,,A legnagyobb hazugság, amit valaha mondtam? Nem, nem győzte meg a világot, hogy nem létezem, rengeteg ember hiszi, hogy létezem. Az sem volt meggyőző, hogy Isten nem létezik. Ez elrontaná a szórakoztató kis játékunkat. Senki sem mondta, hogy csak a Mennyország vagy csak a Pokol van. Ez nem vezetett téged az úgynevezett „pogány istenségekhez". A legnagyobb hazugságom csak három szó volt: Isten parancsolja ezt. Csodálkoznál, milyen könnyű is elvezetni téged tőle, amihez csak az Ő nevére és egy gyenge kifogásra van szükség." - Satan

A Sátán, más néven Shayāṭīn, Shaitan, Shataan, Sadou Maou, Ha-Satan vagy A Kísértés, A Gonosz és az Ördög, korábban Satanel néven volt ismert, minden ábrahám vallás (bár többnyire a kereszténység) kiemelkedő alakja, s különféle szerepeket játszik az irodalmukban.

Ő ismert arról, hogy gonoszságot és kísértést hoz, és úgy is ismert, mint a csaló, aki félrevezeti az emberiséget. A Sátán még képes átvenni az irányítást egy ember életében Isten helyett, bár csak olyan mértékben, amennyit Isten enged. 

Az ókori Catar szövegekben az abszolút dualizmusban azonban azt mondták, hogy Sátán és Isten egyszerre léteznek és egyenlő hatalommal bírnak. Ha ennek van valamilyen igazsága, az azt jelentené, hogy a Sátán a Legfelsőbb Antitézis, és amikor a Teremtés megsemmisül, ismét az örökkévaló semmiben fog újra létezni Istennel, de ez valószínűleg valótlan, mivel Isten hatalmával Sátán nem vetekedhet.

A Sátán a bűnösök számára jelenik meg, bejátssza magát a szívükbe és a kétségbeesésbe rántja őket. Vagy úgy ábrázolják, mint egy lázadót Isten akaratával szemben, vagy mint azt, aki az emberiséget bűnre csábítja, hogy megmutassa Istennek, hogy az emberiség könnyen tévútra vezethető, hogy könnyen elvezethetőek tőle. A héber Bibliában és az Újszövetségben a Sátán elsősorban a vádló és az ellenfél, határozottan rosszindulatú entitás, más néven Ördög, akinek démoni tulajdonságai vannak. Azt mondják, hogy Sátán a Hét Halálos Bűn egyikével, a Haraggal azonos. Emellett a Pokol Hét Hercege közé tartozik.

Őt "a démonok uralkodójaként" és "e Kor Isteneként" írják le. A Jelenésekben a Sátán Nagy Vörös Sárkányként jelenik meg, akit végül Michael arkangyal száműz a Mennyből (bár ezt általában Luciferre mondják). A Sátánt többnyire Ördögként ismerik, és bár a Genezis könyve nem említi, gyakran azonosítják őt az Édenkertben található kígyóval. Sátán megjelenését soha nem írja le a Biblia, de a IX. Századtól kezdve néha szarvakkal, hasított patákkal, szőrös lábakkal és farokkal mutatják be, gyakran mezítelenül és szurokkal, a különféle pogány istenségekből származó tulajdonságok összevonásával, közéjük köztük Pán, Poszeidón és Bes, bár teljes mértékben képes megváltoztatni fizikai megjelenését. 

Annak ellenére, hogy nem határozottan ismert, hogy Sátán milyen entitás volt a paradicsomi száműzetése előtt, a bibliai szerzők, például Ézsaiás és Ezékiel úgy vélik, hogy Sátán egykor a Szeráfok tagja volt, ami héberül "kígyót" jelent. Ettől függetlenül ő maga állítja, hogy Sátán kissé talányos kérdés. A tudósok úgy vélik, hogy Sátán egy ősi szellem vagy erő volt, amely akkor létezett, amikor a Teremtés első szikrája meggyulladt, esetleg a Teremtés körül vagy előtt. Úgy gondolják, hogy egykor vándor szellem volt, cél nélkül, összekeverte a környezetét és a létét, míg Isten ki nem nevezte bírónak és vádlónak. Bukása előtt Sátán szintén Kerub és a kórus hercege volt, megmutatva legfőbb Kerub státusát, mivel Lucifer a Szeráfok felett áll. Ez megmagyarázná, hogy néha miért három fejjel ábrázolják bebörtönzésében, ami azt mutatja, hogy bukása után a Kerubként való megjelenése erősen elcsavarodott és elrontódott. Lucifer és Michael mellett ő a legerősebb angyal, akit Isten teremtett. 

Sátán volt Isten személyes döntőbírója a túlvilágon annak ellenőrzésére, hogy az ember méltó-e a Millenniumi Királysághoz, és amikor elbukott, a Mennybe való belépése megmaradt, vagyis beengedték. A Sátán megjelenik az evangéliumokban is, és megpróbálja elcsábítani Jézus Krisztust sorsától.

A közhiedelemmel ellentétben a bukás után úgy gondolják, hogy Lucifer démonná vált, amikor a szíve csordultig megtelt korrupcióval és sötétséggel. Külső megjelenésétől függetlenül azonban úgy tűnik, hogy Lucifer továbbra is inkább tűnik bukott angyalnak, mint démonnak. A Sátán azonban elvetette eredetét, és teljes mértékben elfogadta jelenlegi démoni státusát.

A modern vallásban a Sátán általában egy alternatív név vagy cím Lucifer számára, aki más angyalokat gyűjtött össze Isten tekintélye ellen, amely után harcoltak Isten erői ellen, teljesen legyőzték őket, és a Pokolba vetették őket, így démonokká váltak. Az évszázadok során alakja más sötét entitásokhoz kapcsolódott, például Set-hez, Hadészhez, Ahriman-hoz és Mara-hoz, míg néhány más vallási áramlat, például a gnoszticizmus Yaldabaoth gonosz istenségként ábrázolja, a Talmudban pedig gyakran egyenlőnek tartják Samael-el, a halál angyalával (aki egyben az ő tábornoka is).

A Sátán kimondhatatlanul hatalmas lény, olyannyira, hogy Lucifer kifejezetten őt választotta végső ütőkártyájának a mennyei háború alatt. A kegyelme elvesztése után mérhetetlen természetfeletti erővel rendelkezik, és hatalmának szintje megegyezik a mennyországi ideje szintjével, de meglehetősen meggyengült, miután a Pokolba zárták. Ez azonban nem azt jelenti, hogy alá kellene becsülni őt, mivel továbbra is a Pokol és a Föld leghatalmasabb démona. Dicsérik azért, hogy ő maga az Infernó második legerősebb lénye, egyenesen maga Lucifer mellett, és vetekszik is a Hajnalcsillaggal. Elég erőteljes volt ahhoz, hogy felvegye a harcot Michael arkangyallal, legyőzze az angyalok seregét, hatalmas fenyegetésnek tekintsék őt a Mennyben, sőt közvetlenül kihívja Istent is. Ereje végtelenségét bizonyítja, ahol hűséges követőit nagy démoni erővel áztatja át, lehetővé téve számukra, hogy szembeszálljanak más hatalmas természetfeletti lényekkel.