Egy kis ismerkedés

-A nevem Ashley. Egy kis faluban nőttem fel az Alpokban. A szüleim igencsak furcsák voltak de ez inkább akkor kezdődött el mikor 3 éves lettem. Mindig a pincébe zárkóztak ahova nekem valami miatt tilos volt mennem. Mindig hangokat hallottam onnan majd mikor azokat nem akkor épp anyám sikolyát ami persze minden gyereket megijesztett volna nemhogy egy 3 évest. Nem voltak barátaim sőt inkább minél távolabb voltam másoktól amennyire lehetett. Olyan egy évvel később nehezen de megismerkedtem Joshhal akinek szerintem nehéz lehetett velem mégis mindig bármit tettem kedvesen és mosolygósan állt a dolgokhoz és megvédett.-Joshra nézek mosolyogva aki szintén rám nézett boldogan.

Legszívesebben itt megálltam volna de boztatott hogy folytassam.

-Olyan 10 éves koromig nem volt semmi új az életemben. A szüleim úgymond lent éltek a pincében és nem szívesen látták Josht a közelemben. Mivel ők nem gondoskodtak rólam így inkább nem gondoltam úgy rájuk mint a szüleimre. Viszont Josh családját a sajátoménak éreztem. Mindig szívesen láttak és gondoskodtak is rólam. De sajnos a nyár nekem borzalom volt mindig. Joshék mindig elmentek nyaralni így nekem nem volt hova szaladnom ha baj volt. A szüleimmel ugyanúgy aligha találkoztam akárhogy egy házban voltunk. Egyik nap emlékszem apám feljött és mondta hogy jöjjek le mert van egy meglepetése nekem. Szívesen bele mentem volna ha nem ugrottak volna be azok a dolgok amikor hangokat hallottam és anyám sikolyát lentről. Gyorsan inkább menekülőre fogtam az utamat de elkapott apám és elkábított valamivel. Aztán arra ébredtem hogy lent vagyok egy székhez láncolva. Körbe néztem és egy hatalmas kör volt fel rajkzolva amiben egy csillag volt és annak a közepénpedig én. Nem tudtam mi zajlik itt de nagyon nem tetszett a helyzet. Elkezdtek valamit mormolni amit nem lehetett egyáltalán érteni és felvillant az a rajz..-elhalt a hangom. Könnyek gyűlnek a szememben. Nem akarom megint átélni. Megfogom Josh kezét és kicsit szorítom is. Kedvesen az arcomat simogatja azzal a kezével ami még szabadon van.

-Nyugi már túl vagy rajta. Itt nem fenyeget semmi és senki. Dia szerintem tartsunk egy kis pihenőt rendben?

-Perze. Ash ha kell valami tényleg szólj.-mondta azzal felkelt és kiment a konyhába. Gomdolom még valami dolgot csinál vagy nem tudom.

Olyan fél óra múlva megnyugodtam nehezen.

-Folytathatjuk. Minden rendbe.-szedem össze magam és készülök a szerintem legrosszabbra. Dia kikapcsolja a TV-t és rám néz.

