-Na, elvitte a cica a nyelved? - kérdezi Raphael, mert még mindig nem szólaltam meg.
-Hol van most Cassiel? Megöltétek? - kérdezem.
-Nem, feleslegesen nem öljük a saját fajunk, ez rátok jellemző. Majd kitalálok neki valami büntetést. - feleli, majd jelentőségteljesen rám néz. -Téged ne kelljen megbüntetnem! Mond, amit tudni akarok!
-Hiába is fáradsz, és nem hiszek neked. - mondom nem törődöm stílusban.
-Lilith, én nem tehettem. Nem csinálhatok rosszat, nem árthatok ártatlanoknak.
-Miért ne tehetnéd? - kérdezem hitetlenkedve.
-Mert arkangyal vagyok. - feleli, mint ha ezzel bármit megmagyarázna. -Egy arkanygal, ha helytelenül cselekszik, akkor rögtön átlagos angyallá válik, elveszíti rangját.
Mi van? Ezt most komolyan mondja? Én ezt nem tudtam. Bár lehet, hogy hazudik, nem hihetek neki.
-Honnan tudjam, hogy ez igaz?
-Hogy találnék ki, ilyet? Hogy bizonyítsam neked, mit akarsz? - kérdezi, és hangja egyre dühösebb. -Már nem tudok sokáig várni. Elfogy türelmem és lehet, hogy olyat csinálok, amit megbánok. Fogd fel végre. Nem a démonok a jók, hanem mi. Elengedlek, jó? Csak mond meg, amit tudni szeretnék, és utána nem öllek meg.
-Még ha igazat is mondasz Cassiellel szemben, meg a rangoddal szemben, akkor is. Az nem lenne bűn ha engem megölnél, miért ne tennéd meg utána? - kérdezem, ezzel is tovább húzva az agyát.
-Simán megmondanám, ha megölnélek utána. Kitudom belőled húzni máshogy is, hidd el nekem! Csak nem akarok feleslegesen kínozni egy 19 éves lányt, még ha démon, akkor sem. Így hát válassz! Elfogadod az ajánlatom vagy más módszerekhez kell fojamodnom?
-Te is megérthetnéd. - kezdem, és királykék szemeibe nézek. -Nem árulom el a saját fajtám.
-De, Lilith! Ezzel a lépéseddel rosszat cselekszel.
-Nem te mondtad, hogy minden démon egyforma, szörnyek, hogy nincs kivétel?
Raphael felsóhajt, majd közelebb lép hozzám.
-Rosszul döntöttél. - mondja, majd megfog és felállít. Hirtelen megremegnek a lábaim, de az Arkangyal nem hagy elesni, hanem a falhoz visz és elkezd kikötözni. Vergődök, hisztizek, ahogy csak tudok, de semmi hatása, rettenetesen erős.

Mikor végez a kikötözésemmel és stabil mind a lábam, mind a kezem, letépi rólam a felsőt és a nadrágot. Így egy szál melltartóban és tangában vagyok előtte. Hátamon érzem az érdes barlangfalat. Raphael egy kés-tőr készletet tesz le maga mellé az asztalra.
-Hozzám ne nyúlj azokkal! - mondom kétségbeesetten.
-A te választásod volt. Ajánlottam lehetőséget.
-De hát nem érted, hogy így se-úgy se mondom el? - kérdezem, és már érzem, hogy a pánik határán vagyok.
-Dehogy nem. Elfogod mondani, majd meglátod. - jelenti ki, és idelép elém.

Lenézek és egy éles tőrt látok a kezében.
-Kérlek, ne! Ezt ne, ne tedd! Kérlek! - kezdek könyörögni, de nem hatja meg.
-Cssssssss.... - simít végig az arcomon. -Nyugi, ha szólsz, hogy elmondod, akkor azonnal leállok.
Majd fogja a tőrt és végighúzza mellem aljától a hasam aljáig, átlóban. Azonnal felsikítok a fájdalomtól és érzem, ahogy szememből folynak a könnyek, a sebből meg a vér. A légzésem és pulzusom felgyorsul, csak kapkodom a levegőt. Majd megint húz egyet pont ugyan úgy, csak most a másik oldalról kezdve. Ismét sikítok.
-Kérlek, ne! - zokogom. -Kérlek....
-Elmondod? - én csak a fejemet rázom. -Akkor nincs más választásom. Tényleg sajnálom, ezt komolyan mondom! - mondja őszinte, együttérző tekintettel, de folytatja.
Ismét megvág, de most a nyakamnál, vigyázva arra, hogy ne vágja meg az ütőerem. Sikítok és sírok, de ő akkor is csak csinálja.

Már nem tudom hanyadik vágásnál és szúrásnál lehetünk, mire abbahagyja. Ledobja a tőrt és közelebb jön. Én már alig lélegzem és rettenetesen fáradtnak érzem magam. Már nem sírok, de a könnyeim folynak. Raphael végigsimít az arcomon, majd egy hajtincset, ami az izzadságtól az arcomhoz tapadt, a fülem mögé tűri.
-Mára végeztünk, pihenhetsz! - mondja, majd eloldozza a lábaim, karjaim és elkap mielőtt a földreesnék. Felvesz és az ágyracipel. Vizes ronggyal kezdi el törölgetni darabolt, véres testemet. Utána betakar, majd fölémhajol és bal kezével megtámaszkodik a fejem jobb oldalán a másikkal meg arcomat simogatja.
-Aludj, Lilith! - mondja kedvesen. -Ha felébredtél valahogy bebizonyítom, hogy Cassiel hazudik neked.
Ezután egy darabig mélyen a szemembe néz, majd közelebb hajol és megcsókol. Nem csókolok vissza, de ahhoz sincs erőm, hogy ellökjem magamtól. Miután elhúzódik ismét rám néz.
Miért csinálja ezt? Mit akar? Raphael a legfurább angyal a világon. Olyan kegyetlen, még is, úgy néz ki ő a jófiú. Gyűlöl és megvet minden démont, még is megcsókol egyet.
Mégegyszer lehajol és megcsókol, majd miután elhúzódik itt is hagy, elmegy....