Ébresztőt állítottam be az este, hogy feltudjak ébredni. Nagy nehezen rávettem magam, hogy elmenjek abba a lánybúcsúba. Végülis nem volt olyan rossz és két óra után le tudtam lépni onnan. Nagyon örültem, hogy nem kell hajnalokig ott lennem velük. Rendesek voltak velem mind.
Kikászálódtam az ágyból és elbotorkáltam a fürdőbe, ahol a napi teendőimet elláthattam. Azután pedig még egy zuhanyt is vettem, hogy frissen és üdén vágjak bele a mai napba. Tegnap Diane érdeklődött, hogy szeretnék-e elmenni fodrászhoz, mivel szívesen elkísér engem. Kedvesen visszautasítottam és mondtam, hogy elkészítem én a frizurámat. Felvettem egy fehérneműt és a köntöst.
Úgy vettem elő a kék magassarkút és a szintén kék hosszú ruhámat, amelynek az egyik oldala fel volt sliccelve. Már éppen öltöztem volna, amikor nyílt az ajtó. Megugrottam ijedtemben és magamra szorítottam a köntöst. Majd megpördültem, hogy megnézzem ki is a reggeli látogatóm.
-Öhm..-kezdte vakarni a tarkóját.-Ne haragudj.
-Mit keresel itt?-rivalltam rá.
-Jöttem a ruháimért.-válaszolt.-Későn értem haza és nem akartalak zavarni. Szóval itt hagytam.
-Na és kopogni nem kell, ha valahová belépsz?-szemeim szikrákat szórtak a dühtől.
Csak egy hatalmas mosollyal az arcán megforgatta szemeit.
-Nagyon szorítod azt a köntöst.-bökött kezeim felé, amelyek már kezdtek fehéredni, hogy ilyen görcsösen markolászom az apró anyagot.
-Vidd a ruhád és menj!-szóltam rá.
-Még letusolok.-indult meg a fürdő felé.
-Te ezt direkt csinálod.-mondatomra megtorpant.
-Igazából nem, de élvezem amúgy.-állt meg vigyorogva előttem.
-Menj és ne gyere ki még öltözőm.-néztem szemeibe.
-Engem nem zavar, ha előttem öltözöl.-fogta meg derekam.-Sőt, az se zavarna, ha ez a köntös se lenne rajtad.-nyomott egy puszit az arcomra.
-Siess, mert elkésünk.-mondtam a legkézenfekvőbb indokot.
-Még van időnk.-válaszolt.-Nagyon sok időnk.-hajolt közelebb.
Gyorsan megkötöttem a köntöst még ő a szemeimbe nézett. Arcomtól egész a nyakamig simított végig. Majd tekintete a számra tévedt. Másodpercek töredéke alatt csókolt meg. Gyöngéd volt mint mindig. Én elsőnek haboztam, de átadtam magam a pillanatnak. Kezeimet felcsúsztattam izmos mellkasán. Majd a tarkóján állapodtam meg, amit átkarolva még közelebb húztam magamhoz. Beletúrtam dús hajába, mire felmordult és még közelebb rántott. Teljesen össze voltunk préselődve. Testemet melegség öntötte el.
Apró puszikkal kezdte ellátni az arcomat. Majd arcomról áttért a nyakamra. Egy jóleső sóhajt hagyta el a számat. Ezt ő örömmel vette és bátorította a folytatásról. Egyik kezével végig simított hátamon és belemarkolt fenekembe. Egy újabb sóhaj és keze újabb felfedezőútra indult el. Oldalamon szántott végig. Majd hasamnál állapodott meg. Szája a nyakamról újra a számra tért át.
Még egy kézzel elkezdte kibontani a csomót, amit az előbb gyártottam. Kezem a pólója aljához ért és egy pillanat alatt szabadítottam meg tőle. Felfedeztem teste minden egyes pontját kezeimmel. Eloldotta a köntöst és mielőtt bármit tehetett volna kopogtak. Lihegve döntötte fejét az enyémnek. Szemei csillogtak a vágytól. Szívverése szapora volt. Pont mint én nekem.