-Hatalmas fájdalom járta hírtelen át az egész testem. Ordítottam és próbáltam kiszabadulni de nem sikerült persze. Minden erőm egyből elszállt de nem adtam fel. Ránéztem a szüleimre hogy mért csinálják ezt? Mért okoznak fájdalmat a saját lányuknak? Csak mikor rájuk néztem láttam hogy ők nem azok akiket eddig ismertem. Olyan volt mintha 2 idegen lett volna ott. Valamit éreztem magam körül majd hangokat is hallottam mellé. Majd elkezdtem szédülni és rosszul lenni. Ekkor eszembe jutott Josh hogy akármi legyen is nem adhatom fel hisz szeretem őt. Küzdöttem ahogy tudtam hogy magamnál legyek és hamar legyen ennek vége de sajnos ez nem sikerült és elájultam. Hallottam egy ideig a hangokat majd egy égető érzést is éreztem a mellkasomon. Mikor feébredtem már a saját ágyamban találtam magamat. Olyan volt mint egy borzalmas álom. Semmi nem volt rajtam ami megmutatta volna hogy ez mégse álom volt. Lesiettem volna a pincébe de nem mertem. Akár álom volt akár nem rohadtul féltem a pincétől. Úgymond a szobámba voltam zárkózva míg nem értek haza Joshék majd ahogy tudtam siettem hozzájuk. Annyira örültem akkor hogy haza értek. Ennyire még soha nem örültem erre emlékszem. Innentől kezdtem úgy érezni mindig hogy nem vagyok egyedül soha meg valami nem is stimmelt. Néha hatalmas fájdalom tőrt rám amivel nem tudtam mit kezdeni inkább vártam hogy elmúljon. 12 évesen nyáron Josh inkább elvitt magukkal nyaralni a Bükkösökbe aszem. Mentem Joshhal körbe nézni a tájat egy helikopterrel. Kezdtem rosszul magamat. Elborult az agyam és bajba kevertem magunkat amit sohanem bocsátok meg magamnak. Lezuhant a gép és Josh megsérült súlyosan ahogy próbált védeni. Bevittük gyorsa a legközelebbi kórházba ahol szóltunk a dokiknak.-össze szorítom a kezemet ökölbe, Düh önt el ahogy akkor is.

-A dokik inkább segítettek ilyen kis influenzákon öregeknél ahelyett hogy bármelyik segített volna egy haldokló kisgyereket!

-Nyugi Ash.-próbál nyugtatni Josh mikor meglátja hogy majd felrobbanok.

-És ott szenvedett míg csak..-elcsuklott a hangom. Nem tudtam befejezni de gondolom Dia felfogta mi történt mert oda jött és próbált ő is vígasztalni meg megnyugtatni.

-Sajnálom hogy ezeken kellett átesnetek.-mondta egyetértően.

-Miután vissza tértünk mind haza azután ismételten elbarikádoztam magam mindenkitől. Olyan fél év alatt valahogy belém került Josh de ezt nem is bántam hisz boldog voltam vele. Az idő eltelésével ez a fájdalom dolog egyre rosszabb lett. 13 évesen már nem bírtam nagyon tartani magam. Sokszor elvesztettem a fejem így az egész falu félt tőlem. 14 évese teljesen magamon kívül kerültem és megöltem az egész falut. Rám találtak és elhoztak ide.(innentől nem fogom annyira részletesen írni ha nem baj hisz innentől ti is tudjátok 😉 ) Bevittek egy kórházba amit utálok mióta Josh meghalt.. Sikeresen elmenekültem de üldözőbe vettek és akkor történt hogy elestem és te rám találtál..-Diára nézek.

-Huh.. Hát akkor úgy érzem én jövök. Diánna Lerins vagyok, tizennyolc éves és jelenleg nyomozónak tanulok. Egy kis faluban születtem, a Bükk hegységben. Apám erdész volt, anyukám meg történelem tanárnőként dolgozott. Egyke voltam, nem volt testvérem. A család nagy része csak karácsonykor jött fel hozzánk pár napra. Ők szinte mind Pesten laktak, így több mint négy órát kellett vonatozniuk. Szerettem ott lakni, az iskolát is szerettem. Olyan szép telkek voltak ott fent..-sóhajtott egy mélyet, majd elvette a tálcáról az egyik limonádés poharat és bele kortyolt.-Amikor elvégeztem az általános iskolát, a házunk tűzvészben leégett. És a szüleim is benne égtek.-hangja elcsuklott, és láttam hogy csillogni kezd a szeme.-Én éppen elmentem otthonról, ősz volt és Szüreti bál. Csak a leéget romokra mentem haza. Aznap este..-elharapta a mondat végét, és mintha halány ezüst pánt villant volna a fején.

Mi a frász? Az én szemem ilyen rossz vagy mi?

