RIVALLE

Lassan közeledtünk a célunk felé melletem Erwin vezetett. Nem tudtam másra gondolni csak arra ,ha Scorpius csak egy ujjal is a hugomhoz ért én megölöm. Megérkeztünk és még egyszer utoljár elmagyrázam a tervet.
- Mindenkinek világos -szóltam az adó vevőmbe ,hogy a többi csapat is halja. Egyértelmü igen volt a felelet.
- Indulunk - adtam ki a következő utasítást. Meg kezdtük a behatolási hadműveletett. A kettes és a háramas egység jobb és bal szélről ,az egyes (azaz mi ) szemből. A négyes pedig hátulról vette célba a kúriát. Már itt feltűnhetett volna a furcsaság. Nem volt túl nagy ellenállás ,sőt a kúria egyenesen kihalt volt. Lassan ,minden egyes rezzenésre figyelve haladtunk előre a csendes kertben.
- Legyetek résen ! - parancsoltam az embereimre. Mind bólibtottak.Ahogy túl jutottunk a kereten megérkeztek az elős fegyveres ellenállók. Egy-két profi lövés és máris hatástalanná váltak. Tovább mentünk, átlépve a frissen keletekezett hulla halmot. Ahogy beértünk egy csarnok szerüségben találtuk magunkat. Lassan megérkezett a többi csapat is a másik három irányból. Jelenteték ,hogy semmit sem talátak.
-Figyelem !- szóltam az embereimnek.- Egyes egység 2 emelet , kettes egység harmadik emelete, háram földszin , négyes alaksor! Bárkivel találkoztok lőjétek le! Kivéve Scorpiust! - őt én akarom megölni tettem hozzá gondolatban. - Értette mindenki ? - ordítottam a kérdést ,bár szerintem fölösleges volt. Mindenki egyhangú igennel felelt és elindult a dolgára. Intettem Petrának ,hogy egyedül megyek nem kell jönnie. Csak bólintott és elindult a másik irányba ,hogy arra nézzen körbe ahova én nem megyek.Lassan haladtam felfele a másodikra. A távolból néhány tompa pufanás jelezte ,hogy nem voltunk egyedül az épületben. Ahogy bekanyarodtam az egyik sarkon egy fegyveres őrbe sikreült bele szaladnom. Szó szerint összeütköztünk. A reflexeim nekem voltk gyorsabbak a pisztolyomhoz kaptam és halántékon lőtem. Át léptem a testét ami életelenül hevert a földön. Átléptem majd letérdeltem mellé és lehajtottam a szemhéjait. Egy életet kioltani egyáltalán nem kellemes dolog. Borzasztó és az ember néha hányni szeretne magától ,de muszáj. Muszáj ,mert ha nem ölsz téged ölnek meg. Felálltam a test mellől és tovább mentem. Lassan haladtam ,mert minden szobát tüzetesen át kellet néznem. A legtöbbbe még ágy se nagyom volt. Ebből arra következtettem ,hogy nem ez a központi helyük.
- Ide csak átmenetileg hozhaták Mikasat - gondoltam és tovább kutatam. Végül mikor már majdnem feladtam a keresést benyitotam egy szobába. Az ágyon ott feküdt kiütve a hugom. Nem volt rajta felső ,a nadrágja elszakadt. A haja kócos volt az arca pedg vörös a sírástól. Borzasztó volt így látni őt. Óvatosan közelebb mentem hozzá.
- Mikasa -mondtam ,de nem reagált. Ki volt ütve. Leültem az ágy szélére és meglátam a mellkasán a skorpia szimbólumát. A vérem is meghült a terjedelmes seb láttán
Elöntött a bosszú vágy. Nem tudtam Scirpiusnak van - e valakije ,de tudtam ha megtalálom a saját belével folytom meg. Levetem magamról a kabátot és betakartam vele a szerelmemem mesztelen és sebes bőrét. Óvatosan felemeltem amire halkan nyöszörögni kezdett. Kimentem vele a szobából és a folyosón majdnem bele mentem Annieba.
- Szólj a többikenek ,hogy indulunk vissza -.mondtam a lánynak.
- Jól van ? -kérdezte Mikasara pillantva. Legjobb barátok kicsi koruk óta érhető ,hogy ő is agódott.