-Anya azt mondta..-nyitotta az ajtót Marco.-Oh, bocs. Nem tudtam, hogy ti..-mondta zavartan és be is csukta.
Matteo vigyorogva nézett rám.
-Mit mondott anya?-szólalt meg.
-Hogy nem sokára reggeli.-válaszolt.
-Oké.-mondta.-Megyek zuhanyozni.-nézett szemeimbe.-Csatlakozol?
-Nem.-ingattam a fejem.
Próbáltam összeszedni magam és lenyugtatni a hevesen dobogó szívem. Ha az előbb nem jön be Marco talán tovább is jutunk. Úristen mit műveltem. Nem hiszem el, hogy ennyire elragadott a vágy. Nem tudtam parancsolni magamnak és az érzéseimnek. Elengedtem magam és a pillanatnak éltem. Talán ez volt a baj.
Gyorsan felöltöztem még ő bement a fürdőbe. Kócos hajamból egy szép kontyot varázsoltam és belebújtam magassarkúmba. Egy kisebb táskát fogtam magamhoz. Még egy kis parfüm és kiléptem a szobából. A folyosó elején lévő fürdőbe bementem, ahol megmostam az arcomat. Teljesen ki voltam pirulva. Bőröm égette ajkának helye. Még mindig éreztem.
Egy pillanatra behunytam a szemem és megkapaszkodtam a mosdóban. Össze kell magamat szednem. Pár pillanat múlva hagytam el a helyiséget. Majd lesétáltam és megkerestem az ebédlőt. Már mindenki helyet foglalt csak ránk vártak. Mindenkinek köszöntem majd leültem egy nekem szimpatikus helyre.
-Matteo?-fordult felém az anyósom.
Még mielőtt bármit szólhattam volna megjelent.
-Jó reggelt.-köszöntött mindenkit és megpuszilta meg az anyját.
Egy fehér ing fedte el a néhány perce még meztelen mellkasát. Az emlékre nagyot dobbant a szívem.
Leült mellém és pillanatok múlva tálaltak is. Én csak egy kávét fogyasztottam és ettem néhány falatot.
-Nem érzed jól magad?-érdeklődött Diane.-Ki vagy pirulva és alig eszel.
Marco mellettem csak elnevette magát és anyja értetlen arckifejezésével találta szembe magát.
-Minden rendben.-válaszoltam.-Csak a nagy meleg miatt.
-Rendben.-bólintott.
-Mit vigyorogsz ennyire fiam?-érdeklődött Michael.
-Semmi.-rázta a fejét.
Mi ketten pedig nagyon jól tudtuk min nevet. A reggeli végeztével mindenki felállt az asztaltól. A szüleik már mentek is és az orrunkra kötötték, hogy ne merészeljünk késni.
-Meleg mi?-nevette el magát mikor már csak hárman maradtunk.
-Ne nevess!-szóltam rá.
-Ne haragudj.-nézett rám.-Ti tuti együtt vagytok.-kapkodta közöttünk a fejét.
-Nem.-válaszoltam.
-Akkor..-kezdett el kombinálni
Talpig elvörösödtem.
-Hagyd ez abba, Marco.-szólt rá bátyja.-Zavarba hozod ezzel.-intett felém.
-Oké. Oké.-emelte fel a kezét.-Te tudtam több van köztetek.-állt fel az asztaltól.
Megköszörültem a torkom és felálltam én is. Kimentem az udvarra. Levegőre volt szükségem. Nem tudtam volna tovább ott bent megmaradni.
Az érzéseim egyre jobban gyötörtek belülről. Napról napra éreztem közelebb magam hozzá. Folyamatosam mellette szerettem volna lenni. Az eset, amely nem rég a szobájába történt megbolondított. Ha nem jön be Marco akkor valószínűleg én neki adtam volna magam. Annyira megszédített. Nem láttam rajta kívül mást és ez ijesztő volt. Ilyen rövid idő alatt nem érezhetek ennyi mindent. Itt nem csak a vágyról van már szó, hanem a szívemről is ugyan úgy. Már nem tudtam koncentrálni. Az eszem kezdett cserben hagyni újra. Belefogok őrülni ebbe.
