Ez érdekelni fog szerintem, ha elérsz ide, nézd a démon nevét, csak miattad. 😁😘  AvonAs

-Jó, akkor kapjunk el néhányat!
-Egyetértek. - hallunk egy mély, rosszindulatú hangot. Azonnal körbefordulunk.

Bekerítettek minket...

Szembefordulok néhány fajtársammal, akik hozzánk a legközelebb állnak, és köztük arra a férfira, aki megszólalt.
Damon... Az egyik legrettegettebb démon. És egy régi barátom... volt.

-Örülök, hogy újra látlak. - szólal meg ismét ridegen.
-Damon, én...
-El se kezd! - utasít. -Nincs szárnyad és egy arkangyal oldalán vagy. Szégyen és gyalázat. Még ha meg is zsarolt, akkor is... Ellenünk fordulsz?
Meg sem tudok szólalni, csak nézem. Semmit nem változott. Fekete haja ugyan olyan beletúrós, mint volt. Zöld szeme ragyog, csak annyi változott, hogy most nem a vágytól, hanem a gyűlölettől. Erős álkapcsa megfeszült, tökéletesen egyenes orra is ugyan olyan. Eszméletlenül szívdöglesztő. A szemében lévő csalódottság és gyűlölet egyvelegétől a szívem, majd' meg szakad.

-Damon, meg kell állítanunk Tchort, nem akarok bajt, csak mond meg hol van. - szinte könyörgök neki. Azt hiszem még mindig úgy érzek iránta...
-Neked elment az eszed? - kérdezi durván. -Ő a főnökünk, Lilith, hűséggel tartozunk neki. Te meg egy arkangyalhoz csapódsz ellene. Gratulálok! - mondja szarkasztikusan, merő gúnnyal az utolsó szót.
-Na jó, elég ebből az ostoba szerelmi drámából! - szól közbe Raphael. -Nem érdekel a romantikus multatok, ami nyílván volt és tönkrement. Tudni akarom hol van Tchor.
-Raphael Arkangyal! - fordítja Damon tekintetét az angyalra. -Mily' megtiszteltetés! Gondolom nem selyti ki vagyok, de én tudom, hogy ki ön. Ki ne ismerné a Nagy Raphaelt? Az angyalok angyalát, nem igaz? - kérdezi az egészet gúnnyal és megvetéssel.
-Épp eleget megtudtam rólad ezalatt a pár perc alatt: Az itteni csapat vezére vagy, kezed színelváltozása miatt kiderül, hogy nagy erejű démon vagy, biztos, hogy ha valaki tudja, hol van Tchor, az csak te lehetsz, és végül, valami "édes", démoni, szerelmi kapcsolat volt köztetek. - feleli az arkangyal, majd rám pillant, azután újra a démon férfira.
-Ügyes. - mondja Damon. -Lilith-et elnézve köztetek meg nem csak plátói volt ez a bizonyos "szerelem", meg is fektetted, nem igaz?
Erre Raphael elvigyorodik, én meg szívem szerint a föld alá süllyednék.
-Talált. - helyesel az angyal. -De utoljára kérdezem: Hol van?
-Arra várhatsz. - válaszol a démon. -Elkapni! Mindkettőt!
Erre mind felénk kezdtek rohanni. Vagy 50-en lehettek, de ezt nem igazán tudom megállapítani, viszont azt igen, hogy túl sokan vannak.

Rögtön Raphaelre kapom a tekintetem, aki csak Damont nézi, majd egy gyors mozdulattal megragadja a derekam és magához ránt. Könnyed szárnycsapásokkal felemelkedik, majd körül néz. Felszáll utánnunk az összes démon.
-Raphael! - szólalok meg ijedten.
-Nyugi, a levegő az én terepem, csak téged kiraklak.
Hatalmas sebességgel, démonokkal a nyomunkban elkezd repülni egy magas hegységrendszer felé. Erősen kapaszkodom, mert rohadt gyors. A démonok sokkal lassabbak, mint az angyalok, így ijesztő ez a sebesség. Persze ennek is meg van az oka. Mivel mi nagyrészt barlangokban és a földalatt vagyunk, így ritkábban repülünk, csak fontos helyzetekben vagy, ha messzire megyünk. De az angyalok szinte mindig a levegőben vannak, kicsi koruk óta szárnyalnak a magasban, ott nőnek fel. Esélytelen ellenük egy démon a levegőben, na de ennyi is?!

