Elrablás

Ashley szemszöge

Mikor magamhoz tértem és kinyitottam a szemem egyből majdnem megvakított az a nagy fehérség ami körülöttem volt. Olyan 20 perc lehetett maximum mire megszoktam azt a fény áradatot és így tényleg szét tudtam nézni.

Egy kórházban vagyok.. De mért is és hogy kerültem ide?-próbáltam azon gondolkozni hogy mit keresek itt vagy hogy hogy jutottam ide de nem megy. Teljes sötétség minden. Annyira emlékszem hogy egy fiú mondja nekem hogy "Semmi baj nem lesz Ash. Ránk mindig számíthatsz.."

A nagy gondolkozás után aminek nagyon semmi értelme nem volt mert nem jutottam sokra hallottam hogy nyílik az ajtó majd egy orvos lép be és odajön hozzám.

-Jónapot kisasszony. Végre hogy magához tért. A barátja már halálra aggódta magát hogy mi lehet önnel.-mondta úgy mintha egy gép beszélne hozzám.

-Hogy ki? A barátom?-értetlenkedtem.

-Igen. Ha megengedi megvizsgálom gyorsan hogy minden rendben vagy e és bejöhet. Biztos szeretné látni az urat.-mondta mire bólintottam és tényleg gyorsan megvizsgált. Ahogy a doki mondta "szerencsére" csak az emlékeim vesztek el de bizonyára vissza térnek azok is de ne sürgessem.

Ez komoly vagy csak egy vicc? Az emlékeim nélkül egy senki vagyok basszus! Vajon mi lehetett ezelőtt? Mibe keveredhettem?-gondolkoztam miközben a sebeimet kémlelgettem amik nagyon fájtak. Kiment a doki majd bejött egy srác és mögötte még 2.

-Végre hogy magadhoz tértél Ash!-örvendezett az amelyik először bejött. Kissé göndör gesztenye barna haja kócosan helyezkedett el meg még mivel kicsit hosszú is volt így a szemébe is bele lógott. Istenem azok a fütök.. 😍Az egész sráctól pedig itt olvadok szinte el. Kidolgozott teste izmos de nem az a benga állat típus. Már most imádom. A régi Ash jól választott.

-Igen. De ki vagy te?

-A fiúd Daniel. Nem emlészel?-vágott aranyos szomorú arcot és leült mellém az ágyra és megfogta a kezem.

-Nem..

-Ja persze hisz amnéziája van.-kapott a fejéhez az amelyik legutoljára jött be. Neki fekete bőrdzsekije, fekete kissé olyan szakadtas farmergatyája, szürke pólója és feka rocker csizmája van. A haja neki is kócos de az övé nem göndör hanem egyenes és fekete benne pedig egy piros tinccsel.

-Ja tényleg. Nos akkor kicsim ha kiengednek akkor majd elmesélek neked mindent. Nem lenne jó ha nem tudsz semmit és az ellenfél kézébe kerülsz. (és még ő mondja xD) -adott egy puszit az orromra majd átöleltem ahogy ő is engem. Olyan biztonságos volt a karjaiban de volt egy nagyon rossz érzésem is.

-Rendben.-mondtam mosolyogva. Így voltunk mindaddig míg meg nem csörrent a telefonja.

-Halo?-szólt bele.

-Helo főnök.-hallatszott egy másik hang. Valamitől hallottam a beszélgetést. Amint megszólalt a másik alak Daniel arca lefagyott. Felkelt mellőlem és elment az egyik sarokba.

-Mondjad..

-A tervben lehet van egy kis bökkenő. Sarah hisztizik néha és egyre inkább kezdi elfelejteni a szerepét.

-Mond meg neki ha le mer bukni meghal.-morogta a telefonba Daniel majd kinyomta és vissza tette a zsebébe.

-Na itt vagyok drágaságom.-simított végig az arcomon. Hirtelen hatalmas fájdalom járta végig minden porcikánat. Felordítottam mire mind a három srác hátra hőkölt. Gyorsan bejött a nővér. Lenyomott az ágyra mire rángatózni kezdtem. A körmöm kezdett hegyesedni és mivel ökölbe volt a kezem így a vérem a hófehér paplanra csöpögött. A fogaim is hegyesedtek. Bejött nemsokára a doki is aki kiküldte a fiúkat. Kimentek majd belém nyomott egy rohadt erős nyugtatót aminek a hatására kezdtem megnyugodni. Mikor rendes lett a levegő vételem és a fájdalom is kezdett enyhülni abba hagytam mindent és kifeküdtem. Néztem a plafont majd kiment a doki is meg a kis nővérke is és vissza jöttek Danielék. Danielen láttam azt hogy szétveti az ideg majdnem.

Vajon mi történt kint?

Daniel szemszöge

Mikor kiküldtek minket legszívesebben ott löktem volna ki mind a kettőt az ablakon ami igen magasan volt tekintve hogy 5 emelet van alattunk.. Nehezen de kimentünk. Mikor kiértünk pont csörgött a telefonom.

