SHILA
Berontottam Rivalle irodájába. Ő már a támadást szervezgette. Így ,hogy volt egy fix pontunk könnyebb volt megtalálni a nővéremet.
- Hol van ? - ugrottam sötét hajú testvérem mellé. Felemelete a fejét és a jeges szempárját az enyémbe fúrta. Teljesen megriadtam a látványtól. Az arca sápadt volt a szemei pedig pirosak és feltagadtak a sírástól. Majdnem a szám elém kaptam a kezem ,de végül nem tettem meg. Nem akartam ,hogy tudja gyengék látom. Nem törődött a pillanatnyi csenddel.
-Néhány kilométerre van a külvárostól -morogta és vissza temetkezett a papírjaiba. Láttam rajta , hogy valamit mondani akar ,de inkább nem kérdeztem semmit.
- Megyek átöltözöm -motyogtam meglepett a hirtelen ridegség amivel velem beszélt ,de akkor még nem törődtem ezzel. Bementem a szobámba és neki álltam felöltözni. Először is a combomra erősítettema késem és a melltartómban elrejteztem egy kis fiola mérget. Felvettem a golyóálló mellényemet és eltettem a pisztolyomat. Ahogy eltettem a fegyvert kinyílt az ajtó.
-Mindjárt kész vagyok - mondtam Rivallenak.
- Te nem jössz velünk - jelntette ki csendesen a padlót bámulva. Megütközve néztem rá ,úgy éreztem ,mintha pofon vágtak volna.
-Mi az ,hogy nem ?! - ocsudtam fel a döbbenetből és ezzel együtt a felszínre törte egy másik érzelem. A tehetetlen düh elkeserítő érzése.
-Ha bármi történik velünk valakinek vezetni kell a maffiát. Valakinek továnn kell....
- Rivalle a kurva Istenért - vágtam a bátyá szavába. - Ti lenérek alakamasok vezetni ezt az egész kuplerájt. Mikasa nő tepedig férfie vagy. És én mi vagyok ? Nem érek semmit ! Meddő vagyok a kurva életbe is Levi !
- Nem érdekel - vágta rá ordítva. - Nem foglak mind kettötöket eltemetni...
- Igen én földeljem el a két tesvéremet igazad van - mondtam nem is gondolkodva. Csak a dühöm és a sértetségem diktált.
-Én nem ezt mondtam - fakadt ki ő is.
- Óh ,de Rivalle kurvára ezt mondtad !-üvöktöttem szikrázó irisszel. Leviben akkor és ott elpattant valami. Nem hiném ,hogy gobdolkodott ,caal ez előző álmatlan éjszakája meg az elnkezésem nem volt jó kombinávció. Főleg rám nézve. Egy akkora pofont kaptam ,hogy majdnem lerepült a fejem.
- Ez nem vitat tárgya ! -üvöltött rám. Éreztem ,hogy rettemetesen kétségbe esett és szinte hánykolódik. Agódott Mikasaért ,de értem is. Csak akkor még nem tudta ,hogy ezzel a lehető legrosszabb döntést hozta.

RIVALLE

Valami nagyon nem volt oké velem kapcsolatban. Egyszerűen nem voltam képes hideg fejjel gondolkozni.
-Visszlát hugi - vágtam dühösen Shilához. Kiviharzottam az ajtón és bezártam magam után.
-Rivalle nyist ki ! -dörömbölt Shila a másik oldalról. - Rivalle ! Nyist ki ! Hallod ?! Nyist már ki !-az utolsó mondtanál szint éreztem ahogy lecsúszik az ajtó mentén amit eddig két ökkölel ütött. -Nyist ki !-motyogta sírva. Nem törődtam vele nem törődhettem.
-Ha ki engeded a saját belelddel akasztalak fel. Értve vagyok ? - lépetem az addig ott bámészkodó Jägerhez. A fenyegetésem hallatán hevesen és riattan bólogatni kezdett. Hozzá vágtam a kulcsot.
-Indulunk Rel - szóltam az engedelmesen várakozó Petrának. Elindultunk.
- Megtalálom... Megtalálom Mikasát ha bele döglök is...