---Urie szemszöge---

A nap apró sugarai beszűrődtek a két sötétítő között. Úgy feküdtek a padlón, mint a selyemszalagok.

-Jó reggelt Urie úrfi!-lépett be a szobalány. Vékony lábait egymás elé téve sietett az ablak felé, majd széthúzta a függönyöket. Rosszkedvűen kimásztam az ágyból.-Valami baj van úrfi? Olyan kedvetlennek tűnik ma.-kíváncsiskodott. Nem csodálom, általában mindig mosolygok. Ekkor eszembe jutott valami.

-Sharon, tudnál nekem segíteni?

Kérdésemre szemei elkerekedtek. Gyorsan rendezte vonásait, majd visszakérdezett.

-Mit szeretne?

-Egy lány van a dologban. Bocsánatot szeretnék tőle kérni, de nem tudom hogy tegyem.

-Nem tudom mit tett vele az úrfi, de mindenképp álljon oda elé, mondja el mennyire sajnálja. Esetleg vegyen neki valami ajándékot, mondjuk egy csokor virágot.

-Ez jó ötlet. Köszönöm Sharon!-mosolyodtam el.

Nem válaszolt, csak meghajolt.

-Óhajt egy fürdőt venni?

-Igen. A szokásosat. Köszönöm.

-Csak a munkámat végzem.-hajolt meg újra, majd eltűnt az ajtó mögött.

Egyből jobb kedvem lett. Elégedetten dőltem hanyatt az ágyon.

Lefürödtem, majd felvettem az egyenruhámat. Az egyik inassal szedettem egy csokrot a leggyönyörűbb virágokból. Egy arany színű szalagból egy masni került rá, hogy összetartsa a bokrétát. Biztos oda lesz érte.

Szóltam az egyik sofőrnek, hogy vigyen el az adott címre. Készségesen előhozta az egyik kocsit, beszálltam és elindultam ahhoz a bizonyos házhoz.

---Hana szemszöge---

Puffogva mentem le a lépcsőn, mert valaki ráfeküdt a csengőre. Ki lehet az ilyen korán? Kinyitottam és szembe találtam magam azzal az emberrel, akit most a legkevésbé sem akartam látni.

-Menj el!

-Hana, szeretnék bocsánatot kérni.-húzott elő a háta mögül egy csokor virágot.

-Azt hiszed, hogy egy kis gaz miatt megbocsátok neked?

-Én tényleg sajnálom a tegnapit. Nem akartalak elijeszteni, csak elkapott a hév.

-Oh bocsánat, ez mindent megváltoztat. Rögtön rohanok is vissza hozzád, hátha a végén még megerőszakolsz, mert megint "elkap a hév".

-Hana, kérlek! Nem szeretném, hogy rosszban legyünk. Fontos vagy nekem.-térdelt le elém. Még sosem láttam ilyennek.

-Beteg vagy, hogy egy lány után futsz?-húztam össze a szemöldököm.

-Nem egy lány, hanem te.-a szemeiből sugárzott az őszinteség.-Fontos vagy nekem Hana!

-Nem tudom, hogy meg kéne-e benned bíznom.

-Tudom, hogy egy idióta voltam. Egy hatalmas idióta! Csak annyit szeretnék, hogy adj egy esélyt, hogy jóvá tegyem a baklövésemet.

Nagyot sóhajtottam, majd válaszoltam.

-Rendben, de ez az utolsó esélyed. Ha még egyszer eljátszod a bizalmam, akkor még csak rád se fogok nézni!

-Köszönöm!-mosolygott rám. Más volt ez a mosoly, mint általában. Tényleg őszintének tűnt, mintha a világ legjobb dolgát kapta volna meg.

-Na, állj fel! A végén még azt hiszik a szomszédok, hogy éppen leánykérés folyik.

-Mi lenne vele a baj?-állt fel és kezdett el nevetni.

-Az, hogy rohadtul szó sincs róla!-üvöltöttem.-Gyere be, Casanova!

Belépett a lakásba, én meg becsuktam mögötte az ajtót.

-Felmegyek készülődni. Eszedbe ne jusson feljönni!-emeltem fel a mutató ujjam.

-Értettem madam!-nevetett ismét.

Gyorsan letusoltam, felöltöztem, fogat mostam és megigazítottam a hajam, majd lerobogtam a földszintre. Urie az egyik nappaliban logó családi fotót nézte.

-Ők a szüleim.

-Kedvesnek tűnnek.

-Azok is. Nagyon szeretem őket.-mosolyodtam el az emlékeken, amik a szüleimről szólnak. A közös nyaralások, az együtt töltött ünnepek. Mindig is boldog voltam a nevelő szüleim mellett.

-Néha nem gondolkodsz el azon, hogy mi lett volna, ha a valódi szüleidnél maradsz?

-Milliószor, de valahogy mindig olyasmit tudtam elképzelni, hogy az apám egy alkoholista, aki veri anyámat meg engem, anyám pedig össze-vissza csalja.

-Ez nem túl biztató.-nevetett kínosan, miközben a tarkóját vakargatta.

-Mindegy, ne beszéljünk inkább róluk!

-Ahogy kívánja, hercegnő!-hajolt meg.

-Na jó, ezt most fejezd be!-nevettem el magam. Elindultam a konyha felé, hogy csináljak valami reggelit.-Még nem reggeliztem, van kedved velem enni?

-Persze!-csillantak fel a szemei.

-Mit szeretnél enni?

-Egy kis homár jól esne.-vakargatta az állát gondolkodást színlelve.

