A Pokol Hét Fejedelme/Hercege, más néven a Pokol Hét Császára vagy a Pokol Hét Királya, a legmagasabb hatalom a Pokolban, még az Ars Goetia és minden más démon és bukott angyal felett is. Bár "hét" hercegként ismert, mindig is sokkal többen voltak, mint heten.

A Hét Herceg eredetileg magas rangú angyalok voltak, akik a Mennyországban éltek. A Mennyben töltött idejük alatt bajtársiasságot alakítottak ki egymással, és gyakran bizonyos témák megvitatása közben kötődtek össze. Az angyali kórusban betöltött magas rangjuk miatt tisztelték és dicsérték őket, sőt néhányan még a kórus vezetői is voltak.

Azonban csak akkor kerültek össze, amikor Lucifer hadat üzent a Mindenhatónak, és a Hajnalcsillag lázadó angyalok seregének vezető erejeként egyesültek. Az akkori fejedelmek mindegyike a saját személyes okai vagy meggyőződése miatt lázadt fel, bár ez alól az egyetlen kivétel Belphegor volt, aki a lázadás során sem Isten, sem Lucifer oldalát nem választotta. Ez a hét lázadó angyal külön-külön harcolt a leghatalmasabb angyalok némelyikével, hogy aztán elessenek a hatalmuktól, így az említett angyalokkal heves ellenséges kapcsolatot alakítottak ki az elkövetkező évezredekre.

A hét lázadó angyal vagy szörnyen, vagy akár halálosan megsérült az arkangyalok elleni erőszakos harcok során, és testükön hegeket hagytak, amelyek emlékeztetnek bűneikre, valamint az ellenséges arkangyalok iránti gyűlöletükre. Az első három, aki felébredt a Mélységben (Abyss) érzett hatásukból, Lucifer, Beelzebub és Samael volt, és mint ilyenek, a három legmeghatározóbb és legerősebb uralkodónak tekinthetők, akik a lázadó angyalok felett uralkodnak. És mivel a Hét volt az első, akik a mélységben landoltak, őket választották ki az említett mélység első uralkodóinak, amely az ő hatásuktól/befolyásuktól lett Pokollá.

Miután felébredtek és felépültek, a bukott angyalok úgy döntöttek, hogy a létezésük új síkján szükségük van egyfajta kormányzati formára. Néhányan versengtek a hatalomért, de kétségtelen, hogy a Pokol akkori uralkodója a bukott angyalok vezetője, a karizmatikus Hajnalcsillag, Lucifer volt, aki a Pokol legfőbb uralkodójaként vagy császáraként állította be magát, szorosan mögötte a Sátánnal és Beelzebubbal. A többi lázadó angyal, akik a Hét egészét alkotják, szintén legfőbb uralkodókká váltak, akik a többi kisebb nemes felett is uralkodnak.

Évszázadok óta Lucifer szervezi a Poklot a Hét Fejedelemség nevű uralkodó testületbe, ahol ő, Sátán és Beelzebub mellett a Sátáni Triumvirátust alkotja. Idővel megerősödtek és bitorolták az uralmat az összes alsóbb sík felett, ahol Lucifer és Sátán az igazi uralkodók, míg Belzebub a második számú parancsnokká válik és többé-kevésbé a nagy bukott angyalok segítője. Eközben a többiek különböző, hatalmas területek felett uralkodnának. Mindegyik herceg a saját alattvalóikért és földjeikért volt felelős. Sokan élvezték, hogy ez a rendszer mennyire szervezett, bár néhány kiválasztott gyűlölte, hogy alulra kényszerülnek, hogy a többiek a csúcson legyenek.

Az idő múlásával kiderült, hogy a fejedelmek természete és cselekedetei miatt ők hozták létre az első bűnöket, amelyek az emberiséget egészen a Világvégéig sújtani fogják. Így a hét herceg mindegyike a hét halálos bűn fizikai megtestesítőjévé vált. Ez viszont lehetővé tette számukra, hogy félrevezessék az emberiséget, hogy a saját torz vágyaikat szolgálják, és elfordítsák őket Istentől és a Mennyországtól, ehelyett a Pokol gyűjteményéhez adják őket, hogy ezeket az elkárhozott lelkeket vagy a saját hasznukra használják fel, vagy a Pokol légiói közé sorolják őket a Mennyország és a Pokol közötti végső csatában.

