Láttam az angyal herceg kezében két dedet. Ó te jó ég ez nem lehet, ha ezt megtudja a nagyúr ketté válik majd a föld. Ilyenre példa még nem volt. Igaz, hogy egy démon bármit teherbe tud ringatni, de pont egy angyalt, aki még a varázsereje miatt megeggyező vérrel is rendelkezik? Így egy öt alatt eljutottak az áldástól a születésig.

[ DRECKRON ] Na drága bolondom Eqredroxe. Mond, hogy telt ezaz ötöd?
[ EQREDROXE ] Nem valami jól. Úgy aggódtam érted! Ne csinálj megint ilyet!
[ ? ] Nyugalom. Vigyáztam a hercegedre. És még gyermekeink is születtek.
[ DRECKRON ] Az én gyönyörűségeim. Annyira szeretlek Rellium.
[ RELLIUM ] Én is szeretlek.
* csók cuppant *
[ DRONECKRON ] Itt meg mi a fene folyik?! Te hálátlan dög.
* kard suhanás *
Pusztúlj te szenny folt.
[ DRECKRON ]  Apám álj! Hagyd!
* kard csattanás *
Nem hagyom, hogy bántsad őket! Ők az én gyermekeim. Vérsírod vájom a földbe, ha őket ölöd meg.
[ DRONECKRON ]  Chh. Rendben van értettem... Bűnbe csábított ez az angyal. Végülis démonok gyermekeid is. Az unokáim, akikről mindíg is álmodtam. Fiam nem vagyok oly büszke, de talán így béke születik a népeink között. Te pedig ügyes voltál. Két nép, két fiú, két úr...
Te tiszt vigyél hírt Sátán barátomnak és az ellenségünknek Iriulliurnak. Mind kettőnek mond, hogy új istenek születtek melyek békével érkeztek egy angyaltól és egy démontól.
[ EQREDROXE ]  Igenis uram!

Rohantam ahogy a lábam bírta először az ellenséghez mentem. Nem fogadtak szívélyesen, de fehér fátylat lobogtattam zöld kerettel. Ezért beinvitáltak. A hely rettentően nagy volt. Tele minden békével. A háború egy szikrája sem érződött. A katonák istenük Iriulliur elé vezettek.
  Egy nagy fa. Nagyon nagy. Sőt hatalmas fa volt ott előttem minden honnan tornyok jöttek ki belőle. Ez volt az Angyal isten kastélya.