Az ébresztő óra élesen hasított bele a levegőbe. Ezzel is azt jelezve, hogy ideje felkelnem. Bár most nem nagyon volt kedvem a naphoz.
Egy valami miatt. Az pedig a mi kis családi ebédünk a Costa családdal.
Nehezen, de felkeltem a menedéket nyújtó meleg ágyamból. A mamuszomba bújtattam a lábaimat és elcsoszogtam a fürdőbe. Egy gyors zuhanyt vettem, hogy minél hamarabb felébredjek.
Azután a szokásos napi teendőimet elvégeztem. A hajamat egy kontyba fogtam és egy fekete testre simuló ruhát vettem fel. Hozzá pedig egy magassarkú szandált.
Egy táskába bepakoltam mindent, amire szükségem lehet és elhagytam a szobámat. Az ebédlőbe mentem, ahol a szüleim foglaltak helyet.
-Jó reggelt.-mondtam és leültem a szokásos helyemre.
-Jó reggelt, kislányom.-kortyolgatta a kávéját apám.
-Jó reggelt.-mosolygott rám anya.
A személyzet egyik tagja töltött nekem is egy csésze kávét.
-Köszönöm.-motyogtam és beleittam.
-Hogy aludtál?-érdeklődött apa
Rá pillantottam.
-Jól.-tettem le a csészét.-Na és ti?
-Mi is jól.-mosolygott kedvesen.-Minden rendben a cégnél?
-Igen.-válaszoltam és elkezdtem enni.-Mindent kézben tartok.
-Ennek örülök.-mosolygott még mindig.
Csak figyeltem és tovább eszegettem csendben. Korán volt még ahhoz, hogy bájcsevegjünk. Tudom, hogy azt hiszi, hogy haragszom rá az esküvő miatt. Mondjuk részben igaz is
-A házba legyen egy széf, ami egy dolgozószobában van és a kódot csak én fogom tudni.-töröltem meg a számat és az apámra néztem.-Nem bízom benne.
-Erről gondoskodtam. Egy hatalmas helyiség lesz tele könyvekkel és minden szükséges dologgal, ami elkel neked. A széf is a helyén van az egyik kép mögött.
-Csodálatos.-álltam fel.-Holnap után délutánra legyen minden ruhám összecsomagolva és vigyék át. Meg mindegy egyes olyan dolgot, ami az enyém. A személyes dolgaimat majd becsomagolom én és az is ott lesz egy bőröndben, de ahhoz senki sem nyúlhat. A ruháimat majd a külön hálószobámba kérném tőlük.-álltam fel
-Ott is fogsz aludni?-pillantott rám anya
-Nem. Csak az esküvőmön nem fognak kelleni és én meg nem fogok cipekedni.-mosolyogtam rá
-Rendben van, kislányom. Minden el lesz intézve.-mosolygott rám
-Meddig akarsz külön szobában aludni?-kérdezte apa
-Valószínű, hogy mindig.-mondtam kedvesen.
-Na, de..-kezdte el
-Nincsen semmilyen de.-tettem a vállamra a táskámat.-További kellemes napot kívánok nektek!
Megfordultam és el is indultam.
-Az ebédet ne felejtsd el.-szólt utánam
-Hát, hogy a fenébe felejthetném el.-forgattam meg a szemeimet és mentem tovább.
Sietősen mentem, hogy mihamarabb kiérjek a házból. Abból a házból, amiben felnőttem és a szüleimmel élhettem. Szeretem és tisztelem őket, de még idő kell, hogy lenyugodhassak.
Még időre van szükségem, hogy felfogjam a dolgokat. Nem is rájuk haragszom, hanem csak a helyzetre. A tényre, hogy nekem hozzá kell mennem.
Estem már túl rosszabb helyzeten is, de akkor menekültem az otthonomból. Nem találtam benne a helyem. Nem volt menedékem. Nem bírtam a négy fal között lenni. Lelkileg összetörtem és az a seb még mindig nincs összeforrva.
Az útra kikanyarodtam és haladtam az úticélom felé. Úgy voltam vele, hogy még nem kell találkoznom a Costa családdal addig kicsit dolgozom.