Az ajtó kinyílt. Nem kellett megfordulnom, hogy tudjam ki is lépett ki. Az illata már az orromba is kúszott.
-Jól vagy?-tette vállamra a kezét.
-Persze.-válaszoltam magam elé nézve.
Nem tudom, hogy hogyan vagyok. Nem tudom.
-Mehetünk?-simított végig karomon és keze kezemnél állapodott meg.
Bizsergés járta át a testem. Kirázott a hideg.
-Igen.-kulcsolta össze ujjainkat.
Kinyitotta az autó ajtaját és beszálltam az anyósülésre. Segített megigazítani ruhámat, hogy véletlen nehogy odazárja. Majd átkocogott a volán mögé és elindultunk.
-Ne haragudj az öcsém miatt.-mondta hosszas hallgatás után.-Néha képes bunkó lenni.
-Semmi baj.-mondtam a tájat kémlelve.
-Biztos?-nyúlt a kezem után.
Összekulcsolt kezeinkre tévedt tekintetem majd rá.
-Biztos.-válaszoltam.
Kezemet szájához húzta és egy apró csókot lehelt rá. Ez a kedves gesztus megmelengette a szívemet és úgy éreztem magam mint, aki a felhők fölött szárnyal boldogságában. Akkor engedte el csak kezem, amikor váltania kellett.
Alig bírtam magam lenyugtatni, hogy ne mosolyogjak folyamatosan. Rosszabb voltam mint egy gyermek, aki örül annak, hogy megkapta kedvenc játékát. Egy kedves gesztussal képes volt a fellegek fölé repíteni és elérte, hogy egész nap szárnyaljak a boldogságtól. Most a levakarhatatlan vigyor az arcomra kiült, de mint észrevettem ő is elég jó hangulatában volt. Elkönyveltem, hogy kétség kívül ez miattam van.
-Eddig megbántad a kis alkunkat?-nyitotta ki az ajtót vigyorogva.
-Hát..-húztam el a szót vigyorogva. Segített kiszállni és kérdőn pillantott rám.
-Szóval?-kérdezte felvolt szemöldökkel.
Elmosolyodtam.
-Hát..-kezdtem húzni az agyát. Utánam kapott és hasamnál átkarolt. Nagyot dobbant a szívem.-Nem.-jelentettem ki teljes magabiztossággal.
-Helyes válasz.-csókolt nyakamba és megfordított magával szembe.-Este folytathatnánk, amit elkezdtünk reggel.-suttogta a fülembe.
Teljesen belepirultam.
-A-a.-ingattam a fejem.
-Tehetek annak érdekében, hogy meggondold magad?-döntötte oldalra fejét.
-Nem.-ráztam a fejem egy sunyi mosoly kíséretében.
-Gonosz vagy.-biggyesztette le ajkát.
Átkaroltam a válla felett.
-Szomorú.-hajoltam közelebb hozzá és nyomtam egy puszit a szájára.
-Csak ennyi?-vigyorgott.
-Aha.-bólogattam hevesen.
-Ez egy nagyon rossz válasz volt.-tarkómra vezette kezét és óvatosan megcsókolt.
-Áh, itt vagytok.-hallottuk meg Diane hangját és szétrebbentünk.
-Lebuktunk?-súgta oda.
-Lehet.-vigyorodott el.
-Marco?-ért mellénk.
-Nem sokára jön ő is.-húzta ki magát Matteo.
-Rendben. Addig menjünk be.-mondta mosolyogva és kapkodta közöttünk a fejét.
Előttünk kezdett sétálni be a templomba. Matteo egyik kezét csípőmre vezette és úgy vont magához.
-Szerintem mindent látott.-suttogta, hogy édesanyja meg ne hallja.
-Szerintem is.-válaszoltam.
-De nincs ebbe semmi. Fiatalok vagyunk meg minden.-vigyorodott el.
