A fejem eszméletlenül fájt. Majd megbolondultam tőle.
Felvettem a cipőimet és úgy lépkedtem át a romokon. A tegnap este emlékei villantak fel. Mélyet sóhajtottam és a kezembe kaptam a táskát.
Az ajtómat kinyitottam, de mivel hirtelen voltam hangosan vágódott a falnak. A halántékomat masszíroztam miközben sétáltam lefelé.
Félúton levettem a magassarkút és a kezembe vittem tovább.
-Egy alapos takarítást végezzetek az irodámba!-pillantottam körbe.-James, te pedig szerezz nekem egy új laptopot.-mondtam kimérten a férfire nézve
-Igenis, asszonyom!-állt fel.
Kisétáltam a friss levegőre. Az eső szemerkélt.
Előkerestem a kulcsomat és beültem az autómba. Az anyósülésre dobtam a cuccomat. Beindítottam a kocsimat és megfordultam.
Lehúztam az ablakot, hogy levegőhöz jussak. Fojtogatott ez a fülledt idő, ami a járműben uralkodott. Tegnap túlzásba estem és sokat ittam. Talán nem kellett volna, de jó érzés volt felejteni.
A múlt az már elmúlt és nem szeretem, ha valaki hánytorgatja. Nem akarok ezekre emlékezni.
Amit már egyszer lezártunk azt nem szabad újra felhozni, mert ahányszor előkerül annyiszor fog fájdalmat okozni. Még akkor is, ha a seb begyógyult. Bár, az én sebemet az idő sem tudja meggyógyítani.
Nagyon nem éreztem magam valami fényesen. Félreálltam az autómmal és felkötöttem a hajam. Kinyitottam az ajtót és kiadtam magamból mindent.
Az egyik őr sietett oda.
-Asszonyom, minden rendben?-nézett aggódva
-Hát persze.-ültem fel és kerestem egy zsebkendőt.-Minden a lehető legnagyobb rendben.-döntöttem a fejem hátra és megtöröltem a számat.
Sokat ittam. Túl sokat vittem a szervezettembe belőle és túl régóta nem nyúltam alkoholhoz.
-Biztos?-fürkészte az arcomat.-Nagyon sápadt. Ne vigyem inkább én haza.
Csak megráztam a fejemet.
-Semmi szükség rá.-zártam be az ajtót.-Jól vagyok.-néztem rá  és elindítottam a kocsit
Már sokkal jobban éreztem magam. Lassan haladtam az utakon. Az eső jobban elkezdett esni és én felhúztam az ablakot.
Az őrök csak figyeltek és nyitották is a bejáratot.
Alig vártam, hogy lefürödjek és aludjak egy nagyot. A garázsba parkoltam a kocsival. A kezembe fogtam a táskát, a magassarkút és a kulcsot. Lezártam a járművet és befelé kezdtem igyekezni.
A lábam alatt a talaj nedves volt. Az apró kövek beleszúródtak a talpamba.
A korlátba kapaszkodva kezdtem felsétálni a márványlépcsőn. Az eső szakadt, de én ráérősen mentem. Kitártam az ajtót és besétáltam.
A lépcső felé igyekeztem.
-Hol voltál?-megtorpantam
-A klubban.-fordultam vele szembe.
-Mit kerestél ott egész éjszaka?-sétált közelebb.
Amikor pár centire megállt tőlem az arca elfintorodott.
-Dolgom volt.
-Az, hogy részegre idd magad?-ráncolta a homlokát.
-Ez van, apa.-rántottam meg a vállam.
-Az anyád fent készülődik nyugodtan, mert azt hazudtam neki, hogy munkaügy miatt későn végeztél. Utána meg a barátnődnél aludtál.-nézett a szemeimbe.
-Nem vagyok már kisgyerek.-húztam össze a szemöldököm
-Épp ez az, Luna. Nem vagy már gyerek.-mondta kimérten.-Valamit nem felejtettél el?
Elkezdtem gondolkozni.
-Attól függ, hogy mire gondolsz.
-Az anyáddal mentek ruhát próbálni.
Ohh. Talán ezt tényleg elfelejtettem.
-Letusolok és mehetünk.-fordultam a lépcső irányába.
-Remélem is.-nézett rám csúnyán.-Meg tudhatnám, hogy miért ittad le magad ennyire?-mutatott végig rajtam.
Elvigyorodtam.