-Túl éli szerintem - mondtam a szerelmemre pillantva. Aki közben nyitni kezdte a szemeit.
- De ahogy elnézem Scorpius nem éli túl ha összefut veled-jegyezte meg Annie mielőtt beleszólt volna az adóvevőjébe. Bólintotam a tárgyilagosság kedvért és elindultama kifelé az épületből. Bevittem Mikasat a kocsiba. Egy darabig csak simmogatam a haját. A szemei már nyitva voltak ,de pillantása még üveges volt. Nem volt magánál es ez láfszott rajta
- Rivalle ? - szólalt meg hosszú csönd után és láttam ,hogy tisztul a tekintete.
- Én vagyok -mondtam és homlokon csókoltam. Átölete a nyakamat.
-Ne haragudj rám ! Könyörgök bocsás meg ! - sírta az ingembe. Megsimogattam a haját.
- Nincs semmi baj - probáltam nyugtatgatni. Lassan teljesen kitisztult a feje. A pillantása tiszat lett, a mozdulatai pedig határozottabbak.
- Sajnálom - motyogta és éreztem a mély bűntudatát bár akkor még nem tudtam miért. Némán öleltük egymást egy kis idejig míg sikerült megnxugtatanom őt.
-Hol van Shila ? - kérdezte hirtelen riadtan és mélyen a szemembe nézett.
- Otthon - feleltem és ekkor mindeki beszált a furgonba.
- Nem találtuk meg Scorpiust.......- kezdte Petra ,de Mikasa félbe szakította.
- Az most mindegy - üvöltötte. Erre mindannyian meglepetten néztünk rá.
- Erwin padló gáz és irány haza - kiáltott Erwinre aki engedelmeskedett.
-Mikasa mi a baj ? -kérdeztem mikor végre sikerült felocsudnom a meglepetségemből. Ezerrel száguldotunk az utcán nem kínélve az arra járó állatokat sem.
- Csak érjünk haza - felelete Mikasa és láttam rajta ,hogy a szíve ezerrel kalapálta. Körülbelül 3 másodperc alat esett le a tantusz.
-Shila volt a célpont - mondtam ki ami először eszembe jutott. Óráknak tűnő percek alatt haza értünk. Millo meg egy gondolta kavargott a fejemben és imádkoztam ,hogy ne legyen semmi baj. Ahogy az autó őrült csikorgással fékezett nem is gondolkoztunk Mikasaval. Villám sebbeséggel felrohantunk Shila szobájába.
- Csak legyen zárva ! Könyörgöm Istenem csak legyen zárva ! - gondoltam és szidtam magamat ,hogy erre nem gondoltam. A fejemben elképzetltem ,hogy az ajtó zárvav van Shila pedig a túl oldakán szid engem. Felértünk a másodikra és elkanyarodtunk a megefelelő szoba felé. Úgy rohantunk ,mint akkik az életükért futnak.
- A kurva életbe - szaladt ki Mikasa száján és elöntötték a könnyek amik az én szemembe is beköltöztek. Az ajtó résnyire nyitva volt. Amint feleszméltünk berontottunk a helyiségbe. Minden fel volt túrav. Az ágya az oldalára volt fordítva és két golyó ékesítette. A szekrénye el volt borítva. A polca leszakadt. Arlelt és Jäger kiütve feküdtek a padlón. Mikasa a földre bukott és sírt. Próbáltam erős maradni ,de ekkor megszólalt a telefon a zsebemben. Egy egy SMS jött. Lassab megnyitottam és a telefont is majdnem elejtettem mikor megláttam az üzenetett. Mikasa mellé buktam a padlóra.
- A kurva életbe - fakadtam ki én is. Két ököllel a padlóra vágtam. Nem érdekelt ,hogy nem vagyok férfias elsírtam magam. Mikasa megsimította az arcomat. Nem kérdezett semmit ,de a pillantásából értetem mit akar. A kezébe adtam a telefonom és közben szidtam magamat és az égieket. Ahogy elolvasta az SMSt teljesen lesápadt.
- Úr Isten hugi - motyogta könnyektől áztatott arcal. Az ölelésembe zártam ,de a szemem egy pillantra srm vettem le a képernyőről.
Scorpius : Ugye nem hitted ,hogy ilyene könnyű lesz ?

Na hi !
Nagy nehezen ez us megszületett.❤❤