Kin reggel valami nehezet érez mellkasán mikor felébred. Ásítva dörgöli meg szemeit majd nyitja ki azokat. Újdonsült párját, Naot pillantja meg magán. A róka mindkét könyökével mellkasán támaszkodik kezeiben arcát tartva, úgy hasal rajt s tanulmányozta az eddig alvó arcot. Csak egy takaró fedi deréktól lefelé. Mikor tekintetük találkozik mosolyogva csókol az alatta fekvő ajkaira. 

-Reggelt. 

Valami hasonlóra számított üdvözletképp, ehelyett majdnem hogy lelöki magáról a farkas amilyen hirtelen ül fel.

-Nyugi kutyuli, ennyire ne örülj nekem. -kuncogva borzolja össze az éj fekete -amúgy is kócos- tincseket. 

-Nem vagyok kutyuli. -ismét ásít- De ne kapj le ilyen hirtelen. 

-Mert ha nekem ezt nem lehet, neked mi jogon is szabad hasonlóan hirtelen megdöntened? -közelebb hajol a kék szeműnek arcához, kezeivel maga előtt támaszkodik egy... elég kellemetlen helyen. Legalább is Kinnek kellemetlenen. 

-Az más volt. -vágja rá szinte azonnal- Öhm... -kicsit elhallgat- rossz helyen jár a kezed. 

-Nem, nem volt az. -mivel meztelenül nyomta el őket az álom így a bőr bőrrel érintkezik, hogy még jobban ingerelje újdonsült férjféléjét ujjait kicsit megmozgatja, így az tehetetlenül elnyögi magát kezét szája elé kapva- Tudom. Nem baj az. -fehéres, bolyhos fülecskéit kissé hátrahúzva hajol nyakához majd végignyal ütőere mentén. 

-Nekem viszont igenis baj. -szűri ki szavait ujjai közt, bár a végét kissé sikerül elsóhajtania.

-Az te vagy. -lassan végigsimít a farkas hangtompítónak használt kezén majd lágyan fog csuklójára kissé kérlelőbb tekintettel nézve a kéklő íriszekbe, hogy eressze maga mellé karját. 

Egy-két hosszú percen át elmerülnek egymás tekintetében, végül megadja magát neki a feketeség és kezét leereszti maga mellé. Ekkor ismét, az elsőnél kicsit hosszabban tapadnak össze ajkaik. 

-Hogy is volt, hogy a lányokat szereted? -kérdi halkan kuncogva Nao miután elszakad puha ajkaitól- Az arcod egészen mást mutat. -lassan simít át említett részére. 

-Úgy van ahogy mondtam. -ahogy a pillanatnyi extázisból összekapja magát egyből elhúzza fejét. 

-Szerintem ezen gyorsan tudnék változtatni. -mivel még mindig lábain ül, kicsit feljebb csusszan.

-Ezt meg hogy érted. -értetlenül néz rá. 

-Mibe, hogy egy hét alatt magamba bolondítalak? -kicsit komolyabbra vált hangételével. Gondolatban még hozzáteszi, hogy: Jó időtöltés lesz legalább ez nekem, addig is halálra nem unom magam. Vicces lesz. 

-Egy hét igazán kevés idő. -kellett egy kis idő, mire realizálta mit is mondott neki az imént a róka. Hirtelen fog csuklóira és fordít a felálláson, így négykézláb magasodik fölé, kezeit az ágyhoz szorítja feje felett- Ha jól értelmezem, hogy ez valami kihívás féle, akkor... elfogadva. -a most már alatta fekvőre mosolyog hegyeskésebb, agyar szerű fogait kivillantva. 

-Tudom hogy kevés. -alsó ajkára lágyan ráharap- De nekem épp elég. 

-Nagyon magabiztos vagy. -leszáll róla és elkezd öltözni- Tudsz róla, ugye? 

-Természetesen. -kuncogva felül és figyeli.

Miután Kin felöltözik elmegy a dolgára. Naonak semmi ötlete mit kezdhetne a fenn álló időben magával egyedül így visszadől még szunyókálni. Idege, az bőséggel van még...

************************************************

Nah, itt az új rész ^^ Igyekszem ezzel is foglalkozni, hamarosan több időm is lesz erre a történetre. De addig még ilyen sok szünettel tudok csak részeket hozni, gomene >< Amúgy mit gondoltok, Naonak sikerülni fog ilyen rövidke időkorlát alatt a terve?  Igazából ezzel a jelenettel indul ténylegesen a történet, ha kifejezhetem magam így. Amint tudom, hozom a következő részt. Addig pedig kellemes időtöltést~