SHILA

Miután megnyugtatam Levit felrohantam a szobámba. Kivágtam az ajtót és körül se nézve bevágtam magam az ágyba. A plafont bámulvtam és elkeztem végig futatni az agyamon ,hogy hol lehet a nővérem.
- Scorpius nem olyan ostoba ,hogy a régi helyükre vigye ,de egy probát talán megérne. Még talán Hanjienak is sikerül belőni a mobilját úgy mondjuk könnyebb lenne. De ha nem sikerül egyik se? Mi van akkor ha egyik se jönn be? Akkor mi lesz ? Mi lesz akkor ha nem találjuk meg ? Mi van ha Scirpius..... - erre könnyek szöktek a szemembe és villám sebeséggel le is folytak.
- Nem nem ! - mondtam és lenyeltem a következő könny adagot ami szemebe készült szökni. -Ne is gondolj ilyenekre ! - kiabáltam magamal és kiviharzottzam a fürdőbe ,hogy szembe nézzek magammal. Nem voltak kisirtak a szemim ,de mégis borzasztó gyenge látvágyt nyújtottam.
- Te nem adhatod fel ! - kiabáltam a síró tükörképemmel. - Te nem rogyhatsz meg ! Rivalllenak szüksége van rád! - ahogy ezt kimondtam katant a zár. A bennem kavargó érzelmektől hevesen kikapatam az övemből a kést. Kirohantam és ráugtottam a betolakodóra. Ahogy magam feléfordítom a vér is megfagy az ereimben.
- Már csak te hiányoztál - gondolotam és leszáltam róla.
- Minek jöttél ide Jäger ? - kérdezem miközben felsegítem. Nem kaptam választ csak mélyen a szemembe nézett. Probáltam állni a tekintetét ,de iszonyú kellemetle volt. Hiszen még mindig a szemeben égtelenkedtek az apró könnyeim.
- Te sírtál ? -kérdezte megleppeten és megprobálta megsimogatni a könnyes arcomat ,de elrántottam magam.
- És ha igen akkor mi van ? - kérdeztem mint valami rossz pokróc pedig Eren annyira kedves volt.
- Semmi csak kicsit meglepődtem - mondt és óvatosan ( nem törődve az elnkezésemmel ) magához szorított. Nem tagadom jól eset. Beszívtam az inge kellemes illatát. Ha akartam ha nem vissza öletem. Jó volt nagyon jó és hosszú idő után először bisztonságban éreztem magam valakinek a karjaiban. Megmarkoltam Eren hátán az ingét és arcom a a mellkasába fúrtam. Annyira sok minden kavargott bennem. Mikasa eltünése , Levi rettegése , a magam problémái és ennek az egész érzelem kavalkád kellős közepén ott állt Eren Jäger. Akinek hazudtam ,akit megakartam ölni és mégis ő volt az aki úgy szorított magához ,hogy nem akart semmit csak megnyugtani. Undorottam magamtól és közben újra eszem jutott a nővérem. A könnyeim utattörtek maguknak és Eren ingén landoltak. Lassan térdre rogytam és a tenyerembe temetkezte úgy sirtam. Eren letérdelt velem szemben. Én a válába fúrtam az arcom és tovább zokogtam. Minden kérdés nélkül átölet és probált csitítani. Folyamatosan simogatta a hátam és a hajam. De a sírásom ahelyett ,hogy csitult volna még erő teljesebben törz ki belőlem. Zeke halála óta nem sírtam ennyire. Mindem veszekedés , minden egymáshoz vágott dühös szó értelmet vesztett és csak vissza akartam kapni a nővéremet. Nem tudom meddig ültem így Eren karjaiba borulva ,mert álomba sírtam magam.

RIVALLE

Miután Shila valamennyire megnyugtatott el is ment. Én leviharzottam a konyhába és megkerestem a piát amit előző este a hugom megdézsmált. Lassan kutatni keztem közte és rövid keresés után találtam is némi bort. Egy húzásra lehajtottam az üveh felét , ámbár utána nem volt túl kellemes fel kellnem. Elindultam kifelé és az ajtóban majdnem összeütköztem Annievel.
- U..Uram - dadogta és a kezemben tartott üvegre nézett. - Rivelle te ittál ? - üvöltött rám és kikapta a kezemből az üvegemet.
- Adod vissza de azonnal Lenoart - kiáltottam rá erre felpofozott.
- Amilyen szerencsém van holnap emlékezni fogsz erre - morogta és a földhöz vágat a piámat. Vagy a piától vagy a bennem gyorsvonat ként robogó érzelmektől ,de minden nemű gondolkodás nélkül felpofoztam.
- Nem az a megoldás , hogy leiszid magad a sárga földig. Kapd össze magad Rivalle - ordított velem.
- Szerinted mit kéne tennem ? -kérdeztem vissza zsigerből.
- Menny fel a szobádba , zuhanyozz le és aludj. Nem tudod mit akar Scorpius és ezért jelemleg nem tehetsz semmit. Ha már tudid mit akar vagy hogy hol van tudodm majd orvosolni a problémádar. Annyira ismerlek már ,hogy tudjam akára a 100 millo euros váltságdijat is kifizeted minden szemrebenés nélkül ha Mikasaról van szó. Menny és alud holnap talán könnyebb lesz - mondta és letérdelt összeszedni a boros üveg darabkáit. Mellé térdeletm és segítettem neki.
- Köszönöm. Annie -mondtam miközben kidobtam az üveget.
- Igazán nincs mit - mondta halvány mosolyal. - Rivalle - változott meg kicsit a hangja. - Ez a fiu. Ez az az Eren Jäger ? - kérdezte én pedig nyeltem egy hatalmasat.
- Igen - mondtam őszintén és elindultam kifelé.
- De őt megölte Shila nem .? - kérdezte miköben együt haladtunka sötétben.
- Hát úgy tűnik mégsem - feletem Anninek. - Ti inkább követnétek őt ? - kérdeztem Anniet aki erre megállt.
- Én és az itt lévők biztos nem - mondta a szemebe nézve és tudtam , hogy nem hazudik- De vannak akik igen - tete hozzá jelentőség teljes hangsulyal.
- Szerinted Scorpius vagy Reizék tudják ,hogy él ? - kérdeztem a szőke nőtől miközben megálltunka szobájuk ajtaja előtt.
- Nem hinném akkor Scorpius már rég követelete volna , Hiorinnak meg van annyi esze ,hogy magukhoz csábítsa ,ha tudja , hogy él - felelte és
kinyitotta az ajtót.
- Köszönöm Annie - mondtam búcsúzóul.
-Még is mit ? - kérdezte a lány és vissza fordult.
-Mindent - feltem és elrohantam a saját szobámba. Felállítotam a gyors zuhanyzás rekordját majd az ágyamba vetettem magam. Lehunytam a szemem és Mikasa újra bekúszott a fejembe. Nem érdekelt a férfiasságom , nem igazán érdekelt a büszkeségem. Lassan sírni keztem ,mint egy kis gyerek. A kis párnámat az arcomhoz szorítottam és bőgtem ,mint egy csalódott tini lány. Hiányzott Mikasa. A hanga , a sötét szemei, a holló fekete haj , az érntései és csak úgy ő maga. Szépen lassan álomba sírtam magam és egyszere rettegve és reménykedve vártam a holnapot.
Másnap reggel Hanjie rontott a szobámba.
- Levi ébredj -cibálta le rólam a takarómat.
- Mi a fasz van pápaszem ? - mordultam rá és visszafordultam a fal felé.
- Belőttem Mikasa mobolját......