MIKASA
Bementem a konyhánkba a húgommal. Néma csendben körbe ültük az asztal és elkezdtünk enni. Felváltva figyeltem hol Shilát hol Rivallet. Ettek és közben lenéző pillantásokat mértek egymásra. Shila letette a kanalát és Levi is megtörölte a száját. A hugom az asztalhoz vágta a kanalat.
- Ne csak nézél mond amit akarsz vagy ne bámulj ! - kiabált a bátyánkra. Nos igen Shila mindig is jobban viselte , ha ordítottak velle vagy megverték , mint Levi vagy apa megvető tekintetét.
-Remélem tudod , hogy ennek következményei lesznek ? -kérdezte Rivalla csendesen.
- Mire gondolsz ? - kérdeztett vissza Shila ,de nem nézett a szemébe.
-Arra hogy hagytad Jägernek , hogy ágyba vigyen - erre a mondatra félre nyeltem a számban lévő falatott. Nem számítottam arra , hogy ilyen nyíltan ki fogja mondani. Shila szemei dühös szikrázásba kezdtek.
- Nem mondhatod meg , hogy mit tehetek és mit nem ! - üvöltötte akár egy ketrecbe zárt vad. - Különben is mától fogva én fogom edzeni - jelentette ki határozottan.
- Ezt ugye te se gondoltad komolyan ? - kérdezte Levi normál hangerőn ,de idegesen. - Megtiltom ! -mondta és hogy nyomatékot adjaon a parancsnak fel állt.
- De igen komolyan gonodolm nem parancsolhatsz nekem ! - mondta a hugom elszántan.
-Ahogy akarod -mondta Rivalle és vissza ült. Láttam a hugomon , hogy meglepődöt , de örül a frissen nyert csatának.
- Csak azt gonoltam hűséges vagy Zekéhez - ez volt az a mondat aminek soha nem lett volna szabad elhanagoznia. Shila agyát elborította a düh. Egyetlen mozdulattam Levire lökte az asztalt. Felsikítottam és gyorsan kirángattam az asztal alól Rivallet.
-Normálos vagy ?! - ordítottam a hugomra.
-Soha ne merj Zekéről beszélni ! Érted? Soha ! Fogalmad sincs arról mit pofázól ! ÉRTED RIVALLE FOGALMAD SINCS !!!!!!!- ordította Shila a dühtöl elködösül pillantással és kirohant az ajtón. A karjaimban lévő szerelmemre pillantotam. A felső ajka felrepedt ,de nem látam rajat más sérülést inkább az egója sérült.
- Fáj valamid ? - kérdeztem agódva.
- Nem -morogta Levi és az ajtó irányába nézett. -Ez azért jogos volt - mondta és megérintette a vérző száját.
- Mi hogy rád borította az asztalt ? - kérdeztem. Tajtékzottam a dühtől.
-Nem az , hogy kiborult -javított ki Levi. Na ebban igaza volt. Sose volt szabad Zekéről beszélni Shila jelenlétében. Bólintottam majd segítettem vissza állítani az asztalt és a székeket.
-Most egy évig vezekelehetek ezért - mondta miközben a padlóról takarítottuk az ebédünket.
-Az egész hátra lévő életedben pitizhetsz , azért ,hogy megbocsássa ezt a megjegyést -javítottam ki.
- Miért voltam ekkora barom ? -kérdezte Levi én pedig átöltem és magamban imádkoztam ,hogy Shila megbocsásson.

SHILA
Kirohatam a kertbe és leültem a cseresznyefák alá. Szép hely volt és sikerült egy kicsit megnyugodnom. Hogy miért borultma ennyire ki ? Mert Zeke volt az életem szerelem. 15 voltam mikor megismertem. Nagyon kedves volt és akkoriban arra volt szükségem. Levi és Mikasa mindig tökéletesen megbíztak egymásban. Igazából csak egymásban bíznak. De én más voltam mindig is. Másként éreztem és gonolkodtam mint ők. Zeke pedig tökéletes társam volt ebben a világban. Nagyon szeretük egymást. Ő volt a mindenem annak ellenére , hogy csak egy utcai senki volt. Szeretem , gyengéden ártatlanul és önzetlenül. 18 éves voltam mikor meghalt. Szörnyű volt. Életem legnagyobb titka az , hogy ki ölte meg Zekét. Levi pedig tudja ezt a titkot. Tudja , hogy ki volt az az állat akinek a bátya és a saját élete fonosabb volt mint Zekéjé. Tudja ki volt az az elvetemült aki meghúzta a ravaszt és fejbe lőtte. Tudja és én is tudom , mert láttuk ,mert ott voltunk. Tudta mennyire fáj nekem és mégis felhozta.
-Rm - morogtam és a zsebembe nyúltam egy szál cigiért. A fogam közé szorítottam és meggyújtottam. Lassan kifújtam a füstöt. Erről eszembe jutott Zeke és elnevettem magam. Mindig utálta hogy cigizek.
- Zeke én annyira sajnálom - gonoltam és elöntöttek a könnyek. -Tehetem volna valamit ,de nem tettem semmit. Sajnálom ! - gondoltam és néhány kósza könny csepp legördült az arcomon. A szél megsimogatta a hátam ,de úgy éreztem , mintha Zeke ölelne át. Akkor már 2 éve halott volt ,de én még mindig nem tettem magam túl rajat. Zeke egyszer azt mondta nem az számít ki vagy hanem az számít kivé akarsz válni. Akkor még nem értettem ennek a mondatnak az értelmét. Akkor még csak egy jól hangzó bölcsesség volt. De ő már akkor is értette. Igazából ő volt az egyetlen aki nem az alapján ítélt meg , hogy kinek a lánya vagyok. Ő meg ismert mielőtt elkönyvelt valamiennek. Őt nem tudtam lerázni a bunkóságommal és a cicegésemmel. Őt nem. Mesterien tudott olvasni a mozgásomban a szavaiban a tetteimben. Át látott rajtam amit akoriban gyengeség ként tartottam számon. Megértette min mentem keresztül és nem itélt el a tetteimért. Tudta ,hogy nem önszántából váltam mafia vezérré.
Ahogy ez eszembe jutott újra könnyek szöktek a szemembe.
- Sajnálom Zeke ! - zokogtam - Sajnálom , hogy megöltelek....

Folyt. köv.