Bár igaz, hogy minden rendben van a cégnél és nem is lenne ma nagy szükségük rám mégis bemegyek.
A rádiót bekapcsoltam, hogy ne legyen olyan csend. Sokszor szeretem a csendet, de most nem volt ínyemre. Nagyon sokan voltak az úton. Egy kisebb sor alakult ki az egyik lámpánál.
Várakoznom kellett, bő 10 percembe telt bele mire végre átjutottam. Gyorsan haladtam végig az egész úton és befordultam a hatalmas emelethez.
A garázsba hajtottam és leparkoltam. Kiszálltam a járműből és lezártam. Miután ezzel végeztem a lifthez tipegtem és beszálltam. A lift üres volt, aminek kimondottan örültem.
A legfelső emeleten állt meg és én kiléptem belőle.
-Jó reggelt, asszonyom.-köszöntött Ruby
-Jó reggelt.-néztem felé.-Teresa bent van már?
-Egy pillanat és megtudom.-mondta kedvesen
-Ha bent van akkor várom az irodámba.-indultam el az ajtóm felé
-Rendben van. Azonnal intézkedem.-mosolygott rám
Bólintottam és bementem az irodámba. A saját helyem ültem, a táskámat pedig az asztalra tettem.
Elővettem a telefonomat és böngészni kezdtem.
-Na jó.-mondtam hangosan.
Rákattintottam a linkre, amely az oldalra irányított.
„Eugenia Vargas választ adott az összes kérdésre.”
Állt a címben amint elolvastam megnyitottam a videót.
,,A tegnapi nap folyamán megjelent Eugenia Vargas nálunk és a feltett kérdéseket megválaszolta nekünk.
-Jó napot!-mosolygott rá a középkorú nő.
-Jó napot!-köszönt az anyám kedvesen.
-Miért jött el hozzánk?-kérdezte kedvesen.
-Nem szeretem a találgatásokat. Főleg akkor nem, amikor a családomról van szó.
-Azt mondta megválaszolja az összes kérdésünket. Ez igaz?-dőlt előre
-Természetesen igen.-válaszolt anya kimérten.
-Akkor kezdjünk is neki.-mosolygott rá és a papírjára pillantott.-Az első kérdés az lenne, hogy az Ön lánya miért titkolózott idáig?
-A lányom a diszkréció híve, amivel én teljes mértékben egyetértek. Sosem szerette, ha ő a központi téma és rajta csámcsognak az emberek, ezért mindvégig bizalmasan kezelte a magánéletét.-elmosolyodtam ezen.
-Értem.-mondta a nő.-Mióta tart ez a románc?
-Már elég régóta.
-Igazán? Akkor Önök is ismerik, ugye?
-Persze, hogy ismerjük a férjem és a vejem édesapja szoros barátságban állnak egymással.
-Akkor nem ellenzik a kapcsolatot?
-Dehogy. Mi annak örülünk, hogy ők egy pár.
-Ma reggel látta az egyik kollégám magukat egy esküvői ruhaszalonban. Ez azt jelenti, hogy esküvő lesz a közeljövőben?-kérdezősködött tovább.
-Igen, a lányom nem olyan régóta jár jegyben, de ők is és a család is azt szerették volna, hogy mihamarabb összeházasodjanak.-profin hazudsz anyukám.
-Ez nagyszerű.-mondta a nő.-Mikorra várható az esküvő?
-4 nap múlva lesz.
-Hűha..miért ilyen hamar? Mi ez a sietség? Csak nem..-kezdte el, de az anyám közbe vágott.
-Mint mondtam mi is és ők is azt akartuk, hogy mihamarabb legyen megtartva az esküvő. Arról pedig szó sincs, hogy Luna terhes lenne. Szigorú keretek között neveltük fel és erről ennyit.-kigubbadtak a szemeim. Szinte kiteregette a szexuális életemet. Jó az tény, hogy esküvőig semmi. Ezt megígértem neki és tartom a szavam, de nem tartozik másra.
-Elnézést kérek.
-Semmi baj.-mondta az anyám.-Még valamit szeretne tudni?
-Egy utolsó kérdésem lenne már csak.
-Csak nyugodtan tegye fel.
