,,Úgy értem, a gyerekek rendben vannak mint áldozatok, de miért pont ők? A gyermekek házigazdát játszanak a tiszta lelkeknek, kiknek még életet kell élniük a halandó testben. Ezeket a lelkeket nehezebb átalakítani démonokká, mint a szokásos lelkeket. Ráadásul fennáll annak a veszélye, hogy a lélek elmenekül és megeszi egy másik démon vagy valami. Mérhetetlenül szeretem a felnőttek lelkét. Formálható, mint az agyag, és könnyebben befolyásolható, így osztoznak az eszméimben." - Moloch

Moloch pogány Termékenységi Istenség/Bukott Angyalból lett Démon és a Pokol Hercege volt.

Démoni termékenységi istenség volt, ki hamis istenséggé változott, amelyet különféle teológiai írások emlegettek; amelyek közül a leghíresebb a keresztény Biblia lenne.

Moloch az ammoniták istene volt, bronzszoborként ábrázolták, borjúfejjel, amelyet királyi koronával díszítettek és egy trónon foglalt helyet. Karjait kinyújtották, hogy befogadja a neki áldozott gyermekáldozatokat. Milton azt írta, hogy Moloch ijesztő és szörnyű démon volt, s az anyák könnyei és gyermekeinek vére borították őt.

A rabbik azt állítják, hogy a híres Moloch-szoborban hétféle szekrény volt. Az első lisztre, a második teknős galambra, a harmadik egy juhra, a negyedik kosra, az ötödik borjúra, a hatodik marhahúsra, a hetedik egy gyermekre volt. Emiatt Moloch össze van kötve Mithras-al és annak hét titokzatos kapujával, melynek hét kamrája van. Amikor egy gyermeket feláldoztak Molochnak, a szobor belsejében tüzet gyújtottak. A papok ezután hangosan verték a dobokat és egyéb tárgyakat, így a kiáltásokat nem lehetett hallani.

Az Ószövetségben olyan istenként jelenik meg, akinek Mózes megtiltotta az izraeliták imádatát. A Moloch-imádatot Észak-Afrikában, a Levantén, a Kánaániak, a föníciaiak és a hozzájuk kapcsolódó kultúrák gyakorolták.

Molochról azt mondják, hogy egy Démon Lucifer vezérlete alatt, és ő adta a Pokolnak az eskü rendszert, amelyet később Moloch Esküjének neveztek.

Hatalmas humanoid bikaként ábrázolják, démoni vonásokkal.

Gyakran egy meggondolatlan, irracionális és gyilkos démonnak nevezik, aki továbbra is háborút akar folytatni Isten és a Menny ellen.

Moloch különös örömét leli abban, hogy ha az anyák sírnak; a gyermekeik elrablására szakosodott.

Néhány 16. századi démonológus szerint Moloch hatalma októberben erősebb.

Lucifer angyalai főnöke közé sorolják, és beszédet mond a Pokol parlamentjén, ahol az azonnali háborúskodás mellett érvel Isten ellen. Később pogány istenként tisztelik a Földön.

Az idők nyomán bekövetkezett katasztrófa következtében Moloch szelleme anyaggá válva sötétséggé alakította át magát.

Molochot idegen istenségként mutatják be, akinek egyes hitehagyó királyok egyeztető politikája eredményeként időnként törvénytelenül helyet kapott Izrael imádatában. Az Isten által Mózesnek adott törvények kifejezetten megtiltották a zsidóknak, hogy azt tegyék, amit Egyiptomban vagy Kánaánban tettek. „Egyik gyermeked sem adhatod oda, hogy tűzzel szenteljék őket Molochnak, és így meggyalázd Istened nevét". A beszámolók szerint mégis vannak olyan királyok, mint Ahaz és Manasse, akiket az asszírok befolyásoltak, így imádták Molochot Topheth dombos helyén, Jeruzsálem falain kívül. Ez a hely Manasse fia, Amon király alatt virágzott, de Josiah, a reformer uralkodása alatt elpusztult. „És megfertőzte Topheth-et, amely a Hinnom fiainak völgyében van, hogy senki ne égesse meg fiát vagy leányát felajánlásként Molochnak".

Az "Anung Un Rama, Urush Un Rama" misztikus jóslat szerint Moloch az egyik megnevezett áldozat a Pokol rangjai között zajló polgárháborúban, amely akkor kezdődött, amikor cambion Hellboy megölte Sátánt. A legmagasabb vezetés/vezér eltűnésével a kisebb démonok számtalan légiója a pokoli nemesek ellen fordultak és brutálisan megölték őket. Moloch egyike a sok áldozatnak, Astaroth, Orobas, Suriel, Beleth, Shax, Uziel, Raum, Samyaza, Belial, Amdusias, Beelzebub, Behemoth és Leviathan mellett. Nem ismert azonban, hogy ez a jóslat igaz volt-e, vagy csak egy hamis jóslat, amelyet Nyarlathotep készített.

Hasonlóan Baal-hoz és Mammonhoz, Moloch alakja valószínűleg a kereszténység előtti istenségeken alapult, amelyek egy monoteista hitrendszer felemelkedésével démonokká változtak.

A Molek énekhang nyolcszor fordul elő a Masoretic szövegben, főleg (ötször) a Leviticusban (Mózes harmadik könyve):

Leviticus 18:21  "És ne engedd, hogy magjaid közül a tűzön keresztül átmenjen Molechig, és meg ne rontsa a te Istened nevét: Én vagyok az ÚR."

Leviticus 20:2  "Ismét mondd Izrael fiainak: Bárki is legyen Izrael fiai közül, vagy az idegenek közül akik Izraelben tartózkodnak, aki bármelyik magját is odaadja Molechnek; biztosan halálra lesz ítélve: a föld emberei kövekkel fogják megkövezni."

Leviticus 20:3  "És arcomat szembe vetem azzal az emberrel, és elzárom népe közül, mert ő adott magvából Molech-nek, hogy szennyezze szentségemet, és meggyalázza szent nevemet."

Leviticus 20:4  "És ha a föld népe valamilyen módon elrejti a szemét az ember elől, amikor magját Molech-nek adja, és nem öli meg."

Leviticus 20:5  "Akkor az arcomat annak az embernek és családjának vetem szembe, és levágom őt és mindazokat, akik kívánkodnak utána, hogy prostitúciót kövessenek el Molechal, népük közül."