-Az eset után felköltöztem Pestre a nagynénémhez. Itt tanultam, itt végeztem el a rendészetit, és itt tettem le a motorra a jogsit is előző évben. Most főiskolára járok, és hobbi szinten indulok futó versenyeken. Elkezdtem az íjászatot két éve, és színjátszó szakkörbe is jelentkeztem. Illetve megtanultam lovagolni, mert osztálytárssaméknak van egy lovardájuk, és lent nyaraltam náluk három éve. Most a főiskola mellett a rendőrségnél dolgozom, mint nyomozó szárnysegéd. Amióta leéget a régi életem, akkor döntöttem el, hogy meg akarom védeni az embereket. Mert biztos vagyok benne, hogy az nem baleset volt.. Oh..és van egy aranyhörcsögöm.-fejezte be mosolyogva a mondandóját. Tekintetét ránk melte, mintha csak reakciót várt volna. Talán most először néztem a szemébe. A szeme nem szokványos szem.. Mintha maga az univerzum lenne bele zárva. Lila árnyalatok és fénylő pontok néztek vissza rám. Mégis, olyan barátságosnak hatott. Most, hogy szembe ültem vele jobban szemügyre vettem. Haja aranybarna, és úgy látszik fehér ezüst csíkokat festetett bele, elől frufrut hordott de minduntalan kissé oldalra söpörte. Hátul a hullámos haja lágyan omlott a hátára.

-Na akkor hogy a lányok már megvoltak aszem én jövök.-szólalt meg Josh mire mind ránéztünk. Igaz nekem csak meg kellett fordulni.

-A nevem Josh. Ugyanabban a kis faluban éltem mint Ashley. Jól menő kis családban nőttem fel. Mindenem meg volt ami egy gyereknek kellhetett. Négy évesen megismerkedtem Ashhel és innentől az az érzés fogott el hogy valakinek tényleg kellek mint barát. Nem szeretem ha valaki bánatos a környezetemben és ez ellen bármibe is kerüljön de harcolok. Szerencsére szeretek bolondozni így nem nehéz valakinek a felvidítása.-ilyenkor rám kacsintott meg egy puszit adott az orromra.-Mindig mikor elmentünk nyaralni nagyon fájt hogy itt kell hagyjam Asht mert tudtam hogy nem foglalkoznak vele a szülei és baja eshet.. Mikor haza értünk legutóbb csak úgy szaladt hozzám. Nem értettem mit művelhettek vele szülei hisz azután haza se akart menni és ha szóba kerültek a szülők vagy a házuk akkor sírni kezdett. Féltettem mindig is hisz tudtam hogy akármilyen erősnek is mutatja magát ahhoz képest benne is ott van az a törékeny virág. Titokban még elintéztem azt is hogy vallassák ki vagy valamit csináljanak a szüleivel de nem sikerült. Valahogy minden nyom eltűnt.. Mondanom se kell tényleg itt összetört benne minden. Nem is lehetett rá ismerni. Alig mondott valamit meg nem szeretett a családdal lenni. Szerintem ha nem léptem volna valamit akkor tényleg megszűnik kettőnk között minden..-elkezdte simogatni azt a kezemet amit fogott. Nem hazudok rossz volt látni hogy megint majdnem sír mégis az érintésse azt sugallta hogy minden rendben.-A legvégső nyaraláson inkább beszéltem a szüleimmel és elmondtam mindent. Szerencsémre megengedték hogy jöjjön Ash is. Mikor szabadok lettünk béreltem egy helikoptert és azzal mentünk megnézni a tájat. Úgy terveztem hogy majd ott mondom meg neki az érzéseimet hogy ő számomra minden és amióta belépett az életembe érzem hogy tényleg vagyok valaki és hogy szeretem mindennél jobban.-mondta miközben az utolsó mondatánál végig csak engem nézett. Könnyezni kezdtem de ezek örömkönnyek voltak.

-Jaj Josh.-a nyakába fonódtam. Komolyan szerintem ha Dia le akart volna rángatni a nyakából az se ment volna.-Én is szeretlek. Te vagy nekem mindenem. El se tudod képzelni most mennyire örülök.-próbáltam normálisan mondani hogy értse ő is.

Igen tudom. Ez nem volt olyan izgalmas rész de legalább megismertétek a szereplőket.