-Hogy hívják a fiatalembert és mikor láthatjuk őket együtt?-fürkészte az anyám arcát
-Matteo Costa és valószínű, hogy csak az esküvőn. Addig nem szeretnének mutatkozni.
-Ezt teljesen megértjük és köszönjük szépen az interjút.
-Még arra szeretném megkérni Önöket, hogy ha látják is őket együtt ne csináljanak egy képet sem. Ha megszegnék ezt..-kezdte
-Nyugodjon meg. Nem fogunk az esküvőig képet készíteni. Hálásak vagyunk, hogy eljött hozzánk és nagyon szépen köszönjük, hogy válaszolt a kérdéseimre.
-Nagyon szívesen.”
Tovább nem néztem, mert kiléptem belőle. Nem tudtam eldönteni, hogy most sírjak vagy inkább nevessek a helyzet abszurditásán.
Kopogást hallottam meg.
-Szabad!-szólaltam meg.
A telefont lezártam és letettem az asztalra.
Valóban erre lett volna szükség és békén hagynak engem? Nagyon remélem, hogy nem hazudtak. Mondjuk nem hiszem, mert anya intézkedik akkor.
-Mondták, hogy kerestél, de én csak most jöttem be.
-Csak beszélgetni szerettem volna.-néztem rá.
-Beszélgessünk.-mondta kedvesen és leült elém.-Az anyukád nyilatkozott.
-Az előbb láttam.-dőltem előre.
-Mit szólsz hozzá?
-Őszintén?-kérdeztem és ő bólintott.-Nem tudok már mit mondani.
-Rossz téged így látni.
-Nyugi, én jól kezelem ezt az egészet. Csak nem akarok házasságot.
-Én végig melletted leszek. Az esküvőn is és mindig, mindenhol.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.-Ma lesz egy családi ebéd.
-Ez mit takar?-húzta fel egyik szemöldökét
-A két család eszik egy jót.-nevettem fel.-Nem akarok elmenni és látni őt.
-Nekem mikor mutatod be?-vigyorgott.
-Az esküvőn látod majd azt az arrogáns seggfejt.
-Utána kerestem instán.-vigyorgott rám.-Meg a Facebook adatlapját is lecsekkoltam.
-Úristen, Teresa.-fogtam a fejem
-Valld be, hogy jól néz ki.-kacsintott.-Utána se néztél? Be sem jelölted?
-Nem és nem.-sóhajtottam.
-Ő se jelölt be?
-De, csak nem igazoltam vissza.
-Miért?
-Nem akarom az ismerőseim között látni. Amúgy is az apja miatt tette. Ő irányítja.
-Hűha..-nevette el magát
-Mi az?-förmedtem rá
-Ez ilyen szexi pasi bejelöl, aki nemmellesleg a vőlegényed és te meg vissza sem jelölöd és rá sem bagózol.-nevetett még mindig.-De javítunk a helyzeten.-dőlt előre és elkapta a telefonomat
-Mit művelsz?-nyúltam utána.
-Semmit.-tette le vigyorogva elém a készüléket
-Te bolond vagy.-néztem a képernyőre.-Minek jelölted vissza?
-A vőlegényed. Rémlik?
-És?
-Esküszöm nálad valami nincs rendben.-nevetett.
-Nem azért hívtalak, hogy ellenem légy.
-Nem is vagyok ellened, de ez a pasi tényleg jó.
-Akkor neked adom.-rántottam vállat.
Ez a nőszemély nem normális. Teljesen meg van bolondulva.
-Köszi, de én komoly kapcsolatban vagyok már 5 éve és már 2 éve a férjem.Rémlik?.-vigyorgott.-Most pedig mennem kell, mert dolgom van.-nézett az órájára.
-Menj.-néztem rá.-Addig elütöm valamivel az időm.
-Nincs dolgod?-vigyorgott
-Én vagyok a főnök.-kacsintottam
-Vigyázz magadra és majd beszélünk.-ölelt meg
-Te is vigyázz magadra. Ha baj van szólj.
-Úgy lesz.-indult el a kijárat felé.
Mikor kiment én újra egyedül maradtam. Úgy gondoltam, hogy elütöm egy kis munkával az időmet. Átnéztem néhány papírt és azután még néhány emberemet is leellenőriztem.
