,,Isten szeretete nem feltétel nélküli. Isten nem szeret minket... És nem szeret titeket sem..." ~ Kék agyar gúnyolódik egy püspökön, mert az tévesen azt hitte, hogy Isten akaratát teljesíti

A démonok, más néven ördögök vagy démonok (Daemons), olyan szellemi lények, akik sötét birodalmakban élnek - a leggyakoribb a Pokol. Ők egyben az angyalok ősellenségei is, mivel a két fél látszólag egymás ellentéte.

Ezek a lények általában számos teológiai történetben, mitológiában, folklórban és fikcióban antagonistaként szolgálnak. A démon kifejezésről úgy tartják, hogy eredetileg pozitív értelemben minden olyan szellemet jelölt, amely státuszában alacsonyabb, mint egy isten, de hatalmában magasabb, mint az emberek.

Hagyományosan a démonokat bukott angyaloknak, tisztátalan szellemeknek vagy degenerált kisebb isteneknek tekintették; bár a szó mára úgy alakult, hogy bármilyen rosszindulatú szellemi entitásra utal. A démonok ijesztő, kimérikus megjelenésükben hasonlítanak a szörnyekhez. A szörnyekkel ellentétben azonban a démonok nem fizikai, hanem rosszindulatú szellemi lényekként léteznek, akik közvetlenül részt vesznek az Isten és az emberiség erői elleni szellemi háborúban.

A történelem során a démonok voltak felelősek az emberi kapcsolatok és a hatalmi struktúrák megrontásáért, a világot a szellemi zűrzavar körforgásába vezetve, amely generációkon keresztül öröklődött. A démonok köztudottan személyes szinten működnek, felélénkítik és kihasználják az egyénekben rejlő kapzsiságot és önzést, hogy manipulálják őket, és így hozzájáruljanak a gonoszsághoz és az emberiség pusztulásához. Az emberek, az állatok, sőt még a Földön élő természetfeletti állatok is óvakodnak a démonoktól, mivel a pokoli lények arról ismertek, hogy hajlamosak kegyetlen és rosszindulatú támadásokat intézni minden olyan életforma ellen, amelyet gyengének és sebezhetőnek tartanak.

A démonok a természeti katasztrófák, a nyomorúság és a kegyetlenség metaforáinak is tekinthetők, amelyek közül a keresztény hagyomány "hét halálos bűne" a legismertebb: a démonokat a minden ember elméjében megtalálható belső félelmek és szorongások leírására is használják, olyan démonok, amelyeket a lelki harcban le kell győzni, hogy a belső szellem felébredjen.

A démonok sokféle alakot és megjelenést ölthetnek, bár szinte minden démont rút, kimérikus rémálomlényként írnak le. A démonokról ismert, hogy olyan formákban jelennek meg, amelyek több vadállat tulajdonságait ötvözik, hogy csúcsragadozóként szolgáljanak; ennek eredményeként a démonok általában szárnyakkal, karmokkal, szarvakkal rendelkeznek.

A különösen erős démonok olyan megjelenésekkel is rendelkeznek, amelyek őrületet, sőt halandó szemlélőkben akár halált is előidézhetnek. Így amikor ezeket a démonokat megidézik, olyan formákban jelennek meg, amelyek Dantalion szerint "tagoltak", ami azt jelenti, hogy valódi formájukat egy kisebb, de még mindig ijesztő formára csökkentik, és eléggé összenyomják erejüket ahhoz, hogy a halandó síkba lépjenek anélkül, hogy az angyalokhoz hasonlóan mellékhatások érnék mind a megidéző felet, mind az őket körülvevő teret. Ezeket a formákat meghatározott szimbólumokon és mágikus körökön keresztül is meg lehetett fékezni.

Ami a démonok bőrének színét illeti, a leggyakrabban társított színek a betegesen fehér, vérvörös vagy koromfekete bőr. Amikor a démonok állat alakban jelennek meg, akkor a lény fekete változataként jelennek meg. Egyes démonok arról is ismertek, hogy embernek álcázzák magukat, és rövid idő alatt hihetetlen befolyásra tesznek szert az emberek világában, legyen szó a gazdag felső osztályról, a bűnözői alvilágról vagy a nemzeti hatalom hivatalairól.

A Pokolban a démonok légiókba szerveződnek uraik alatt. Minden démoni légióban 666 démon van, akik mind készen állnak arra, hogy lecsapjanak, amikor csak szükséges. A Pokolban meglehetősen bonyolult hierarchiarendszer működik, de egyes számítások szerint a démonok becsült száma 44 439 622, 666 légióra osztva, minden légiót 6 666 démon alkot, és mindegyiket 66 pokoli herceg (Prince), herceg (Duke), király stb. irányítja.