-Elnézést uram, de azzal sajnos nem tudok szolgálni.-forgattam meg a szemem.-Viszont isteni gofrit tudok sütni.

-Nincs ellenemre.-nevetett fel és elindult utánam.

Gyorsan előkapkodtam mindent, ami a sütéshez kellett, valamint néhány plusz dolgot, amit majd a gofrinkra teszünk. Bekapcsoltam egy kis zenét, hogy ne full csendben ücsörögjünk. Néha egy picit átengedtem magam a zenének és elkezdtem táncolni. Körülbelül fél óra múlva már el is készültek. Két tányérra kiraktam a frissen sült finomságokat és leraktam őket a pultra. Odapakoltam a többi dolgot is, mint például a tejszínhab, a lekvár, a nutella és jó pár fajta gyümölcs.

-Jó étvágyat!-ültem le Uriével szemben. Elkezdtem rákenni a nutellát a gofrira, arra tejszínhab került, valamint pár szem eper és áfonya. Mikor bele akartam harapni, felnéztem és szembe találtam magam azzal a gyönyörű arany színű szempárral. Urie engem nézett, olyan csodálattal a szemeiben, amit még életemben nem láttam.-M-mi az?

-Semmi, csak gyönyörködöm benned.-mosolygott rám. Az arcomra egy halvány pír kúszott. Erre a válaszra sem számítottam.-Nem tudom, hogy hogyan nem vettelek észre eddig.

-Mondjuk mert el voltál foglalva, hogy játszd a Casanovát?-a válaszomra halkan felnevetett.

-Kérlek ne hozd fel ezt mindig! Már kezd ebből az egészből elegem lenni. Nem akarok többé minden lánynak kedveskedni.

-Wow, haladás!-nevettem el magam.

-Úgy érzem, ideje lenne valaki mellett elköteleződnöm. Lehet, hogy nyálasan hangzik, de már vágyon a szerelemre. Az igazi, önzetlen szerelemre.

A szavai elgondolkoztattak. Vajon tényleg vágyhat egy ilyen ember igazi párkapcsolatra? Azt mondják, az emberek változnak, de ez túl drasztikus lenne. Ráadásul ezek a nagyobb változások nem mennek egyik napról a másikra.

-Remélem sikerül.-küldtem felé egy biztató mosolyt.

-Már meg is lenne rá a tökéletes jelölt. Csak nem tudom, hogy sikerülne-e.

-Biztos. A suli egyik leghelyesebb pasijával, aki minden évben viszi a bálkirály címet, a diáktanács alelnöke, mindenkivel kedves és bármelyik lányról lemosolyogja az alsóneműjét, ki ne randizna? Szerintem még pár hetero srác listáján is dobogós lennél.

-Úgy gondolod?

-Persze. Ki ne akarna randizni valakivel, aki ennyire....-álltam meg egy pillanatra, hogy megkeressem a legjobb szót.

-Aki ennyire?

-Ennyire...tökéletes.-kezdtem el az előttem lévő befőttes üveget tanulmányozni kislányos zavaromban.-N-na, együnk! A-a végén még elkésünk a suliból.

Ez után csend telepedett ránk. Mind a ketten csak a fejünket tömtük. Miután befejeztük, felkaptam a cuccomat és elindultunk a suliba. Az út ugyan csak csendben telt, az ablakon bámultam a mellettünk elsuhanó autókat és házakat. Végül a csöndet Urie törte meg.

-Mi gondolkodsz ennyire?

-Igazából nagyon semmin. Csak gyönyörködöm a tájban.

-Ha ez a látkép lenyűgöz, akkor az én lakhelyem láttán leesne az állad.

-Mesélnél róla?

-Ahogy szeretnéd.-mosolygott rám, majd belekezdett a mondandójába.-Először is a házunk hatalmas, már majdnem egy kastély. Egy hatalmas mező közepén áll, ami tele van gyönyörű színes virágokkal. A mező körül egy sűrű erdő van.

-Szívesen megnézném élőben is.

-Ha szeretnéd, majd egyszer elviszlek oda.

-Komolyan?

-Hát persze.

Annyira belemerültünk a beszélgetésbe, hogy észre sem vettük, hogy megérkeztünk a suliba. A limuzin megállt, mi pedig kiszálltunk. Urie ismét elkísért az első órám helyszínéig.

-Lenne kedved velem ebédelni ma is?-fordult oda hozzám.

-Persze, de ma ne maradjuk sokáig!-nevettem fel.

-Akkor ebéd szünetben találkozunk.-a karomnál fogva közelebb húzott és egy puszit nyomott a homlokomra. Teljesen lefagytam. Valószínűleg az arcom színe megegyezett egy paradicsoméval. Csak bambán bámultam Urie távolodó alakját.

---Urie szemszöge---

Miért ver ennyire a szívem? Miért izzad a tenyerem? Érzem, hogy az arcomon pír jelenik meg. Még sosem volt ilyen. Minden lánnyal jól éreztem magam, de Hana valahogy más. Különleges. Ha vele vagyok, a gyomrom görcsbe rándul, a szívem hevesebben ver. Ez lenne a szerelem? Érdekes érzés.

Hello mindenki!

Itt is lenne a kövi rész. Remélem tetszett.😊 Minél előbb próbálom hozni a kövi részt. Várom a kommenteket és a vote-kat. Ha esetleg nem készülnék el a kövi résszel, akkor előre is kellemes ünnepeket kívánok minden kedves olvasómnak! ❤️❤️❤️

Legyetek jók drágáim! Sook-sok puszit és ölelést küldök nektek! 😘🤗❤️

Sziasztok!