-Mi újság?-léptem be barátnőm irodájába.
-Semmi. Veled?-nézett fel a papírjaiból.
Az íróasztalhoz sétáltam és leültem az ott lévő székre.
-Nincs kedved velünk jönni ebédelni?-vigyorogtam rá.-Nincs kedvem velük lenni.
-Szívesen elkísérnélek, de Ramiroval ebédekel.-mosolygott rám.-Ne haragudj.
-Dehogy haragszom.-néztem rá.
-De azért részletes beszámolót kérek.-vigyorgott.
-Hidd el, hogy nem nagyon fogok figyelni rájuk.-álltam fel.-Sőt, megmondom nekik, hogy gyorsan tudják le és hagyjanak.
-Ne légy ennyire rideg.-mondta szomorúan.
-Én ilyen vagyok.-tártam szét a karom
-Nem voltál mindig ilyen.-pillantott rám
-Változnak az idők, Teresa.
-Nem szeretem azt, amikor ilyen elutasító és boldogtalan vagy.
-Nem vagyok boldogtalan.-sétáltam az ajtó felé.-Én mindig boldog vagyok.-nyomtam le a kilincset.
-Látom.-mondta mielőtt kiléptem volna a helyiségből.
Részben igaza volt, de ezt még neki sem szoktam bevallani. Tudja nagyon jól, hogy miken mentem keresztül és, hogy miért váltam ilyenné. A legnehezebb pillanataimban is mellettem volt és segített nekem mindenben. Egy igazi barát.
Sosem ítélt el engem még akkor sem, amikor hibát hibára halmoztam. Rengeteg rossz dologba folytam bele, de egy szót sem szólt. Jól esett a támogatása. Persze ez ugyan úgy kölcsönös volt az én részemről is. Amiben csak tudtam segítettem neki.
-Asszonyom!-térített ki gondolataimból Ruby
-Igen?!-fordultam felé.
-Keresik magát.-nézett rám
-Kicsoda?
-A vőlegénye.
-Hol van?-kérdeztem feszülten
-Bement az irodájába. Én mondtam neki, hogy ne menjen be, mivel a nem szereti, ha a tudta nélkül valaki bent tartózkodik, de ő azt felelte, hogy bent megvárja magát és örülni fog neki.-mondta félve.
-Remek.-forgattam a szemeimet.-Őt se engedd be többet az irodámba. Mindegy, hogy hogyan, de ne engedd be.-néztem rá szigorúan.
-Rendben, asszonyom.
-Most pedig senki se zavarjon.-indultam el indulatosan az irodám felé.
Szinte feltéptem az ajtót és úgy mentem be.
-Szállj ki a székemből!-indultam el felé.
-Neked is csodás napot!-forgatta meg a szemeit és elvigyorodott.
-Süket vagy?-álltam meg előtte.
-Mindig ilyen indulatos vagy?-nézett végig rajtam.
-Te meg mindig ilyen idegesítő seggfej vagy?-tettem karba a kezeimet
-Kikérem magamnak.-állt fel a székemből.
-Ha kikérted már mehetsz is.-mutattam az ajtó felé.-Kívül tágasabb.
-Az apám miatt vagyok itt.-lépett közelebb és kihúzta magát.-Azt akarja, hogy együtt menjünk az étterembe.
-1. Nem érdekel, hogy ki vagy mi miatt vagy itt. 2. Nem megyek veled sehová. Van nekem is két lábam, két kezem és autóm is, amivel eltudok addig jutni. 3. Nem szeretek veled egy légtérben lenni. Szóval tűnj el.-néztem mérgesen a szemeibe.
-Néhány nap és egy házban fogunk élni. Nehéz lesz úgy elkerülnöd.-vigyorgott
-Hidd el, hogy megfogom oldani.-kacsintottam rá.-Minél kevesebb időt fogok a társaságodban eltölteni.
-Nekem sincs ínyemre a te társaságod.-lépett közelebb, hogy fitogtassa, hogy jóval magasabb mint én hiába van rajtam magassarkú.