Hirtelen egy alacsonyabb sziklára tesz le, majd ismét a magasba száll.
Damon egy hatalmas, zöld energia bombát küld felé, míg az angyal háttal van neki, a démon szeme már feketén fénylik.
-Raphaeeeel! - kiáltom rettegve, amivel magamat határozottan meglepem. Várjunk... Nekem nem az lenne az érdekem, hogy megsebezzék, majd megöljék??? Mi az ördög ütött belém, Lucifer szerelmére?! Most tök olyan lehettem, mint ha aggódnék érte, ekkora marhát, végén valaki elhiszi...

Raphael megfordul a hangom hallatára és kikerüli az energialöketet. Gyorsan kezd csapkodni a démon felé szárnyával, ezzel próbálva elsodorni őt. Meg is inog elég rendesen, de a többi démon is támadni készül. Erre még magasabbra száll, majd kitér egyes csapások elől, de sok megsebzi.
Rettentő sokáig harcolnak, ami nekem egy örökkévalóságnak tűnik, pedig valószínűleg néhány óráról van szó. Sok fajtársam meghal, nagyon profi az arkangyal, de egyre több és súlyosabb sérülést szerez. Végén Damon egy hatalmas energiabombát csinál, mi szinte megvakít, de a szemem sarkából látom, hogy Raphael sem tétlenkedik. Gyönyörű, fényes, fehéres-sárgás gömböt alkot, ami ugyan vakítóbb, mint a démoné, de valahogy melegséggel tölt el. Olyan csodálatos. Kábultan meredek rá és nézem ahogy minden izma megfeszül a nagy erőkifejtéstől, fekete haja száll mindenfelé, királykék szeme, még ilyen távolról is csodálatosan ragyog. Álkapcsa megfeszül, szárnya könnyed, légies csapásokkal a magasban tartja, eszméletlenül szép, sosem láttam még ilyet. Valami megmozdul bennem, a hasamban, nem éreztem még ilyet.
Majd mind a ketten elengedik és süvölt a két gömb egymás felé, mikor összeütköznek, hatalmasat robban és fényáradat tölt be mindent, ezzel elsodorva a levegőben lévő démonokat és az arkangyalt...
Ezután minden néma ködbe burkolódzik és csak egy lány sikolya töri meg a csendet, majd vízcseppeket érzek az arcomon. Ekkor jövök rá, hogy az a sikoly, az én sikolyom és a vízcseppek, az én könnyeim.
-Raphael... - suttogom megrökönyödve. Ezután olyan gyorsan rohanni kezdek, ahogy csak a lábam bírja. Leugrok a szikláról és arra száguldok, amerre láttam lecsapódni az angyal testét. Könnyeim megállíthatatlanul folynak, majd mikor elérem és látom véres, szétzúzott, roncsolódott testét... felzokogok. Ez nem lehet, nem halhatott meg. Odasietek, majd térdreereszkedem és pulzusa után kutatok, de nem találok semmit, élettelen, a mellkasa sem mozog, ami jelenené, hogy levegőt vesz. Próbálom újraéleszteni, de nem megy. Kiabálok, sikítok, sírok, semmi haszna, elvesztettem...

Bocsi, hogy ennyi kimaradt! 😞 Nincs mentségem, egyszerűen nem tudtam mit írjak, meg nagy kedvem sem volt hozzá, szóval elnézést kérek mindenkitől! De itt az új rész, remélem tetszik azért. 😃