A Sátáni Triumvirátus, más néven a Pokol Triumvirátusa és a Hades Triumvirátusa, a Pokolban Lucifer, Beelzebub és Sátán között megosztott hatalmi rendszer volt, amelyet a pokol korai kialakulásakor hoztak létre, hogy biztosítsák, hogy a káosz ne nyelje el a Poklot.

Néhány évvel azután, hogy Lucifer és lázadó angyalai lezuhantak a Mennyből, az, amit egykor Mélységnek neveztek, Lucifer és bukott testvérei körül kezdett formát ölteni, és gonoszságuk hatására változott és torzult, és a túlvilág Pokol néven ismert birodalmává vált. A triumvirátus először a Főgonoszok legyőzésével mutatta meg hatalmát.

A Pokol lakóinak első összejövetele, a Stygiai Tanács során a sok démon és bukott angyal folyamatosan vitatkozott egymással arról, hogy hogyan vágjanak vissza az isteniség ellen, ami felfordulást okozott a Pokolban, két seregre osztva lakóit; azokra, akik üdvözölték a feledést, és azokra, akik ellenezték. Ennek eredményeképpen a Pokol megosztottá vált és konfliktusba keveredett. A rend helyreállítása érdekében Lucifer beleegyezett abba, hogy a hatalmat két legjelentősebb és legmegbízhatóbb bukott angyalával, azaz Sátánnal és Beelzebubbal ossza meg, hogy átvegyék a Pokol együttműködő szuverén uralkodói pozícióit.

A Pokoli Triumvirátus volt felelős a Poklon belüli hierarchia megteremtéséért, és bár az emberi elme számára bonyolult, a Pokol lakói számára nem annyira az, mivel a magas és alacsony rangú démonok közül sokan olyan hatalmi pozíciót töltenek be, amely hasonló ahhoz, ahogy az emberi birodalom hierarchiája működik, amikor a hatalmi rendszerükben a magas rangú pozíciókról van szó. Annak ellenére, hogy triumvirátusról van szó, Lucifer és Beelzebub a rendszer kiemelkedően aktívabb tagjai, míg Sátán nem sokban járul hozzá a pokol tevékenységeihez, mivel többnyire a pokol kilencedik körének legmélyebb árkaiban tartják fogva. Emiatt Sátán helyét általában más magas rangú démonok töltötték be, a legjelentősebbek közülük Astaroth, Azazel és Belial.