-Nem.-válaszoltam rá sem nézve
Majd szépen lassan felsétáltam a szobámba. Kulcsra zártam és ledobáltam mindent a földre. Azután pedig meztelenre vetkőztem. Megengedtem a kádba a vizet és habfürdőt is öntöttem bele.
Egy köntösbe bújtam még tele nem lesz a kád. Mikor kellő vízzel megtelt és hidegvíz is ment bele elzártam. Ledobtam magamról a puha anyagot.
Belefeküdtem és teljesen el lazultam. Nem sokáig feküdtem, mivel az anyám megöl, ha nem leszek idejében készen.
Megmosakodtam és megtörülköztem. Leengedtem a vizet és még a hajamat is megmostam.
A gardróbszobába sétáltam és felvettem egy fehérneműt. Miután felöltöztem a hajamat is megszárítottam. Gyorsan elvégeztem még a kis mindennapi dolgaimat.
-Kész vagy?-kopogtatott az ajtón.
-Igen.-megfogtam a táskát, amibe még gyorsan beledobáltam néhány dolgom és kinyitottam az ajtót.-Még iszok egy kávét és mehetünk.-sétáltam el mellette.Egyenesen a konyhába mentem.-Van kávé?-pillantottam a nőre
-Persze, kisasszony.-mosolygott rám
-Meg valami fejfájáscsillapító?
-Adom azonnal.
Néhány perc múlva a kért dolgok előttem voltak. Gyorsan megittam és felálltam.
-Most már indulhatunk.-néztem az anyámra.
Csak állt és nézett engem. Sokfelé érzelem látszott a szemeiben.
-Menjünk.
Mögötte mentem. Az autó már csak ránk várt. Hátra beszálltunk.
Láttam, hogy valamit igen megszeretne kérdezni. Sejtettem is, hogy mit.
-Gyerünk. Kérdezd meg.-néztem ki az ablakon
-Hol jártál?
-Mint apának is mondtam dolgom volt.
-Azért vagy részeg?
-Csak másnapos.-néztem a szemeibe.
-Mi történt, ami miatt ittál?-fürkészte az arcomat.
Próbált kiolvasni valamit a szemeimből. Rá akart jönni, hogy mi történt. Szerencsémre az én arcvonásaimból semmit se tudott kiolvasni.
-Hanyagoljuk ezt, anya.-néztem rá komolyan.-Csak ketten megyünk?-tereltem a témát
-Nem, Diane is ott lesz.
-Jó, csak siessünk, mert be kell mennem a céghez.
Hazudtam. Valahogy ez a hazudozás már nagyon a részemmé vált, de ilyen helyzetekben jó volt. Nem akartam sok időt eltölteni a ruhákkal, sőt igazából nem is akartam oda menni, de az anyám megkért. Ennyit én is megtehetek érte. Hiába nincs ínyemre az egész.
Belegondolni is rossz, hogy pár nap múlva férjnél leszek. Nem akartam magam mellé egy férfit sem. Annyira jól elvoltam az én kis világomban. Tengettem a mindennapjaimat és a feladataimat el is láttam. Tökéletes volt anélkül, de nincs más választásom.
Most pedig felforgatja ez az egész az életemet. Egyedül azaz egy tény vigasztal, hogy nem sokáig kell ezt elviselnem.
-Rendben, kicsim.-sóhajtott
Az út csendesen telt. Ő gondolkozott és próbált rájönni, hogy mi van velem. Én meg egyszerűen nem akartam beszélgetni. Mindig is kíváncsi természet volt, de vannak olyan dolgok, amikhez nem tartozom magyarázattal.
-A ház, amit meséltetek..-pillantottam felé
-Már kifizettük. 2 nap múlva teljesen elkészül. Szeretnéd megnézni?
-Nem.-néztem a szemeibe.-Külön hálószobát szeretnék tőle.
-Megoldható.-mosolyodott el.-Az emeleten nem csak egy szoba van és nagyon tágas is az egész.
-Remek.-forgattam meg a szemeimet.
Egy óra autókázás után megérkeztünk a szalon elé. A legnevesebb volt egész Kolumbiában.
-Utána mit szólnál, ha elmennénk enni?-szálltunk ki.
-Nem vagyok éhes.-néztem körbe.
Láttam, ahogy megérkezik egy másik autó is. A nő vigyorogva szállt ki és üdvözölte az anyámat. Micsoda színjáték az egész. Mondjuk lehet, hogy tényleg kedveli egymást a két asszony.
