Ki vagy és mit akarsz..?

Ashley szemszöge:

Egy kezet éreztem a csuklóm körül. Mikor jobban megnéztem ki az illető megláttam hogy ez Nicolas.

- Mi az Nico? - kérdeztem, mert teljesen össze voltam zavarodva.

- Gyere menjünk egy jobb helyre. Nyugi nem hagyom hogy ezek bántsanak!- mondta, majd felültünk a motorjára.

Olyan fél óra út után, egy teljesen ismeretlen helyen jártunk. Kihalt utcák, romos házak és pislákoló utca lámpák szegélyezték utunk.

Na itt sem fogok egyedül járkálni, az tuti...

Miközben haladtunk, egyre több fa kezdett feltűnni. Várjunk csak..Ez komolyan egy erdőbe visz?!

Mikor meg álltunk, egy faházat pillantottam meg egy kis tisztás közepén. (khm..Jancsi és Juliska...) Tényleg nyugodt hely volt, a fákon madarak daloltak és behallatszott a közeli forrás tisztán, frissen csobogó hangja. Belülről még pompásabb volt! A lépcsőnek korlátja gyökerekből volt összerakva, a kandalló felett egy szarvas agancs díszelgett. A szobákban nem volt semmi cicoma de pont jó volt így is. A szobákban duplaágyak helyezkedtek el mindenhol. Amelyik szobában voltam az pont a közelben csirdogáló kis patakra nézett szóval nekem emiatt is elnyerte a tetszésem. A házban összesen 2 fürdőszoba volt és mindegyik márvány csempével volt kirakva. A konyha itt is ugyanolyan volt mint Danieléknél. Miután körbe vezetett, leültünk kicsit pihenni. Én a fotelban, ő pedig a kanapén lustult. Egyszercsak, az ajtó nyikorgása ütötte meg a fülem. Oda kaptam a fejem, és egy barnás szőkés hajú kiscsaj lépett be. Jó nem annyira kicsi mert ahogy látom semmivel sem volt idősebb nálam és csak picit voltam nagyobb mint ő.

- Szia Neressa! - örvendezett Nico.

- Hali.- köszönt vissza a lány. Majd adott Niconak egy arcra puszit és felém fordult.

- Szia Ashley. - mosolygott, majd megölelt.

- Eh..Szia, ismerjük egymást?

- Persze,hogy ismerjük! Nem emlékszel?

- Neressa, ő nem emlékszik semmire - szólt közbe Nico.

- Amúgy, Ner egy régi barátnőd és egyben Daniel unokahúga. Csak ő nem akar a családi dolgokban részt venni.

- Persze hisz nekem nem hiányzik, hogy bármikor sittre tegyenek...A börtön ruha nem illene a szememhez...

Na igen ez a legnagyobb gond.. (😒)

- Minek is köszönhetjük a látogatást?-tért a lényegre Nico.

- Csupán, kíváncsi voltam hogy hogy vagytok. De ha baj akkor megyek is...

- Nem, csak egy éve láttunk utoljára. Plussz amikor felbukkansz, álltalában önös érdekekből teszed azt..

- Jaj Nico. - legyintett - Nem hiszed el, hogy csak látni akartalak titeket? Aggódom. Hallani dolgokat mostanság... - ült bele Nico ölébe.

- De. És itt is maradhatsz.-adta be a derekát a fiú.

Azta Ner... Taníts erre meg mester!

- A többiek? Felszívódtak? - nézet körbe.

- Bátyád lakásán vannak. Az a rendőr már megint beleköpött a levesünkbe...El kell intézzni pár dolgot. De gondolom hamarosan jönnek.

- Ash, lenne kedved addig is vásárolni. Most a H&M-ben akciók vannak. - fordult felém mosolyogva Ner.

- Ja Daniel biztosan imádná.- helyeselt mosolyogva Nico. Az a mosoly..öregem, tuti negyvenkét foga van MÉG..

- Legyen...-egyeztem bele. Bár igaz ami igaz nem voltam odáig az ötletért.

- Szuper! - újjongott Ner - De valószínű, hogy csak este fogunk haza érni.- kacsintott. Én elindultam felvenni a cipőmet, szóltam volna Ner-nek hogy indulhatunk mikor meghallottam hogy suttognak:

- Ha előjön megint a vadsága, azonnal szólj nekünk. Megérdetted?

- Nem vagyok olyan hülye...Tudom! De mit fogtok csinálni ha vissza jönnek az emlékei?

- Ugyan nem fognak vissza jönni. Ha meg igen, addigra annak a kettőnek már rég annyi.

- Szerintem nem kéne alábecsülni őket...De ti tudjátok..

Miről beszélnek? Milyen emlékek milyen vadság...WHAT THE FUCK?! Itt valami bűzlik és nem Nico lába most az egyszer..

- Baj van Ash? -szólal meg Ner mellém lépve.

- Jah..izé...semmi - dadogom.

- Mehetünk?

- Persze! - mondta, azzal elindultunk.

2 és fél óra múlva (😧):

Hogy bírja ez?! Nekem kishíján leszakad a lábam... Vagy tíz boltban voltunk, és még csak alig három cuccom van. Kivagyok.. Szegény fiúk...

- Nem pihenhetnénk egy kicsit? - kérdezem.

- Dehogynem! - Oda értünk egy gyorskajáldához, és leültünk az egyik boxba.

- Mond te hogy bírod ezt? - kérdeztem miután kifújtam magam.

- Kitanúltam. Imádtam kicsiként ezzel szívatni a két bátyámat! Láttad volna az arcukat... - gonosz vigyor - És megmaradt.

-Aha. Hát bocs de kezdem érteni mit érezhettek akkor.

-Ugyan semmi. Eleinte anyámmal én is így voltam.

-Akkor ez családi szokás vagy mi?

-Csak az én családomban volt ez de ott is csak a lányoknál.

- Na mehetünk? - kérdezte egy kis idő után.

- Igen..- sóhajtottam, és álltam volna fel mikor hasogatni kezdett mindenem. Eleinte csak sziszegtem majd később ott tartottam, hogy mindjárt ordítok. Kezdett hegyesedni a körmöm, ami a kezem alatt lévő padba vésődött.

- Ash baj van? - kérdezte Ner. Nem tudtam megszólalni sem.

- Jól van? - lépett mellém egy csávó. Elvesztettem az önuralmam, rátámadtam.

- Ash hagyd abba! - próbált leszedni róla Ner.  Egyszer csak egy szúrást éreztem az oldalamon és minden homályos lett. Nem tudtam mozdulni se.

Magam elé néztem, ahol nem a pláza volt hanem egy tükör amiben egy alakot láttam. Ahogy jobban megnéztem az alakot kicsit megijedtem. Fekete  hullámos haja lágyan omlott fekete bőrdzsekijére. Fekete szemeivel végigmért majd egy gonosz kis mosoly kúszott ajkaira. Olyan ismerős... De honnan? Leguggolt hozzám...

~ Ki vagy te? - kérdeztem ijedten.

~ A rémálmod.- súgta. Majd nevetni kezdett. Hangja olyan volt mintha, kicsi acél darabok ütődnének egymásnak rideg téli estén. Vér fagyasztó volt jelenléte..

~ Pontosabban?-néztem kérdőn rá.

~ Az aki megkeseríti az életed.- felállt mellőlem. Kiengedte fekete szárnyait (?!) majd felszállt velük és eltűnt.

Éreztem, amint lecsukódik a szemem, és álomba merülök a szer hatására...