Nyssai Gergely a 4. században hitt a férfi és női démonok létezésében, és támogatta azt az elképzelést, hogy a démonok más démonokkal és emberi nőkkel szaporodnak. Más tudósok azt az elképzelést támogatták, hogy nem képesek szaporodni, és hogy a démonok száma állandó. Azzal, hogy mennyi démon van a pokolban, a legvalószínűbb, hogy vagy szaporodnak, vagy a pokol környezetében születnek.

A Pokolban a legfontosabb ügyeket a Stygiai Tanácson belül vitatják meg. Ezt a démoni hercegek (Prince), hercegek (Duke), királyok és más nemesek pokoli összejövetelét magának a Pokolnak a fővárosában, Pandemoniumban tartják. A legmagasabb rangú démonok a Fekete Félgömbön ülnek a Stygi Tanács közepén, trónokon ülve, amelyek jelzik, hogy ők a Pokol uralkodói. Ezeket az egyes démonokat a Pokol Hét Királyának nevezik, közülük a legmagasabb rangú a Beelzebubból, Luciferből és Sátánból álló Sátáni Triumvirátus.

A démonok démoni és természetfeletti hatalma hatalmas és széles skálán mozog, és sok démon olyan erős, hogy az egész emberiséget fenyegetheti. Ezeknek a démonoknak a hatalma azonban a pokol hierarchiájában elfoglalt rangjuktól függ, mivel az egyetlen démonok, akiknek hatalmuk van az emberi faj elpusztítására, azok az eredetiek, mint például a Pokol Hét Királya; őket nem démonoknak, hanem inkább bukott angyaloknak minősítik, ami megmagyarázza a tiszta démonoknál nagyobb hatalmukat.

Bár démonoknak tekintik őket, a bukott angyalok mégis megkülönböztethetők azoktól a lényektől, akik a Pokol néven ismertté vált helyen születtek vagy tartózkodtak, és nem valódi démonok. Mivel az angyalok hagyományosan magasabb rendűek a démonoknál, a bukott angyalok, akik még mindig rendelkeznek azzal a hatalommal, amellyel egykor a Mennyországban rendelkeztek, erősebbek, mint a természetes születésű démonok, sőt úgy tartják, hogy egyenrangúak a magas rangú angyalokkal.

Egyes démonok elég erősek ahhoz, hogy jelenlétükkel még magát a környezetet is eltorzítsák, és egész városokat rontanak meg pillanatok alatt maró démoni befolyásukkal. Az ilyen erővel rendelkező démonok ritkák és kevesen vannak, bár feltételezések szerint az ilyen démonok képesek egész birodalmakat megrontani a saját torz akaratuk szerint, attól függően, hogy mennyire uralják a valóságtorzítás ezen formáját és mennyi időt fektetnek az adott birodalom megrontásába.

A velük született fizikai és misztikus képességeik miatt a legtöbb ismert démon az emberek fölött állónak tekinti magát, és mint ilyenek, uralkodni akarnak felettük. Ennek ellenére a démonokat meg lehet idézni, sőt mágiával irányítani is lehet őket, bár ez rendkívül veszélyes. A démonok elég erős akarattal képesek vagy megtörni a varázsló felettük gyakorolt hatalmát, vagy kiforgatni az idéző varázslatot annak érdekében, hogy helyette a démoni birodalmukba idézzék a leendő varázslót. Egyes démonok maguk is bizonyították, hogy képesek más démonokat megidézni, akár a jó erők elleni erősítésként, akár azért, hogy megidézzenek egy magasabb rangú démont, hogy megöljék és elfoglalják a démoni hierarchiában elfoglalt helyét.

A démonok különösen hírhedtek arról, hogy képesek megszállni a halandó testeket/porhüvelyeket, mivel ez az egyik kedvenc módszerük az Isten és teremtményei kigúnyolására. A megszállások leírásai között gyakran szerepelnek görcsök, erőszakos rohamok és lebegés, míg más leírások szerint a megszállt személy rejtett tudáshoz (gnózis) és idegen nyelvekhez (glosszolália) fér hozzá, drasztikusan megváltozik a hanglejtés és az arcszerkezet, hirtelen sérülések (karcolások, harapásnyomok) vagy horzsolások jelennek meg, és emberfeletti erővel rendelkezik.