-Jó újra látni!-jött oda és nyomott két puszit az arcomra.
-Magát is.-válaszoltam.
Vele nem is volt bajom. Csak a fiával.
-Menjünk is be.-mondta anya vidáman.
-Csak menjetek.-néztem rájuk.-2 perc és megyek én is. Elintézek valamit.
-Siess, mert rád várnak.
-Sietek.-megvártam még besétálnak majd a sofőrhöz mentem.
-Parancsoljon, asszonyom!-állt fel.
-A kocsimat hozasd ide.-néztem a szemeibe.-Egy órán belül legyen itt.
-Már intézkedem is.-nyúlt a telefonja után.
A hatalmas üzletbe beléptem. Hangulatos volt és kellemes légtér.
Úgy képzeltem el magam egy ilyen helyen, hogy szerelmes leszek és a párom megkéri a kezem. Utána én pedig vidáman válogatok a szebbnél szebb ruhák között. Ez nem így történt.
-Itt vagyok-álltam meg előttük
-Gratulálok-ölelt magához az idős asszony.
-Köszönöm.
-Akkor lásunk is neki.-ragadott karon és bevitt egy kis eldugott részre.-Neked valami különlegeset gondoltam. Mikor az édesanyád hívott nagyon megörültem. El sem hiszem, hogy egy ilyen nagy lépésre szántad el magad.-vigyorgott rám és a rengetegbe meredt
-Még én sem.-suttogtam, hogy ne hallja
-Tessék? Mondtál valamit?-pillantott rám
-Nem.-mosolyogtam rá.
A sorok között kezdtem el sétálni. Mindig az volt az álmom, hogy egy nagy habos-babos ruhában állok az oltárnál. Hosszú fátyollal és uszállyal.
Még ezt megvalósíthatom, de azt nem, hogy a szeretett férfi áll mellettem.
-Van valami elképzelésed?-pillantott rám
Közben a két nő is keresgélt.
-Ha megtalálom azt a ruhát, ami kell nekem szólok.-sétálgattam
-Próbálj fel néhányat.-lépett mellém Diane.
-Ez egy jó ötlet.-helyeselt anya is.
Választottak nekem egy ruhát és én sóhajtva mentem a próbafülkéhez. Elizabeth segített rám adni.
Nekem nem tetszett, de kimentem, hogy megmutassam magam.
-Ez gyönyörű.-kapta a szája elé a kezét a leendő anyósom
-Nekem nem tetszik.-rántottam vállat
Majd bementem és egy újabbat megpróbáltam, de az se nyerte el a tetszésemet. Ezt még kétszer eljátszottam és amikor feladtam sóhajtva dőltem a székbe. Ekkor megakadt a szemem álmaim ruháján.
Felálltam és odasétáltam. Minden elképzelésemnek megfelelt. Egy hatalmas ruha volt, az eleje áttetsző anyaggal volt elfedve. Középén egy hosszú csíkban lehetett csak belátni.
Az egész ruha csillámos volt és gyönyörű.
-Ezt felpróbálom.-mutattam a ruhára.
A szalon tulajdonosa rám segítette és tökéletes volt.
-Meg is felejtkeztem erről a ruháról.-húzta be a fűzőt.
Kisétáltam a hatalmas tükör elé. Megálltam és végig néztem magamon. Majd körbe fordultam.
-Gyönyörű vagy.-mosolygott rám anya.
-Ez a ruha kell nekem.-simítottam rajta végig.
Lesegítették rólam és felöltöztem újra. Kifizettük a ruhát és eltették nekem.
A táskámat megfogva indultam ki az üzletből. Az autóm már ott várt engem. Kinyitottam és bepattantam.
Anyaékkal mit sem törődve indultam útnak. Nem érdekelt, hogy szólnak e utánam vagy szeretnének-e beszélni velem vagy bármi.
Csak magam mögött hagytam őket. A visszapillantóból láttam, ahogy ott állnak és csodálkoznak, hogy miért sietek ennyire. Egyszerű volt a válasz. Nem szerettem volna ott lenni. Igaz, hogy megtaláltam álmaim ruháját, de ez mit sem változtat a tényen, hogy egy olyan emberrel leszek, akit ki nem állhatok.
Felsiettem az irodámba és végre akartam egy kis csendet.
-Asszonyom!-állított meg Ruby
-Gyorsan mond.-fordultam felé.