-Nagyszerű, ha ezt ilyen szépen megbeszéltünk már..-a mondatom közepén elkezdett csörögni a telefonom. Kikerültem őt és felvettem.-Mondd.-szóltam bele
-Főnök, ma betudna jönni?-kérdezte James
-Gond van?-néztem előre
-Nem csak egy óra múlva megérkezik a szállítmány és kérte, hogy szóljak.
-Ja, oké. Még van egy kis dolgom, de max 2-3 óra és ott leszek.-pillantottam az órámra.-Majd utána pedig beszélünk a továbbiakról.
-Rendben van, főnök.-mondta és én kinyomtam.
-Mindig ilyen undok vagy mindenkivel?-pillantott rám.
-Én ilyen vagyok.-rántottam vállat.
A táskámba beledobtam a telefonomat és a vállamra csaptam.
-Talán, ezért nem volt senkid.
-Legalább én nem hordozok fertőzéseket.-vigyorodtam el
-Nekem sincs semmilyen betegségem. Makk egészséges vagyok.
-Hát persze.-kerültem ki őt.
-Jól áll ez a ruha.-mondta a hátam mögül és én homlok ráncolva fordultam felé.-Kifejezi az egyéniséged.
-Nagyon vicces vagy.-forgattam a szemeimet.-Na indulj meg.-nyitottam ki az ajtót
-Ja, és elég jól kiemel néhány dolgot.-mondta halkan mikor mellém ért.
A szemeim elkerekedtek.
-Idióta.-csaptam a hátára.
-Már unom ezt az állandó ütögetésed.-fordult felém.
-Én meg azt, hogy ilyen nárcisztikus és idegesítő vagy. Tanulj tiszteletet!
-Ohh, olyan tiszteletet adok neked.-lépett közelebb hozzám annyira, hogy milliméterek választották el tőlem. Az orromba szökött az illata. -Engem egy nő se fog irányítani.
-Csak én!-húztam ki magam.
-Majd meglátjuk.-kacsintott és el lépett mellőlem.
Elindult kifelé, de az ajtó előtt megvárt engem. Becsuktam magam mögött és ő pedig jött utánam.
-Ruby, már ma nem fogok bejönni.-pillantottam rá.
-Rendben van, asszonyom.-nézett rám.
-Kellemes napot magának, Ruby!-mondta az idióta mellettem vigyorogva a nőre
-Viszont maguknak is.-válaszolt teljesen elpirulva és nem tudta hová kapni a fejét
-Ne flörtölgess az alkalmazottjaimmal!-mondtam már a lift előtt
-Zavar? -húzta fel a szemöldökét
-Egyáltalán nem. Csak nincs kedvem egy új embert keresni, mert lelkisérült vagy éppen terhes. Meg amúgy is, hogy festene az, hogy az asszisztensemmel összeszűröd a levet.-vágtam oda neki.
-Maximum kicsit szomorú lenne, mert egy egyéjszakás kaland után dobtam. Terhes biztos nem lenne tőlem. Mindig vigyázok a dolgokra, mert nekem nincs szükségem gyerekre. Meg amúgy is te csak a jóhíredet félted. Közben ugyan úgy tartanának tőled.
Csak megráztam a fejemet, mert már nincs kedvem beszélgetni tovább vele. A lift megérkezett és ő kitárta a kezét, hogy elsőnek én menjek majd ő is belépett mellém. Megnyomta a garázsnak a gombját és a lift elindult. Időközben szálltak be mellénk, akik meglepődve figyeltek.
Nem csodálom. Még én is meg lennék lepve, ha látnám magunkat kívülről.
A telefonja elkezdett csörögni.
-Szia, apa.-szólt bele.-Most megyünk az autóhoz. Jó, rendben.-mondta és felém fordult.
Elfordítottam a fejem és előre néztem. Majd végre megállt a lift és mi kiszállhattunk belőle.
-Az én kocsim ott parkol.-mutatott jobbra.
Bólintottam és elindultam balra, ahol az én autóm parkol. A kulcsot előhalásztam és kinyitottam.
-Mit csinálsz?-sietett utánam.
Én csak beszálltam és lehúztam az ablakot.
