A megmentőm

Mielőtt teljesen elsötétült volna a kép láttam egy alakot közeledni. Megmocanni sem tudtam olyan gyenge voltam és nagy esély van rá hogy a vérveszteség miatt lehetett.

Arra ébredtem fel hogy valaki lehuppan mellém így én kicsit a tehetetlenségem miatt felugrottam majd vissza estem. Onnan lehetett tudni hogy fent vagyok hogy nyögni kezdtem.

-Oh szóval már magadnál vagy.-szólalt meg egy női hang mire kezdett kitisztulni a kép.

-Ki vagy te és hol vagyok?-kérdeztem bár szerintem néhány szót nem lehetett hallani.

-Dianna Lerinsvagyok és most nálam vagy. Szépen megsérültél és a barátod mondta hogy ne vigyelek kórházba így itt kötöttünk ki. Remélem nem baj.-mondta majd felhúzta a felsőmet és megláttam azt a kendőt ami az egész hasamat beterítette.

Mi a frász ekkora lenne a sebem vagy mi?!-akadtam ki magamban.

Fogta és levette majd kimosta a vért belőle és vissza tette.

-Milyen barátom?-kérdeztem meg mire előjött Josh az egyik ajtó mögül. Nem hittem a szememnek hogy tényleg látom ismét.

-Hát én kis buta.-nevetett kicsit és oda jött hozzánk mire én meg a nyakába ugrottam.

-De ez hogy? Meghaltál nem?-szinte sírtam miközben néztem a szemeibe.

-De csak valahogy Dia (így hívják majd Diannát) vissza tudott hozni az életbe.

-Köszönöm Dia.-egyre inkább csak folytak a könnyeim hogy láthatom ismét a barátom. Ezért megadtam volna mindent de úgy látszik csak egy akkoriban érzett csípés kellett ami persze mostanra rohadt nagy fájdalom lett és már nincs is meg a seb csaj a fájdalom.

-Ugyan nincs mit de most már pihenj mert nem múlik el semmi.-mondta és felállt.

-Rendben de még egy valami. Mi vagy te?

-Hogy érted hogy mi vagyok?-fordult felém.

-Hát hogy vissza tudtad hozni Josht. Senkinek nem menne de te mégis megcsináltad. Hogyan?

-Majd megtudod nyugalom.-mondta azzal elment én meg csak néztem hogy mi lehet. Arra tértem vissza a gondolataim kavalkádja közül hogy leült mellém Josh.

-Valami baj van?-kérdezte miközben a szememet fürkészte. Akárhogy hazudtam ő mindig kiolvasott mindent belőle. Ez nem fer!

-Semmi csak valami nem stimmel ebben a Diannában..

-Legalább segített nekünk. Neked is megvannak a kis titkaid és nem mondod el. Hogy várhatod hogy elmondja ő is?

-De én nem is ismerem. Még annyira se mint ő engem!

-Tényleg? Te legalább a nevét tudod meg hogy vissza tudott hozni engem meg hogy segített neked. Ő viszont annyit tud hogy benned voltam meg hogy egy üvegbe bele estél már és ennyi..

-Jól van na..-kinyújtom rá a nyelvem.

Utálom mikor neki van igaza.. Azaz mindig..

-De komolyan elbeszélhetnétek egymással. Talán tud segíteni abban az előbukkanó furcsaságaidban..

-Jó majd beszélek vele de most ha nem baj pihenek. Hulla vagyok.-ásítottam.

-Nem Ash te lusta vagy néha nem pedig hulla.-mondta egy kis nevetéssel és egyből felpattant mielőtt elkaphattam volna ezért.

-Jól van még kötözködj.-nevettem és hozzá dobtam a párnát amivel pont fejen találtam. Kidőlt belőlem a nevetés mikor megláttam az arcát mire ő felvette a párnát és a fejemre nyomta. Kapálóztam mire engedett a szorításából így kaptam levegőt mire folytattam a nevetést.

-Josh gyere inkább segíteni!-szólt a másik szobából Dia. Kérdőn néztem Joshra hogy honnan tudja a nevét ez a nő mire egy legyintést kaptam ami azt jelentette hogy majd elmondja és kiment. Egyedül maradtam egy szobában.

Tiszta unalmas ez a hely..-néztem a plafont.

Egy fél óra múlva a palacsinta illata csapta meg az orrom mire megkordult a gyomrom. Épp keltem fel mikor megjelent Dia gondolom hogy megkérdezze hogy kérek e. Mikor meglátta hogy pont kelek kifele így oda jött és segített. Kiérve a sütőnél megláttam Josht.

-Nem hiszek a szememnek. Josh te tudsz sütni?!-elkerekedett a szemem.

-Aha.-felém fordult. Elzárta a gázt majd 5 darabonként elosztotta a palacsintát 3 tányérba majd leültünk.

Huu ha nem lenne itt Dia akkor olyan jó lenne. Istenem mért nem élhetem át megint azt az édes pillanatot?

Kínos csendben ettük meg mind a palacsintákat miközben Josh engem bámult csak tudnám hogy mért.. Megrúgtam az asztal alatt óvatosan hogy tudja hogy hagyja ezt abba de nem sikerült fognia hogy mit szeretnék. Kb majdnem a fejembe égetett a szemeivel egy rohadt nagy lyukat mikor Dia megszólalt.

-Szeretitek egymást vagy mi?-kuncogott.

Várjunk csak Dianna Lerins kuncogott?! Eddig csak mosolyogni láttam. Jesszusom.

Ránéztünk mind a ketten hogy mondja el megint.

-Ugyan Josh úgy néz téged hogy csoda hogy nincs a fejeden egy nagy lyuk.

Na meg mondtam hogy úgy néz!

-Igen Dia szeretjük egymást.-mondtam nyugodtabban mikor végre Josh levette rólam a szemeit.

-Na az remek.-ugrott fel a székéből.

-Tényleg Dia bocsi nem akarlak ezzel megsérteni de majd beszélgetünk kicsit? Tudod hogy jobban megtudjuk ismerni egymást.

-Ugyan ezzel nem sértesz meg. Sőt szerintem jobb is hogy megismerjük egymást.-mondta azzal elvitte a már üres tányérokat a mosogatógépbe majd beindította.

-És hol szeretnétek hogy beszéljünk?-fordult felénk.

-Lássuk csak.. A nappali?

-Rendben foglaljatok csak helyet én csinálok egy kis üdítőt.-mondta azzal elkezdte csinálni a limonádét. Bementem Joshhal a nappaliba és leültünk. Azaz ő a kanapéra amin pár perce én feküdtem én pedig az ő ölébe. Pár perc múlva megérkezett Dia is egy tálcával amin 3 pohár meg egy kanna volt. Azt letette a kis cigarettás asztalra ami persze üvegből volt bár nem néztem volna ki belőle mást.

-Nos ki kezdi?-nézett ránk Josh. Kicsit vonaglottam mert nem szeretek mesélni egy idegennek.

-Majd kezdem én..-mondtam kicsit félve mert azért Josh se tud mindent szerintem..

Sziasztok!
Bocsi hogy ilyen rövid lett 😕