-Komolyan ha megint Jeremy (az a srác aki az előbb is hívta őt) hív megint nem teszek jót magamért..-morogtam majd a képernyőt meglátva inkább aggódtam hogy mi történt. Sarah hívott..

-Mi van?-szóltam bele.

-Elkapták Jeremyt és megölték Daniel! Nem csinálom ezt tovább!

-Hé nyugi Sarah..-csitítgattam bár nem nagyon értek ehhez.

-Ha tartod magad a szerepedhez megúszod. Jeremy óvatlan volt és hibát követett el ezért meghalt. Intézd úgy hogy te ne kövess el hibát..

-Szóval ha én lettem volna a helyében akkor is ezt mondod? Ennyik vagyunk neked?

Hu ezt utálom benne.. Mindig kiforgatja a szavaimat.. Igaz komolyan minden srác álma de akkor is annyi az esze néha mint egy porszem.. Na jó ne sértegessük a porszemeket..

-Sarah szépségem figyelj te többet érsz. Ha elvesztenélek valószínűleg nem bírnám ki. Nyugodj meg szépen és folytasd. Hamarosan vissza jöhetsz jó?

Na jó ha ezzel nem tartom magam mellett ezt a csajt akkor tényleg semmi ez nekem..

-Ummm.. Jó Daniel miattad megteszem de ezután azt teszek amit akarok egy hétig és nem szóltok bele.-alkudozott.

Komolyan ez a ribanc mer velem alkudozni? Minek képzeli ez magát? Na jó menjünk bele bár úgyse tartom be..

-Rendben..-mondtam majd letettem és mivel megengedték hogy bemenjünk így vissza mentünk Ashhez. Látszott rajta hogy kivan már így inkább nem időztünk sokat nála. Kicsit beszéltem még vele majd adtam a homlokára egy puszit és megvártuk míg elalszik. Vissza tettem a fejét a párnára az ölemből majd kimentünk. Elintéztem hogy holnap már haza tudjuk magunkkal vinni majd haza indultunk.

Josh szemszöge:

Tegnap óta azaz azóta mióta Ash magához tért igen furcsa. Igaz bár eddig sem volt az a barátságos típus Diával de lassan szerintem kezdi kihúzni a gyufát nála. Amióta pedig kettesben maradunk mindig rám mászik. Komolyan mi ütött ebbe a lányba?

Mivel mellettem még Ash nagyban aludt így óvatosan kimásztam mellőle az ágyból majd lementem konyhába. Leültem az asztalhoz és valahogy most jól esett csak úgy kinézni a fejemből. Nem tudom meddig csináltam ezt de bealudtam miközben az biztos hisz Dia keltett fel épp.

-Ja bocsi. Amúgy jóreggelt!-ásítottam.

-Neked is Josh.-mondta mosolyogva majd egy teával a kezei közt leült szembe velem. Óvatosan szürcsölgette mivel még meleg volt miközben én csak kifele bambultam. Egyszer csak megláttam Daniel egyik emberét hogy kint mászkál a ház körül.

-Hát ez meg mit keres itt?-kissé morogva mondtam tegnapi miatt. Ő volt aki fejbe vágta Asht.

-Ki?

-Az a fickó kint..

-Megyek megnézem.

-Várj megyek én is. Hátha jól jövök tudod ha baj van.

-Rendben.-mondta azzal felálltunk és elindultunk kifele. Mikor kiértünk nem találtuk elől ahol az előbb volt. Szétváltunk Diával és én jobbról ő pedig balról kerültük meg a házat. Pont elém ugrott ki Ash szobájának az ablakából. Megfogtam a pólójánál és a ház oldalához vágtam mire nyekkent egyet.

-Na most szépen elmondod mit kerestél Ashleynél vagy csúnyán megbánod haver..

-Ugyan mi mondani valóm van egy halottnak?

-Oh szóval halott vagyok azt mondod?

-Most épp nem de mindjárt az leszel!-előrántott egy kést és belevágta a gyomromba. Hirtelen megint az az ismerős és borzasztóan rossz érzés fogott el mint régebben mielőtt meghaltam.

-Jó meghalok de téged is magammal viszlek!-mondtam azzal elemeltem majd megint neki vágtam a háznak de úgy hogy hallottam egy reccsenést ami vagy a ház volt vagy pedig a srácnak a gerince. Majd megint és megint ezt csináltam míg csak tudtam majd elengedtem és mind a ketten a földön terültünk el. Én a vérveszteség miatt a srác meg gondolom hulla volt már. Kezdett homályosodni minden majd megláttam Diát hogy fut felénk és teljesen sötét lett minden. Amit még hallottam az Dia meg Ash volt hogy "Ne halj itt meg Josh!" meg "Josh minden rendben lesz tarts ki!"