Egy régi ismerős

Már közel volt a talaj ő pedig próbálta egyenesbe hozni a gépet de sikertelenül. Mielőtt becsapódtunk volna hátra futott és próbált védeni a zuzódásoktól amik értek volna de helyettem őt érték. Hallottam ahogy üvölt kínjában és láttam ahogy megfeszülnek az izmai az arcán is meg a testén is. Abba hagytam már az ordítást mert különben dobhártya szakadást kapott volna. Éreztem ahogy elértük a talajt és hallottam ahogy a gép szét roncsolódik majd a darabjai szana szét repülnek. Így feküdtünk a roncsok között nem tudom hogy pontosan mennyi ideje de biztos hogy olyan 1 órája mikor meghallottam a tűzoltókat. Gyorsan bejutottak a roncsok közé és keresték az embereket. Érzem hogy leszedik rólam Jamest és kiviszik majd értem is jönnek. A többieket már kivitték. Mikor hozzám ért a nő egyből megint ordítottam. Meghökken majd egy férfi segítségével kiráncigál nehezen.

-Eresszetek!-ordítottam de most már rendes volt a hangom. Rángatóztam ahogy csak tudtam. Nekem volt a legkisebb a sérülésem. Megúsztam csak pár karcolással meg néhol vágással. Jemesnek a gerince komolyan sérült és még a hallása is igencsak károsodott miattam, meg több vágás érte és néhol szilánkok maradtak a sebekben. Amint megláttam könnyek szöktek a szemembe.

-Mit tettem?-remegett a hangom. Eszembe jutott mikor Josh volt így ismételten miattam.

-Volt 3 ember még fent de meghaltak. Nem biztos hogy a zuhanásban vagy már azelőtt halottak voltak. Rajtuk van a legtöbb kár.

Megjött 2 mentőautó.

-Minden esetre kettőjüket gyorsan el kell vinni kórházba.-mondta az egyik mentős majd beteték Jamest az egyikbe majd engem is próbáltak betenni de amint hozzám értek elhúztam magamat.

-Nem! Nem megyek kórházba!-akadtam ki. Ütöttem volna meg az embert mikor elkapta a társa a kezemet. Jól megszorította és betett az autóba. Bezárták az ajtót és a helyüket is elfoglalták. Elindultunk hát a kórház felé.

~Mért nem akarsz kórházba menni Ashley?~kérdezte Josh a fejemben.

-Mindig is utáltam de mikor ott haltál meg akkor utáltam meg véglegesen. Emlékszem hogy ott haldokoltál de az orvosok nem segítettek rajtad.-kezdtek a szmemben könnyek gyűlni.

~Jaj Ash (így hívják Ashleyt a barátai néha) ne akadj ki mindig miattam te butus.~mondja úgy hogy a hangjából is lehetett érezni hogy most mosolyog.

-Jó..-kicsit lenyugodtam majd hirtelen megint éreztem azt a bizonyos dolgot. Megint ordítozni kezdtem és ismételten más lett  hangom. Neki estem az ablaknak ami a vezetőtől meg a társától választott el. Karmolgattam és ütögettem ahogy tudtam. A vezető nem kicsit megijedt a hirtelen támadási kisérletemtől.

-Nyugalom inkább az utat nézd. Nem töri át de ezt inkább nem orvosokhoz kellene  vinni..-mondta a társa.

-Nem bírom ezt tovább! Valaki segítesen könyörgöm mert itt pusztulok meg!-ordítottam volna de csak azt az idegesítő hangot tudtam kiadni magamból majd kezdett  ez az egész csillapodni. Annyit éreztem hogy megállunk majd a sofőr társa kiszáll. Kinyitja a hátsó ajtót és bejön hozzám.

-Gyere kislány van egy ajándékom számodra.-mondta és közeledett. Az egyik keze a háta mögött volt. Gondolom abban van az a valami amit ajándéknak nevez. Hátrállok már amennyire tudok. Félek valamiért most. Hirtelen elkapja a jobb kezemet. Magához húz és átölel ahogy csak tud miközben próbálok szabadulni majd előveszi az eddig eldugott kezét és belém nyomja az injekcióstűt amiben volt valami amit teljesen belém fecskendezett.

-Na ettől lenyugszol..-mondta és elengedett majd kiment és vissza zárta az ajtót majd a helyét ismét elfoglalta és mentünk tovább. A földre esek. Homályosodik minden és kezdek szédülni is majd kis idő múlva el is alszok.

Arra ébredek hogy valami világít erősen a szemembe. Mikor megszoktam a fényt megláttam hogy a fehér ruhás fickóval vagyok egy terembe. Nem hazudok nem kicsit megijedtem. Mozdulnék de nem tudok. A homlokom, a nyakam, a mellkasom, a kezeim, a csípőm is és a lábaim is le vannak kötve.

-Mi a? Mit keresek itt?!

-Áh végre felébredt kisasszony.-fordult a doki felém.

-Mit keresek itt?!

-Akik ide hoztak azt mondják hogy nem stimmel önnel valami és ki kell vizsgálnom meg megnéznem hogy jól van e mert balesete volt.-mondta nyugodtan és oda jött hozzám.

-Na tudja mikor vizsgál meg engem maga..!-mondtam volna tovább is de befogta a számat.

~Ash mért nem akarod hogy megnézzenek?~kérdezte bennem Josh.

-Mert akkor megtudja hogy bennem vagy azért!-mondom Joshnak de véletlenül hangosan is kimondtam.

-Ki van önben?-doki.

