Az idő a mai nap szinte ólom lábon járt a kastély felett. Eltelt a dél, a délután míg végül napnyugta lett. A lemenő nap sugarai arany színnel világítanak be az ablakokon át a folyosókra. Lassanként néhány szolga egy-egy gyertyával a kezében sétál végig a hosszú folyosókon majd gyújtja meg a falakra szerelt - vagy épp nehéz öntött vas állóban díszelgő gyertyák kanócait. Lassan az egész épületben a sürgés forgás hangjai abba maradnak, az emberek a nap lemenetelével teendőiket abbahagyva térnek vissza szobáikba. 

A két fiatal nemes közös szobájából hol az egyikük, hol a másikuk hangja csendül fel. Kivételes alkalomnak hathat, hiszen talán az első találkozásuk óta, hogy mind a ketten normális s nem lekezelő hangszínt ütnek meg a másikkal szemben. Hogy mi is történik pontosan odabenn? Az, amit felajánlott Nao. Tanítás folyik...

***

Késő délután felé járhatott az idő mikor is Kin elszánta magát. Nagyjából az egész kastélyt körbe járta mikor is szobájába belépve megtalálta azt, akit keresett, Naot. A rókadémon a szobához tartozó kis erkélyen ácsorogva nézi az eget, mikor meghallja az ajtó nyílását. Fejét kissé hátra fordítva tekint az érkezőre majd vissza is fordítja a fejét. 

-Hát te? -kezd beszélgetést- Gondolom megint kötekedni akarsz. Na most mi miatt?

-Nem, most nem vita kirobbantása lenne a cél. -az ajtót becsukja majd vállait nekivetve fonja karjait össze mellkasa előtt.

-Akkor? -lassú mozdulattal felé fordul, majd válaszra várva figyeli. 

-Elfogadom a segítséged. -mélyet sóhajt- Sőt... -kis szünetet tart, tekintetét oldalra vezeti- Én kérlek meg rá, hogy segíts, hogy jó vezetővé válhassak. 

-No mi történt, elkezdett benőni a fejed lágya? -halvány mosoly bujkál ajkai szélén.

-Most nem ez a lényeg. -kissé gyorsan s rámorranva válaszol- Na kezdjük. 

-Csigavér. -besétál a szobába s becsukja maga után az erkély bejáratát, majd leül az ágyra- Ha kapkodsz, abból jó úgyse sül ki. 

-Ha te mondod... -vállat vonva ül le az ágy másik végébe, lábait törökülésbe húzza s úgy várakozik. 

***

Végül egyre jobban feloldódott a hangulat s észre sem vették hogy besötétedett már rég, mire abbahagyták. Idő közben a napnyugta után sűrű felhők gyűltek össze az égen. Nao szakítja félbe az elmélyedt társalgásba alakuló félben lévő ,,tanulást mikor felkel s az ablakhoz lépve megszólal.

-Havazik... -egyik kezét az ablakra tapasztva nézi a lehulló aprócska pelyheket- Felénk nagyon ritkán látni ilyesmit. -ahogy a földre is lapillant látja, hogy vastag hóréteg gyűlt már ott össze.

-Erre se valami gyakori. -lomha mozdulatokkal mögé sétál. Ahogy az ablakon egy kis gyér benti világítás miatt tükörképük tükröződik s tekintetük az üveglapnak hála így is találkozik, mind a ketten kissé elmosolyodnak. 

-Nem is vagy olyan hülye ehhez az egészhez, mint ahogy beállítottad magad. -jegyzi meg kicsit halkabban, enyhén csípkelődve.

-Talán, de csak talán, mert igazad volt. Lehet, hogy valóban csak nem akartam felnőni a feladathoz. -vállat von, majd kezeit az előtte álló dereka köré fonja s kissé magához húzza. 

-Na és ezt miért kaptam? -a húzásnak engedve simul kissé hozzá s hátra fordítja fejét. 

-Mindjárt megtudod. -egy sunyibb vigyor mellett kapja fel az ölébe, majd elindul vele az erkélyre ki, ott kiemeli a korláton s kihívóbban néz a vörös szempárba.

-Meg ne próbáld... -morogja kissé, mikor realizálja, hogy a másik komolyan gondolja. Ekkora zuhanás meg sem kottyanna neki, s a hóréteg is odalenn már szépen felgyűlt, viszont nem akarna egy hófürdőt venni.

-Tudod, egy nap alatt senki nem nő fel. -azzal vigyorogva elereszti s nézi ahogy a róka a hóba érkezik- El ne bízd magad kis Vuk, nem fogsz ennyivel az ujjad köré csavarni. -kicsit hangosabban beszél utalva a kis fogadásukra  - melyről Nao pillanatnyilag teljesen meg is felejtkezett.

-Na várj csak... Ezt még visszakapod. -amint földet ér összerezzenve össze is kaparja magát majd kezeit saját teste köré fonva kezd kissé dideregni a csípős időben s tekintetével a bejáratot keresi.

-Hiszem ha látom. -azzal hátat fordít és visszamegy a szobába.

*******************************************************

Szervusztok ^^ A kihagyásaimért most egy kicsit hosszabb részt kaptok. Remélem mindenkinek tetszett ez a rész is. Most egy kérdéssel fordulok hozzátok. Kicsit unalmasnak találom a könyv borítóját, így ennyi idő utáén, így hoznék bele egy kis változást, viszont nem vagyok a szerkesztők gyöngye, aki pedig be szokott segíteni, őt nem szeretném megint terhelni a dolgaimmal. Szóval... van esetleg olyan köztetek aki szokott ilyesmit vállalni és esetleg ha szépen nézek rá, privátban megbeszélhetnénk hogy elvállalja nekem ezt a feladatot? Az illető nevét beteszem a leírásba és kérhet egy jelenetet ajándékba, vagy nem tudom mit is ajánlhatnék fel xD