Mastema egy angyal, aki üldözi a gonoszt a zsidó mitológiában. Büntetéseket hajt végre Istenért. Csábítja az embereket és teszteli hitüket. A Zadokite töredékekben és a Holt-tengeri tekercsekben a katasztrófa angyala, minden gonosz atyja és Isten hízelgője.

A Jubileumok könyve szerint Mastema ("ellenségeskedés") azon Figyelők/bukott angyalok főnöke, akiket a halandó nők szültek. Cselekedetei és neve azt jelzi, hogy ő egy Sátán, egy "Ellenfél", de inkább egy Sátán, aki Jób könyvében jelenik meg olyan funkcióval, amelyet Isten alatt kell betöltenie, mint a későbbi hagyományok Sátánját, aki Isten legnagyobb ellensége. A Jubileumokban kétszer említett Belial valószínűleg azonos lesz Mastema-val ebben a munkában.

Amikor Isten készen áll arra, hogy az özönvíz után elpusztítsa ezeket a démonokat, és Noé azért imádkozik, hogy utódai megszabaduljanak támadásaiktól, Mastema közreműködik, kérve Istent, hogy engedje meg neki, hogy megtartsa és irányítsa ezen démonok tizedét, hogy gyakorolhassa hatalmát, mert "céljuk megrontani és tévútra terelni ítéletem előtt, mert az emberek fiainak gonoszsága nagy". Mastema Isten engedélyével az emberek tesztelője.

Miután Mastema madárjárványt küldött a földre Terah idejében, később Istent arra kéri, hogy tesztelhesse Ábrahámot, ahogyan a Jób könyvében szereplő Sátán is engedélyt akart Jób tesztelésére. Miközben Ábrahám arra készül, hogy feláldozza fiát, Izsákot, Mastema Isten előtt áll. Halálágyán Izsák azt ígéri, hogy Mastema szellemei nem lesznek képesek elfordítani Jákobot vagy utódait Istentől.