-Ott találkozunk.-indítottam el és kanyarodtam is ki
A visszapillantóból még láttam, ahogy elképedve ott áll. Gondolom nincs ahhoz hozzászokva, hogy nem ő irányít és egy nő ennyire hajthatatlan.
A pirosnál meg kellett állnom és ő is mellém ért addig. Csak rápillantottam és újra az útnak szegeztem a tekintetem. Mikor zöldre váltott a lámpa elindultam és őt le is hagytam.
Én értem hamarabb az épülethez, ahol már ott voltak a szülők is. Kiszálltam és feléjük sétáltam. Éppen akkor állt meg a barom is.
-Miért külön jöttetek?-nézett rám Diane
-Arról volt szó, hogy elhozod.-nézett Michael a fiára.
Én csak elvigyorodtam és vártam, hogy mit fog mondani. Egy pillanatra elakadt majd elkezdte.
-Az ebéd után Lunának dolga van és mondta, hogy külön autóval jöjjünk, mivel innen már megy.-mondta és mosolyogva rám pillantott.
-Akkor menjünk is be most már.-mondta anyám és elindult a bejárat felé.
-Ügyes.-súgtam oda neki mikor mellém ért.
-Igyekszem.-kacsintott.-Ha már egy ilyen nő lesz a feleségem.
Csak megforgattam a szemeimet és előre mentem. Követtem a szüleimet és oda ültem anyám mellé.
-Milyen dolgod lesz, kislányom?-súgta oda anya.
-Munkaügy.-húztam ki magamat.
Csak bólintott. Mindenki helyet foglalt az asztalnál és rendelhettünk.
-Akkor kezdjünk bele, mert nekem még dolgom van.-szólaltam meg az ételek elfogyasztása után.
-Igaz, igaz.-mondta Michael
-Szóval templomi esküvő lesz és a helyszín is le van foglalva a lakodalomra. Arról kéne beszélnünk, hogy mit szeretnétek? Lenne valami különleges kívánság?-nézett felváltra ránk Diane.
Most komolyan emiatt hívtak ide engem? Ezt nem hiszem el.
-Én mindent anyára és magára bízok.-pillantottam a két nő felé.
-Szintúgy.-mondta Matteo.
-Nem szóltok bele semmibe?
-Nem.-válaszoltam.
-Hát jó.-mondta.-Amúgy mint tudjátok 3 nap múlva lesz. Azaz szombaton. Korán kezdünk el készülődni, mivel már 11-re a templomba kell lenni.
-Remek.-mormogtam.
-A házat nem szeretnétek megnézni?-kérdezte Michael.
-Majd pénteken. Úgyis akkor átviszik a ruháimat.
-Ott is fogtok aludni már?-nézett rám.
-Én biztos nem.-válaszoltam.-A külön szobák meg remélem kész vannak.
-Igen, egymás mellett.-mosolygott anya.
-Fantasztikus.-mondtam.-Remélem nem nyílik egybe.-néztem rájuk.
-Nem, de úgy se sokáig fogjátok mindkettőt használni.-mosolygott Diane.
-Azt csak hiszi.-mondtam halkan, hogy ne hallja.
Matteo felnevetett, ami azt jelentette, hogy ő is hallotta.
-Már esküvő után egy ágyba fogok aludni, ezzel a kibírhatatlan nőszeméllyel.-vigyorgott az anyjára én pedig bokán rúgtam.
Felszisszent és felém kapta a fejét.
-Fiam, nem beszélhetsz így róla.-nézett rá szigorúan az apja.
-Hát, de én ezzel nem mondtam semmi rosszat.-mentegetőzött.
-Fiam!-szólt rá újra
Én pedig vigyorogva figyeltem, ahogy az apósom véd engem. Nesze neked Matteo.

****
Sziasztok!
Nagyon, nagyon, nagyon sajnálom azt, hogy ilyen sok időt kellett várnotok az újabb részre.
Sajnos ez az online tanulás valami borzasztó. Nagyon sok "órai" anyagot adnak. Alig látszok ki belőle, közben meg készüljek az érettségire is, ami nem biztos még.
Na, de nem is jártatom a számat tovább. Hozom a részeket, amint csak tudom!
Kitartást kívánok ebben a helyzetben mindenkinek!❤
******