,,Ezek az Istenek...az emberiség úgynevezett uralkodói, nem mások, mint csalók...hazugok és gyilkosok, nem mások, mint gyerekek, akiknek túl sok hatalmat és dicséretet adtak, táplálva egójukat és nárcizmusukat, káoszt és halált okozva, bárhová is mennek, nem törődve a világgal, mint a szerencsés disznók, mégis imádatot követelnek a halandóktól az elkövetett atrocitások ellenére, mind nárciszták. Rosszabbak, mint a szörnyek, rosszabbak, mint a boszorkányok, mégis van pofájuk Isteneknek nevezni magukat." - Aciel

Aciel egy fődémon, aki a pokol egyik választottja, akit Raphael arkangyal felügyel, ő egy "behálózó" és a hét bolygódémon (Szaturnusz) egyike.

Aciel-t, aki a Föld gyomrában lakozik, háromszor kell megidézni, mielőtt megjelenik, és csak egy kifejezetten neki készített mágikus körben teszi ezt meg. Olyan gyorsan mozog és cselekszik, mint az emberi gondolkodás. Aciel képes gazdagságot adni megidézőjének, és azonnal előhozza a tárgyakat nagy távolságból.

A gazdaságot éppúgy képes befolyásolni, mint földrengéseket okozni. 

Megjelenése nagyon változó, általában egy magas, szörnyű démonra hasonlít, vöröses bőrrel, négy szarvval a feje mindkét oldalán és több sárga szemmel. Lábai egy bikára hasonlítanak, nem olyan sok szőrrel és bőrszerű bőrrel (leathery skin), rövid farokkal és négy csontos kiemelkedéssel a hátán.

Másik ismert megjelenése egy óriási bikakutya, lángoló szarvakkal, démoni rúnákkal a bordáin és a nyakán, a végén pedig a testénél hosszabb farok volt.

Emberi alakjában vonzó férfinak tűnik, de csak körülbelül két méter magas.

Aciel egykor egy közönséges démon volt, aki a Pokol 7. körén belül lakott, bár elismerték hatalmas ambíciói miatt, hogy romlásba döntse az istenit, valamint akaratereje miatt, hogy ellenállt az isteni büntetésnek is. Emiatt üdvözölte őt Lilith. Amikor megkérdezte tőle, hogy mit akar, és miért éppen őt kereste fel, azt válaszolta: "Mert neked és nekem közös múltunk van az Istenivel... méghozzá tragikus".

Kiszabadította őt a bokrokból és indákból, amelyek megkötötték, majd elvezette a Pandemoniumba, a helyre, ahol minden démon tanácsot kér. Ott fogadta őt a Pokol Hét Fejedelme, élükön a Sátánnal, és maga Lucifer. Lilith azt javasolta, hogy magas pozíciót kapjon, látva, hogy a becsvágya önmagában elég volt ahhoz, hogy lenyűgözze őt, annak ellenére, hogy magányos démon. A sötét urak, akiket mind lenyűgözött, mind pedig szimpatizáltak a sorsával, megadták Aciel-nek a hatalmuk egy részét, és megválasztották őt a Pokol egyik Elektorává.

Aciel ambiciózus és türelmetlen volt. Erősen hitt a démonok felsőbbrendűségében, és abban, hogy a démonok felülmúlják az átlagos lényeket. Kegyetlen volt és gyorsharagú, de a kötelességeit és parancsait is gyorsan teljesítette.

Nagyon mély megvetést és gyűlöletet táplál minden istenséggel szemben. Szerinte minden isten vagy barbár, vagy haszontalan, és meg kell őket tisztítani vagy meg kell alázni. Ugyanakkor még mindig úgy mutatja be, hogy részben van igaza, mivel sok olyan istenség létezik, akik pontosan olyan értéktelenek és közömbösek, mint amilyennek ő mondja őket (Zeusz vagy Set jó példa erre), és emiatt elhatározta, hogy elpusztítja az adott panteon fő istenségeit.  

Nagy tiszteletet és törődést mutat Lilith és Lucifer iránt, akiket a fenti ember, különösen egy istenség, és vitathatatlanul a leghibásabb mind közül, megsértett. Úgy érezte, hogy a pokol összes bűnösének nem is kellene itt lennie, ha az istenek, egyistenhívők vagy sem, segítettek volna a szerencsétlen lelkeken ahelyett, hogy a trónjukon ülve felülről figyelik őket. Leginkább az angyalokat gyűlölte, akik vakon bármit megtesznek Istenért.