Egy darabig nézünk egymás szemébe, de alig látok könnyeimen keresztül.
-Lilith! - súgja Ő is, gyengéden, de határozottan. Lucifer... Ez a hang...
Azután egy hirtelen mozdulattal magához ránt és olyan tüzes szenvedéllyel csókol meg, amit soha életemben nem tapasztaltam...

Mikor vége a csóknak Raphael megint csak néz, de nem szól. Úgy néz rám, mintha csak először látna.
-Mi az? Miért nem mondassz semmit? - kérdezem kétségbeesetten.
Még mindig csak vizslató szemekkel bámul, majd előrenyúl és lesimítja könnyeim.
-Te miattam sírtál? - kérdezi hitetlenkedve. -Most is miattam sírsz?
Nem szólok, csak egy kis hezitálás után bólintok. -Miért?
-Mert azt hittem meghaltál. - felelem halkan.
-És? Megszabadultál volna tőlem. - mondja teljes hidegséggel hangjában. Forró csókja után, ez nagyot üt.
-Ezt most komolyan mondod? Te hülye... Le se feküdtem volna veled önszántamból, ha ez lenne a vágyam... - mondom dühösen, majd megfordulok, hogy otthagyjam. Nem hiszem el. Majd összeroppanok a gyász alatt, ő meg ekkora... mindegy is.
De mielőtt eltudnék menni, elkapja a karom, majd visszaránt és heves tűzzel megcsókol. Azonnal visszacsókolom, majd pár másodperc múlva elhúzódom és ránézek, hogy mondjak valamit, de ő megelőz.
-Ha mégegyszer lehülyézel, elverem a segged. - suttogja teljesen nyugodtan, majd megereszt egy játékos, pajkos félmosolyt, amit még nem láttam tőle.
-Akkor ne mondj hülyeségeket! - nézek rá csúnyán, de alig bírom visszatartani a kikívánkozó mosolyt. -De... hogy-hogy élsz?
-Az uram látta fentről, hogy egy démon miattam sír, pontosabban értem. Így úgy döntött visszahoz, hogy kapjunk esélyt egy jobb életre.
-Mármint mi? Ketten? Együtt? - kérdezem hitetlenkedve, de vágyakozva.
-Igen. De ne siessünk el semmit. - mondja vigyorogva, én meg elpirulok. Talán túl lelkes voltam... -De mit akarsz te tőlem? Mennyit bántottalak?
-Igazából... Persze, akkor nem esik jól, de... nem is tudom... Érted, szóval... - dadogok össze-vissza.
-Igen, értem. - mosolyog még jobban. -Kis mazochista... Na, gyere. Hulla vagyok. Haza megyünk, ledőlünk kicsit, majd folytatjuk.
-Oké...

Bocsi, most csak ennyi jön, mert nagyon fáradt vagyok, de az egyik legjobb barátnőmnek ígértem estére részt. Holnap jön ehhez a folytatás, mint ha egybe lenne, csak két részre osztom.