Csak egy gondolat. Ennyi kell a kalyibába való visszatéréshez. Mennyire hiányzott ez! Még úgy is, hogy csak tudat alatt. A hatalom, az a mámorító íz. És Bill. A közelsége, hogy velem legyen. A párom, akit minden percben vártam és reménykedtem, hogy rám talál. És sikerült neki.

A lépcsőn hangokat hallottam. Stanford. Már nem is kell gondolkodnom, hogy tudjam. Csak most kezdett el cselekedni,mikor már rég vesztett.

- Dipper gyere gyorsan! Billnek sikerült valahogy áttörnie a mi világunkba! - kiabált, miközben kinyitotta az ajtót. Ki vagyok én, hogy rögtön elrontsam a mókát? Játszunk egy kicsit.

- Ez, hogy lehetséges? Mi történt? - az értetlen kis Dipper énem...lehet, hogy a későbbiekben is fogom használni, már csak mókából.

- Fogalmam sincs! A műszerek zavart érzékeltek az erdő közepén, majd a következő pillanatban már minden ilyen volt! - mutatott az ablakra amin keresztül látszott a lángokkal borított erdő.

- Ez szörnyű! - "szörnyen csodálatos" gondoltam és amíg nem látott mosolyogtam.

- El kell jutnunk a forráshoz, hogy megfékezhessük. Siess és készülj elő, összegyűjtöm a húgod és Stanly-t aztán indulunk! - ezzel becsapta rám az ajtót. Elmosolyodtam. Ha azt akarja készüljek fel, akkor felkészülök.

/ Én Dipper Ursa meghívlak e világba Bill Cipher álomdémon. Szabadon cselekedhetsz és arra mész amerre csak akarsz! / - miközben ezt mondtam egy bonyolult ábrát rajzoltam a lángjaimmal. Pár pillanattal később az ábra közepében megjelent ő az emberi alakjában. Ajkán ördögi vigyor húzódott.

/ Játszunk egy kicsit! / - mondtam mosolyogva, majd közelebb húztam magamhoz és a fülébe súgtam ötletemet. Ha lehet száján a vigyor még szélesebb lett.

: Játszunk! : - ezzel elteleportálta magát, én pedig félős arcot öltöttem magamra és megkerestem a házban az idióta bagázst. Nem telt túl sok időbe tekintve, hogy Hullócsillag mindenkinél hangosabban pánikolt.

Mikor én is bementem a szobába ahol voltak Stanford tartott egy kis eligazítást. Ez abból állt, hogy ismertette a jónak mondható tervét...ami jó lett volna, ha Bill meghívás nélkül van ebben a világban. Az oktató beszéd után rögtön megindultunk. Fel se tűnt nekik, hogy az út amin mentünk csak miattuk volt kialakítva, hogy épségben megérkezzenek...csak pár égési sérülésük lett. Az erdő közepének közelében már érzékelhettem Billt.

: Mi tart ennyi ideig Ursa? : - szólalt meg az elmémben.

/ Túl sok buktatót raktál amivel az emberek nem bírtak idefelé. Attól, hogy én tűzálló vagyok ők nem Cipher. / - válaszoltam ugyan úgy, ahogy ő.

Pár perccel később a tisztásra értünk. Bill középen állt a háromszög alakjában. A Pines család dühös arccal közeledett felé. Én hátramaradtam.

- Úgysem győzhetsz Cipher! - kiáltotta Stanford, majd épp ahogy mondta bedobta az állítólagos idéző körbe a szerkezetét, de...nem történt semmi.

- Ez lehetetlen - mondta elkeseredetten. Bill csak vigyorgott rá. Eközben lassan a háta mögé mentem és megálltam. Halk hangon szólaltam meg.

- Mondtam, hogy az én ötletem bevált volna Ford bácsi, meg kellett volna próbálnod - értetlen arccal fordult felém.

- Mit beszélsz Dipper? - kérdezte, de én nem válaszoltam. Elmentem mellette egyenesen Billhez és magamhoz öleltem, majd elengedtem és megfordultam az értetlen arcok felé.

- Dipper csak becsap téged! Kihasznál, csak arra kellesz neki, hogy meghódítsa ezt a világot! - kiabált rám Hullócsillag. Csak mosolyogni tudtam rá. Figyelmem visszafordítottam Stanfordra.

- Hogy mit is beszélek? Csak azt, hogy már nincs kedvem megvédeni ezt a világot Billtől - mondtam tárgyilagosan az előző kérdésre felelve.

- Bill! Mit tettél Diperrel!? - kiabál a tudós a sárga társamra.

: Nem kéne gyanúsítgatnod Stanford. A kérdés az, hogy te mit tettél vele? : - válaszolt nyugodtan.

- Ezt meg, hogy érted? - kérdezte társam, de én válaszoltam neki.

- A születési nevem Mason Pines, de a homlokomon levő jelek miatt egy becenevet használtam. Ezt a nevet én választottam, nem a "szüleim" - ezt a szót gúnyosan mondtam. - Innentől kezdve Dipper Pines lettem - tartottam egy kis szünetet a beszédemben. Látszott, hogy nem érti az összefüggést. - De ez még mindig nem a saját nevem volt.

- Dehát ez a te neved bátyó! Miket beszélsz!? - kiabált elkeseredetten Hullócsillag.

- Elég volt ebből a hülyeségből kölyök - szólalt meg Stanly is. Nem foglalkoztam velük. Engem csak Stanford reakciója érdekelt. Az arckifejezései mindent megértek, talán még ezeket az emberként töltött éveket is.