-Kapott egy csokrot.-állt fel és felém hozta a hatalmas vörös rózsa csokrot.
-Kitől?-ráncoltam a homlokomat.
-Nem tudom.-nyújtotta felém
Egy kártya volt benne, amit kiszedtem. A borítékból kivettem és elkezdtem olvasni.
,,Sajnálom a tegnapit. Nem akartalak megbántani, ahogy a múltat se szerettem volna felhozni. Őszintén sajnálom, Luna. Remélem megbocsátasz nekem.
Várom, hogy újra lássalak. Csókollak!
Dimitrij”
Megforgattam a szemeimet.
-Dobd a kukába.-fordítottam neki hátat.
Bementem az irodámba és bezártam. Darabokra téptem a papírt és a kukába hajítottam.
A táskát csak az asztalra csaptam és lehajtottam a fejem. Fáradt voltam és untam az egészet, ami körülöttem zajlott. Mindig történt valami, ami miatt nem lehetett csend. Csak egy teljes napig csend és pasik nélkül szerettem volna lenni. Nem akarom látni se Matteot, se Dimitrijt.
Ahogy az esküvőről sem szeretnék hallani. Az őrületbe kerget az egész, ami körülöttem történik.
Mélyeket sóhajtottam és bekapcsoltam a gépet. Úgy gondoltam, hogy elterelem a figyelmemet egy kis munkával.
Folyamatosan pörgött az agyam és egyáltalán nem tudtam koncentrálni.
-Ezt nem hiszem el!-söpörtem le mindent az asztalomról
Folyamatosan az esküvő járt a fejemben. Vészesen közeledik a napja és én nem tudok semmit se tenni ellene. Belementem, hogy mentsem a saját bőrömet. Vész esetén mindenki ezt teszi. Nemde? Mindenkinek saját maga a fontos. Egy baj van, hogy most nem én döntöttem. Ha az én kezembe lenne a választásjoga, akkor nem ezt az utat választottam volna. Ebben teljesen biztos vagyok.
A tegnapi nap is újra és újra a lelki szemeim előtt felvillant. Olyan régóta őrzöm már ezt a sebet a szívemben, de tegnap feltépte nekem. Feltépte mint, ha csak egy ragtapasz lenne, de attól jóval fájdalmasabb volt. Sosem említettem meg a nevét. Próbáltam nem rá gondolni és elterelni róla az eszemet, ami általában mindig sikerrel járt. Kitudtam zárni őt teljesen.
Tudtam, ha újra rá gondolok akkor összetörök. Ez mindig így mint. Amikor Luca szóba került és darabokra hullottam és nehéz volt engem összerakni. Mindig fontos volt nekem.
Az életem része volt.
-Asszonyom, minden rendben?-sietett be Ruby
-Ja.-válaszoltam.
Felálltam és a kezembe fogtam a táskámat. Kérdőn pillantott felém.
-A papírokat szedd össze, légyszíves. Én elmegyek.-sétáltam el mellette.-Ha valami nagyon fontos történik csak akkor keressetek!-léptem ki az ajtón
Most szükségem volt egy kis csendre. Nem volt kedvem az irodámban ülni. Nem volt kedvem dolgozni sem. A mai nap szeretném, ha békében telne el.
Az autómba beszálltam és kikanyarodtam az útra. A klub felé vettem az irányt.
Nem fogják tudni, hogy ott vagyok. Nem szólok senkinek és az embereim se mondják el. Ez a jó az egészben. Nem beszélnek rólam. Soha, semmilyen körülmények között.
Csak úgy száguldtam az úton. Előztem az autókat.
Úgy gondoltam, hogy ott nyugodtan tudok pár órát pihenni.
Hátul parkoltam le és a hátsóajtót használva mentem be az épületbe. A lépcsőn haladtam felfelé, amikor utánam szólt James.
-Asszonyom.-kiáltott
Megfordultam és megvártam még elér hozzám.
-Mond.
-Az irodáját megcsináltuk. Az új laptop az asztalon és be is van programozva.
-Rendben. Köszönöm.-fordultam meg és indultam el
-Óhajt még valamit?
-Nem.-válaszoltam.-Ha keres valaki akkor mond azt, hogy nem vagyok itt és csak vész esetén gyere fel.
-Rendben van.
Kinyitottam az ajtót. A kulcsot elvettem az asztalról és bezártam. Körül néztem és a tegnapi rombolásomnak nyoma sem maradt.
