Giyuu szemszöge: Elegem van mindenkiből főleg Sanemi-ből és Obanai-ból. Értem, hogy nem bírnak, de békén hagyhatnának már. Ezért sem maradok velük egy légtérben. Mondta Shinobu is, hogy jó lenne ha barátkoznék velük jah persze próbáltam aztán belém kötöttek és azóta se hagynak békén. Bárcsak élnél Sabito..úgy hiányzol drága barátom. Te megértettél engem és hiába voltunk a legjobb barátok én mindig a testvéremként szerettelek.

     Gyomei szemszöge: Shinazugawa-san és Tomioka-san között elég viharos a hangulat mégis miért nem tudnak békét kötni egymással? Nekem mint a legerősebb pillérek egyben kell tartania a csapatot, ha még olyan komoly is a baj. Beszélnem kell a többiekkel, hogy ezt a feszültséget most tegyük félre és működjünk egy csapatként legalább a mester kérésére.

/Eközben a Végtelen kastélyban:/

     A falu letámadása után visszatértem Muzan-sama-hoz és a többi démon társamhoz. A mester egyre dühösebb, aminek az okát nem értem. Lehet Douma idegesítette fel vagy megint megöltek tőlünk valakit? Ez nem mehet így tovább valamit tennem kell ez ügyben csak mégis mit? Ahogy léptem egyet hirtelen fájni kezdett a fejem és emlékeket kezdtem el látni. Egy házaspárt láttam és a gyerekeiket, akik valahonnan ismerősek voltak, de mégis honnan? Bárkik is lehettek azok az emberek biztos, hogy nincs közük hozzám. Fejemet fogva leültem a tatamira aztán hallgattam Muzan-sama beszédét. Néhány perccel később már el is tűnt aztán a többiek sorban mentek máshova. Nakime szokása szerint kémkedett a pillérek után, ahogy a mester parancsolta és egy árva szót sem szólt, ameddig nem tudott meg több információt róluk. A fájdalom már elmúlt, de még mindig látom magam előtt azt a családot és valahogy nem tudom hova tenni, hogy miért látom őket még mindig. Na mindegy majd csak eltűnik ez a kép, de most az lesz a legjobb, ha kicsit lepihenek.

     Shinobu szemszöge: Remélem tudok most beszélni Giyuu-val, mert nagyon aggódok érte. Amióta együtt vagyunk mindent megosztunk egymással, de most mintha valamit titkolna előlem. Ahogy elhagytam a birtokot pont akkor jött előttem az említett személy könnyes szemmel. Egyből rohantam hozzá és jó szorosan megöleltem, amit egyből viszonzott. Visszamentünk a rezidenciára aztán főztem egy teát magunknak. A szobámban megkérdeztem páromat, hogy mi történt vele. Ő elmondta az egész story-t és a vége fele megint könnyezni kezdett. Amióta a nővére és a legjobb barátja meghalt azóta magát okolja ez miatt is nem igazán nyílik meg az emberek előtt és barátokat sem szeretne ezek után. Idáig sose mutatott ki haragon kívül más érzelmet és most, hogy tapasztaltam nagyon megsajnáltam őt.
Mondtam neki, hogy nem lesz semmi baj és nem kell ostoroznia magát. Azok az emberek, akik életüket áldozták érte azért tették, hogy ő életben maradjon. Az arcán egy kisebb mosoly jelent meg aztán adott a homlokra egy puszit. Pirulva néztem aztán mellé ültem a fejemet vállára döntöttem és így voltunk egészen addig, amíg el nem ment.

  Egy fél nap pihenés után újra mentem falukat lemészárolni és sikeresen találtam pár démonvadászt, akikkel végezhetek. Nagy nehezen levadásztam őket aztán folytattam, amit elkezdtem egészen addig mikor is az egyik pillér megjelent. Egyből rátámadtam, de ő hamar kikerülte a támadásomat. A légzés technikájával folyamatosan sebeket alkotott a testemen csakhogy ahol a vágások voltak azok egyből be is forrtak. Nagy meglepetésemre sikerült úgy megtámadnia amire nem számítottam ekkor menekülnöm kellett. Csakhogy sikeresen tőrbe csalt engem ugyanis a lilaakác fa virága minden erőmet elvette annyira, hogy mozdulni nem bírtam. A víz pillér előttem állt a katanáját a torkomhoz szegezte már kérdeztem tőle, hogy nem félsz? Miért nem végeztél már velem? Semmi választ nem kaptam ezekre inkább továbbra is csak figyelt engem.
Egy kicsit megmozdultam és a katanája már majdnem megvágta a torkomat. A tekintette sokkal szigorúbb lett főleg mikor meghallotta társainak a hangját. Az egyik elkezdett kötözködni vele, de a mélykék szemű pillér egy árva szót sem szólt, sőt arckifejezése ugyanolyan maradt. Még mielőtt a lila szemű démonvadász neki esett volna a víz pillérnek a kő pillér azonnal közbe lépett. Ebből mi fog kisülni?

Folytatás..