- A saját nevemre sokáig nem emlékeztem, de ez ma este megváltozott! - vigyorogtam önelégülten. - / Jó újra látni Stanford! Ideje bemutatkoznom neked rendesen. Dipper Ursa vagyok, Bill Cipher társa. / - fejeztem be nevetve, a kék lángokat magam köré gyűjtve, majd felvettem a kék háromszög alakomat pár másodpercre, hogy biztos legyek benne, felismer.

- Te... De... Én... - dadogott.

/ Elküldtél egy másik dimenzióba. Igen, de megfeledkeztél arról, hogy a Föld is egy másik dimenzió. / - nevettem. - / Tényleg hallgatnod kellett volna rám. Majdnem kizártam a saját társam. / - látszott rajta a megértés. Mindenre rájött és tudta nem tehet semmit.

: Ideje befejeznünk ezt kedves. : - szólt rám Bill, mire bólintottam.

/ Ég veletek Pines család. / - mondtam és egy mosollyal elküldtem feléjük lángjaim.

- Bátyó ne!... - ez volt az utolsó dolog amit mondott Hullócsillag, majd megsemmisült. A sárga démon felé fordultam.

/ Van egy világ, amit ideje megsemmisítenünk Bill. / - erre vigyorogva maga felé húzott, s visszaváltott emberi alakjára.

: Tudod pár órát még várhat a világ megsemmisítése. Van pár igazán előnyös funkciója az emberi testnek, amit már túl régen használtunk. Nem gondolod? :

/ Van benne valami. / - válaszoltam mire egy számító mosolyt kaptam.

18+

: Benned lesz nemsokára. :

/ Ha hagyom. / - mosolyogtam rá. Nem enged gondolkodni sem. Karomat összefogja és lenyom a földre.

: Ma nincs kedvem játszadozni, kedves. : - csókolt meg. Szerencsére nekem se volt. Csaknem tizenkettő és fél éve találkoztunk utoljára így.

Csókjai beborítják egész testem, s lángjaink beterítenek minket. Elvesztettük a kontrollt. A ruháink egy gondolat nélkül tűnnek el rólunk. Karmaink megélesedtek és belemélyesztettük egymásba. A fájdalom édes íze, amit csak a társaságában birok átélni. A fejével lefelé haladt testemen mély harapás nyomokat hagyva rajtam. A sebekből folyt a vér, nem fordítottunk energiát a gyógyításra, nem lett volna értelme. A hasam közepénél megállt és várakozón felnézett rám.

: Mit szeretnél Ursa? : - kérdezte egy számító mosollyal. Testem teljesen fel volt hevülve. Az értelem nem számított.

/ Hagyd a formaságokat Cipher! / - erre még szélesebben vigyorgott és egy mozdulattal megfordított. Hangosan nyögtem a hirtelen mozdulat okozta fájdalmaktól. Végigkarcolta a hátamat is, majd egy hatalmasat csapott a fenekemre, amitől ívelt a hátam. Szünet nélkül folytatta. Egy váratlan pillanatban szólás nélkül belém hatolt.

/ Idióta!...Legalább figyelmeztess. / - miközben ezt mondtam megállt. Értetlenül néztem hátra. E mozdulatom közben elkapta a hajam és hátra feszítette a fejem.

: Mondtam, hogy ma nincs kedvem játszani, kedves. : - mondta és miközben megcsókolt felsértette a nyelvem. Ördögi mosoly jelent meg ajkamon.

/ Igaz. Akkor mégis mire vársz te démonok szégyene? / - a megszólítás elérte a hatást. Őrült iramban kezdett ostromozni, s közben nem hagyta abba testem sebzését se. De én sem voltam ám tétlen, ahol értem próbáltam viszonozni a szívességét. Már nem is bírtam számon tartani a karcolásokat. Ahogy haladtunk előre egyre gyorsabb ütemet vett fel. Ekkor visszafordított maga felé úgy, hogy a számomra legédesebb ponton bírjon eltalálni.

/ Bill! / - megszólalásomon csak nevetett, ezért körbekaroltam és karmaim mélyen a hátába mélyesztettem.

: Dipper! : - nyögte most ő az én nevem.

/ Hmpf! / - mondtam miközben egy elégedett vigyorral abbahagytam az ölelést.

A világ homályos volt körülöttünk, csak őt láttam. Az ütem szinte elviselhetetlenné vált. Pár utolsó mozdulat után szinte egyszerre élveztünk el. Hangos nyögéssel és lihegéssel váltunk el egymástól.

18+ vége

Még mindig a földön fekve becsuktam a szemem, s közben begyógyítottam a sebeim. A ruháim ismét megjelentek rajtam. Mikor oldalra fordultam és kinyitottam a szemeim láttam, hogy Bill is hasonlóképpen cselekedett, de ő nem rám nézett.

: Nem is emlékeztem rá, hogy ilyen pusztítást tudunk végrehajtani. : - mondta elégedetten vigyorogva. Erre én is körülnéztem. A tájon nem maradt semmi ép, az erdő teljesen megsemmisült, a város a feje tetejére állt...szó szerint. Valószínűleg, ahogy érzem nem csak a közeli területek néznek ki ilyen csodásan. A tűz és a pusztulás.

/ Ideje körülnéznünk az új területeinken. Nem gondolod? / - kérdeztem felé fordulva, ő csak egyetértőn bólintott nekem, s elindultunk. S kevesebb mint egy nap alatt a világ térdre hullott előttünk.

Démonok vagyunk. Az elme urai. Azt is tudjuk most mire gondolsz. Ez a Föld elbukott, most nézzük, mi a következő úti cél? Egy új bolygó, egy világegyetem, talán egy másik univerzum? Bármi is történjen vésd eszedbe: egyszer a te világod is sorra kerül.

A birodalmak is egyszer elsüllyednek,

A csillagok is kialszanak feletted,

A démonok mindent bekebeleznek,

S a világok pusztulása elkerülhetetlen.