Felvesz és a fürdőbe visz. Megereszti hatalmas kádjába a melegvizet, engem pedig óvatosan beletesz. Felszisszenek, mert rettenetesen fáj, nagyon érzékeny. Azt sem tudom, hogy lábra tudok e majd állni mostanában. Beszáll mellém, majd ölébehúz és tisztogatni kezd.

Mind a ketten a meleg vízben vagyunk. Ő mögöttem ül, én pedig két lába között helyezkedem el.
Szappanos kezeivel melleimet maszírozza, majd áttér hasamra. Még mindig csendesen sírdogálok, nem tudom abbahagyni.
-Nyugodj meg! Majd bekenem, meg kapsz fájdalomcsillapítót. - mondja kedvesen, együttérzőn. Bólintok, majd kicsit úgy fordítom fejem, hogy lássam.
-Nem akarom ezt soha többet.
-Mit? A szexet? - kérdezi döbbenten. Megint bólintok. -Lilith! Ez hülyeség. Igen, tudom, hogy fájt...
-Fáj. - szólok közbe. -Rohadtul fáj, még most is.
-Tudom. - feleli. -De nem ez a megoldás. El fog múlni.
-Nem érdekel, nem akarom. - hisztizek tovább.
-Ne légy gyerekes, mindenkinek kell a szex.
-Hát nekem nem. Másrészt, hozzád képest, bőven gyerek vagyok. - közlöm a tényt.
-Igen, de ez mit számít? Ugyan ennyire rossz lett volna 230 évesen is.
-Tudom, de... Ez nagyon rossz, Raphael.
-Azért mert ez volt az első, másrészt, nagyom szűk vagy, nem is tudom, hogy lehet ennyire. De fogjuk csinálni.

Kezei lejebb csúsznak és megtalálja nemiszervem. Azonnal elakarom lökni, de nem tudom.
-Raphael!
-Nyugi, jobb lesz, ott is meg kell, hogy tisztítsalak! - mondja, majd elkezdi. Nagyon óvatosan mos odalent, de akkor is fáj.

Mikor végzünk, előredönt, majd kiszáll a kádból. Egy fekete törölközőt csavar derekaköré, majd fog még egyet, benyúl a kádba és kiemel engem. Hónaljam alá csavarja a törölközőt és bevisz a szobába. Lerak az ágyra, mire fájdalmasan felnyögök. Törölgetni kezd, és miután megszáradtam, magát is megtörli és a két törölközőt kiviszi a fürdőbe.
-Jobban vagy? - kérdezi miután visszajön, kezében egy dobozzal, két pirulával és egy pohár vízzel.
-Igen. - mondom halkan.
-Oké, ezeket vedd be. - mondja és odaadja a poharat, meg a tablettákat.
-Köszönöm! - felelem és beveszem.
-Feküdj hasra! Bekenem a feneked, meg a hüvelyed. - lángol az arcom, annyira megalázó számomra, hogy ilyen nyíltan beszél, pedig finoman fogalmazott. -Lilith, hasra!
Mikor észbekapok, veszek egy mély levegőt, majd hasra fekszem. Az arkangyal a lábam mellé ül, majd hallom, ahogyan leveszi a kenőcs tetejét.
Felsóhajtok, mikor megérzem a hideg krémet lábaim között, majd fenekemen.
-El ne élvezz! - nevet fel Raphael, mire biztosan paradicsom lesz a fejemből. Az angyal még hangosabban nevet, aztán azt mondja: -Az egész tested kipirult. Ne légy ekkora zavarban!
-Utállak. - mondom halkan.
-Dehogy is. - feleli. -Viszont jobb ha tudod, hogy nem sok "embernek" adatik meg olyan lehetőség, hogy egy arkangyallal feküdhessen le.
-Megtiszteltetésnek veszem, Angyalkám! - mondom szarkasztikusan. -Mindenkinek ilyen rohadtul fáj? Mert biztos vagyok benne, ha nem ez lett volna az első, akkor is beledöglök.
-Először is: igen, ezt vedd megtiszteltetésnek!
Másodszor: imádom mikor, azt mondod, hogy "Angyalkám", de ezzel vigyázz, mert nagyon begerjeszt, neked pedig az most nem esne jól.
Harmadszor: igen, mindenkinek rohadtul fáj, mert hatalmas farkam van, a te puncid viszont, nagyon durván szűk, de fogjuk még csinálni, ne is vitatkozz. - mondja, majd a végén kacsint egyet. Engem kiver a víz... Jesszusom, ez megőrült, de tényleg hatalmas pénisze van...

-Aludhatok? - kérdezem fáradtan.
-Persze, én most elmegyek. Van egy-két elintézni valóm, de szerintem visszaérek mire felkelsz. Utána pedig elviszlek néhány helyre és megmutatom, hogy én vagyok a jófiú és nem rosszat akarok, neked sem. Persze csak, ha bizonyítod, hogy más vagy, mint a többiek. - feleli, és rámmosolyog.
-Rendben. - mondom halkan, ő pedig betakar, majd közelebb hajol és megcsókol. Nyelve befurakszik a számba és kéjes táncra hívja enyémet. Mikor már egyikünknek sincs levegője szétválunk. Kipirult az arcom, ez ezer százalék, és csak úgy, kapkodom a levegőt...
Önelégült vigyor költözik arcára, majd ad a fejem búbjára egy csókot és a barlangi vízesés fele megy.

Utolsó, amit látok a teljes sötétség előtt, azaz, ahogy Raphael széttárja hatalmas, gyönyörű, fehér szárnyait és elrugaszkodik a földtől....