Több ezer év telik el, amikor Mundus, Lucifer és Lilith fia, bitorolja apja trónját, és a Hét között a főherceg helyébe lép. A hat másik uralkodó király Mundust nem találta többnek, mint egy nyafogó és "tapló" gyereknek, aki a királyságának minden idegen birodalomra való kiterjesztésén töprengett, az ábrahámi pokol és a hellén alvilágok között létrejött politika és szerződések ellenére. Ettől függetlenül a hercegek lehetőséget kaptak arra, hogy valóban sötétségbe és bűnbe taszítsák a világot, mégpedig a Konvergencia használatával.

Mundus elkészítette Mulciberrel a világ hét kontinensén átívelő Pokol Hét Kapuját. A szóban forgó kapuk a valóság fő síkján ámokfutó dimenziósenergia csatornáiként működnének, ami viszont a Pokol démonainak biztonságos átjárást biztosítana a kapukon keresztül a Földre. Továbbá mindegyik herceg a saját kapuja fölött helyezkedne el, és mivel a világ hét pontján helyezkednek el, nagyobb szabadságot biztosítana számukra, hogy befolyást gyakoroljanak a bolygón. Az általuk terjesztett sötétség miatt mindenféle ördögök, az éjszaka teremtményei és más förtelmek bukkantak elő a legsötétebb zugokból. Királyságok dőltek romba, vallásos emberek hagyták el hitüket, alkimisták őrültek meg és így tovább. Ezt a korszakot a szerzők és a tudósok Sötét Korszaknak nevezték el.

A Sötét Korszak akkor ért véget, amikor Sparda, a legendás Sötét Lovag fellázadt mesterei ellen, miután egy leány inspirálta és megvilágosította őt, aki megmutatta neki az emberiség erejét és szépségét. Mundus és seregei voltak az elsők, akik elestek az ő ereje által, a Sötét Császár által használt Kapu pedig elpusztult, mielőtt egy hatalmas varázslattal lepecsételték volna, amihez a leány vérére és Sparda saját erejére volt szükség, és két zárra osztották, amelyeket amuletté formáltak.

A másik hat király mindegyikével Sparda és az útközben szerzett szövetségesei szembekerültek. Az ördögkirályok az ő kardja által érnének véget, és ahelyett, hogy az eredeti módszerrel zárta volna el Mundust, Sparda inkább az ördöghercegek által használt kapukat semmisítette meg Yamatóval, egy sötét kovácsolt pengével, amely a Konvergencia dimenziós energiáinak ellensúlyozására szolgált. A királyok minden egyes vereségével csökken és teljesen elhalványul a befolyásuk azokon a földeken, ahol a Kapukat építették. Sparda Sátán elleni legendás végső csatája, majd a Sötét Lovag általi bebörtönzése után a Sötétség Korszaka végül a Hét Herceg vereségével és a Pokol Kapujának pusztulásával véget ért.

A Hét Herceg és az általuk képviselt bűn

Lucifer - Büszkeség

Belphegor - Lustaság

Mammon - Kapzsiság

Beelzebub - Torkosság

Sátán - Gőg/Harag

Leviathan - Irigység

Asmodeus - Bujaság

A Pokol többi Hercege

Pythius - Kétségbeesés

Merihem - Bujaság

Dis - Harag/Gőg

Mephisto - Büszkeség (egyben Harag/Gőg)

Dagan - Irigység

Azazel - Hiúság (egyben Bujaság)

Belial - Lustaság (egyben Harag/Gőg)

Bael - Harag/Gőg

Ramiel - Gőg/Harag

Astaroth - Lustaság (egyben Torkosság)

Abaddon - Lustaság (egyben Harag és Viszály)

Aamon/Amaymon - Harag/Gőg

Levistus - Harag (egyben Irigység)