Kin lassú léptekkel hagyja el a most már.közös szobát, nincs semmi kedve édesapjától azt hallgatni, mik is lesznek ezentúl a kötelességei - a hátasságig tudta húzni a népe dolgait érintő ügyekből való kimaradást. Kezeit fekete pulcsija zsebébe süllyesztve halad a kihalt folyosók bársony szőnyegein keresztül, bakancsa hangját elnyeli a finom anyag lépéseinél. Lassacskán elér úti céljáig és kezdetét veszi számára a tortúra.
Eközben Nao legigazabb álmait alussza párnáját szorosan ölelve magához. Még pár órán át szunyókál majd egy nagy nyújtózás mellett kászálódik ki az ágyból. Egy halványkék kimonot magára ölt, majd lassú mozdulatokkal kifésüli kócos, fehéres tincseit. Mivel a ház népének hölgyként lett előre bemutatva a biztonság kedvéért ajkait halovány rózsaszínre, szemhéját pedig egy vékony csíkkal feketére húzza ki. Magához vesz egy cseresznyevirágszirmoknak tűnő festéssel díszített legyezőt - ezen a vidéken jóvalta melegebb van mint amihez szokott, így számára pillanatnyilag nem csak dísznek kell az.
Még egy utolsó mosolyt küld tükörképe felé, majd elindul felfedezni a kastély helyiségeit. Végül elér egy akár számára is érdekesnek mondható helyre, a könyvtárba. Hatalmas helyiség, rengeteg régi könyvvel. Ahogy körbenéz nem egy kedvére valót is meglát, azok közül találomra kihúz egyet. Ez után roppant ,,átlagosan" egy ugrással felkerül az egyik könyvespolc jó vastag tetejére ahol elhasal, egyik kezébe a könyvet a másikba pedig állát támasztva kezdi el olvasni amit a lapok tartalmaznak. Ahogy elmélyed az olvasásban ellentétesen kezdi lábszárait meg-megemelgetni.

Így, csendben, nyugalomban és békességben telik az idő a könyvtárban  Nao részéről. Talán két órára rá hogy elfoglaltságot talált magának hirtelen vágódik ki a helyiség ajtaja. A fehéres hajú tekintetét odaemeli tekintetét. Kin nyitja az ajtót, nem épp nyugodtnak látszó arckifejezéssel, morogva. Nem sokkal mögötte apja jön folyamatosan beszélve a fiúhoz. A róka még vár egy kicsit, hátha nem vették észre a ,,kellemes családi társalgás" közepette hogy ott van és így kicsit hallgatózhat - rossz szokása hogy mindenről tudni akar hátha még felhasználhatja az információt. 

-Fiam. Megegyeztünk, hogy ha megházasodsz utána már kötelességed neked is foglalkozni a nép ügyeivel. -mondja az idősebbik farkas. 

-Ilyen nehéz felfogni hogy nekem ez nem megy? Nem értek hozzá és kész. -vakkantja oda válaszul a fiatalabbik. 

-Majd belejössz. A te korodban én már... -ekkor félbeszakítja a feketeség.

-Nem érdekel. 

A vörörses tekintetű felül miközben hallgatja a kis vitát. Kezét szája elé vonva tompítja feltörő kuncogását. Na, csak nem ilyen rosszul veszi a kis kutyulim, hogyha nem hagyják valamivel? Miközben ezt gondolja hang nélkül oson az említett mögé.Kissé megköszörüli a torkát hogy észrevegyék ő is ott van. A kék szemű egyből hátra is kapja a fejét a hangra egy amolyan,,Csak épp TE bele ne szólj." féle tekintettel. 

-Esetleg segíthetek neki. Végül is, ha már egy életre mellette leszek akkor nem szeretnék felesleges lenni. Gondolatban hozzáteszi: Valamint így a rendelkezésemre álló héten is több időt tölthetek vele. 

-Nem szükséges. -válaszol a fiatalabb farkas mielőtt az idősebb tehetné. Erre a mögötte álló kicsit közelebb hajol hozzá.

-Na~ Úgyse tudnék magammal mit kezdeni. Jó leszek~ -a bolyhos fülébe búg mire inkább az elhúzódik. 

-Megköszönném ha segítenél neki. Mint láthatod, nem épp egy tökéletes vezető alkat. -Kina  hallottakra fülét hátracsapja, de nem hagy az apja fiának ellenkezésre alkalmat, inkább kettesben hagyja a fiatalokat...

*******************************************************

Nah, ezt a történetet is sikerült folytatnom ^^ Remélem tetszett ez a rész is. Hamarosan hozom az új rész egy kis finomsággal benn~