorogjon minden porcikámon. Kellemes érintésétől teljesen ellazultam és egy pillanatra meg is feledkeztem mindenről. Alaposan bekentem magam a barack illatú tusfürdőmmel, majd hagytam, hogy a víz lassan lemossa rólam. Mikor kiléptem a zuhanyból, rájöttem, hogy elfelejtettem törölközőt behozni. Elkezdtem kutakodni a fürdőben, hátha találok egyet, de nem jártam sikerrel. Gratulálok magamnak!

Kinyitottam az ajtót és kikukucskáltam, hogy van e valaki rajtam kívül a szobában. Nagyon megkönnyebbültem, mikor láttam, hogy senki sehol. Kirohantam és szél sebesen elkezdtem keresgélni egy törölköző után a táskában. Szerencsére találtam egyet, gyorsan magam köré is csavartam. Abban a pillanatban, hogy végeztem vele, nyílt az ajtó. Ki más lehetett, mint drága vörös hajú, arany szemű barátom.

-Ezt a látványt meg tudnám szokni.-dőlt az ajtófélfának mosolyogva.

-Ne nézz ide!-rohantam vissza és magamra zártam az ajtót. Megtörölköztem és magamra kaptam a pizsamának szánt ruhadarabokat. Egy fekete spagetti pántos topot és egy színben hozzá passzoló rövid nadrágot.

-Ez sem rossz látvány.-vigyorgott még mindig.

-Ne akard, hogy tarkón legyintselek!-emeltem fel az öklöm.

-Nem vagyok az erőszak híve drágám. Hogy fogsz bánni a gyerekeinkkel?

Erre a mondatára teljesen elvörösödtem.

-GYEREKEINK?

-Vagy nem szeretnél?

-Azt hiszem ennek még nincs itt az ideje. Amúgy sem kapsz meg ilyen könnyen.

-Valóban?-közelebb lépett, majd egy lökéssel az ágyra küldött, ő pedig fölém tornyosult.-Elpirultál tudsz róla?

A fejemet elfordítva az ablakot kezdtem kémlelni.

-Elvitte a cica a nyelved? Hová tetted a magabiztos éned?-nevetett.

Nem mondtam semmit, csak tovább tanulmányoztam az ablakot.

-Ilyenkor imádni való vagy.-nyomott egy puszit a homlokomra és leszállt rólam, így én is fel tudtam állni.-Én is elfutok tusolni.-kezdte el kigombolni az ingét.

-És muszáj előttem vetkőznöd?-vörösödtem el még jobban.

-Tán nem tetszik a látvány?

-Ezt nem mondtam.-mormogtam az orrom alatt.

-Mondtál valamit?

-Én ugyan semmit.

-A végén még el is hiszem.-csukta be az ajtót maga mögött.

Bevetettem magam az ágyba és magamhoz öleltem egy párnát. Mi lesz ha anyuék visszaérnek? Biztos nagyon aggódni fognak, ha nem leszek addig otthon. Remélem ennek még az előtt vége lesz, hogy megérkeznének. A gondolatmenetemből egy lágy puszi zökkentett ki.

-Min gondolkodsz ennyire?-feküdt be mellém.

-Remélem, hamarosan vége lesz ennek.

-Lehet az nem lenne annyira jó dolog.

-Hogy érted ezt?

-Ha megtaláljuk a hercegnőt, vissza kell térnünk a világunkba.-mondta komoly arccal.

-És nincs más módja, hogy itt maradj?

-Attól tartok nincs. Akármennyire szeretnék, ez nem az én világom.

Éreztem, ahogy könnyeim lassan utat törnek maguknak. Nem akarom, hogy itt hagyjon.

-Na, gyere ide!-húzott magához. 

Szorosan ölelt magához, miközben a fejemet simogatta. Arcomat a mellkasába fúrtam és úgy szorítottam, mintha sosem akarnám elengedni. Mit tettél velem Sogami Urie? Miért nem tudlak elengedni? Lassacskán álomba szenderültem, de így sem volt nyugvásom. Egész éjjel rémálmok gyötörtek. Hol vámpírok kergettek, hol a szeretteimet nem találtam sehol vagy halottan feküdtek vérbe fagyva. 

---Urie szemszöge---

Arra keltem hajnali 3 órakor, hogy Hana felsírt álmában. Közelebb húztam magamhoz és szorosan átöleltem. Az erőmet bevetve a rémálmait felcseréltem nyugodt és szép álmokra. Szegény lány élete egyik napról a másikra a feje tetejére állt. Akármilyen gonoszul hangzik, de nem akarom, hogy ez a keresgélés véget érjen. Ha megtaláljuk a hercegnőt, vissza kell mennünk a démon világba. Akkor itt kell hagynom Hanát. Azt egyikünk sem bírná ki. 

Helloka mindenki!

Végre hosszas várakozás után itt az új rész. Sajnos az egyetem miatt nem jut túl sok időm az írásra. Nem tudom, hogy mikor jön a kövi rész, mivel éppen kezdetét veszi a vizsga időszakom, szóval bocsi :/

Remélem tetszett. Mint mindig, a kommenteket szívesen várom és amint tudok, válaszolok is a kérdésekre.

Vigyázzatok magatokra, soooook sok puszit és ölelést küldök nektek!

Sziasztok!