Ledobtam az asztalra a táskámat és magassarkúmból kibújtam. A blézeremet a fogasra tettem és kifeküdtem a kanapén.
Párat pislogtam és már el is aludtam.
A telefonom hangjára ébredtem fel. Nehézkesen felültem és nyújtózkodtam. Azután kihalásztam a táskámból a készüléket.
A képernyőre pillantottam, ahol a barátnőm neve volt látható.
-Hallgatlak.-szólaltam meg
-Nem voltál még neten? Biztos nem, mert fel lennél háborodva.-hadarta el
-Szívtál valamit?-ráncoltam a homlokomat
-Nem, Luna. A neten van egy kép rólad, ahogy próbálod az esküvői ruhákat.
-Mi?-mondtam a kelleténél hangosabban
-Várj, átküldőm a linket.
-Oké.
-Na kész.-mondta pár pillanat múlva.
-Leteszlek még elolvasom.
Elköszöntünk és lenyomtam a telefont. Megnyitottam a linket, amit küldött.
,,Eugenia és Carlos Vargas lánya férjhez megy”
Állt a címben.
,,A Vargas vállalat üdvöskéjének bekötik a fejét?
Luna Vargas vezeti a legnevesebb transzfercéget Kolumbiában. Az édesapja adta át neki a teljeskörű hatalmat néhány évvel ezelőtt.
Nem láthattuk eddig, hogy lett volna párja. Nagyon titokzatos egy nő és a magánéletét titokként kezelni. Most azonban, vagyis ma reggel az egyik fotósunk lencsevégre kapta.
Nem is máshol mint a legnevesebb esküvői ruhaszalonban. A segítségére volt a tulajdonos, Elizabeth Morgan, az édesanyja és egy ismeretlen nő. Róla azt feltételezzük, hogy ő lehet a leendő anyósa.
Miután elhagyták az üzletet próbáltunk a tulajdonossal beszélni, de ő azt mondta, hogy nem adhat ki semmilyen információt róluk.
Két kérdés foglalkoztat minket. Az egyik, hogy vajon ki lehet a vőlegény és miért nem láthattuk eddig együtt őket?
A másik pedig, hogy mikor lesz az esküvő?
Reméljük, hogy mihamarabb kiderül és több információval tudunk szolgálni Önöknek.
Addig is kellemes napot kívánok mindenkinek! „
A szemöldököm a homlokomig ugrott mikor ezt elolvastam. Aztán hangosan felkacagtam ezen az egészen.
Azonnal tárcsáztam az anyámat.
-Láttad?-kérdeztem köszönés nélkül.
-Igen.-válaszolt.-Nem sokára megyek beszélni velük.
-Hogy?
-Holnaptól hivatalos lesz az esküvőtök dátuma. Lehoznak erről egy egész cikket és ennyi.
-Erre miért van szükség?
-Jobb, ha találgatnak?
-Végülis ja, jobb.-rántottam meg a vállam
-Ne hülyéskedj már, Luna.-emelte meg a hangját.-Szerintem képet is akarnak majd.
-Azt már nem.-mondtam hangosabban.-Tudják, hogy nem teregetem ki a magánéletem. Főleg mem fogok egy férfival pózolgatni, akit megvetek és utálok.
-Jól van, kicsim.-hallottam, ahogy egy nagyot sóhajt.-Akkor nem kapnak képet.
-Köszönöm.-mondtam kicsit megkönnyebbülve.
-Kislányom, még mielőtt elfelejteném. Holnap összeülünk és néhány dolgot megbeszélünk az esküvőről.
-Kizárt.
-Kérlek, a kedvemért tedd meg. Kibírsz egy kis időt velük.
-Nem, anya.-válaszoltam.-Örülök, hogy nem látom őket.
-Csak 2 óra hossza.
-Nem!-válaszoltam kimérten
-Akkor csak egy ebéd erejéig bírd ki. 1 óra csak.
-Jó.-sóhajtottam beleegyezően.
-Szeretlek.
-Én is.-kinyomtam rá.
Hogy még mi minden vár rám holnap. Túl kell azon is esnem. Nehéz lesz vele egy asztalnál ülnöm, de megpróbálom kibírni.

****
Sziasztok!
Elnézésetek szeretném kérni a késedelemért.
Már hamarabb is befejeztem volna, de mindig közbe jött valami.
Remélem jól vagytok. Vigyázzatok nagyon magatokra!❤
****