Amíg az egyén megszállva van, a lelke a saját elméjében reked, valamilyen belső harc fogságában, amelyet a démoni entitásnak sikerült kihasználnia, hogy bejusson. A megszállottságból való kiszabaduláshoz az illetőnek képesnek kell lennie szembenézni saját belső félelmeivel és küzdelmeivel, hogy kiűzhesse a démont, amely átvette az irányítást. Azok, akik meggyőződésükben megerősödtek, képesek elhárítani a megszállást, azonban azok, akiket bizonytalanság és kétségek gyötörnek, isteni beavatkozásra szorulnak, hogy megszabaduljanak a démonok lelküket szorító szorításából.

A létezés alsóbb síkjain különböző démonfajták élnek, amelyek többsége a Sátán és a Mélység Seregei parancsnoksága alá tartozik, amelyek örökös háborút folytatnak az Angyalok és számos más, a törvény és a rendet szolgáló erő ellen, beleértve az Istenek Tanácsát és a Szentháromságot.

Bukott Angyalok ->  A "démonok" közül a legerősebbek közé tartozik a Pokol Hét Királya, akiket nem feltétlenül a démonok közé sorolnak, de gyakran társítják őket hozzájuk, mivel ők uralkodnak felettük, és régóta elit státuszban vannak a Pokol hierarchiájában. Az Isten egykori szolgáiként ismert Bukottak hírhedtek arról, hogy vagy önként lemondtak a Mennyben betöltött szerepükről, vagy valahogyan olyannyira megromlottak, hogy száműzték őket a mennyei birodalomból. Úgy tartják, hogy ezek az angyalok azután estek ki a kegyelemből, hogy követték Lucifert az Isten elleni lázadásában.

Azt is állítják, hogy Lucifernek sikerült meggyőznie az angyali sereg egyharmadát, hogy álljon mellé a Mennyei Háború során, így jelenleg az eredeti angyalok egyharmada a pokol bugyraiban lakik. A bukás után látszólag elvesztették angyali hatalmukat és státuszukat, és démoni lényekké változtak, bár a pokolban született démonokkal ellentétben a Bukottak közül sokan megtartották angyali vonásaik egy részét, ami lehetővé tette számukra, hogy hamis isteneknek adják ki magukat az ősi emberek előtt. Egyes történetek arról szólnak, hogy a bukott angyalok és az emberek közötti kapcsolatok a nefilimek születéséhez vezettek, az óriás vademberek fajához, akik állandó erőszakot és konfliktust folytattak egymás és az ősi emberek között, amíg a Nagy Özönvíz során ki nem irtották őket.

Magukat a bukott angyalokat a démoni hierarchián belül nagyra becsülik, mivel ők az elsők között voltak, akik fellázadtak Isten és a mennyei sík ellen, valamint a leghatalmasabbak közé tartoznak. A többi démonnal ellentétben a Bukott Angyalok közül sokan nem rendelkeznek szörnyű megjelenéssel, hanem a romlásuk után is megtartották angyali tulajdonságaik egy részét.

Incubi/Succubi -> Az incubik és a succubik férfi, illetve női démonok, akiket úgy írnak le, mint a vágy és a csábítás gonoszul szép megtestesítőit. Az incubik gyakran hihetetlenül jóképű, karcsú és sportos férfiak, művelt és rendkívül intelligens emberek. Úgy tűnik, hogy számtalan információt tudnak a politika, a különböző vallások teológiája és a zsidó-keresztény hitek démonológiája témakörében. A Succubi természetes alakja egy nagyon formás nő, néha nagy szárnyakkal és démoni vonásokkal, például szarvakkal, farokkal, patákkal vagy vámpírszerű agyarakkal.

Asura -> A hinduizmusban az Asurákat vérszomjas, démonszerű entitásokként írják le, akiket a testi és anyagi élvezetekhez kötnek, és akik a békére hajló Devák ellenfelei. Hatalmukat tekintve az Asurák egyenrangúak a többi istenséggel, sőt egyesek odáig mennek, hogy az összes hindu istenséget visszavonulásra kényszerítik a harctól, és csak a gyengeségeik kihasználásával győzhetők le, amelyek közül a legfontosabb a büszkeség. Az Asurák az erő és a hatalom megszállottjai, mindig erőszakkal próbálják megoldani a problémákat, állandóan haragszonak mindenkire, és képtelenek a nyugalmat fenntartani vagy békésen megoldani a problémákat.

Nemes Démonok -> Vannak olyan démonok is, akik elutasítják pokoli természetüket, és inkább az emberi világot választják, hogy békében éljenek, mint például a Hellboy néven ismert démon, aki levágta a szarvát, és most az emberiséget próbálja megvédeni a démoni inváziótól, vagy Spawn, aki az egyik legerősebb Hellspawnként ismert, és egyben az első, aki fellázadt démoni mesterei ellen.