-Senki akihez köze van magának!-mondom mérgesen.

-Talán terhes?

-Mi?! 14 vagyok! Dehogy vagyok terhes maga féreg!

-Akkor tényleg nem értem önt hölgyem. Ki van magában? Ha nem mondja el megnézem.-felemelte a kezemet hogy beadjon valamit. Hirtelen pirosodni kezdtek a szemeim. Az egész szememet vörös szín kezdte beborítani. Mikor kioldotta azt a szíjat ami tartotta a kezemet egyből elkaptam a nyakát. A körmeim kezdtek bele mélyedni a bőrébe és felcsillant az az édes vörös kis folyadék. Magam felé fordítottam a fejét és bele néztem a szemébe.

-Engedjen el és hagyjon békén..-morogtam. Reszketett az orvos és pont elérte a piros gombot amivel hívta az őröket. Mikor ezt megláttam felmorogtam és a falnak vágtam. Bevágódott az ajtó és megpillantottam őket akik egyből lefogtak. Ordítoztam ahogy csak a torkomon kifért. Megint megváltozott a hangom és mindenki a fejéhez kapott. Míg nem figyeltek kikötöztem magamat a szabad kezemmel és ahogy tudtam futottam. Nem tudom mi van velem mégis élvezem ezt az egészet pláne használni. Nehezen bár de kitaláltam a kórházból mire abba hagytam. Csak úgy kapkodtam a levegőt de mentem tovább.

~Most mihez kezdesz Ash?~szólalt meg Josh.

-Találok egy helyet ahol pihenek majd. Meg persze reménykedek hogy nem kattanok be ismételten egy ideig..

~De Ash ez nem jó ötlet! Gyerek vagy és még ráadásul egyedül is. Találnod kell valakit aki majd gondoskodik rólad.

-Dehogy fogok. Hagyjanak engem békén én a magam ura vagyok!-bele rúgok egy cserépbe ami eltörik majd megyek tovább. Hallok egy nevetést.

-Josh mi olyan nevetséges ezen?

~Nem én nevettem.~mondta nyugodtan Josh mire kirázott a hideg. Megállok.

-Akkor ki nevetett?-szétnézek de egy árva lélek sincs a közelben.

~Nem tudom..

Hirtelen egy bőrkesztyűs kezét éreztem a számon hogy azt befogja. Felnéztem az illetőre és amint megláttam nem hittem a szememnek.

-Daniel..-össze szűkült résnyire a szemem ahogy megláttam egykori barátomat.

-Helo neked is Ash.-egy ravasz mosoly kúszott a szája szélére.

~Hagyd békén te görény nem fog vissza menni hozzátok!~szólal meg helyettem Josh megint.

-Nocsak szóval nem volt elég hogy kinyirattuk. Még mindig veled van ez a csótány..-sziszegte Daniel.

-Te vagy a csótány meg a kis bandád! Nem mersz nélkülük mászkálni mi?-néztem rá szemrehányóan és egy kis nevetés is kikúszott belőlem. Nehezen végre leszedtem a számról a kezét majd megálltam vele szemben. Daniel szemei hirtelen vészjóslóan össze szűkültek résnyire. Tudtam hogy mit jelent ez éppen eleget voltam vele hogy ismerjem a mozdulatait. Gyorsan felkaptam a nyúlcipőt és futásnak eredtem.

-Mit álldogáltok itt barmok?! Utána!-adta ki a parancsot örjöngve és a 3 pihentagyú utánam eredt. Mindent amivel csak tudtam akadályozni az útjukat bevetettem.  Néha néha azért hátra pillantgattam hogy lekoptak e már rólam de még 2 üldözőben volt.

-Legalább már 1 lekopott..-jegyeztem meg magamnak.-Josh te ismered ezt a városrészt igaz?-lihegtem.

~Nem emlékszem teljesen mindenre.

-Akkor próbálj meg vagy nem ússzuk meg ezt!-kissé vékony volt a hangom amiből lekövetkeztettem hogy lehet tudom megint használni azt a dolgot a hangommal. Nem sokáig gondolkoztam mikor meghallottam hogy közel vannak. Megint hasogatni kezdett mindenem amitől üvölteni kezdtem. Megint elváltozott a hangom és a szemem is elkezdett most pirosodni még a pupillám is egybe olvadott az íriszemmel így az is pirosdott. Éreztem valahogy hogy megállnak mögöttem és a fejükhöz kapnak.  Nem álltam meg hogy megtudjam vagy hogy itt gondolkodjak hogy mitől éreztem ezt hanem futottam tovább. A fájdalom egyre csak nőtt bennem és egy idő után elviselhetetlen lett. Össze estem annyira elviselhetetlen volt. Éreztem hogy valami hegyes belém hasít a gyomromnál. Gondolom valami törött üvegbe vagy valamibe bele estem viszont egy kis csípésnek éreztem az egészet. Nem bírtam felkelni hanem örültem hogy a fájdalom elmúlt végre. Kezdett elhalványodni minden miközben hallottam ismételten Josht.

Istenem néha olyan idegesítő tud lenni ahogy félt..

~Ash el ne aludj! Most ne! Kelj fel és szedd ki magadból azt az üveget!

Szóval tényleg üvegbe estem bele..

~Ash hallasz engem?! Ash ne halj meg itt nekem! Nem vagy te ilyen gyenge! Talpra! Ash!

-Hagyjál kicsit kifújom magam..-lihegtem. Nehezemre esett kimondani ezeket is nem hogy felkelni..