-Te már ne.-löktem meg játékosan.
-Óvatosan lengesd a csípőd.-suttogta
Már az édesanyja rég eltűnt látókörünkből.
-Shh..-tettem szájára a kezemet. Válaszul csak megharapta.-Auu..-jajdultam fel.
-Csak nem fájt?-vigyorgott pimaszul.
-Légy jófiú.-léptünk be.
-Én mindig az vagyok.-mondta mosolyogva.
Megkerestük a szüleit és beültünk melléjük. Időközben megjelent Marco is.
-Bocsi a reggeliért.-súgta oda.
-Semmi baj.-mosolyogtam rá.
Leült mellém. Egymásra raktam lábaimat, így a kivágáson keresztül kivillant az egyik combom. Ez csak akkor tűnt fel, amikor Matteo odavezette tekintetét majd a kezét. Már épp szólni akartam neki, hogy fogja magát vissza, de helyette a ruhát tette vissza lábamra. Megdöbbent arcommal találta szembe magát. Elmosolyodva nyomott egy puszit a halántékomra és figyelemmel kísérte a történéseket. 
Én is az ifjúpárnak szenteltem a figyelmemet.
-Szép esküvő volt.-jegyeztem meg kifelé menet.
-Igen.-mosolyodott el.
Beszálltunk az autóba és elindultunk a lakodalom helyszíne felé.
-Mit szólnál, ha holnap kicsit elrabolnálak?-nézett rám vigyorogva.
-Elakarsz rabolni?-kacagtam felé.
-Aha. Csak te és én. Elmegyünk ide-oda.
-Legyen.-vágtam rá.
-Ezt a választ vártam.-kacsintott.-Amúgy tetszik ez a ruha. Gyönyörű vagy benne.
-Köszönöm.-mosolyogtam rá.
A templomtól nem messze volt egy hotel, amelynek báltermében tartották a kis összejövetelt. Nem volt túlzott vendégsereg. Szinte csak a rokonságuk és barátaik.
Bezzeg a miénk tiszta felhajtás volt.
Megkerestük asztalunkat, ahová a Costa családnak szólt a meghívó. Mivel én is tagja vagyok nekem is az volt az asztalom. Fura, hogy egy újabb családnévvel gazdagodtam. Eddig időm se volt belegondolni ebbe. Érdekes.
A pincérek hordták körbe az italokat és azután pedig az ételeket. Egy pezsgőt kezdtem el kortyolgatmi.
-Nehogy le idd magad.-vigyorgott rám.
-Ezt nekem kéne mondanom.-fordultam felé.
-Nem fenyeget olyan veszély, hogy ma én részeg leszek.-hajolt közelebb.
-Még szerencse.
A tányéromra szedtem az ételből és csendben elkezdtem eszegetni. Majd hirtelen egy meleg tenyeret éreztem fedetlen combomon. Elkezdtem köhécselni és ő vigyorogva dörzsölte meg a hátam. Ittam néhány kortyot és úgy már jobb volt.
-Jobban vagy?-kérdezte aggódva Diane.
-Igen, jól vagyok.-válaszoltam.
Kezét újra combomra vezette. Egyre feljebb kezdte vezetni.
-Uralkodj magadon!-súgtam oda.
-Nem csináltam semmi.-mondta ártatlanul.
-Matteo!-sziszegtem fogaim között, mivel nem állt le.
-Na mi az?-pislogott rám, de a vigyor ott bujkált szája sarkában.
-Szeretnék táncolni.-mondtam direkt hangosabban és felé fordultam.
Egy nőies mozdulattal lesöpörtem magamról és felálltam.
-Hát persze.-eresztett felém egy mosolyt.-Ügyes voltál.-fogta meg a kezem és a táncparkett felé kezdett vinni.
-Igyekszem.-vigyorogtam rá és a lassú számra kezdtünk ringatózni.
-Mi lesz az esténkkel?-tért vissza újra a témához.
-Semmi. Én aludni fogok egy jót.-néztem rá.
-Kár.